reggel, mikor felébredtünk, már jött is egy sms: "Itt vagytok már?". Nyilván nem. De jól esett, hogy így várt már minket.
Megreggeliztünk, lepakoltam a kocsiba, és már hívott is, hogy elindultunk-e. Nem tudom, hogy mit gondolt, mondtam, hogy dél körül érünk.
Az útunk nagyon sima volt. Már várt minket ős is és az anyukája is. Sajnos a szülinapi ötletemet megvalósították a kollégái, de annyi baj legyen: nem fogytam ki az ötletekből.
El kellett mennünk az autószervízbe, mert az ablakmosó folyadék feltöltéssel akadt egy kis gondunk. Persze nincs előttünk megoldhatatlan, hamar abszolváltuk a dolgot és mentünk a csajokért. Bezsúfoltuk magunk és a sífelszerelést a kocsi, és már indultunk is.
Nagyjából 3 órás utat követően érkeztünk meg a szállásunkra. Lapakoltunk és mentünk enni. Ezúttal a szlovák konyha gyöngyszemei voltak terítéken. Egy hangulatos kis helyen vacsoráztunk. Volt egy kis cserebere az ételekkel, de végülis mindenki teli hassal tért vissza a szállásra. Ezt követően nyugovóra is tértünk, hiszen fárasztó nap volt mögöttük és előttünk egyaránt.
Reggel a gyerekek szépen lassan szálingóztak át hozzánk. Megreggeliztünk és indultunk is síelni. Minden forgatókönyv szerint ment: együtt felmentünk a kék pálya tetejére, ő felvitte a lányokat a pirosra. Sajnos kb. 1 órát kellett rá várnunk, így a türelmünk kissé fogytán volt. Aztán nekiugrottunk a síoktatásnak. Én már olyannyira eluntam magam, hogy semmi kedvem sem volt felkelni. Közben ő tanította a gyereket. Az első körben ő is feladta, mert ugye állandóan kiment alóla a lába, de Ő átlendítette a holtponton, így már nem volt gond.
Mivel én végignéztem a tanítást, velem már nem volt olyan nehéz dolga. Viszonylag hamar megálltam a léceken és még lefékezni is le tudtam magam. Persze én sem úsztam meg esés nélkül, de hát ugye ez mindenkinek benne van a pakliban.
Közben a csapat megszomjazott, megéhezett és a hütte teljes kínálatát megkóstoltunk. A gyerekek nagyon jól ettek. Én azért nem hazudtoltam meg magam, és tartottam a korábbi kijelentésemet, mely szerint engem a síelésből a hüttében jégerezés érdekel a legjobban.
Aztán csúsztunk, másztunk és mivel a kicsim már eléggé elfáradt, úgy 3 óra tájt lefelé vettük az irányt.
Én viszonylag könnyen lejöttem. Gyerkőc a végén már csúszott minden testtáján. Meg röhögött. Nagyon jól érezte magát.
Eléggé elcsigázott volt a csapat, éhesen is voltunk, így átöltöztünk és a gyerekek kérésére mentünk pizzázni. Itt is volt kaja variálás, nem volt gond, mindenki jól lakott. Én 72%-os tátrateát ittam. Hát. Finom volt. Bár az első kortynál fennakadtak a szemeim :)
Este Nagy Tabu játékot játszottunk, bár a második kör csúfos kudarcba fulladt. Nekünk már nem volt kedvünk játszani, a gyerekem is már türelmetlenkedett, de a csajok kikönyörögték. Aztán persze kiprovokálta, hogy bedobjam a lapokat. Hogy engem utáljon mindenki.
Nem aludtam valami jól. Nem szeretem, amikor az én kicsit húzza a rövidebbet. Miért? Mert ő a legkisebb? Nem tartom igazságosnak. Én minden gyerekünket próbálom a sajátomként kezelni és odafigyelek arra, hogy mindenki egyenlő, de ezt ő nem mindig teszi meg. Ő sem aludt valami jól. Fájt a foga :(
Ezt éjjel sikerült is megbeszélnünk. Legalábbis azt hiszem.
Reggeli után összepakoltunk és elhagytuk a szállást. Délelőttre ismét síelést terveztünk, ami nagyon jól sikerült.
Első körben lejött velünk, majd ő elment a piros pályára a lányaival mi pedig kettesben jöttünk le a kicsimmel a kék pályán. Én nagyon ügyes volt. Én egyszer sem estem el. Aztán picurkám kissé elfáradt, így megpihentünk. Lassan jöttek ők is. Segített egy kicsit, majd hazafelé vettük az útunk.
Sajnos az az étterem, ahol enni szerettünk volna, nem volt nyitva, így kerestünk egy másikat. A harmadiknál jártunk sikerrel. Egy nagyon jó olasz étterem volt. Ebéd után hazafelé vettük az útunk. Hazafelé felajánlotta, hogy menjünk az ő kocsijával, hogy ne fázzunk az enyémben. Igazi úriember...
Összességében véve egy nagyon jól sikerült kis hétvége volt. Én nagyon jól éreztem magam. És a végén még a síelésben is megbátorodtam...
Megreggeliztünk, lepakoltam a kocsiba, és már hívott is, hogy elindultunk-e. Nem tudom, hogy mit gondolt, mondtam, hogy dél körül érünk.
Az útunk nagyon sima volt. Már várt minket ős is és az anyukája is. Sajnos a szülinapi ötletemet megvalósították a kollégái, de annyi baj legyen: nem fogytam ki az ötletekből.
El kellett mennünk az autószervízbe, mert az ablakmosó folyadék feltöltéssel akadt egy kis gondunk. Persze nincs előttünk megoldhatatlan, hamar abszolváltuk a dolgot és mentünk a csajokért. Bezsúfoltuk magunk és a sífelszerelést a kocsi, és már indultunk is.
Nagyjából 3 órás utat követően érkeztünk meg a szállásunkra. Lapakoltunk és mentünk enni. Ezúttal a szlovák konyha gyöngyszemei voltak terítéken. Egy hangulatos kis helyen vacsoráztunk. Volt egy kis cserebere az ételekkel, de végülis mindenki teli hassal tért vissza a szállásra. Ezt követően nyugovóra is tértünk, hiszen fárasztó nap volt mögöttük és előttünk egyaránt.
Reggel a gyerekek szépen lassan szálingóztak át hozzánk. Megreggeliztünk és indultunk is síelni. Minden forgatókönyv szerint ment: együtt felmentünk a kék pálya tetejére, ő felvitte a lányokat a pirosra. Sajnos kb. 1 órát kellett rá várnunk, így a türelmünk kissé fogytán volt. Aztán nekiugrottunk a síoktatásnak. Én már olyannyira eluntam magam, hogy semmi kedvem sem volt felkelni. Közben ő tanította a gyereket. Az első körben ő is feladta, mert ugye állandóan kiment alóla a lába, de Ő átlendítette a holtponton, így már nem volt gond.
Mivel én végignéztem a tanítást, velem már nem volt olyan nehéz dolga. Viszonylag hamar megálltam a léceken és még lefékezni is le tudtam magam. Persze én sem úsztam meg esés nélkül, de hát ugye ez mindenkinek benne van a pakliban.
Közben a csapat megszomjazott, megéhezett és a hütte teljes kínálatát megkóstoltunk. A gyerekek nagyon jól ettek. Én azért nem hazudtoltam meg magam, és tartottam a korábbi kijelentésemet, mely szerint engem a síelésből a hüttében jégerezés érdekel a legjobban.
Aztán csúsztunk, másztunk és mivel a kicsim már eléggé elfáradt, úgy 3 óra tájt lefelé vettük az irányt.
Én viszonylag könnyen lejöttem. Gyerkőc a végén már csúszott minden testtáján. Meg röhögött. Nagyon jól érezte magát.
Eléggé elcsigázott volt a csapat, éhesen is voltunk, így átöltöztünk és a gyerekek kérésére mentünk pizzázni. Itt is volt kaja variálás, nem volt gond, mindenki jól lakott. Én 72%-os tátrateát ittam. Hát. Finom volt. Bár az első kortynál fennakadtak a szemeim :)
Este Nagy Tabu játékot játszottunk, bár a második kör csúfos kudarcba fulladt. Nekünk már nem volt kedvünk játszani, a gyerekem is már türelmetlenkedett, de a csajok kikönyörögték. Aztán persze kiprovokálta, hogy bedobjam a lapokat. Hogy engem utáljon mindenki.
Nem aludtam valami jól. Nem szeretem, amikor az én kicsit húzza a rövidebbet. Miért? Mert ő a legkisebb? Nem tartom igazságosnak. Én minden gyerekünket próbálom a sajátomként kezelni és odafigyelek arra, hogy mindenki egyenlő, de ezt ő nem mindig teszi meg. Ő sem aludt valami jól. Fájt a foga :(
Ezt éjjel sikerült is megbeszélnünk. Legalábbis azt hiszem.
Reggeli után összepakoltunk és elhagytuk a szállást. Délelőttre ismét síelést terveztünk, ami nagyon jól sikerült.
Első körben lejött velünk, majd ő elment a piros pályára a lányaival mi pedig kettesben jöttünk le a kicsimmel a kék pályán. Én nagyon ügyes volt. Én egyszer sem estem el. Aztán picurkám kissé elfáradt, így megpihentünk. Lassan jöttek ők is. Segített egy kicsit, majd hazafelé vettük az útunk.
Sajnos az az étterem, ahol enni szerettünk volna, nem volt nyitva, így kerestünk egy másikat. A harmadiknál jártunk sikerrel. Egy nagyon jó olasz étterem volt. Ebéd után hazafelé vettük az útunk. Hazafelé felajánlotta, hogy menjünk az ő kocsijával, hogy ne fázzunk az enyémben. Igazi úriember...
Összességében véve egy nagyon jól sikerült kis hétvége volt. Én nagyon jól éreztem magam. És a végén még a síelésben is megbátorodtam...
