2013.04.28. - Nem vesz komolyan

Meglepően korán hazaért. Nem volt nagyon kedves. A barátnőmnek fel is tűnt, hogy nincs minden rendben. Este kérdezte, hogy akkor mi lesz, elválunk-e. Mondta, rendben, intézzem a papírokat. Hiszen nem kell házasnak lennünk ahhoz, hogy együtt legyünk. Ja, és még mindig azt hiszi, hogy a szex mindent megold. Nem érti, hogy miről beszélek. hogy én biztonságot szeretnék. És normális életet. Hogy így nem lehet gyereket vállalni. De ő nem akar ide jönni, menjek én Pestre. Neki jó így. Inkább lemond a gyerekről, mint rólam.

2013.04.26. - Újabb szakítópróba

Reggel elmondtam a véleményem, és elment. Nem csak azzal van baj, hogy gyakorlatilag átutazóban van itthon, hanem azzal, hogy túlvállaltuk magunkat ezzel a házzal. Ismerem a határaimat, és nem akarom, hogy újabb kapcsolatom rámenjen. Aztán meghoztam a végleges döntést. Nincs más megoldás, még mielőtt eldurvulnak a dolgok, inkább hagyjuk abba. "Sajnálom, hogy ezen bukik meg a dolog. Én többször szóltam, hogy kezeld a kialakult helyzetet, meg sem próbáltad. Értem én, hogy lelkiismeret furdalásod van, hogy elhagytad a gyerekeidet. Én nem tehetek róla - mégis én szívok miatta folyamatosan. Mivel egy életem van, nem hagyom, hogy elkényeztetett tinédzserek irányítsák azt. Szíved joga, ha Te hagyod, ezesetben vállald a következményeit. Túlvállaltuk magunkat és belebuktunk. Úgy tűnik, nem én vagyok a megfelelő társ a számodra. Én sokat tettem a gyerekeidért és a gyerekeiddel való kapcsolatodért, csak sajnos én egyedül kevés vagyok hozzá. Legközelebb talán szerencséd lesz. http://www.youtube.com/watch?v=8f3sQnrLJIU Nézd meg, hogy elfogadható-e számodra így a papírmunka. A számlán lévő pénz természetesen a Tiéd. A házra kb. 1,5 milliót költöttünk a nyilvántartásom szerint, 16,9+1,5=18,4 MFt. Mennyire hirdessem meg?" Nem kaptam rá választ. Viszont este hazajött. Kötelességtudatból. Rossz volt nézni, ahogy csinálja a dolgokat - nem szívből tette. Kérdezte, hogy mit kell még csinálni - ebből is látszik, hogy fogalma sincs, hogy milyen meló van a ház körül... Reggel 4-kor indult el. Szerintem hülyeséget csinál. Én nem tekintem lezártnak az ügyet, ezt a továbbiak érdekében meg kell beszélnünk. Akár tetszik, akár nem.

2013.04.25. Végleg betelt a pohár

Egész héten azt sugallta, hogy itthon lesz a hétvégén. Többször is megkérdeztem. Mielőtt elkezdtem volna programot szervezni a hétvégére is megkérdeztem. Nem jött válasz. Aztán amikor megérkezett, közölte, hogy csak most tudta meg, hogy nem lesz itthon. Csütörtökön este. Van, aki ezt elhiszi 2013-ban? Eléggé bedühödtem, mert a lányai úgy ugráltatják, hogy felháborító akár nézni is. Ez a hülye meg megtesz mindent a lelkiismeret-furdalása miatt. Az nem fontos, hogy itthon dolog van? Hogy vendégek jönnek? Míg ő majd orr királykodik, én itt gettózok? Hát nem. Azért mindennek van határa. Mikor ezt elmondtam, közölte, hogy akkor ne csináljak semmit. Azért kíváncsi lennék, mit szólna hozzá, ha nem lenne elmosogatva és vasalt ing. Nem szólva arról, hogy én nem bírom elnézni a rendetlen kertet. Egész éjjel nem aludtam, csak gondolkodtam. Ez rohadtul nem így. Ja, és természetesen neki állt feljebb - mint mindig.

2013.04.23. Hancúrbünti

A villányi bortúra hazaútja nem telt el nyomtalanul, kaptunk egy csekket. Bár a képen nem látszik, hogy ki vezet, az időpontot tekintve én lehettem, még a motorháztetőre dobás előtt. Hiába, ha az embert tapizzák, nehéz a km órára koncentrálni... Aztán volt itthon is. Viszonylag korán jött, így várni kellett a vacsira. Mostanában feltűnően kívánós... Még reggel is elkapott. Itt a tavasz, dagad a f@sz :)

2013.04.21. - Mentés

A hétvégét külön töltöttük, mindenki a saját családjával. Én takarítottam, házimunkáztam meg azért voltunk egy kicsit vásárolgatni a gyerkőcömmel. Aztán vasárnap délután szólt, hogy baj van, ugyanis lerobbant az autó. Siófokra mentünk érte. Nem nagyon láttam még ilyen idegesnek. De ettünk egy jót a Mekiban, aztán hazaértünk. Az viszont nem tetszett, hogy nincs csókolózás szex közben. Csak úgy nekem esett.

2013.04.18. - Trófea

Már többször, amikor arra jártam, mindig kiszúrtam, hogy ez egy jó hely lehet, és múlt héten, amikor Trófea étterem előtt haladtam el, véglegesedett bennem a gondolat, hogy ide mindenképpen el kell menni. A hely érdekessége az, hogy egy bizonyos összeget le kell tenni az asztalra, és annyit eszel és annyit iszol, amennyit akarsz. Kb. 100 féle kajából lehet választani. Nem kellett sokáig várni arra, hogy beteljesüljön a dolog, hiszen ma Bp-n volt dolgom, így nem volt akadálya annak, hogy ezt megoldjuk. Én azért munka után beugrottam a Westendbe is egy kicsit szétnézni, majd bennragadtam a dugóban. Azért nagy nehezen eltaláltam a szállodáig, ahol átült az autóba és mutatta az utat. Kikötöttünk egy helyen, de nem az volt, amit mi kerestünk. Kisebb vita alakult ki, ugyanis ő állította, hogy ott kell lennie, míg él állítottam, hogy múlt héten még ott volt, de most miért nincs. Itt már eléggé nyűgös voltam, mert pisilni is kellett és éhes is voltam. A technika azonban a segítségünkre sietett, és kiderült, hogy a párhuzamos utcában kanyarodtunk le. Így már hamar megtaláltuk. Az étteremben aztán volt minden, mi szem-szájnak ingere. Előételként sushit ettünk, majd finom leveskét. Aztán frissen grillezték nekünk a pácolt húsokat, amiket kiválasztottunk. Fincsi salik. És a végén nagy nehezen lenyomtam egy kicsi somlóit is. Hiába a peteérés, hiába a szeretethiánya, a szállodában már moccanni sem volt erőm.

2013.04.16. Foci

Hazajött, füvet nyírt hátul, focizott a gyerekkel, végül gyereket képen rúgta labdával :)

2013.04.15. Fűnyírás

Végre megjött a fűnyírás szezon. Tudom, hogy sokan nem örülnek ennek, viszont én igen, ugyanis végre kipróbálhattuk a traktort. Bár elsőre voltak gondok, sikerült beröffenteni a gépet. Nagyon hamar le is vágtuk a füvet. Harc ment azért, hogy ülhessen rá...

2013.04.12-14. Villányi bortúra

Reggel volt egy kis nézeteltérés sövény-maradék hazahozása ügyében, de végülis sikerült megoldanunk. Persze nem teljesen, mert korábban fixált programunk volt, amit emiatt nem mondtunk volna le, de a sövény végülis 1 napot kibír. A sövénykivágás, pakolás után gyorsan összeszedtük magunkat, és útnak indultunk. Nyugodt útunk volt, még beszélgettünk is, ami tőle eléggé meglepő, mert a magányos utazáshoz szokott. Éppen időben érkeztünk Villányba, a többiek is 10 perces körben érkeztek. Elfoglaltuk a szállást (volt egy kis gond a konvektor begyújtásával), aztán útnak indultunk. Bár jó kedvvel indultam és vártam is a találkozást a társaság legtöbb tagjával, azért természetesen volt, aki kedvemet szegte, aki nem más, mint az elődöm legjobb barátnője. Róla látványosan lerítt, hogy nem nagyon örül annak, hogy én ott vagyok. Először nagyon zavart, de aztán megráztam magam, és gondoltam, hogy toll a fülébe, én akkor is jól fogom érezni magam. Az első útunk a Bock étterem és pincészetbe vezetett. Szerencsére jó idő volt, így a teraszon ültünk le. Az ex barátnője feltűnően kérdezősködött, gondolom, azért, hogy majd részletesen le tudja adni a drótot. Elég hosszúra sikerült az ebéd, tekintettel arra, hogy első osztályú volt az étterem, így mindent tényleg frissen főztek. Megint cseréltük a kaját, így duplán élvezhettük az ízeket. A megjelenésre is sokat adtak. Az egyik levesünk, Tánti gyöngyöző húslevese velős csonttal és fokhagymás pirítóssal volt. Ennek a különlegessége az volt, hogy a levesbetétként használt házi tésztába petrezselyem volt. Bár az íze nem volt kivehető, a látványért mindenképpen megérte. A másik leves vadgulyás leves volt háziasan elkészítve. És kislábasban tálalva. Nagyon finom volt. Főételünk egyike ropogós malaccsülök volt, vargányás zöldséges raguval. Tényleg kicsi volt a csülök, de a bőre páratlanul ropogós volt. A másik pedig házi tészta tejszínes vargányával, bélszíncsíkokkal. Természetesen mindegyikhez a hozzá ajánlott bort ittuk. Kivéve engem, mert ugye én a vörösbort annyira nem szeretem. Aztán jött a pincér, aki meghívott minket egy pince látogatásra, ahol megnéztük a bortrezorokat is (még a göcseji cigányvajdáét is láttuk), néztünk sok hordót. De kóstolót sajnos nem adtak. Az viszont feltűnő volt, hogy a pince tulajdonosát milyen sokszor kiemeli a srác. Nem tudtam eldönteni, hogy azért, mert ennyire tiszteli, vagy azért, mert ennyire fél tőle. Az édesszájúak még ettek egy kis desszertet, majd tovább álltunk. Bementünk egy másik pincébe, a nevét nem tudom, de 3 fürtös volt, ahol közölték velünk, hogy nem ülhetünk le, mert 7-re foglaltak az asztalok és már meg van terítve. Ja, kb. fél 6 volt... Ezen fel is húztuk magunkat, és beültünk a kevésbé ismert Gere-pár borozójába. Itt lenyomtunk 1-2 sajttálat, épp csak az íze kedvéért. Amíg a csajok felmentek a pulcsikért, Matthiasnál ittunk egy kortyot és ott is megnéztük a sajt felhozatalt. Mivel útba esett, benéztünk Gere nagytestvérhez is, épp csak az íze kedvéért. A végső úti célunk a Maul pincészet volt. Ekkorra már mindenkinek kifejezetten jó kedve volt. Én valahogy a barátnő mellé keveredtem, aki meglepően beszédes volt velem. Talán rájött, hogy nem a sátán vagyok személyesen? Vagy csak a pia tette. Itt már a kulináris élvezeteknek annyira nem áldoztunk, de én azért egy muflon pörköltet lenyomtam. Részben. Aztán itt féktelen bulizás vette kezdetét. Táncolás, dalolás. Sajnos itt is korlátos ideig fizették a zenészt. Hazasétáltunk és lefeküdtünk. Persze az én uram már hajnalban felébredt, s persze nem hagyott aludni. Meglepően nem fért a nadrágjába. Reggeli után életet mentett a Forma, mert én így tudtam aludni. Aztán gyors pakolás, majd irány a Sauska-pincészet. Mi ide már autóval mentünk, mert eztán már a hazautat terveztük. Az egész hétvégén ez volt a legrosszabb hely, ami a kiszolgálást illeti. A pincér roppant flegma volt, egyáltalán nem foglalkozott az igényeinkkel. Ha csak ketten lettünk volna, én tuti, hogy eljöttem volna. Az még hagyján, hogy nem volt tonic. Kértünk egy sajttálat, épp csak nassolási céllal, mire közölte, hogy nincs konyha. Mondtam neki, hogy ahhoz nem kell konyha, elég ha a sajtokat felszeleteli. Erre mondja a pincér, hogy vagy velünk foglalkozik vagy sajtot szeletel. Mit képzel az ilyen? Miután a másnapos gyomrok nagy nehezen bevették a rosét, útnak indultunk, Én vezettem, amivel az előzményeket ismerve nem is volt baj. Úgy Kaposvár magasságában azonban a zuram megfickódosott és elkezdett fogdosni. Olyannyira, hogy egy susnyásban fel is dobott a motorháztetőre, úgy 2 perc erejéig... Fonyódon bedobtunk egy jó kis halászlét, majd egyesek sövényültetéssel vezették le a másnapot.

2013.04.10. Mélyhűtő és csoki

Én életem leghosszabb tisztítókúráján veszek részt, már 2 napja bírom. Ő nem. Meglepetésként megérkezett a karácsonyra kapott pénzből 3 hete megrendelt mélyhűtő. Most nem vettem szívesen, mert nem nagyon volt kedvem pakolni. ja, és szeretlek csokit is kaptam :)

2013.04.08. Tisztítókúra

Mivel a húsvét utáni mérlegelés nem azt mutatja, amit elvártunk tőle, tisztítókúrába kezdünk. Persze csak holnaptól :)

2013.04.05-07. Kerti munkálatok

Most először lehetett kerti munkát végezni. Ennek megfelelően elmentünk körülnézni a városba. Végülis téglákkal és beton gyepráccsal tértünk haza. Amíg én takarítottam, addig ő meghosszabbította az autóbeállót a további megsüllyedések elkerülése okán. Aztán elveteményeztünk. Sajnos csak egy részét, mert korai még néhány mag vetése, őket majd a hónap végén lehet csak. Az anyuéknál elköltött vasárnapi ebéd után mentünk a sövényt kiszedni. Elég érdekes volt, mert a házigazda ragaszkodott ahhoz, hogy otthon legyen, de sok hasznát nem vettük. Mindenesetre jól elfáradtunk a hétvégén. De legalább úgy néztünk ki, mint akinek családi háza van...

2013.04.03.Halálán van

Szegényem, belebetegedett a húsvétolásba. Pedig egy szava sem lehet, viszonylag zökkenőmentesen lezajlott. Nyűgös volt, forró levest kért. És hízelgett is.

2013.03.29-04.01. Húsvét

Mivel még ő volt megsértődve az előző napi események miatt, nem hívott. Nem is beszéltünk. Már éppen indultam haza a melóból, mikor ennyit írt: "lerobbantunk". Nem sok infót adott. Délután szólt, hogy későn érnek, ne készüljek kajával. Nyilván azután, miután már minden készen volt. Aztán kiderült, hogy 6 órát ültek egy helyben, mert várták az autóhoz az alkatrészt. Hiába, Isten nem ver bottal. Én azért ettől függetlenül elmondtam a véleményem az elmúlt napok eseményeivel kapcsolatban, ami persze nem tetszett neki. Volt is komoly vita... Azért a békülés édes volt. A húsvéti készülődés meglepően zökkenőmentes volt azzal együtt is, hogy nagyon sokan voltunk a konyhában. Nagyon finom kajákat csináltunk és még több édességet :) Vasárnap mentünk ebédelni anyuhoz, és jöttek a barátnőmék. Hétfőn reggel a fiúk elmentek anyuhoz locsolkodni, persze engem sem hagytak ki :)

2013.03.26. Most aztán már tényleg nem tudom, hogy mi van...

Hetek óta semmi szex. Aztán a reggeli történések végleg betették a kaput. Eléggé esett hó, de persze őurasága lusta volt havat lapátolni. Mivel én már elég havat lapátoltam az idén, úgy döntöttem, hogy nem dolgozom helyette. Mivel úgy volt, hogy nem jön haza, szépen be is álltam annak rendje-módja szerint. Aztán szólt, hogy jön. Szépen hátrébb is álltam, de mivel sötét volt, nem nagyon láttam, hogy hová. Aztán reggel ő szépen elment, én meg bennragadtam a sárban. Nem tudtam kijönni. Fel is hívtam, elmondtam a véleményem. Egyből vissza akart jönni, de annak nem láttam volna értelmét, így egy vízműves kollégám segített ki. Ez persze nem tetszett neki. Több alternatívát is javasoltam a probléma megoldására, persze neki egyik sem volt jó.

2013.03.25. - Minden tiltás ellenére hazajött

Már megint rossz idő van. Már megint nem hallgatott rám és hazajött. De most nincs meg a harmónia. Nem tudom, mi lesz. Nem szeretem, amikor ilyen, mert nem tudom, hogy mi jár a fejében.

2013.03.19-24. Szüli-névnapi meglepetés

Már hónapokkal ezelőtt készültem a merényletre. Már januárban lefoglaltam a szállást, elkértem a főnökétől, gyerek szittelést is megoldottam. Többször is kérdeztem, hogy mit szeretne szülinapjára, egy új táskával kis is egyezett volna. Miután az összes részletet megismertem, hogy milyet szeretne, magamban mosolyogtam. Hétvégén már próbáltam előkészíteni a terepet, mondtam neki, hogy a hibás I-Go-t telepítse a telefonjára. Persze lerázott. Aztán közbejött egy megbeszélés, alig tudtam meggyőzni, hogy kedden este mindenképpen jöjjön haza. A főnöke nagyon jó fej volt, gyakorlatilag kierőszakolta belőle, hogy vigye el az autót műszakizni. Végre hazaért, ünnepi vacsi, pezsgőzés, majd ajándékozás. Amikor kibontotta, egyből levette, hogy utazunk. Kérdezte, hogy mikor. Mondom holnap reggel. Először se köpni se nyelni nem tudott. Aztán végülis örült neki. Nagy lelkesen elkezdett tervezgetni. Reggel elvittük a gyerek cuccait anyuhoz, őt iskolába, vettünk friss pékárut és el is indultunk. Az út sima volt, sokat beszélgettünk. Menetrendszerűen érkeztünk meg Rómába. GPS hiányában természetesen rossz helyen kanyarodtunk le, így kicsit elkeveredtünk az egyirányú úton. Mivel tudtuk, hogy rossz irányba megyünk, próbáltunk letérni. Megláttunk egy autónyi rendőrt, gondoltam, kérdezzük meg őket, hogy merre is van a jó irány. Én már elég fáradt voltam, meg egyébként is nyűgös az olasz városi közlekedés miatt, ezt a feladatot rábíztam. Mivel a csendőrök nem beszéltek angolul, így én is kénytelen voltam szerepelni. Kedvesek voltak nagyon, érthetően igazítottak útba, még tollat is adtak, hogy fel tudjam írni az utat. Még egyszer ráerősítettünk egy benzinkúton, és kiderült, hogy jó irányba haladunk. Igenám, de a szállodát csak nem találtuk meg. Szerencsére a foglaláson rajta volt a képe, így sikerült nagy nehezen beazonosítani. Amíg az ünnepelt becsekkolt, addig én kinn ültem a kocsiban, hogy el tudjak állni, ha szólnának, ugyanis elég rossz helyen parkoltunk. Arra mondjuk kíváncsi lettem volna, hogyan állok odébb, amikor gyakorlatilag körbeálltak az autók. Sikerült bejelentkezni, és bekanalazni magunkat a szálloda parkolójába. Lepakoltunk és vacsorázni indultunk. Sajnos a mi szállodánk étterme szerdán éppen zárva volt, így kénytelenek voltunk tovább keresgélni. Mamma ristorante-ja volt a sarkon, de mi elég kalandvágyóak vagyunk ahhoz, hogy az 500 m-re jelzett halas éttermet megkeressük. Csöpögött az eső, hideg is volt, de 500 m séta nem a világ. Gondoltuk elsőre. Az étterem nem volt 500 m-re, de legalább volt egy újabb tábla, ami ismét 500 m-re jelezte. Nem voltunk restek, tovább mentünk a következő tábláig és újabb 500 m múlva meg is találtuk az éttermet. Nagyon hangulatos kis hely volt, kikötőnek volt berendezve. Szimpatikus volt a hely, és az emberek is. Mindenkit ismerősként üdvözöltek. Miután kértünk italt, jelezték, hogy konyha csak később lesz, mert a szakács még nem érkezett meg. Nem baj, időnk, mint a tenger. Addig előételt ettünk a hal-salátabárból. Nagyon finom tengeri herkentyűket. Főételnek pedig pizzát ettünk. Ilyen vékonyat még nem is ettünk. Miután jóllaktunk, mentünk is vissza. Gyalog valóban 500 méterre volt :) Viszonylag korán keltünk szokás szerint, így volt idő egy kis melóra is. 8-ra lementünk reggelizni, de mivel az olaszok elég szabadon értelmezik az időpontokat, így egy kicsit üldögéltünk a hallban. A felejthető reggeli után átsétáltunk a szemközti HÉV megállóba és felszálltunk az első vonatra. A második megállónál felszállt egy harmonikás, aki a zenéjével szórakoztatta az utazó közönséget. Kb. negyed óra alatt értünk be a városba, ahol csordaszellemben követtük a népet, felvettük a helyi tempót és az aluljáróból felbukkantunk a Piazza del Popolon. Itt már nagy készülődés volt Berlusconi újabb beavatás miatt, de az ugye csak később derült ki, hogy nem őt választották meg miniszterelnöknek. Az első látványosság a Spanyol lépcső volt. Kisebb kerülővel jutottunk el a Trevi-kúthoz, ahol nem maradhatott el a pénzbedobás. A Viktor Emánuel emlékmá tetejéről megcsodáltuk a várost. Egy kisebb ebéd után a Fórum Romanum és a Colosseum következett. Az Igazság szája nem harapta le a kezünk és a Circus Maximus lelátóján pihentünk egyet. A Campo dei Fiori felé vezető úton elmentünk a Zsinagóga mellett. A Piazza Navonaról a Marcus Aurelius oszlopához vezető úton újságírók hadára lettünk figyelmesek. Mint később kiderült, éppen akkor alakították meg a kormányt. Éppen a Pantheon felé tartottunk, amikor egy kóbor táskaárusra lettem figyelmes, aki éppen olyan táskát árult, amire régóta fáj a szívem. A fiú látta rajtam az elgyengülést, így nem is hagyott minket egy darabig. Sajnos nem a megfelelő ember kezdett alkuba, így a táskás megsértődött és elmenekült. A Pantheon lyukastetőjének megtekintése után leültünk vacsorázni. Menüt ettünk, egész finomat. Lasgne-Steak-Tiramisu volt az enyém. Tenger gyümölcsei tészta, grillezett kardhal-Tiramisu a zuramé. A kellemes vacsora után a szállás felé vettük az irányt. Le az aluljáróba, fel az aluljáróból. Éppen az orrunk előtt ment el a HÉV. Mivel volt vagy egy óránk a következő indulásig, elindultunk sétálni. Nekem feltűnt, hogy itt már jártunk. Kiderült, hogy teljesen feleslegesen mászkáltunk az aluljáróban, mert egészen konkrétan a térrel szemben volt az állomás... mivel fáj a lában, vissza is mentünk a megállóba. szerencsére, mert kiderült, hogy korábban is megy vonat. Pénteken is korán keltünk. Közösen szépen megfürödtünk, majd én kijöttem, hogy még dolgozgatok egy kicsit. Aztán hallom, hogy riaszt valahol a riasztó. Szépen vigyorogtam is magamban, mert egyszer már én is meghúztam, és most is eszembe jutott, hogy mi lenne, ha meghúznám. Aztán kijött az ember, aki nagy vigyorogva közölte, hogy ő húzta meg. Visított vagy fél órát, mire elhalkult. A legdurvább az volt, hogy eszébe sem jutott senkinek, hogy megmentsen minket... Miközben reggeliztünk, akkor is megszólalt a riasztó. Szerencsére nem mi voltunk. A háziúr mérgelődött, hogy már megint valaki meghúzta a madzagot, mi meg csendben vigyorogtunk. Megint kibattyogtunk az állomásra. Sokan voltak. Viszont meglepően sokáig nem jött a vonat. Aztán jött, de nem állt meg. Aztán egy csomó ember elment. Aztán egy csomó jött. Így vártunk vagy egy órát, amikor is jött egy HÉV, aminek az ablakából integettek, de álltak meg. Ebből arra következtettünk, hogy valami miatt nem megy a HÉV. Mivel láttuk, hogy a buszok közlekednek, átmentünk a buszmegállóba. Vártunk, majd arra a buszra szálltunk, amelyikre a legtöbben. Kb. fél órás út végén leszálltunk a végállomáson. Átálltunk a villamosmegállóba, aminek a végén állt egy autó. Ekkor már feltűnhetett volna a nyilvánvaló, de a nyeretlen kétévesek nem gondolkoznak. Szépen tanakodtunk a további útvonalon, amikor odajött hozzánk egy pasi, és javasolta, hogy fogjunk taxit, mert 5-ig sztrájkolnak a tömegközlekedés dolgozói. Megpróbáltuk betájolni magunk és elindultunk. Sétáltunk egy jó darabig, pihennünk is kellett, mert nagyon fájt a lábam. Persze szökőkútnál, ahol még pisilni is kellett utána... Lassan megpillantottuk az első célpontunkat, az Angyalvárat. Mivel épp délre járt az idő, beültünk egyet ebédelni. A kevéssé kiadós, viszont elég drága ebéd után körbejártuk a várat, majd betértünk a Vatikáni múzeumba. Itt sokat tátottuk a szánkat, a végső célpont természetesen a Sixtus kápolna volt. Itt készítettem néhány tiltott felvételt. Hihetetlen, hogy néhány nappal ezelőtt a világ összes fontos bíborosa ott ült, ahol mi, és megválasztották az új pápát. A Vatikáni kertre is tudtunk néhány pillantást vetni, majd nekiveselkedtünk a Szent Péter Bazilikának. Viszonylag rövid idő alatt be is jutottunk. Itt nekem már eléggé fájt a lábam, így a Szent Péter téren kicsit pihentünk. A HÉV állomás felé vezető úton betértünk abba a fagyizóba, ahol 150 féle fagyi van. Nagyon finom volt... Nem volt gond a hazaúttal, kifizettük a szállást, majd autóval visszamentünk a halas kajáldába. Ismerősként üdvözöltek minket és mi is kicsit bátrabban választottunk. Én az antipastival teletömtem magam, így csak egy bruschettara futotta az erőm, de az én férjem ott is megmutatta, hogy milyen a magyar virtus. Ő sem kímélte a salátabárt, evett osztrigát, majd utána kicsit nehezen juttatta a pincér tudomására, hogy mit szeretne enni. De a srác jó fej volt, vette a lapot, még poénkodott is. Íme a párbeszéd: - G: Tegnapelőtt este a sarokban egy fickó evett tésztát, amin mindenféle tengeri herkentyű volt - P: Spagetti con frutti di mare? - G: Nem. Spagetti tészta, valami szósz, kagyló, polip, tintahal, stb. - P: Aha, szóval spagetti frutti di mare - G: igen, persze, legyen a tésztán minden, ami tengeri dolog. Erre a srác kivett a pultból egy homárt, és megkérdezte, hogy azt is a tetejére tegye-e. Visszamentünk a szállásra, aludtunk és kb. 6-kor elindultunk hazafelé. A férjecském igénye szerint megálltunk Pisaban is, megnézni a Ferde tornyot és környékét. Mivel kicsit későbbre kaptunk időpontot a bejutásra, ezért megnéztük a templomot is. Bár nagyon fájt a lábam, láttam, hogy vén trottyok is jönnek le, így nem engedhettem el magam. Aztán délután véglegesen hazafelé vettük az irányt, és magunk mögött hagytuk a napfényes Itáliát. Nyáron terveink szerint még visszatérünk... Egy dolog nem volt jó. Sajnos nem lesz római gyerekünk. :(

2013.03.14-17. A hó fogságában

A Dunántúlon nagyon komoly hóakadályok voltak, de nyugodt voltam, mert ő keleten teljesített szolgálatot. Legalábbis tudomásom szerint. De később kiderült, hogy a lánya az utolsó pillanatban kikosarazta, így elindult hazafelé. Nem kellett volna. Amikor szóltam neki, hogy forduljon vissza, már nem tudta megtenni. Ennek következtében a rendszerint 2 órás utat csaknem 20 óra alatt tette meg. Nagyon sajnáltam és nagyon mérges voltam. Reggel aztán végre elkapott :) Fát vágtunk, pakoltunk, majd mentünk aput megköszönteni. Vasárnap megnéztük a sövényt is, és a pulton is elkapott :)

2013.03.11. Itthon

Valahogy nem érzem mostanában, hogy szeret. Úgy bele van kényelmesedve...

2013.03.07-10. Sítábor 2013.

Korán reggel felkeltem sörkiflit sütni. Időben érkeztünk a gyülekezőre, bepakoltunk és indultunk is. Mivel a gyerek folyóügyei más ütemben működik, mint mindenki másnak, egy kicsit el is vesztettük a karavánt. Egy ideig álldogáltunk egy beállóban, amikor ismerős autót láttunk, így csatlakoztunk is hozzájuk. Persze a célegyenesben kiderült, hogy annyira nem jó autót néztünk ki vezérjárműnek, mivel nem tudta biztosan az utat, így kisebb kitérővel érkeztünk meg. Síbérlet fotózás, lepakolás, majd irány a pálya. Az asszonyoknak külön oktatója volt. Az első oktatótól nem sokat tanultunk, viszont elég jól éreztük magunk. A gyerekeknek is nagyon jól ment olyannyira, hogy a gyerek minden tiltás ellenére ment még egy kört, aholis elesett és kiment a térde. Elég jól viselte, Aztán este iszogatás, vacsorázás bolondozás. Pénteken délelőtt profi oktató vett minket kezelésbe, aminek következtében a tanulópályán le is mertünk jönni. Nekem már nem volt kedvem nagyon menni, meg ugye a gyerekre is kellett valakinek vigyáznia, így beszélgetés volt a program. Este megint ivászat és buli. Szombaton délelőtt fáslival már a gyerek is tudott menni, szépen a piros pályán - itt az én kedvesem volt a kísérő. Este a változatosság kedvéért ivászat volt. Sajnos utolsó nap nem volt valami jó az idő, így korán hazaindultunk. A gyerekkel beugrottunk még a balesetire, de szerencsére semmi komoly.

2013.03.05. - Riasztó

A megoldás nem váratott sokáig magára. Hozott (kamu)riasztót, és fel is szerelte. Mindenesetre elég rémisztő hangja van...

2013.03.04. - Biztonsági intézkedések

A szomszédban véletlenül kihallgattam egy beszélgetést, amit többféleképpen is lehet értelmezni, többek között úgy is, hogy ki akarnak rabolni minket. Teljesen kétségbe esetem. Mivel rövidesen elmegyünk síelni, égető a probléma. Remélem, talál valami megoldást.

2013.03.01-03. Horror hétvége

Vidáman indult a hétvége. Felbuszoztam Pestre, hogy ne kelljen kétautózni hazafelé. Megálltunk a Hootersbe vacsizni. A hely csak annyiban különbözik a többitől, hogy szép, feszülő pólós, nagycicis lányok szolgálják fel az enni-inni valót. Azért a csirkeszárny sem volt kutya. Mivel későn értünk, nyertünk egy estét kettesben, amit végül reggel egy szuper szex-szel ünnepeltünk meg. Aztán a megbeszélt időpontban, 10-kor álltunk a ház előtt és vártuk a lányokat. Együk 11 perces, a másikuk 22 perces várakozást követően érkezett. Köszönés nuku. Mivel éhesek voltak, mentek reggelizni. Nem értem az anyjukat, hogy hogyan engedheti el őket étlen-szomjan... Majd végig hallgattuk, hogy milyen jó volt a kocsonyafesztivál. Az, amire mi miattuk nem jöttünk. Ezt követte a táblagép lefikázása, amit tőlünk kaptak. Nem voltam jó kedvemben, és ezt nem is rejtettem véka alá. Kimentünk Lillafüredre sétálni, majd ebédelni. Nem jártunk ott sem túl nagy sikerrel, bár próbáltam akklimatizálódni olyannyira, hogy még cukiba is meghívtam őket. Az én kérésemre elmentünk egy bútoros boltba, ahol találtam egy nagyon szép szőnyeget a szobájukba, elég jó áron. Egyből hívtam is a szerelmem, akinek szintén tetszett, viszont elkövette azt a hibát, hogy megkérdezte a véleményüket. A kicsinek először tetszett, de miután a nagynak nem, már neki sem. Eléggé felidegesítettem magam. Az én házamba olyat veszek, amilyen én akarok. Senkinek semmi köze hozzá. Amennyit nálunk vannak, bármilyen csúnya dolgot el tudnak viselni. Mi közük hozzá? Haza akartam menni, de persze nem vitt ki a vonatra - állítólag azért, mert éjszakára nem enged el. Elmentünk a cukrászdába, ahová taxit akartam hívni, de nem engedte. Aztán visszamentünk a szállásra, illetve én a kocsmába mentem. Beszélgettem a csajokkal. Annak örültem, hogy nem csak én vagyok azon a véleményen, hogy milyen kis elkényeztetettek. Amikor nincsenek velünk, akkor nincs is nagy gond. Szépen megnéztünk egy romantikus filmet, majd épp lefeküdtünk volna aludni, beállítottak a lányok, hogy velünk alszanak, mert a másik szobában büdös van (állítólag). Na, ehhez aztán végképp nem volt kedvem, több okból sem, így szépen átmentem egy másik szobába, és semmilyen szagot nem éreztem. Egyébként sokkal jobb volt ott aludni, nem hallatszott az utca zaja. Azért mindenesetre jó lett volna, ha átjön, legalább megnézni... Reggel rám sem nézett, így eléggé berágtam. Mondtam neki, hogy vigyen ki az állomásra. Ki is vitt. Ott is hagyott magamra. Idegen városban, idegenek között. Hát nem gondoltam, hogy megteszi. Többször is fel kellett hívnom, mire aztán nagy nehezen visszajött. Elmentünk Ózdra a nagypapája tiszteletére létrehozott megemlékezésen. Elég érdekes volt. Most voltam először ilyenen. Sokkal rosszabbra számítottam. Inkább szórakoztató volt, mint meglepő. Miután mindenkit hazavittünk, beszélgettünk, majd veszekedtünk az úton. Még mindig nem értem, hogy miért nem mer konfrontálódni a lányaival. Magáért és miattunk. Aztán úgy leüvöltött, hogy utána azért nem beszélt velem, mert szégyellte magát, amint azt 2 óra kussolás után kinyögte. Én komolyan mondom, hogy kezdek ebbe belefáradni.