2013.05.10-12. Kertészkedés

A tervezettel és megbeszéltekkel ellentétben természetesen nem utazott el. Megint egy koncert miatt. Kíváncsi vagyok, hogy ez meddig megy. Én nem szóltam, örültem, hogy itthon volt, azzal együtt, hogy tudom, hogy neki ez rosszul esett. Pénteken este elmentünk cukiba, aztán hazafelé bedobta, hogy mi lenne, hogyha a lányai jönnének a hosszú hétvégére. Hát. Eléggé kiakadtam. Ismét elmondtam neki, hogy őt úgy ugráltatják a lányai, ahogy hagyja, de én ebben nem vagyok hajlandó részt venni. Ha eljönnek, akkor borul a Patrik szülinapi bulija és a Legoland is, amit már leszerveztem. Nem beszélve arról, hogy ő szombatig raftingol és ha szombaton elmegy a lányokért, és hétfőn viszi őket el, akkor a hosszú hétvégéből mindössze egy együtt töltött nap marad - az is gondolom pofavágással telítve. Nem tudom, mi lesz, de ha jönnek, van B tervem. Jelzésértékű, amin valaki már csak elgondolkodik. Szombaton szexeltünk (nem kell neki sok, elég, ha meglátja a melleimet) vásárolgattunk, pihengettünk. Szombaton kerti munka, tervezgetés. Egyeztetés apuval a további munkákat illetően. Gyerek már talán fél centis és vannak ujjacskái is :)

2013.05.08. Még mindig rózsaszín

Látom rajta, hogy nagyon boldog. Örülök neki. Én is tök nyugodt vagyok. Tervezgetek, gondolkodok. De gondolom, ez ilyenkor normális... Reggel úgy éreztem, hogy nőtt a pocakom. De csak vaklárma volt. Ellenben a melleimmel, akik egyáltalán nem bírnak magukkal...

2013.05.06. Émelygés

Persze nem nálam. Szolidáris a drága, így émelyeg. És egyfolytában vigyorog elmondása szerint. Meg aggodalmaskodik. És kérdezősködik. De én ezt nem szeretem. Nem vagyok porcelánbaba. Felkerestem a dokit, két hét múlva ultrahang. Picikénk már 2 mm. Fejlődik az agya és a gerince. És vannak már kezdetleges végtagocskái is :)

2013.05.03-05. Anyák napja

Pénteken a gyerek rossz fát tett a tűzre: 3-as lett a havi magatartása. Ennek megfelelően büntetésben részesült. Szombaton főzőcskéztünk, jöttek anyuék ebédre. Mivel nem jött meg, csináltam tesztet, de nem volt jó, így nem derült ki, hogy mi van. Anyák napján azonban igen. Reggel én már korán be akartam menni a városba, de azt mondták, mivel nem sokára úgyis megyünk, ne menjünk kétszer. Azt a pár órát már kibírom, változni úgysem fog semmi. Megvettem a tesztet és otthon egyből meg is csináltam. Két csík lett... Mentem is a zuramhoz, aki nagyon örült. Hát. Kíváncsi leszek. Fel vagyunk mi erre készülve? Nem vagyunk ehhez öregek? És egyébként meg hogyan tovább? Mi lesz a gyakorlat a továbbiakban?

2013.04.29-05.01. Éljen május elseje

Minden nap hazajött a héten. A hajnali kelés-útrabocsájtás után még jókat tudok durmolni. A munka ünnepét munkával töltöttük. Fűszerkert, veteményezés...

2013.04.28. - Nem vesz komolyan

Meglepően korán hazaért. Nem volt nagyon kedves. A barátnőmnek fel is tűnt, hogy nincs minden rendben. Este kérdezte, hogy akkor mi lesz, elválunk-e. Mondta, rendben, intézzem a papírokat. Hiszen nem kell házasnak lennünk ahhoz, hogy együtt legyünk. Ja, és még mindig azt hiszi, hogy a szex mindent megold. Nem érti, hogy miről beszélek. hogy én biztonságot szeretnék. És normális életet. Hogy így nem lehet gyereket vállalni. De ő nem akar ide jönni, menjek én Pestre. Neki jó így. Inkább lemond a gyerekről, mint rólam.

2013.04.26. - Újabb szakítópróba

Reggel elmondtam a véleményem, és elment. Nem csak azzal van baj, hogy gyakorlatilag átutazóban van itthon, hanem azzal, hogy túlvállaltuk magunkat ezzel a házzal. Ismerem a határaimat, és nem akarom, hogy újabb kapcsolatom rámenjen. Aztán meghoztam a végleges döntést. Nincs más megoldás, még mielőtt eldurvulnak a dolgok, inkább hagyjuk abba. "Sajnálom, hogy ezen bukik meg a dolog. Én többször szóltam, hogy kezeld a kialakult helyzetet, meg sem próbáltad. Értem én, hogy lelkiismeret furdalásod van, hogy elhagytad a gyerekeidet. Én nem tehetek róla - mégis én szívok miatta folyamatosan. Mivel egy életem van, nem hagyom, hogy elkényeztetett tinédzserek irányítsák azt. Szíved joga, ha Te hagyod, ezesetben vállald a következményeit. Túlvállaltuk magunkat és belebuktunk. Úgy tűnik, nem én vagyok a megfelelő társ a számodra. Én sokat tettem a gyerekeidért és a gyerekeiddel való kapcsolatodért, csak sajnos én egyedül kevés vagyok hozzá. Legközelebb talán szerencséd lesz. http://www.youtube.com/watch?v=8f3sQnrLJIU Nézd meg, hogy elfogadható-e számodra így a papírmunka. A számlán lévő pénz természetesen a Tiéd. A házra kb. 1,5 milliót költöttünk a nyilvántartásom szerint, 16,9+1,5=18,4 MFt. Mennyire hirdessem meg?" Nem kaptam rá választ. Viszont este hazajött. Kötelességtudatból. Rossz volt nézni, ahogy csinálja a dolgokat - nem szívből tette. Kérdezte, hogy mit kell még csinálni - ebből is látszik, hogy fogalma sincs, hogy milyen meló van a ház körül... Reggel 4-kor indult el. Szerintem hülyeséget csinál. Én nem tekintem lezártnak az ügyet, ezt a továbbiak érdekében meg kell beszélnünk. Akár tetszik, akár nem.

2013.04.25. Végleg betelt a pohár

Egész héten azt sugallta, hogy itthon lesz a hétvégén. Többször is megkérdeztem. Mielőtt elkezdtem volna programot szervezni a hétvégére is megkérdeztem. Nem jött válasz. Aztán amikor megérkezett, közölte, hogy csak most tudta meg, hogy nem lesz itthon. Csütörtökön este. Van, aki ezt elhiszi 2013-ban? Eléggé bedühödtem, mert a lányai úgy ugráltatják, hogy felháborító akár nézni is. Ez a hülye meg megtesz mindent a lelkiismeret-furdalása miatt. Az nem fontos, hogy itthon dolog van? Hogy vendégek jönnek? Míg ő majd orr királykodik, én itt gettózok? Hát nem. Azért mindennek van határa. Mikor ezt elmondtam, közölte, hogy akkor ne csináljak semmit. Azért kíváncsi lennék, mit szólna hozzá, ha nem lenne elmosogatva és vasalt ing. Nem szólva arról, hogy én nem bírom elnézni a rendetlen kertet. Egész éjjel nem aludtam, csak gondolkodtam. Ez rohadtul nem így. Ja, és természetesen neki állt feljebb - mint mindig.

2013.04.23. Hancúrbünti

A villányi bortúra hazaútja nem telt el nyomtalanul, kaptunk egy csekket. Bár a képen nem látszik, hogy ki vezet, az időpontot tekintve én lehettem, még a motorháztetőre dobás előtt. Hiába, ha az embert tapizzák, nehéz a km órára koncentrálni... Aztán volt itthon is. Viszonylag korán jött, így várni kellett a vacsira. Mostanában feltűnően kívánós... Még reggel is elkapott. Itt a tavasz, dagad a f@sz :)

2013.04.21. - Mentés

A hétvégét külön töltöttük, mindenki a saját családjával. Én takarítottam, házimunkáztam meg azért voltunk egy kicsit vásárolgatni a gyerkőcömmel. Aztán vasárnap délután szólt, hogy baj van, ugyanis lerobbant az autó. Siófokra mentünk érte. Nem nagyon láttam még ilyen idegesnek. De ettünk egy jót a Mekiban, aztán hazaértünk. Az viszont nem tetszett, hogy nincs csókolózás szex közben. Csak úgy nekem esett.

2013.04.18. - Trófea

Már többször, amikor arra jártam, mindig kiszúrtam, hogy ez egy jó hely lehet, és múlt héten, amikor Trófea étterem előtt haladtam el, véglegesedett bennem a gondolat, hogy ide mindenképpen el kell menni. A hely érdekessége az, hogy egy bizonyos összeget le kell tenni az asztalra, és annyit eszel és annyit iszol, amennyit akarsz. Kb. 100 féle kajából lehet választani. Nem kellett sokáig várni arra, hogy beteljesüljön a dolog, hiszen ma Bp-n volt dolgom, így nem volt akadálya annak, hogy ezt megoldjuk. Én azért munka után beugrottam a Westendbe is egy kicsit szétnézni, majd bennragadtam a dugóban. Azért nagy nehezen eltaláltam a szállodáig, ahol átült az autóba és mutatta az utat. Kikötöttünk egy helyen, de nem az volt, amit mi kerestünk. Kisebb vita alakult ki, ugyanis ő állította, hogy ott kell lennie, míg él állítottam, hogy múlt héten még ott volt, de most miért nincs. Itt már eléggé nyűgös voltam, mert pisilni is kellett és éhes is voltam. A technika azonban a segítségünkre sietett, és kiderült, hogy a párhuzamos utcában kanyarodtunk le. Így már hamar megtaláltuk. Az étteremben aztán volt minden, mi szem-szájnak ingere. Előételként sushit ettünk, majd finom leveskét. Aztán frissen grillezték nekünk a pácolt húsokat, amiket kiválasztottunk. Fincsi salik. És a végén nagy nehezen lenyomtam egy kicsi somlóit is. Hiába a peteérés, hiába a szeretethiánya, a szállodában már moccanni sem volt erőm.

2013.04.16. Foci

Hazajött, füvet nyírt hátul, focizott a gyerekkel, végül gyereket képen rúgta labdával :)

2013.04.15. Fűnyírás

Végre megjött a fűnyírás szezon. Tudom, hogy sokan nem örülnek ennek, viszont én igen, ugyanis végre kipróbálhattuk a traktort. Bár elsőre voltak gondok, sikerült beröffenteni a gépet. Nagyon hamar le is vágtuk a füvet. Harc ment azért, hogy ülhessen rá...

2013.04.12-14. Villányi bortúra

Reggel volt egy kis nézeteltérés sövény-maradék hazahozása ügyében, de végülis sikerült megoldanunk. Persze nem teljesen, mert korábban fixált programunk volt, amit emiatt nem mondtunk volna le, de a sövény végülis 1 napot kibír. A sövénykivágás, pakolás után gyorsan összeszedtük magunkat, és útnak indultunk. Nyugodt útunk volt, még beszélgettünk is, ami tőle eléggé meglepő, mert a magányos utazáshoz szokott. Éppen időben érkeztünk Villányba, a többiek is 10 perces körben érkeztek. Elfoglaltuk a szállást (volt egy kis gond a konvektor begyújtásával), aztán útnak indultunk. Bár jó kedvvel indultam és vártam is a találkozást a társaság legtöbb tagjával, azért természetesen volt, aki kedvemet szegte, aki nem más, mint az elődöm legjobb barátnője. Róla látványosan lerítt, hogy nem nagyon örül annak, hogy én ott vagyok. Először nagyon zavart, de aztán megráztam magam, és gondoltam, hogy toll a fülébe, én akkor is jól fogom érezni magam. Az első útunk a Bock étterem és pincészetbe vezetett. Szerencsére jó idő volt, így a teraszon ültünk le. Az ex barátnője feltűnően kérdezősködött, gondolom, azért, hogy majd részletesen le tudja adni a drótot. Elég hosszúra sikerült az ebéd, tekintettel arra, hogy első osztályú volt az étterem, így mindent tényleg frissen főztek. Megint cseréltük a kaját, így duplán élvezhettük az ízeket. A megjelenésre is sokat adtak. Az egyik levesünk, Tánti gyöngyöző húslevese velős csonttal és fokhagymás pirítóssal volt. Ennek a különlegessége az volt, hogy a levesbetétként használt házi tésztába petrezselyem volt. Bár az íze nem volt kivehető, a látványért mindenképpen megérte. A másik leves vadgulyás leves volt háziasan elkészítve. És kislábasban tálalva. Nagyon finom volt. Főételünk egyike ropogós malaccsülök volt, vargányás zöldséges raguval. Tényleg kicsi volt a csülök, de a bőre páratlanul ropogós volt. A másik pedig házi tészta tejszínes vargányával, bélszíncsíkokkal. Természetesen mindegyikhez a hozzá ajánlott bort ittuk. Kivéve engem, mert ugye én a vörösbort annyira nem szeretem. Aztán jött a pincér, aki meghívott minket egy pince látogatásra, ahol megnéztük a bortrezorokat is (még a göcseji cigányvajdáét is láttuk), néztünk sok hordót. De kóstolót sajnos nem adtak. Az viszont feltűnő volt, hogy a pince tulajdonosát milyen sokszor kiemeli a srác. Nem tudtam eldönteni, hogy azért, mert ennyire tiszteli, vagy azért, mert ennyire fél tőle. Az édesszájúak még ettek egy kis desszertet, majd tovább álltunk. Bementünk egy másik pincébe, a nevét nem tudom, de 3 fürtös volt, ahol közölték velünk, hogy nem ülhetünk le, mert 7-re foglaltak az asztalok és már meg van terítve. Ja, kb. fél 6 volt... Ezen fel is húztuk magunkat, és beültünk a kevésbé ismert Gere-pár borozójába. Itt lenyomtunk 1-2 sajttálat, épp csak az íze kedvéért. Amíg a csajok felmentek a pulcsikért, Matthiasnál ittunk egy kortyot és ott is megnéztük a sajt felhozatalt. Mivel útba esett, benéztünk Gere nagytestvérhez is, épp csak az íze kedvéért. A végső úti célunk a Maul pincészet volt. Ekkorra már mindenkinek kifejezetten jó kedve volt. Én valahogy a barátnő mellé keveredtem, aki meglepően beszédes volt velem. Talán rájött, hogy nem a sátán vagyok személyesen? Vagy csak a pia tette. Itt már a kulináris élvezeteknek annyira nem áldoztunk, de én azért egy muflon pörköltet lenyomtam. Részben. Aztán itt féktelen bulizás vette kezdetét. Táncolás, dalolás. Sajnos itt is korlátos ideig fizették a zenészt. Hazasétáltunk és lefeküdtünk. Persze az én uram már hajnalban felébredt, s persze nem hagyott aludni. Meglepően nem fért a nadrágjába. Reggeli után életet mentett a Forma, mert én így tudtam aludni. Aztán gyors pakolás, majd irány a Sauska-pincészet. Mi ide már autóval mentünk, mert eztán már a hazautat terveztük. Az egész hétvégén ez volt a legrosszabb hely, ami a kiszolgálást illeti. A pincér roppant flegma volt, egyáltalán nem foglalkozott az igényeinkkel. Ha csak ketten lettünk volna, én tuti, hogy eljöttem volna. Az még hagyján, hogy nem volt tonic. Kértünk egy sajttálat, épp csak nassolási céllal, mire közölte, hogy nincs konyha. Mondtam neki, hogy ahhoz nem kell konyha, elég ha a sajtokat felszeleteli. Erre mondja a pincér, hogy vagy velünk foglalkozik vagy sajtot szeletel. Mit képzel az ilyen? Miután a másnapos gyomrok nagy nehezen bevették a rosét, útnak indultunk, Én vezettem, amivel az előzményeket ismerve nem is volt baj. Úgy Kaposvár magasságában azonban a zuram megfickódosott és elkezdett fogdosni. Olyannyira, hogy egy susnyásban fel is dobott a motorháztetőre, úgy 2 perc erejéig... Fonyódon bedobtunk egy jó kis halászlét, majd egyesek sövényültetéssel vezették le a másnapot.

2013.04.10. Mélyhűtő és csoki

Én életem leghosszabb tisztítókúráján veszek részt, már 2 napja bírom. Ő nem. Meglepetésként megérkezett a karácsonyra kapott pénzből 3 hete megrendelt mélyhűtő. Most nem vettem szívesen, mert nem nagyon volt kedvem pakolni. ja, és szeretlek csokit is kaptam :)

2013.04.08. Tisztítókúra

Mivel a húsvét utáni mérlegelés nem azt mutatja, amit elvártunk tőle, tisztítókúrába kezdünk. Persze csak holnaptól :)

2013.04.05-07. Kerti munkálatok

Most először lehetett kerti munkát végezni. Ennek megfelelően elmentünk körülnézni a városba. Végülis téglákkal és beton gyepráccsal tértünk haza. Amíg én takarítottam, addig ő meghosszabbította az autóbeállót a további megsüllyedések elkerülése okán. Aztán elveteményeztünk. Sajnos csak egy részét, mert korai még néhány mag vetése, őket majd a hónap végén lehet csak. Az anyuéknál elköltött vasárnapi ebéd után mentünk a sövényt kiszedni. Elég érdekes volt, mert a házigazda ragaszkodott ahhoz, hogy otthon legyen, de sok hasznát nem vettük. Mindenesetre jól elfáradtunk a hétvégén. De legalább úgy néztünk ki, mint akinek családi háza van...

2013.04.03.Halálán van

Szegényem, belebetegedett a húsvétolásba. Pedig egy szava sem lehet, viszonylag zökkenőmentesen lezajlott. Nyűgös volt, forró levest kért. És hízelgett is.

2013.03.29-04.01. Húsvét

Mivel még ő volt megsértődve az előző napi események miatt, nem hívott. Nem is beszéltünk. Már éppen indultam haza a melóból, mikor ennyit írt: "lerobbantunk". Nem sok infót adott. Délután szólt, hogy későn érnek, ne készüljek kajával. Nyilván azután, miután már minden készen volt. Aztán kiderült, hogy 6 órát ültek egy helyben, mert várták az autóhoz az alkatrészt. Hiába, Isten nem ver bottal. Én azért ettől függetlenül elmondtam a véleményem az elmúlt napok eseményeivel kapcsolatban, ami persze nem tetszett neki. Volt is komoly vita... Azért a békülés édes volt. A húsvéti készülődés meglepően zökkenőmentes volt azzal együtt is, hogy nagyon sokan voltunk a konyhában. Nagyon finom kajákat csináltunk és még több édességet :) Vasárnap mentünk ebédelni anyuhoz, és jöttek a barátnőmék. Hétfőn reggel a fiúk elmentek anyuhoz locsolkodni, persze engem sem hagytak ki :)

2013.03.26. Most aztán már tényleg nem tudom, hogy mi van...

Hetek óta semmi szex. Aztán a reggeli történések végleg betették a kaput. Eléggé esett hó, de persze őurasága lusta volt havat lapátolni. Mivel én már elég havat lapátoltam az idén, úgy döntöttem, hogy nem dolgozom helyette. Mivel úgy volt, hogy nem jön haza, szépen be is álltam annak rendje-módja szerint. Aztán szólt, hogy jön. Szépen hátrébb is álltam, de mivel sötét volt, nem nagyon láttam, hogy hová. Aztán reggel ő szépen elment, én meg bennragadtam a sárban. Nem tudtam kijönni. Fel is hívtam, elmondtam a véleményem. Egyből vissza akart jönni, de annak nem láttam volna értelmét, így egy vízműves kollégám segített ki. Ez persze nem tetszett neki. Több alternatívát is javasoltam a probléma megoldására, persze neki egyik sem volt jó.

2013.03.25. - Minden tiltás ellenére hazajött

Már megint rossz idő van. Már megint nem hallgatott rám és hazajött. De most nincs meg a harmónia. Nem tudom, mi lesz. Nem szeretem, amikor ilyen, mert nem tudom, hogy mi jár a fejében.

2013.03.19-24. Szüli-névnapi meglepetés

Már hónapokkal ezelőtt készültem a merényletre. Már januárban lefoglaltam a szállást, elkértem a főnökétől, gyerek szittelést is megoldottam. Többször is kérdeztem, hogy mit szeretne szülinapjára, egy új táskával kis is egyezett volna. Miután az összes részletet megismertem, hogy milyet szeretne, magamban mosolyogtam. Hétvégén már próbáltam előkészíteni a terepet, mondtam neki, hogy a hibás I-Go-t telepítse a telefonjára. Persze lerázott. Aztán közbejött egy megbeszélés, alig tudtam meggyőzni, hogy kedden este mindenképpen jöjjön haza. A főnöke nagyon jó fej volt, gyakorlatilag kierőszakolta belőle, hogy vigye el az autót műszakizni. Végre hazaért, ünnepi vacsi, pezsgőzés, majd ajándékozás. Amikor kibontotta, egyből levette, hogy utazunk. Kérdezte, hogy mikor. Mondom holnap reggel. Először se köpni se nyelni nem tudott. Aztán végülis örült neki. Nagy lelkesen elkezdett tervezgetni. Reggel elvittük a gyerek cuccait anyuhoz, őt iskolába, vettünk friss pékárut és el is indultunk. Az út sima volt, sokat beszélgettünk. Menetrendszerűen érkeztünk meg Rómába. GPS hiányában természetesen rossz helyen kanyarodtunk le, így kicsit elkeveredtünk az egyirányú úton. Mivel tudtuk, hogy rossz irányba megyünk, próbáltunk letérni. Megláttunk egy autónyi rendőrt, gondoltam, kérdezzük meg őket, hogy merre is van a jó irány. Én már elég fáradt voltam, meg egyébként is nyűgös az olasz városi közlekedés miatt, ezt a feladatot rábíztam. Mivel a csendőrök nem beszéltek angolul, így én is kénytelen voltam szerepelni. Kedvesek voltak nagyon, érthetően igazítottak útba, még tollat is adtak, hogy fel tudjam írni az utat. Még egyszer ráerősítettünk egy benzinkúton, és kiderült, hogy jó irányba haladunk. Igenám, de a szállodát csak nem találtuk meg. Szerencsére a foglaláson rajta volt a képe, így sikerült nagy nehezen beazonosítani. Amíg az ünnepelt becsekkolt, addig én kinn ültem a kocsiban, hogy el tudjak állni, ha szólnának, ugyanis elég rossz helyen parkoltunk. Arra mondjuk kíváncsi lettem volna, hogyan állok odébb, amikor gyakorlatilag körbeálltak az autók. Sikerült bejelentkezni, és bekanalazni magunkat a szálloda parkolójába. Lepakoltunk és vacsorázni indultunk. Sajnos a mi szállodánk étterme szerdán éppen zárva volt, így kénytelenek voltunk tovább keresgélni. Mamma ristorante-ja volt a sarkon, de mi elég kalandvágyóak vagyunk ahhoz, hogy az 500 m-re jelzett halas éttermet megkeressük. Csöpögött az eső, hideg is volt, de 500 m séta nem a világ. Gondoltuk elsőre. Az étterem nem volt 500 m-re, de legalább volt egy újabb tábla, ami ismét 500 m-re jelezte. Nem voltunk restek, tovább mentünk a következő tábláig és újabb 500 m múlva meg is találtuk az éttermet. Nagyon hangulatos kis hely volt, kikötőnek volt berendezve. Szimpatikus volt a hely, és az emberek is. Mindenkit ismerősként üdvözöltek. Miután kértünk italt, jelezték, hogy konyha csak később lesz, mert a szakács még nem érkezett meg. Nem baj, időnk, mint a tenger. Addig előételt ettünk a hal-salátabárból. Nagyon finom tengeri herkentyűket. Főételnek pedig pizzát ettünk. Ilyen vékonyat még nem is ettünk. Miután jóllaktunk, mentünk is vissza. Gyalog valóban 500 méterre volt :) Viszonylag korán keltünk szokás szerint, így volt idő egy kis melóra is. 8-ra lementünk reggelizni, de mivel az olaszok elég szabadon értelmezik az időpontokat, így egy kicsit üldögéltünk a hallban. A felejthető reggeli után átsétáltunk a szemközti HÉV megállóba és felszálltunk az első vonatra. A második megállónál felszállt egy harmonikás, aki a zenéjével szórakoztatta az utazó közönséget. Kb. negyed óra alatt értünk be a városba, ahol csordaszellemben követtük a népet, felvettük a helyi tempót és az aluljáróból felbukkantunk a Piazza del Popolon. Itt már nagy készülődés volt Berlusconi újabb beavatás miatt, de az ugye csak később derült ki, hogy nem őt választották meg miniszterelnöknek. Az első látványosság a Spanyol lépcső volt. Kisebb kerülővel jutottunk el a Trevi-kúthoz, ahol nem maradhatott el a pénzbedobás. A Viktor Emánuel emlékmá tetejéről megcsodáltuk a várost. Egy kisebb ebéd után a Fórum Romanum és a Colosseum következett. Az Igazság szája nem harapta le a kezünk és a Circus Maximus lelátóján pihentünk egyet. A Campo dei Fiori felé vezető úton elmentünk a Zsinagóga mellett. A Piazza Navonaról a Marcus Aurelius oszlopához vezető úton újságírók hadára lettünk figyelmesek. Mint később kiderült, éppen akkor alakították meg a kormányt. Éppen a Pantheon felé tartottunk, amikor egy kóbor táskaárusra lettem figyelmes, aki éppen olyan táskát árult, amire régóta fáj a szívem. A fiú látta rajtam az elgyengülést, így nem is hagyott minket egy darabig. Sajnos nem a megfelelő ember kezdett alkuba, így a táskás megsértődött és elmenekült. A Pantheon lyukastetőjének megtekintése után leültünk vacsorázni. Menüt ettünk, egész finomat. Lasgne-Steak-Tiramisu volt az enyém. Tenger gyümölcsei tészta, grillezett kardhal-Tiramisu a zuramé. A kellemes vacsora után a szállás felé vettük az irányt. Le az aluljáróba, fel az aluljáróból. Éppen az orrunk előtt ment el a HÉV. Mivel volt vagy egy óránk a következő indulásig, elindultunk sétálni. Nekem feltűnt, hogy itt már jártunk. Kiderült, hogy teljesen feleslegesen mászkáltunk az aluljáróban, mert egészen konkrétan a térrel szemben volt az állomás... mivel fáj a lában, vissza is mentünk a megállóba. szerencsére, mert kiderült, hogy korábban is megy vonat. Pénteken is korán keltünk. Közösen szépen megfürödtünk, majd én kijöttem, hogy még dolgozgatok egy kicsit. Aztán hallom, hogy riaszt valahol a riasztó. Szépen vigyorogtam is magamban, mert egyszer már én is meghúztam, és most is eszembe jutott, hogy mi lenne, ha meghúznám. Aztán kijött az ember, aki nagy vigyorogva közölte, hogy ő húzta meg. Visított vagy fél órát, mire elhalkult. A legdurvább az volt, hogy eszébe sem jutott senkinek, hogy megmentsen minket... Miközben reggeliztünk, akkor is megszólalt a riasztó. Szerencsére nem mi voltunk. A háziúr mérgelődött, hogy már megint valaki meghúzta a madzagot, mi meg csendben vigyorogtunk. Megint kibattyogtunk az állomásra. Sokan voltak. Viszont meglepően sokáig nem jött a vonat. Aztán jött, de nem állt meg. Aztán egy csomó ember elment. Aztán egy csomó jött. Így vártunk vagy egy órát, amikor is jött egy HÉV, aminek az ablakából integettek, de álltak meg. Ebből arra következtettünk, hogy valami miatt nem megy a HÉV. Mivel láttuk, hogy a buszok közlekednek, átmentünk a buszmegállóba. Vártunk, majd arra a buszra szálltunk, amelyikre a legtöbben. Kb. fél órás út végén leszálltunk a végállomáson. Átálltunk a villamosmegállóba, aminek a végén állt egy autó. Ekkor már feltűnhetett volna a nyilvánvaló, de a nyeretlen kétévesek nem gondolkoznak. Szépen tanakodtunk a további útvonalon, amikor odajött hozzánk egy pasi, és javasolta, hogy fogjunk taxit, mert 5-ig sztrájkolnak a tömegközlekedés dolgozói. Megpróbáltuk betájolni magunk és elindultunk. Sétáltunk egy jó darabig, pihennünk is kellett, mert nagyon fájt a lábam. Persze szökőkútnál, ahol még pisilni is kellett utána... Lassan megpillantottuk az első célpontunkat, az Angyalvárat. Mivel épp délre járt az idő, beültünk egyet ebédelni. A kevéssé kiadós, viszont elég drága ebéd után körbejártuk a várat, majd betértünk a Vatikáni múzeumba. Itt sokat tátottuk a szánkat, a végső célpont természetesen a Sixtus kápolna volt. Itt készítettem néhány tiltott felvételt. Hihetetlen, hogy néhány nappal ezelőtt a világ összes fontos bíborosa ott ült, ahol mi, és megválasztották az új pápát. A Vatikáni kertre is tudtunk néhány pillantást vetni, majd nekiveselkedtünk a Szent Péter Bazilikának. Viszonylag rövid idő alatt be is jutottunk. Itt nekem már eléggé fájt a lábam, így a Szent Péter téren kicsit pihentünk. A HÉV állomás felé vezető úton betértünk abba a fagyizóba, ahol 150 féle fagyi van. Nagyon finom volt... Nem volt gond a hazaúttal, kifizettük a szállást, majd autóval visszamentünk a halas kajáldába. Ismerősként üdvözöltek minket és mi is kicsit bátrabban választottunk. Én az antipastival teletömtem magam, így csak egy bruschettara futotta az erőm, de az én férjem ott is megmutatta, hogy milyen a magyar virtus. Ő sem kímélte a salátabárt, evett osztrigát, majd utána kicsit nehezen juttatta a pincér tudomására, hogy mit szeretne enni. De a srác jó fej volt, vette a lapot, még poénkodott is. Íme a párbeszéd: - G: Tegnapelőtt este a sarokban egy fickó evett tésztát, amin mindenféle tengeri herkentyű volt - P: Spagetti con frutti di mare? - G: Nem. Spagetti tészta, valami szósz, kagyló, polip, tintahal, stb. - P: Aha, szóval spagetti frutti di mare - G: igen, persze, legyen a tésztán minden, ami tengeri dolog. Erre a srác kivett a pultból egy homárt, és megkérdezte, hogy azt is a tetejére tegye-e. Visszamentünk a szállásra, aludtunk és kb. 6-kor elindultunk hazafelé. A férjecském igénye szerint megálltunk Pisaban is, megnézni a Ferde tornyot és környékét. Mivel kicsit későbbre kaptunk időpontot a bejutásra, ezért megnéztük a templomot is. Bár nagyon fájt a lábam, láttam, hogy vén trottyok is jönnek le, így nem engedhettem el magam. Aztán délután véglegesen hazafelé vettük az irányt, és magunk mögött hagytuk a napfényes Itáliát. Nyáron terveink szerint még visszatérünk... Egy dolog nem volt jó. Sajnos nem lesz római gyerekünk. :(

2013.03.14-17. A hó fogságában

A Dunántúlon nagyon komoly hóakadályok voltak, de nyugodt voltam, mert ő keleten teljesített szolgálatot. Legalábbis tudomásom szerint. De később kiderült, hogy a lánya az utolsó pillanatban kikosarazta, így elindult hazafelé. Nem kellett volna. Amikor szóltam neki, hogy forduljon vissza, már nem tudta megtenni. Ennek következtében a rendszerint 2 órás utat csaknem 20 óra alatt tette meg. Nagyon sajnáltam és nagyon mérges voltam. Reggel aztán végre elkapott :) Fát vágtunk, pakoltunk, majd mentünk aput megköszönteni. Vasárnap megnéztük a sövényt is, és a pulton is elkapott :)

2013.03.11. Itthon

Valahogy nem érzem mostanában, hogy szeret. Úgy bele van kényelmesedve...

2013.03.07-10. Sítábor 2013.

Korán reggel felkeltem sörkiflit sütni. Időben érkeztünk a gyülekezőre, bepakoltunk és indultunk is. Mivel a gyerek folyóügyei más ütemben működik, mint mindenki másnak, egy kicsit el is vesztettük a karavánt. Egy ideig álldogáltunk egy beállóban, amikor ismerős autót láttunk, így csatlakoztunk is hozzájuk. Persze a célegyenesben kiderült, hogy annyira nem jó autót néztünk ki vezérjárműnek, mivel nem tudta biztosan az utat, így kisebb kitérővel érkeztünk meg. Síbérlet fotózás, lepakolás, majd irány a pálya. Az asszonyoknak külön oktatója volt. Az első oktatótól nem sokat tanultunk, viszont elég jól éreztük magunk. A gyerekeknek is nagyon jól ment olyannyira, hogy a gyerek minden tiltás ellenére ment még egy kört, aholis elesett és kiment a térde. Elég jól viselte, Aztán este iszogatás, vacsorázás bolondozás. Pénteken délelőtt profi oktató vett minket kezelésbe, aminek következtében a tanulópályán le is mertünk jönni. Nekem már nem volt kedvem nagyon menni, meg ugye a gyerekre is kellett valakinek vigyáznia, így beszélgetés volt a program. Este megint ivászat és buli. Szombaton délelőtt fáslival már a gyerek is tudott menni, szépen a piros pályán - itt az én kedvesem volt a kísérő. Este a változatosság kedvéért ivászat volt. Sajnos utolsó nap nem volt valami jó az idő, így korán hazaindultunk. A gyerekkel beugrottunk még a balesetire, de szerencsére semmi komoly.

2013.03.05. - Riasztó

A megoldás nem váratott sokáig magára. Hozott (kamu)riasztót, és fel is szerelte. Mindenesetre elég rémisztő hangja van...

2013.03.04. - Biztonsági intézkedések

A szomszédban véletlenül kihallgattam egy beszélgetést, amit többféleképpen is lehet értelmezni, többek között úgy is, hogy ki akarnak rabolni minket. Teljesen kétségbe esetem. Mivel rövidesen elmegyünk síelni, égető a probléma. Remélem, talál valami megoldást.

2013.03.01-03. Horror hétvége

Vidáman indult a hétvége. Felbuszoztam Pestre, hogy ne kelljen kétautózni hazafelé. Megálltunk a Hootersbe vacsizni. A hely csak annyiban különbözik a többitől, hogy szép, feszülő pólós, nagycicis lányok szolgálják fel az enni-inni valót. Azért a csirkeszárny sem volt kutya. Mivel későn értünk, nyertünk egy estét kettesben, amit végül reggel egy szuper szex-szel ünnepeltünk meg. Aztán a megbeszélt időpontban, 10-kor álltunk a ház előtt és vártuk a lányokat. Együk 11 perces, a másikuk 22 perces várakozást követően érkezett. Köszönés nuku. Mivel éhesek voltak, mentek reggelizni. Nem értem az anyjukat, hogy hogyan engedheti el őket étlen-szomjan... Majd végig hallgattuk, hogy milyen jó volt a kocsonyafesztivál. Az, amire mi miattuk nem jöttünk. Ezt követte a táblagép lefikázása, amit tőlünk kaptak. Nem voltam jó kedvemben, és ezt nem is rejtettem véka alá. Kimentünk Lillafüredre sétálni, majd ebédelni. Nem jártunk ott sem túl nagy sikerrel, bár próbáltam akklimatizálódni olyannyira, hogy még cukiba is meghívtam őket. Az én kérésemre elmentünk egy bútoros boltba, ahol találtam egy nagyon szép szőnyeget a szobájukba, elég jó áron. Egyből hívtam is a szerelmem, akinek szintén tetszett, viszont elkövette azt a hibát, hogy megkérdezte a véleményüket. A kicsinek először tetszett, de miután a nagynak nem, már neki sem. Eléggé felidegesítettem magam. Az én házamba olyat veszek, amilyen én akarok. Senkinek semmi köze hozzá. Amennyit nálunk vannak, bármilyen csúnya dolgot el tudnak viselni. Mi közük hozzá? Haza akartam menni, de persze nem vitt ki a vonatra - állítólag azért, mert éjszakára nem enged el. Elmentünk a cukrászdába, ahová taxit akartam hívni, de nem engedte. Aztán visszamentünk a szállásra, illetve én a kocsmába mentem. Beszélgettem a csajokkal. Annak örültem, hogy nem csak én vagyok azon a véleményen, hogy milyen kis elkényeztetettek. Amikor nincsenek velünk, akkor nincs is nagy gond. Szépen megnéztünk egy romantikus filmet, majd épp lefeküdtünk volna aludni, beállítottak a lányok, hogy velünk alszanak, mert a másik szobában büdös van (állítólag). Na, ehhez aztán végképp nem volt kedvem, több okból sem, így szépen átmentem egy másik szobába, és semmilyen szagot nem éreztem. Egyébként sokkal jobb volt ott aludni, nem hallatszott az utca zaja. Azért mindenesetre jó lett volna, ha átjön, legalább megnézni... Reggel rám sem nézett, így eléggé berágtam. Mondtam neki, hogy vigyen ki az állomásra. Ki is vitt. Ott is hagyott magamra. Idegen városban, idegenek között. Hát nem gondoltam, hogy megteszi. Többször is fel kellett hívnom, mire aztán nagy nehezen visszajött. Elmentünk Ózdra a nagypapája tiszteletére létrehozott megemlékezésen. Elég érdekes volt. Most voltam először ilyenen. Sokkal rosszabbra számítottam. Inkább szórakoztató volt, mint meglepő. Miután mindenkit hazavittünk, beszélgettünk, majd veszekedtünk az úton. Még mindig nem értem, hogy miért nem mer konfrontálódni a lányaival. Magáért és miattunk. Aztán úgy leüvöltött, hogy utána azért nem beszélt velem, mert szégyellte magát, amint azt 2 óra kussolás után kinyögte. Én komolyan mondom, hogy kezdek ebbe belefáradni.

2013.02.27. - Semmi

Mivel előbb ért haza, mint én, elment a gyerekért. Anyutól kapott kajával várt. De egyébként elég lusta volt.

2013.02.23-24. Traktor

Bulizott a munkatársaival, de mindenféle tiltakozásom ellenére hazajött az éjszaka. Szépen be is feküdt közénk. Mivel így hármunknak már kicsi volt a hely, kimentem a nappaliba aludni. A gyerek észre sem vette, hogy nem én fekszem mellette :) Aztán mentünk anyuékhoz ebédelni, aztán filmnézés volt a további program. Vasárnap elmentünk megnézni a régen áhított fűnyíró traktort. Nagyon kis szép...

2013.02.20. - Egyet ért

Végülis átküldtem neki a levelezést. Többször sem reagált. Viszont a végén kibökte, hogy egyet ért. Reggeli manuális szex :)

2013.02.19. - Úgy tűnik, ugrik a hétvége

Az előző találkozáskor megbeszéltük a lányaival, hogy Kocsonya fesztiválra együtt megyünk. Ma felhívták, hogy ők hajnalig bulizni akarnak majd utána sokáig aludni, így feleslegesen mennénk. Láttam rajta, hogy nagyon rosszul esik neki. Eléggé felhúztam magam, hiszen megbeszéltük, eszerint terveztük az életünk, és ez most dől. Nem hiszem el, hogy nem értik ennyi idősen, hogy minek mi a következménye. Úgy éreztem, hogy nem hagyhatom annyiban a dolgot. Gondoltam, megpróbálom jobb belátásra bírni a lányt, így írtam neki a facebookon. Köpött. Hát nem tudom eldönteni, hogy ennyire éretlen vagy ennyire buta. Vagy nem meri elmondani a véleményét. Elküldte az anyjának, aki eléggé lehordott. Szerintem teljesen szubjektíven át mindennemű átgondolástól mentesen. Mindenesetre ennek ismeretében én már őt is leírtam.

2013.02.15-17. Disznóvágás

Egész héten nyaggattam, hogy hívja fel az anyukáját. És mikor hívja? Amikor beteg. Ennek megfelelően anyukája aggódott olyannyira, hogy írt nekem, hogy adjak neki C vitamint... Persze annyira nem volt beteg, hogy a disznóvágást kihagyja, így a jelentős munka közepette szépen be is ivott - persze szigorúan gyógyulási céllal. Fentiek tükrében vasárnap pihentünk, de persze nem volt képes a fenekén maradni, hájas tésztát sütött. Állítólag finom volt (én nem kóstoltam, mert nem szeretem). Hétfőn itthon maradt fát vágni, majd együttesen fogorvoshoz mentünk.

2013.02.11. - Orrpuszi

Orrpuszival ébresztett :) De nem elég, hogy nem hozott mangalica kolbászt, én lapátolok, hogy be tudjak jutni a házba.

2013.02.08-10. Miskolc

Elég régen voltunk már odaát, így összeszedtem minden erőm (a gyereknek ebben elég nagy szerepe volt) és útra keltünk. Mivel a lányok csak szombaton jöttek, így volt egy veszekedés-mentes esténk. Csodával határos módon csak 10 perces késéssel jöttek le. Aztán elmentünk az M3 Outlet centerbe, ahol pár dolgot vásároltunk majd mentünk a debreceni Aquaticumba. Itt jókat csúszdáztunk eleinte együtt, de később a lányok természetesen faképnél hagytak minket. Visszafelé bementünk a kedvenc tiszai halászcsárdámba, egy jó nagyot enni. Persze fintorgás volt megint. Köszönöm viszont nem. De ezt már meg is szokhattuk volna - persze nekem nem megy. Tekintettel a hóesésre, korán haza indultunk. Anyukám fánkot sütött nekünk. Kár, hogy nem megy ilyen simán a dolog...

2013.02.13. - Valentin nap előestéje

Bár az elmúlt időszakban többször is elfelejtette, most hozott kolbászt, így fincsi vacsit ettünk. Valentin nap alkalmából volt egy reggeli gyors szexuálás.

2013.02.06. - Pulykacsülök

Nem voltam valami jól, így összeütöttem egy fokhagymakrém levest, másodiknak pedig frissen füstölt pulykacomb, házi kenyér, paradicsom és póréhagyma volt. Sehol nem találtam újhagymát. Nagyon ízlett senki szerencsére. És csodák csodájára önként elkapott az este. Ezek szerint még szeret :)

2013.02.03 - 5 nap után

Már péntektől tervezgettem, hogy milyen kajával várom a hosszú különlét után, de a végleges megoldás csak vasárnap született meg. Íme: Francia hagymaleves sajtos piritóssal, vörösboros flekken savanyú krumpli salátával, rétes, 2012-es Dúzsi Rosé. Nagyon örült neki, egyébként egy-két apróságtól eltekintve jól is sikerült. Aztán persze nem bírtunk magunkkal, bár nem voltam teljesen elégedett - szerintem rosszalkodott... Reggel meg azt mondta, hogy feszesebb vagyok. Úgy látszik, használ az önsanyargatás :)

2013.01.30. - Gyerekprojekt 2.

Bár tegnapelőtt megfogadtam, hogy programozottan nem lesz több kefélés, amikor reggel megmértem a hőmet, elképesztő rekordokat döntögetett. Hogy megbizonyosodjak, megnéztem az ovulációs tesztet is, ami ennél pozitívabb már nem is lehetett volna. Ennek megfelelően úgy intéződött, hogy egymásnak estünk, ami nagyon fincsi volt. Ebben nem éreztem a muszájságot. Jó is volt így, mert most sokáig nem találkozunk. Szép emlékkel válunk el egymástól. Ha megfogant a gyermekünk, remélem, most tette, mert ez most tényleg szívből jött...

2013.01.25-27. Gyerekcsinálós hétvége

Hajnalban szépen leléptem, reggel felébresztettem, pedig nem kellett volna - nem tudtam, hányra megy. Az úton nem volt gond, de itthon már komoly hóátfúvások voltak. Meleg vacsival vártam volna, de korán hazaért, így várnia kellett. Szépen megvacsiztunk és tv-ztünk. Este sikerült elcsábítanom. Az okosok azt mondják, hogy ilyenkor 2 naponta kell huncutkodni, hogy eredménye legyen. Ennek megfelelően szombaton főzőcskéztünk, vendégül láttuk anyuékat, majd a gyermekem kis barátját, szánkóztunk, jól éreztük magunk és pihentünk. Csakúgy, mint vasárnap. Jókat ettünk, minden fellelhető szuperhőst megtekintettünk a tv-ben és ágyba bújtunk. Nem elég, hogy eleve rossz a "muszájszex", de még tett is rá egy-két lapáttal, ami nem esett túl jól. Meghát ugye rám sem nagyon figyelt oda. Azt mondta, hogy fedező ménnek nézem. Akkor ezek alapján ő meg engem holtstein fríznek? Azt biztos, hogy ez volt az utolsó ilyen, én feladom. Innentől kezdve tényleg csak öröm szex lesz és hallani sem akarok gyerekről. Ha jön, jön, ha nem, nem. Ennyi.

2013.01.24. - Kultúrprogram

Mivel székes fővárosunkban volt dolgom, erre szerveztem az egyik karácsonyi ajándékát. ő elrendezte a szállást, így erre már nem volt gond. Időben jött értem, és majdnem időben érkeztünk a színházba is, ha lett volna időpont. Szerencsére nem kezdték el nélkülünk. Kedves, szórakoztató darab volt - Esküvőtől a válásig - ismert szereplőkkel, de nem volt hepiend :( Aztán beváltottuk a kuponunkat a Mátyás Pincében, ahol fejedelmi vacsorán vettünk részt. Nagyon kellemes volt, jól is laktunk, jól szórakoztunk.

2013.01.23. - Család

Érdekes lépésre szánta el magát: annak ellenére, hogy ezen a hétvégén a lányaival kellene lennie, itthon marad, hogy szaporítsuk a családunkat. Kíváncsi leszek...

2013.01.22. - Ellágyult

Többször is váltottunk sms-t és többször beszélgettünk is. Este, amikor lefeküdtem, és egyedül voltam az ágyban, és hiányzott, felhívtam jó éjszakát kívánni. És ellágyult a drága...

2013.01.21. - Megoldásra törekszünk

A tegnapi vita emlékével indultunk dolgozni. Én átgondoltam a lehetőségeinket, és próbáltam megoldást keresni. Persze ehhez mindketten kellünk. Tekintettel arra, hogy ő eddig még nem látott bizonyítékot arra, hogy vannak napok, amikor szerencsés együtt lenni a gyermekáldás céljából, vállaltam a hőmérőzést, illetve egy ovulációs teszt beszerzését, hogy megnyugodjon. A komolyabb problémát a jelen hétvége jelenti, amikoris lányos hétvégéje van. Erre is próbáltam megoldást találni. Este elő is vezettem a dolgot. Meglepően jól fogadta, legalábbis nem ugatott le, és úgy láttam rajta, hogy gondolkodik is rajta. Amikor utalást tettem az esti huncutkodásra, közölte velem, hogy esetleg egyedül, mert hogy ő nagyon fáradt. Hát talán mégsem volt annyira ;)

2013.01.19-20. - A válság csak fokozódik

Pénteken este mulatott a barátaival. Ésszerűen döntött, amikor nem jött haza. Épp csak, hogy hazaért, havat lapátolt, végighallgatta a szomszédasszony sirámait és hőstettét (amiben a kutyánknak és nekem nem kis szerepünk volt), majd mentünk is anyukámhoz szülinapot köszönteni. Délután moziztunk, szerelmeskedtünk majd újra moziztunk, közben csipeszt sütöttünk, majd megint szerelmeskedtünk. Az átok, mintha kezdene elszállni. Elolvastattam vele az előző blogbejegyzést. Kértem a véleményét, de nem szól semmit. Vasárnap délelőtt is filmet néztünk, meg pizzát sütöttünk. Közben egy jóindulatú ismerős közölte, hogy benn volt a legjobb barátnőmmel a kisbabája születésénél. Nagyon szíven ütött a dolog, több szempontból is. Leginkább az, hogy nem az illetékestől tudtam meg, az pedig mélyen felháborított, ahogy ezt az információt kezelte nyilvánosan a facebookon. Fel is mentem a hálóba sírni, mert eléggé megbántódtam. Azt akartam, hogy hagyjon mindenki békén. Nyilván nem ez lett, állítólag keresett (nem hallottam), de végül megtalált és mondott néhány keresetlen szót, megpróbált vigasztalni is, de állítólag eltoltam magamtól. Én erre nem emlékszem. Aztán ez a történet kihozta belőlem a mi problémánkat, ami a gyerekkérdést illeti, és közölte velem, hogy csak akkor van jogom őt számon kérni, ha biztosat tudunk. Ez sem esett azért túl jól, mert nagyon nem értek vele egyet. Aztán persze lelépett. Egyedül hagyott a bánatommal. Ismét. Időközben tisztáztam a helyzetet a barátnőmmel. Mivel lenyugodtam, próbáltam megbeszélni az én kedvesemmel a problémáimat. Nem értem, hogy miért nem támogat. Hogy miért nem próbál az én fejemmel gondolkodni. Szó szót követett, csak még jobban elmérgesedett a helyzet. Olyannyira, hogy már komoly hülyeségre is képes lettem volna, csak hogy figyeljen rám. Egy mázli volt, mégpedig az, hogy ott volt a gyerek. Teljesen összeomlottam. Ő azt hiszi, hogy hisztiztem, de az nem az volt. Egyértelműen. Én segélykiáltásnak mondanám. Azt gondolom egyébként, hogy jó lenne már eldöntenie, hogy melyik fontosabb: az egója vagy a mi kapcsolatunk. Persze azért még belém rúgott egyet, közölte, ha műsorozom, el fog menekülni. Hát köszi. A gyereket nem magamnak szülném, azt hiszem, hogy ez világos. Mért nem áll mellettem a saját férjem? Kinek mondjam el a problémáimat, ha nem neki? Ki hallgat meg, ha nem ő? És ki támogat, ha nem ő?

2012.01.17. - Válság

Egész nap szakadt a hó. A híradások arról szóltak, hogy felénk milyen kaotikus állapotok uralkodnak, hogy több elzárt település is van felénk. Amikor ezt hallottam, átfutott az agyamon, hogy régen, amikor még szeretett, hazajött volna. Szépen elintéztem a dolgaimat, és mentem haza. De nem tudtam bejárni, mert ott állt egy autó :) Aggódott és hazajött. Mégis szeret :) Be is fűtött, hogy ne fázzunk. Összebújtunk, filmet néztünk, közösen chipset sütöttünk. De valahogy mégis olyan távolinak éreztem. Szóvá tettem, hogy mostanában hanyagol és régen szeretkeztünk. Nem válaszolt. Mélyen hallgatott. Egyszercsak megszólalt, hogy ki kellene vizsgáltatnunk magunkat. Ez eléggé szíven ütött engem. Több okból is: - Az érve az volt, hogy lehet, hogy nem jókor próbálkozunk. Én nem értem, mi ezzel a baj. Tök mindegy, hogy mikor van peteérésem, azon a napon szeretkezni kell, különben nem lesz gyerek. Ha ő azon a napon nem akarja, akkor nem lesz gyerek. Mivel napra pontosan megérkezik a menstruációm, így ki lehet számítani az ovulációmat. A doki is ezt tenné. - én már többször is elmondtam, hogy nem vagyok képes arra, hogy egy ilyen tortúrának kitegyem magam. Ha nem lenne gyerekem, lehet, hogy másképp gondolnám, de van. - őt sem akarom kitenni ennek az egésznek ismét. Nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni. - mi van, ha kiderül, hogy baj van valamelyikünkkel? én nem viselném el a vádaskodó pillantásokat. És az együttérzésre sem vagyok kíváncsi - ha nincs gond, azt mondják, hogy próbálkozzunk. ha van, akkor meg úgysem lesz. tudni akarjuk mi ezt egyáltalán? - és ha nem lehet gyerekünk, akkor engem is el fog hagyni? - azt mondta nekem egyszer, hogy ne görcsöljünk rá, ha jó isten úgy akarja, akkor jönni fog Egyébként én tavaly voltam vizsgálaton, minden rendben volt, a doki azt mondta, hogy nyugodtan próbálkozzunk. Ő 3 éve volt egy teljeskörű ilyen jellegű vizsgálaton, és nem találtak semmit. Vajon változhatott-e valami ennyi idő alatt? Nem volt nyugodt éjszakám. Sírtam is. Tudom, hogy ő ezt már egyszer átélte, de én még nem. És jogosan várom el, hogy a férjem támogasson és próbáljon megérteni, hogy milyen érzések kavarognak bennem ezzel kapcsolatban. Arra senki nem kíváncsi, hogy nekem az elmúlt fél évben hogyan esik az, amikor érzem, hogy megjön. De nem mondhatom el neki, mert egyszer azt mondta, hogy ő ezen már egyszer túlesett. Nem akarom, hogy összehasonlítgasson. És azt sem, hogy azt gondolja, hogy "jaj, már megint". Amikor reggel próbáltam elmondani az ezzel kapcsolatos gondolataimat-érzéseimet megosztani, még ő háborodott fel. Elmondtam neki, hogy bele van kényelmesedve az életünkbe. Aztán megkérdeztem tőle, hogy hol van az a kedves fiú, aki imádja a feleségét, akinek minden második gondolata pajzán. Aztán megölelt és elment. Este, a barátaival bulizni. Aminek durva vége is lehet. Az ifjú feleségét is egy ilyen alkalommal csalta meg. Vajon velem is megteszi?

2013.01.15. - Dekoncentrált

Megint hazajött. Olyan furán gondterhelt mostanában, de nem mondja meg, mi a baja... Még a gondosan összecsomagolt kaját is itthon hagyta reggel. Dekoncentrált. Nem tudom, miért. Remélem, hogy tisztel annyira, hogy elmondja, ha megzavarta egy másik nő a fejét. Inkább mondja meg, de ne alázzon meg.

2013.01.14. - Hó

Az éjszakánk nem volt valami nyugodt. Időben felkeltünk, többször is szóltam, hogy induljon, mert elkésik, de nem tette, aztán meglátta, mekkora óriási a hó. Én szóltam, hogy időben keljen fel... Aztán mondtam neki, hogy magát mentse, hogy ne sokat késsen, én majd megoldom, de megint úgy válaszolt, ahogy nem érdemeltem meg. Persze kishijján az árokba ment, így segítettem neki, pedig ezúttal nem érdemelte meg. Volt róla szó, hogy hazajön, de olyan kaotikus volt a közlekedés, hogy kértem, ne jöjjön. Nyilván hazajött...

2013.01.11-13. Láncfűrészes

Közkívánatra Jókai bableves volt a kaja. Szombaton jöttek anyuék is ebédre. Sajnos a steak nem sikerült túl jól, mert valószínűleg egy vén marha volt. Vasárnap a favágás után nagy nyugi volt, majd a hólapátolás után volt egy érthetetlen hisztije. Nem tudom, hogy miért, elvonult számítógépezni, úgy válaszolgatott, mint egy smirgli. És a végén kiderült, hogy vett egy láncfűrészt. Eddig ezeket a dolgokat velem intéztette és most meg meg sem beszélte velem. Rendkívül rosszul érintett.

2013.01.09. - Kezdeményező

Mivel az utóbbi időben nem vetettük meg a nagy zabálásokat, ezért úgy gondoltam, hogy egy könnyed, görögös vacsorát főzök. Mivel pitát nem lehetett kapni, úgy döntöttem, hogy magam sütöm meg. És nagyon jól sikerült. Nem győzött dicsérni. És ami nagy meglepetés volt, önállóan kezdte a szexet, minden sugallat nélkül!

2012.01.07.

Egész este a telefonomról próbálta meg leszedni az üzeneteket, hogy újra tudják indulni. Sajnos a feladat elvégzése nagyobb kihívás volt neki, minthogy engem szeretgessen :(

2012. 01. 04. - Szexi cipő

Ma véradás volt a cégnél, így csak délig dolgoztam. Pont kapóra is jött, hiszen még nem voltam biztos a gyerek egészségben, így korábban el tudtam hozni. Azaz csak tudtam volna, ha nem felejtette volna el. Így vártam rá vagy 40 percet, mire előkerítették. Mivel elég kalandvágyóak vagyunk mindketten, nekiindultunk a nagyvilágnak, és elmentünk Grazba megvenni a már korábban kinézett cipőt. Hogy szó ne érje a ház elejét, azért mást is vettünk. Ma elkezdtük a káposztaleves kúrát, ami egy szlovák kolbászos káposztalevesben manifesztálódott. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a megfelelő módja az ünnepekben felszedett kilóknak. Szombaton sütött tócsnit az ebédhez, én a régen rendezett papírokat pakolgattam, filmezgettünk és végre volt szex. Az idén először :) Vasárnap meg elkapott az új cipőmben, hogy aztán többféleképpen is megrakjon. Még a konyhapultra is feldobott. Azért csak benne van még a kisördög...

2013.01.03. - Első munkanap

Nem kellett volna dolgoznia, de mégis megtette. És hazajött.

2013.01.02. - Lázcsúcs

A szünet utolsó napján nem éppen így terveztük, de sajnos így alakult. A gyerek láza csak nem akart elmúlni olyannyira, hogy még hidegvízben is kellett fürdetni. Többször is. Azzal egyidejűleg, hogy egyébként nem volt semmi baja. Épp lázcsillapítóért voltam el, amikor tetőzött a láza 39,6 foknál, de jól kezelték a helyzetet. Kb. ezt követően már nem is volt láza, alig csak egy kis hőemelkedés. Nagyon jó fej volt, hogy segített.

2013.01.01. - Újév

Előző napi buli hiányában rendkívül frissen ébredtünk. Elmentünk anyuékhoz újévet köszönteni és lencsét enni. Délután kártyáztunk, filmeztünk, estére sajnos a gyerek belázasodott. Amikor azt mondta, hogy fáj a feje, azt hittük, hogy becsípett a pezsgőhabtól, de sajnos nem így volt.

2012.12.31. - Szilveszter

A téli szünetben már szinte menetrendszerűvé a reggeli befűtés és a közös reggeli, majd ez követően a kártyaparty. Mivel szép idő volt, elmentünk egyet kirándulni a kutyával. Felfedeztük a környéket. Kutya szinte végig szabadon volt, az orra állandóan a földön, mert szimatolt. Egy macska majdnem rosszul járt, mert a köztük lévő kerítés egyszercsak elfogyott. A gyerek is nagyon szépen sétáltatta egészen addig amíg a Zsömi el nem kezdett kakaskodni egy másik kutyával. Egyből elengedte a pórázt :) Ebéd után elmentünk Kehidára fürdeni egyet. Jól kiszívott minket a víz, kellően elfáradtunk. No azért nem annyira - itthon még volt energiám francia pezsgőhabot készíteni. Bár terveztük, hogy fennmaradunk éjfélig újévet köszönteni, de nem volt jó műsor a tv-ben. Így rádolgoztunk a gyerek-projektre :)

2012.12.30. - Szülinap

Már menetrendszerű, hogy valamelyik lánya programot csinál, amikor nálunk vannak. Ennek megfelelően korábban kell indulni. Ezzel még nem is lenne olyan nagy gond, de nem kelnek fel. Már nem ez volt az első eset. Én - pusztán nevelési szándékkal - megtenném, hogy nem keltem fel őket. Vegyék már észre, hogy minden cselekedetünknek vannak következményei. Én rendet raktam, takarítottam, főzőcskéztem, aztán elvittem Menő Jenőt bulizni. elértünk oda, hogy a gyerek megy buliba, mi meg nem. Aztán nagy nehezen elcincáltam a gyereket, miután vége lett a bulinak, így meg tudtuk köszönteni aput 65. szülinapja alkalmából.

2012.12.29. - Madártej

A nap átlagos volt, legalább nem volt konfliktus. Aztán nagycsaládosan elmentünk anyumékhoz madártejet enni.

2012.12.28. - Graz reloaded

Mint mindig, a második nap mintha nyugodtabb lett volna. Úgy látszik, kell egy kis idő, amíg megbarátkozom velük. Persze műsor most is volt. Az egyik akart kirándulni, a másik nem. Nagy meglepetésemre nem kötelezett senkit semmire, így hármasban vágtunk neki az útnak. Nyugalmas volt az út. Mivel még világos volt, úgy döntöttünk, hogy bemegyünk körülnézni Seiersbergbe. Itt nézegettünk, vásárolgattunk. Találtam egy nagyon jó ki cipellőt, de sajnos lebeszéltek róla, de legalábbis nem támogattak. Már amikor kijöttünk a boltból tudtam, hogy azért még visszajövök. Majd elmentünk kolbászozni. Nagyon finom volt :) Feleslegesen siettünk haza: a gyermekem természetesen késett...

2012. 12. 16. Már megint beteg

Nem volt tervezett, de hazajött. Gyógyulásért, amit egy fakhagymakrém levesben manifesztáltam.

2012. 12. 15. Advent

Az volt a terv, hogy szombaton, munka után elvisszük anyukáját az adventi vásárba Bécsbe és vasárnap mézeskalácsozunk. Mivel az időjárás nagyon durva volt, így megcseréltük a programot, szombaton mentünk anyuékhoz mézeskalácsozni. Sütögettünk, iszogattunk: olyan rossz borból forralt bort, hogy az elmondhatatlan. Vasárnap délelőtt aztán útnak indultunk. Anyukája végigdumálta az utat. Bécs külvárosában leparkoltunk, majd bemetróztunk a városba. Aztán sétálgattunk, majd imbiszest kerestünk, mert az én édes kicsi párom éhen akart halni. Szerencsére találtunk kasekrainert, amit aztán lefojtottunk egy kis punccsal, és persze a csokis fánk sem maradhatott el. Hazafelé iszonyatos nagy ködben jöttünk, kishíján karamboloztunk is, de a rutin és az okos autó megvédett minket.

2012.12.27. - Feszkó

A reggel nagyon szépen indult. Az ember gondoskodott a melegről az asszony meg a reggeliről. Az idill persze addig tartott, amíg a lányok fel nem keltek. Annyira idegesítő, hogy mindenhol ott vannak, hogy a helyemre ülnek. Így a további konfliktusok elkerülés érdekében úgy döntöttem, hogy inkább folytatom a könyv olvasását. Persze az én drágámnak ez nem felelt meg. Én voltam megint a gonosz mostoha, aki állandóan kivonja magát mindenből. De az nem tűnt fel, hogy nélkülem kezdtek el filmet nézni, pedig kifejezetten mondtam, hogy én is megnézném. Azért jó lenne, ha látná, hogy már 1 hete a családjának ugrálok, ezen kívül ez a 2 nap van, amikor én kipihenhetem magam, ugyanis nincs itthon a gyerekem. Nyilván neki állt feljebb. Én voltam a szemét. Mint mindig. Persze az én álláspontom nem nagyon érdekelte. Mint mindig. Csináltunk egy utó-szentestét. Na, erről sem mondanék semmit. Azért ahhoz már elég nagyok, hogy egy apróságot vegyenek az apjuknak karácsonyra-

2012.12.26. - Karácsony keleten

Korán indultunk, mert ebédre Miskolcra kellett érnünk és még útközben be kellett ugranunk az unokaöcsiért. Miután ez megtörtént, az én édes uramnak lényegesen jobb kedve lett, ugyanis édesanyja a továbbiakban nem rajta köszörülte vitriolos nyelvét. Nagyon jó időt futottunk. A család nagyobb része már ott volt, így az én drágám is felkerekedett, hogy elmenjen a lányaiért. Az csak menet közben derült ki, hogy ők még egy másik megyében vannak a nagymamájuknál. Ez bizony kivágta nálam a biztosítékot, ugyanis ha én el tudok indulni 450 km-ről, hogy időben odaérjek, akkor ezt más is meg tudja tenni. Utálom az ilyet, akkora tisztetletlenségnek tartom, hogycsak na. Persze nem kellett sok, eléggé berágtam, így lementünk a kocsmába inni. Ekkor dőlt el véglegesen, hogy nem én vezetek. Miután még iszogattuk az újdonsült unokahugaimmal, egész jó kedvem lett. Tök jó hangulat volt a szivarszobában. Azt nem kell mondanom, hogy kik ültek végig savanyú képpel az asztalnál, ugye? Aztán elindultunk az országjárásra. Hazavittük az anyósomat, majd a ködös idő és egy komolyabb dugót követően a meki előtt pihentünk meg, és menetrendszerűen hazaértünk. Hallottam, hogy beszélik egymás között, hogy jó a szobájuk, de a szájukon persze már nem fért volna ki...

2012.12.25 - Karácsony nyugaton

A karácsonyi ebédet anyuéknál költöttük el. Anyu nagyon kitett magáért. A nagyszobában terített, az ünnepi Zsolnay-ba. Egész jól elvoltak az ősök, mi meg apu új monitorát szerelgettük. Este nézték még a tv-t, én meg a hálóban olvastam a karácsonyra kapott könyvemet. Aztán egyszer csak feltrappolt, és mérgelődött. Egészen konkrétan besokallt az anyukájától. Próbáltam nyugtatgatni, hogy már nem kell sokáig kibírnia, de eléggé lázadó volt...

2012.12.24 - Szenteste

Éééés. Felvirradt a szent nap. Kinn bohóckodtak a gyerekkel, kiválasztották a karácsonyfának is megfelelő fenyőfát. Szépen kivágta, majd behozta. Megkezdtük a díszítést. Közös volt, mindenki segített. Aztán volt egy kis esetlenkedés a karácsonyi ajándékommal. Kinn lófráltunk az udvaron, és megláttam a kis ékszeres dobozt a kisház lépcsőjén. Azt hittem, hogy csak a dobozt tette oda, így meg sem néztem. Persze megsértődött. Aztán nekifutott még egyszer: az éjjeli szekrényre tette. Itt már megnéztem, de a nagy kérdés nem hangzott el. Főzőcskéztünk egész nap, nagy nehezen a pulyka is befért a sütőbe. Aztán felkerekedtünk, elvittük a gyereket anyuékhoz, majd elmentünk az evangélikus templomba. Az istentisztelet után hazamentünk befejezni a vacsorát. Kisvártatva jöttek anyuék gyerekestül. Persze megérkezett a Jézuska, mire megérkeztek. Szépen megvacsoráztunk. Közben anyukája rosszul lett (visszanyalt a fagyi), de szerencsére hamar rendbe jött. Aztán gyermekem kiosztotta az ajándékokat, kicsit tv-ztünk, majd elvonult a vendégsereg.

2012.12.22. - Karácsonyi előkészületek

Egész nap főzőcskéztem. Jobbára én, mert ő még ápolásra szorult. Talán már kicsit jobban volt. Remélem, az ünnepre sikerül meggyógyulnia.

2012.12.21. - Háztűznéző

Bár reggel még volt egy kis dolga, hamar megfordult, és hazatérével egyidejűleg hozta anyukáját is. Megvártam őket, körbevezettük a házban és elrohantam a városba ügyintézni és a gyerekért. Valahogy nem volt az igazi. Rossz volt a közérzete olyannyira, hogy gyomorbajok kezdték kerülgetni. Ettől függetlenül hősiesen megsütötte a beiglit. Bár a végét már nekem kellett befejezni, mert annyira elgyengült. Aztán persze kapta az ívet rendesen az anyukájától. Én nagyon jól szórakoztam. Ilyenkor biztos jobban értékel. Végülis rosszabb felesége is lehetne...

2012.12.20. - Téli szünet

Én már ma átadtam magam a téli szünetnek. Ennek keretében ki is takarítottam a lakást és ünneplőbe öltöztettem a szívem. Este céges bulim volt. Hősiesen megvárt. Nagy megerőltetésre azért nem volt szükség, ugyanis az újonnan szerzett 3D-s tv-t buherálta és jól szórakozott azon, hogy egy kicsit becsíptem. Mozgalmas napok állnak előttünk.