2012. május 29., kedd

Eperlekvár

Előző nap mondogatta, hogy eperlekvárt akar készíteni. Nem gondoltam, hogy komolyan gondolja. Pedig igen. Elmentünk "szedd magad" akcióban eperért. Egy idő után eléggé elcsüggedtem, mert nem ment annyira a szedés - a korán érkezők eléggé megkopasztották az ültetvényt. De azért 1,5 óra múltán sikerrel jártunk, éppen annyit szedtünk, amennyit terveztünk. Hazaérvén egyből nekiálltunk az eper tisztításának, majd a főzésnek. Elég lassan készült el, de finom lett (még nekem is, pedig én nem szeretem a lekvárt).

Nagycsalád - kicsit másként

Pünkösdvasárnapot az én nagyobb családommal töltöttük a hegyi mulatságban. Anyuékat is mi vittük. Jó nagyokat ettünk, próbálta kiismerni magát a szövevényes családi kapcsolatokban. Volt, akivel most találkozott először. A madarak az csiripelték, hogy nagyon szimpatikus volt mindenkinek. Megnéztük a mulatságot is, itt szépen elvonultak apuval sörözni, elég hosszú időre. Hazafelé megmutattuk anyuéknak a házikót. Tetszett nekik nagyon.

Szülinap

Kisfiam szülinapját ültük. Finom ebédet főzött - anyukám igényei szerint a spárga volt a középpontban. Aztán megköszöntöttük a 7 évest, aki ettől kezdve kivonta magát a forgalomból. Mi pedig megnéztük a lakodalmas képeket.

Ő sem áll ki mellettem :(

Azt hittem, hogy más, mint a többi férfi. De nem. Ő sem áll ki mellettem. Mindig azt mondja, hogy nem szól bele a dolgaimba, de ez csak kamu. Általában igen. Persze, amikor szükségem volna egy kis erősítésre, akkor mossa kezeit...

Annyira tudtam,

hogy hétvégén megint balhé lesz a lányai miatt. Úgy volt, hogy megyünk együtt a Balatonra. A várható időjárás miatt, ezt a programot eltolta és idejöttek volna. Ha beszélnének magyarul. Komolyan mondom, nem értem, hogy miért nem lehet beszélni már velük és az anyjukkal beszélni... Végülis talán jobb is így, legalább a komolyabb veszekedés elmaradt.

2012. május 24., csütörtök

Házasok lettünk

No, nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk... Ma leelőlegeztük a házat, és megkötöttük az adás-vételi szerződést. A gyerek perselyére nem volt szükség, majd csak vészhelyzet esetén használjuk fel - ő ajánlotta fel. Kicsit macerás ez az eladó, okos ember létére (vagy éppen azért) van egy kis agylövése. Pezsgő helyett szex-szel ünnepeltük meg új életünk első lépcsőjét. Mozgalmas időszak áll előttünk, remélem, sikerrel vesszük az akadályokat.

2012. május 21., hétfő

Szakértő

A reggeli után elmentünk anyuékhoz, megebédeltünk, majd délutáni szieszta. Utána elkaptuk egymást. Aztán délután kimentünk megnézni a házat, ezúttal szakértővel. Ő sem talált benne nagyon hibát, így egymás tenyerébe csaptak a fiúk, úgyhogy úgy tűnik, hogy házasság nélküli házasok leszünk rövidesen. Örülök neki nagyon. Este gyengédek voltunk egymáshoz. Olyannyira, hogy nagyon hamar elment. Állítólag jól elő volt készítve... Pedig ritka, hogy a 2 aktus között ilyen rövid idő alatt összeszedje magát. Ezek szerint még tényleg szeret. Remélem, nem csak a ház fölötti öröm miatt sikerült...

Harisnyakötő

Pénteken disznóvágáson voltunk. Nem örömből, hanem kötelességből, ugyanis még meleg húst vittek az esküvőre. Én eredetileg nem akartam menni, de mivel apu kidőlt, én vettem át a stafétát. Keményen dolgoztunk, így viszonylag hamar el is végeztünk. Beugrottunk anyuékhoz, vittünk kaját, áradoztunk egyet a házról, majd mentünk a gyerekért. Egy kis plazas affér után az ember úgy próbálta megnyugtatni a gyereket, hogy bedobta neki a kecót. Persze a gyerek kapott az alkalmon, és meg akarta nézni. Mi csak kívülről gondoltuk, de a gyerek belevetette magát sűrűjébe. Azt mondta, hogy odaadja az összes zsebpénzét, csak vegyük meg. Még kiskutyát is választhat és a nevét is ő választhatja meg. A szombati napunk is zsúfolt volt. Reggel mentünk autót takarítani, illetve fodrászkodni. Aztán ők anyukámmal útra keltek, mert ő ment az autót díszíteni, anyu meg hajakat. Mi apuval mentünk egy kicsit később. Az autó valami gyönyörű volt. Azt esküvőről nem akarok áradozni, mert ne tisztem, épp csak arról emlékezek meg, ami minket érint. 1. Felálltunk a csokordobáshoz. Egyenesen nekem irányozták, de csak pattant a karomon. Nem mozdultam érte, gondoltam, vannak még ott fiatalok, akiknek még nem adatott meg... 2. Apukám említett anyunak, hogy van az ujjamon karikagyűrű. De mivel Gáboron nem volt, nem merték megkérdezni... 3. A fiúk felálltak a harisnyakötő elkapásához. Mi dupla eséllyel indultunk - sikerrel. A gyereké az érdem :) A menyasszony próbálta itt is irányítani a dobást. Jó érzés, hogy sokan drukkolnak nekünk.

Álomotthon

Én feladtam már, hiszen sok 18 millió forint. Sokat sakkoztam, de egyszerűen a körülményeket figyelembe véve nem vállalhatjuk. Most még oké, de ha gyesen leszek... Délelőtt küldött nekem egy rakás ingatlant, de mindegyikben láttam valami gondot. Régi, ronda, rossz a fűtés, stb., stb. Volt olyan, mit meg sem néztem, mert eleve kizártam. Aztán este, amikor hazajött, akkor beszélgettünk sokat. Én már ugye lemondtam a rönkházról, de ő nem adta fel. Mondtam, hogy nagyon sok a részlet. Mondta, ne aggódjak. Aztán elővezettem a gyerektartásos dolgot is. És nem sértődött meg, sőt, azt mondta, hogy jó ötlet, csak nem kivitelezhető. Aztán kérte, hogy nézzük meg azokat a házakat, amiket kigyűjtött. Nagy nehezen ráálltam. Az első 7-ből 2 maradt versenyben, majd jött az, amit ő kivastagított, míg én el sem olvastam, mert a városban volt. Rávett, hogy olvassam el. És első olvasatra, a képek láttán felkeltette az érdeklődésemet. Gondoltam, addig üssük a vasat, amíg meleg, úgyhogy az ingatlan közvetítőt kizárva, keressük meg a házat, hiszen a falu nem olyan nagy, hogy ne találnánk meg. El is indultunk. Hamar odaértünk. Beértünk a faluba, na, merre. Ő mondta, hogy jobbra. Már tekertem a kormányt, amikor megláttam, hogy másik irányban van a központ. Aztán a következő kereszteződésnél ő mondta meg, hogy jobbra. És egy újabb kanyar után megtaláltuk. Valaki odavezetett minket... Mint megtudtuk, előző nap tették fel a házat a netre és mi vagyunk az első érdeklődők. Kedvesek voltak nagyon, mindent elmondtak nekünk. Egyből beleszerettünk mindketten. Közös otthon. Azt mondta, hogy átvisz a küszöbön...

Alku

Házhoz jött az eladó, hiszen más ügyben jött, biztosítást kötni. Miután letudtuk a kötelező köröket, rátértek az üzletre. Sajnos 18 millió alá nem ment a dolog. Bár én megvettem volna ennyiért is. Azt külön tetszett, hogy rákészült. Utánajárt, hogy a környéken mennyiért lehet házat venni és mennyiért lehet építeni. Szerinte túlértékelt a ház. Fürdés közben jutott eszembe, hogy a magas törlesztő részletet kompenzálná, ha a gyerektartást nem kellene fizetni. Nem semmizném ki a gyerekeit, de egy összegben is megváltható a gyerektartás. Az egri lakás erre pont megfelelő volna. Ha kiadnák, folyamatosan lenne bevétel, a végén pedig az övék is lenne. Csak még azt nem tudom, hogy hogyan tálaljam...

2012. május 14., hétfő

Erdőszéli kisház

Korábban, amikor házakat nézegettünk, már többször is fennakadt egy ház a rostán. Mindkettőnknek tetszett, de én a hellyel nem nagyon voltam kibékülve, meg elég drága is volt. Aztán jött a biztosítási ügynököm, és tudtam, hogy az övé, elkezdtünk beszélgetni, hogy jelentősen levitték az árát, és még így is alkuképes, és hogy nézzük meg, nem veszítünk semmit. Tegnap este megnéztük. Nagyon beleszerettünk. Jó lenne, ha meg tudnánk venni. Olyan jó lenne ott közös fészket rakni. Minden szempontból jó lenne nekünk. A mérete, a szobaszáma, az elhelyezkedése... Ideális kisgyerekkel és nagycsaláddal. Fogadhatnánk nagyobb társaságot. Pincének is lenne hely... Ajaj. Beleéltem magam...

Tragedy

Apukámat szívinfarktussal bevitték a kórházba. Amikor szóltam neki, egyből indult volna haza. Nagyon jól esett. De érdekes, hogy ez pont most történt. Éppen tegnap, a hazafelé úton azon gondolkodtam, hogy jó dolog ez a titkos esküvő. Izgi, meg minden. De 5 év múlva kinek akarunk lakodalmat tartani, amikor azok az emberek lehet, hogy nem lehetnek velünk, akiknek mindent köszönhetünk? Mi értelme lesz majd úgy? Lehet, hogy apu betegsége égi jel volt?

Szorul a hurok...

Elvittük a gyereket az oviba. Együtt utaztunk székesfővárosba, mert több közös programot is szerveztünk. Mint előző este kiderült, a nagy dilemma az volt, hogy az A4-es helyett jó-e nekünk egy A6-os. Az az igazság, hogy én az A4-est szeretem... Azért, hogy meggyőzzön, ezt a napot az új családtaggal is töltöttük. Elmentünk a gyűrűkért. Mielőtt bementünk érte, elmentem wc-re, de egy kicsit hosszadalmasra sikerült. Ő meg azt hitte, hogy meg akarok lépni... Az az igazság, hogy ez meg sem fordult a fejemben, de most, hogy mondja... Aztán mentünk golfozni. Ez azért nem az volt, amire számítottunk, de az alap dolgokat megtanultuk. És az az igazság, hogy egész jól is ment. Jókat röhögtünk, meg feszegettük a lehetőségeket. Még szerencse, hogy nem lett belőle baleset. Minden esetre jól éreztük magunkat. Miután kellőképpen kifáradtunk, elmentünk a Duna-partra a Szegedi Halászcsárdába egy finomságos halászlére. Isteni volt.

Meglepetés szerű érkezés

Csak úgy jött, pedig nem így beszéltük meg. Úgy szerveződött a programja, hogy így volt ésszerűbb. Szeretem az ilyet...

Tínédzser lámúr

A hétvége ismét nem telt eseménytelenül. Ózdra voltunk hivatalosak, az unokahugi ballagására. Nem ismertük a programot, de jókedvvel mentünk. Útközben újabb gyorsétteremben próbáltuk ki a gyerekmenüt, majd mentünk is Bogácsra, a családi birtokra. Útközben tudtam meg, hogy csak hármasban leszünk első este. Bevásároltunk szépen és mentünk szálláshelyünkre. Szeretem nagyon ezt a helyet. Nyugodt. Erdőszéli kisház. Főztem egy teát, mert fájt a torkom. Üldögéltünk a teraszon és élveztük a csendet. Este kicsit pezsgőztünk, miközben próbálta felhozni magát a múlt heti csúfos römi-vereség után. Hozott nekünk reggelit, majd el is indultunk. Ózdon anyukája épp a tesóján hegyezte a nyelvét, így ő megúszta. Aztán elmentünk a ballagásra. Szerencsére viszonylag hamar letudtuk a hivatalos programot, majd meghívást kaptunk a családi ünnepségre is. Nagyon jó hangulatú volt a dolog. Én jól éreztem magam, mert nem volt előítéletem senkivel szemben. Persze azért nem volt ezzel mindenki így, de azért ez szerencsére nem volt annyira észrevehető. Minket mindenki kedvesen fogadott. Aztán az ebéd után visszaindultunk alkalmi szálláshelyünkre, immár anyukájával kiegészülve. A lányai egész nap nem adtak hírt magukról. Ezen egy kicsit felhúztam magam, de próbáltam a jó oldalát nézni. Szalonnát sütöttünk (úgy, ahogy csak ő tud). Persze amikor nekiültünk, megeredt az eső. Szerencsére nem tartott sokáig, így tudtuk folytatni - jóllakásig. Azért egy üveg bor is lecsusszant szépen. Aztán miután megettük a jégkrémet is, megérkeztek a lányai is. Egy kis beszélgetés, majd tehetségkutató nézés. Én szerencsére elaludtam rajta... Aztán miután mindenki elaludt, valahogy én felébredtem. És megtörtént az, ami még sosem: kézzel elégítettük ki egymást. Pont, mint a tinik... És a legdurvább az, hogy félelmetesen együtt mozog a testünk. És persze közös orgazmus lett a vége. Vasárnap délelőtt elmentünk a helyi fürdőbe, aholy jól éreztük magunkat. És tényleg, minden téren flottul ment minden. Mielőtt elindultunk, még meglátogattuk a német rokonokat. Én ott annyira nem érezte, jól magam. Amikor Annerose-t látom, valahogy azt érzem, hogy nem szívesen lát mellette. Úgy tűnik, ő az egyetlen, aki (látványosan) visszasírja az előző feleséget... Aztán hazajöttünk. Aggódott, hogy mi lesz vele 2 napig nélkülem...

Orgona ága

ár nem vallottuk be, mindhárman kicsit izgultunk az utazás miatt. Ennek megfelelően korán keltünk, így volt időm nyugodtan friss pékáru és zöldség vásárlásra. Nyugodt reggelizés után komótosan indultunk el. Ez kifejezetten jól esett nekem, mert nem ehhez voltam szokva az utazások előtt. Már Ausztriában megálltunk egy kicsit shoppingolni. Aztán vidáman, beszélgetve, eszegetve értünk el Münchenig. Itt megálltunk egy imbiszre és egy pofa sörre. Jól esett, hiszen 40 fok volt árnyékban. Innen még kb. egy órás utunk volt, és el is foglalhattuk a szállásunkat. Kicsit eszegettünk, majd nyugovóra tértünk, hiszen mindnyájunkat elnyomott az utazás. Reggel volt egy röpke gyömösz. Eléggé kívántam a szexet. Így tabletta nélkül eléggé megnőtt a szexuális étvágyam, ráadásul még épp ovulációs időben is voltam, így azért elvettem ami jár. Szépen lementünk reggelizni. Nagyon jó kis svédasztalos volt a dolog. Nem a meg szokott szállodás, hanem inkább az autópályaszélén levős. De nem baj, bőven leettük annak az árát, amennyit fizettünk. Aztán visszamentünk a szobába, rápihenni a vélhetően fárasztó napra. Szerencsére nem volt olyan meleg, mint tegnap, viszont kissé borongós volt, aminek annyira nagyon nem örültem. Mindegy, a megbeszélteknek megfelelően éppen a nyitásra értünk oda. Az igazat megvallva, nem gondoltam, hogy ilyen sokan lesznek már nyitáskor. A gyerek szerint ez volt maga, a mennyország... S valóban. Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere. Lego és vidámpark minden mennyiségben. Persze volt olyan, amire nem szívesen ültünk fel, de a legtöbb nagyon élvezetes volt. Az én kedvencem a Pirates volt (itt is, mint a Disneylandben). Nem csak hogy egymást lőttük vízzel a hajókon, hanem kintről is lőttek minket, valamint voltak vízibombák is, amik alkalomadtán előbújtak. A végén pedig hőkabinban száradtunk... Végigjártuk az egészet, megnéztük a Star Wars helyszíneket legoból, a "minimondust" legoból. Megnéztük, hogyan készül a lego. Aztán a Kingdom-ban volt egy olyan rész, ahol óriási balhé volt, ugyanis a gyerek már a célegyenesben jött rá, hogy hol is van. Mindent megtett annak érdekében, hogy ne kelljen felmennie, de már olyan helyen voltunk, ahonnan csak egy irányba lehetett lejönni... Ki akart mászni a béklyóból, átlépett a kocsikon és visított. Majd miután lejöttünk, kisvártatva közölte, hogy vissza akar menni... Aztán voltunk panoráma utazáson is a lego toronyban, innen ráláttunk a teljes parkra. Voltunk vízesésen is, itt nem elég, hogy megforgattak minket, még egy kaján dinó le is köpött minket. Itt már nem volt gond, ugyanis közben kisütött a nap. Egy idő után elfáradtunk, így a shopban vezettünk le. Kicsivel a zárás előtt indultunk vissza. A helyi késdobálóban vacsoráztunk, nagyon finomakat... Újabb szex, alvás, majd a reggeli után indultunk is haza. Nagyon tartalmas kis hétvége volt, és még nem volt vége. Hazafelé a drága lopott nekem egy óriási csokor orgonát. A hosszú hétvége után pedig levezettünk Hévízen, családi körben. Amikor újra el akartam kapni a frakkját, akkor riadtam fogta a "csomagját", ugyanis szegény eléggé ki volt szipolyozva a hétvégén...