2011. február 15., kedd

Teljesen váratlanul betoppant

Az az igazság, hogy tegnap este megfordult a fejemben, hogy tegnap eljön, de nem jött.

Ma a napi rutin után éppen olvasni kezdtem, amikor jött a szokásos sms, hogy 20 perc múlva érkezik.

Örültem is, meg nem is. Szeretem, amikor velem van, és szeretem várni is. De ha nem tudom, hogy jön, akkor hogyan készüljek?

Hozott kóstolót a szombati disznóvágásból, a lányai töltötték. Volt egy kis vacsora-intermezzo a gyerekkel, de aztán viszonylag hamr megoldódott a probléma.

Meccsnézés, majd becipelt a hálóba. Igazából nem volt kedvem szeretkezni, mert nem akartam csak részben adni magam (ugye még a hétvégi műsor miatt eléggé ingatag vagyok).

De olyan végtelen szeretettel és gyengédséggel viseltetett irántam, hogy végül beadtam a derekam.

Beszélgettünk is azért. Elmondtam a véleményemet az általa felajánlott lehetőségről, mely szerint kérjek bármit és megteszi, hogy helyreálljon a lelki békém. Attól függetlenül, hogy nagyra értékelem az ajánlatot, nem tartom helyesnek. Érdek és feltétel nélkül akarom szeretni, nem azért, mert megtett értem ezt meg azt.

Azért annak ellenére, hogy már ennyi ideje együtt vagyunk, még mindig kíván. És ennek én nagyon örülök.

Egyébként az avatarjába a tetoválásomat tette be. Ez azért már jelent valamit, igaz? Azt mondta, hogy azért, hogy tudjam, hogy én vagyok neki az első.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése