Már megint váratlanul toppant be

Szépen elterveztem, hogy ma csak magammal foglalkozok, mivel egyik fiúm sincs itthon. Miután a szükséges dolgokat elintéztem, éppen pihengettem, amikor megérkezett. Örültem, de azért szólhatott volna, h jön, akkor friss vacsorával vártam volna. Így 3. nekifutásra sikerült csak megvacsoráznia, ugyanis a kenyérpirító közben megadta magát. Csendes, békés este, majd szerelmeskedés :)

Megkezdtük a költözködést

Hajnalban indult, későn jött. De elhozta a hűtőt, mert most volt olyan autója. Szegényem, nagyon elfáradt, nem is zaklattam. Aztán reggel szóvá is tette...

Találkozás - más szemüvegen keresztül

Amikor a gyerekem megtudta, hogy összeházasodtunk, eléggé elcsüggedt. Még sírt is. Aztán elmondta, hogy a legfőbb baja az, hogy nem mondtuk el neki. Majd átment tagadásba, mely szerint az esküvőt nem tekinti hivatalosnak, mert nem ő vitte a gyűrűket. Szerinte ez csak eljegyzés volt... Mindenesetre sikerült megnyugodnia. Aztán amikor hazaért az én édes uram, akkor olyan érzésem volt, mintha másképp viszonyulna hozzá. Mintha próbálná újra elfogadni... Aztán a Debrecen BL-be jutását házastársi kötelezettséggel pecsételtünk meg. Még mindig jó :)

Összeházasodtunk

Aztán végülis a borotválkozás mellett döntöttünk... Mivel a szokások szerint az esküvőt megelőző éjszakán nem illendő együtt aludnia az ifjú párnak, mi is így terveztük. Aztán gondoltam, ha már úgyis minden másképp van, akkor miért pont ebben kellene ragaszkodnunk a hagyományokhoz... Kicsit később jött (ami aztán később kiderült, hogy nem volt véletlen.) Elég húzós napnak néztünk elébe. Reggel időben keltünk (ahogy szoktunk), szerencsére a héten csak ezen az egy napon volt jó idő. Reggeliztünk, majd elvitte a gyereket az oviba, én pakoltam. Aztán elmentünk a bankba aláírni a hitelszerződést. Ott volt egy kis nézeteltérésem a szerződés egyik pontja miatt, de nem jutottunk dűlőre. Aztán átmentünk a közjegyzőhöz, ott is lerendeztük, amit kellett. Ennek örömére, elmentünk egyet sütizni, majd felmentünk anyuékhoz, ahol a drágám apukámnak panaszkodott, hogy ki lett semmizve, mert megszüntette a számláját és az én számlámra jön a fizuja és mindene. Aztán hazavittem, közölte, hogy nincs kedve visszamenni a városba ügyintézni, így rám szakadt minden a szépítkezéseken felül. Beszaladtam a bankba, ahol közölték velem, hogy a közjegyzői számla nem jó, mégis nekünk kell fizetni. Eléggé bepörögtem, mert nem erről van szó. Egyből felhívtam, hogy intézkedjen. Mentem fodrászhoz, majd a sminkeshez. Amikor végeztem, hívtak a bankból, hogy ő megígérte, hogy elintézi, de még nem ért be. Egyből hívtam. Párhuzamos ügyintézés: ő intézi a bankot meg a csokrot, én pedig megyek haza és pakolok. Így is lett, amíg ki nem derült, hogy nekem nincs kulcsom, így nem tudok bemenni a lakásba - így a lépcsőházban vártam, amíg haza nem ért. Gyors pakolás, és indulás, mert már késésben voltunk. Az autóban voltam kénytelen átöltözni. Korán értünk a hivatalhoz, a tanúink már ott vártak minket. Előbb megkezdődött a szertartás, ami nagyon jó hangulatban telt. Remélem, hogy mi is a képeken leszünk, nem csak az anyakönyvvezető feneke... A drágám reklamált, hogy nincs hitvesi csók. Aztán persze a gyűrűhúzás után lett :) Pezsgőzés, fotózkodás, majd irány a kikötő a teljes násznéppel, eszegetni. Jöttek a sógoromék is, aki hozott nekem virágot meg pezsgőt. Kajáltunk, beszélgettünk, amíg jobb idő nem lett, és kezdetét vette a fotózás. Örültek nekünk a hajósok, jókat kívántak nekünk. Fotózkodtunk a kikötőben és a szigeten is, nagyon jó hangulatban telt. Aztán meghozták a nagyhajót is. 2-es viharjelzésnél ez felettébb élvezetes volt, pláne úgy, hogy a sógorom vezette a kishajót, és nagyon vigyorgott. Többször is úgy tűnt, mintha a fotósunk beleesne a vízbe, de sikerült megúsznia. Többször is szólt, hogy ne mozogjunk. Nem mi mozogtunk, hanem a víz hullámzott... Aztán kisvártatva átszállt a nagy hajóra, ott meg már olyan kedvet kapott, hogy ihaj. Miután kikötöttünk, meg akartunk pihenni a krimónál, de akkora szélvihar volt, hogy el kellett menekülünk. Ezután édeskettesben elmentünk vacsorázni Maurohoz. Ezúttal nem a megszokott színvonlú ellátásban volt részünk, de azért jóllaktunk. Én vezettem visszafelé, és mikor lekanyarodtam a kikötőbe, azt mondta az én édes uram, hogy a másik irányba menjek. Persze, hogy nem mentem, már nem volt mászkálni, fáradt voltam. Aztán kiderült, hogy foglalt szállást az Anna Mária Villában, hogy mégse egy hajón háljuk el a nászt... Aztán kiderült, hogy tulajdonképpen mindketten először násztunk a nászéjszakánkon... :)

Nászút

Szokás szerint korán keltünk, így sokat kellett várnunk a reggelire.Szerencsére nem mi voltunk az elsők :) És még híres embert is láttunk Pindroch Csaba személyében. Aztán elmentem az irataimat lecserélni, ami nem volt zökkenőmentes, de azért abszolváltam. Összepakoltam, és elindultunk a szülővárosába, hogy a csokrot elvigyük az apukája sírjára. Jó, beszélgetős útunk volt. Megcsodáltuk a családi sírboltot, majd beugrottunk bemutatkozni a bankban, meg egy kicsit ügyintéztünk is. Aztán mentünk az anyukájához. Jó fej volt, ebéddel várt minket. Aztán megmutatta a gyűrűjét. Hát. Anyukája finoman szólva sem volt elragadtatva. Egyből azzal jött, hogy anyuék tudják-e, hogy én már a harmadik vagyok. Meghogy az lesz az első dolga, hogyha erre jár, hogy elmondja nekik. Ez most mi? Az oviban vagyunk és megmondanak anyukámnak? Az ilyet nagyon nem szeretem. Amikor tőlem független dolgok miatt én szívok. Azért az előre kell bocsátanom, hogy anyukád sokat kockáztat ezekkel a kijelentésekkel... Nem vártam, hogy örül, mert nem. De ezúttal okosabb lett volna, ha hallgatott volna. Megbántott. Aztán az úton hazafelé megbeszéltük ezt a dolgot. Ő sem érti, hogy mi a baja. Mindegy. Nem találkozunk gyakran. Anyumék pezsgővel vártak minket, amikor mentünk a gyerekért. Aztán egész hétvégén főzőcskéztünk meg pihentünk. Vasárnap reggel pedig jött pitizve és lihegve (elég kiábrándító volt elsőre), hogy a kiskutyám azt várja, hogy játsszak vele...

Már csak 2 nap...

Főzés-túltengésben szenvedtem. Mindenki mást akart: ő furfangit, a gyerek meg pizzát, így csináltam mindkettőt. Palacsintát csak azért nem sütöttem, mert nem gondoltam, hogy még belefér valakibe... Fáradt volt a drága. Viszont foglalkoztatja az esküvő. Kérdezte, h megborotválkozzon-e... Nehéz kérdés. Szexi, amikor borostás, de a képeken talán jobban mutatna anélkül...

Vita 2.

Reggel meg merészeltem kérdezni, hogy várható-e, hogy megkapjuk az ígért pénzt, hogy ki tudjuk fizetni a ház önrészét, s ha nem, akkor van-e alternatíva. Eléggé felháborodott a kérdésen. Nem értem, hogy miért. Az lenne gond, ha nem foglalkoztatna a dolog, és úgy tűnne, mintha az egész balhét ráhagynám. Ez nem én vagyok. Lehet, hogy ez gond, de én ilyen vagyok. Anyagi ügyekben nincs barátság és elég sokat buknánk, ha ez nem jönne össze. Nem tetszett, ahogy kezelte ezt a kérdést. Személyes sértésnek vette. Pedig egyelőre én vagyok az, aki a nagyobb kockázatot vállalja az egészben. Én elhiszem, hogy az eddigi asszonyok ezzel nem törődtek, de bennem ennél több felelősségérzet van. Miután kipréselt magából egy lerázós választ, kértem, hogy ne legyen a továbbiakban ilyen kölcsönadogatás. Pláne ne idegen és tróger embereknek. Erre teljesen felháborodott, hogy egyébként mit képzelek, hogy ebbe beleszólok. Azt gondolom, hogy teszek annyit a közöshöz, hogy megbeszéljünk ilyen dolgokat. És ha annyit nem érdemlek, hogy megbeszéljük, akkor nincs miről beszélnünk. Alapvető bizalmi kérdés, hogy az ilyen dolgokat megbeszéljük. Ha pedig nem beszéljük meg, és a megkérdezésem nélkül nyúl a közös kasszához, az bizalomvesztéshez vezet. Ezt akarod? Ezt kockáztatod. Megéri? Én nem gondolom. Ha szerinted igen, akkor elhamarkodtunk bizonyos dolgokat. De úgy tűnik, hogy ez még időben kiderült. Az gondolom, hogy van alternatíva. De akkor aszerint kell élnünk. Csak eddig nem ebbe az irányba mentünk. Mivel az eddigi cselekedetek azirányba mutattak, hogy közös kassza, minden egy helyen és közös elosztás, azt gondoltam, hogy így lesz. Amennyiben nem beszéljük meg az anyagi dolgokat, akkor más, egyértelmű elszámolási módot kell találnunk. De akkor beszéljük meg és kössünk kompromisszumot. Nem gondolom, hogy a nyakunkba vett teher ismeretében pénz kellene osztogatnunk. mindenféle fura alaknak. Közel 11 milliós hitel van a nyakamban. Én viszem a bőröm a vásárra. Értünk. A családunkért. Ezt kockáztatnád? Csak azért, mert nem éreznéd jól magad egy olyan szituban, ahol nemet kell mondanod egy idegennek, mert ne adj isten, megbeszéld velem? Tök egyszerűen le lehet ezt rendezni. Nincs és kész. Kinek mi köze az anyagi dolgainkhoz? Ha neki nincs, nekünk miért kellene, hogy legyen? Ezt megnyugtatóan le kell rendezni. Számomra elfogadható a külön kassza is, de akkor aszerint kell tervezni és megbeszélni. Szerintem fontos ez egy kapcsolatban. Nem akarok anyagi viták miatt sem vitázni sem elválni. Sarkallatos kérdés. Ha ez nem elfogadható számodra, én elfogadom. És ha elbizonytalanodtál, azt is. Akkor inkább ne házasodjunk össze. Még le tudjuk mondani.

Vita 1. - folytatás

Reggel, miután a gyerek elment (akit miatta sikerült megbántanom - de talán még időben sikerült kiengesztelnem), a füle botját sem mozgatta. Eszébe sem jutott utánam jönnie, vagy beszélgetnie. Nem jó irányba mennek a dolgok. Nekem ez nem tetszik. Aztán az ebéd utáni sziesztát követően elhívott fagyizni. Nem értem, hogy miért nem képes azt mondani, hogy nem cselekedett helyesen. Nem gondolom, hogy mindig nekem kellene bocsánatot kérnem. Ezt el is mondtam neki. Nem tudom, hogy vette-e az adást. Én nem kérem, hogy megváltozzon, én így szeretem. De azért a korábbi hibáiból tanulhatna. Nem biztos, hogy szerencsés hallgatni, ha valami baja van. Hiszen akkor nem tudom, hogy mi bántja. Én már többször szóltam, hogy figyeljen jobban. Ha ő szereti, hogy kényeztetik, akkor én is szeretem, hogyha odafigyelnek rám. Ha belekényelmesedünk, nem jutunk előbbre. Nem tudom, hogy mi van, de én egyre bizonytalanabb vagyok abban, hogy összekössük az életünk.

Vita 1.

Szombaton délelőtt csak úgy elvoltunk. Én házimunkáztam, a fiúk meg csinálták, amihez kedvük volt. Mentünk anyuékhoz ebédelni, befestettük a hajamat, és indultunk. Eléggé feldúlt volt, hogy akkor indulunk, amire ígérte, hogy érkezünk. Hazamentünk strandcuccért, annak ellenére, hogy én többször is mondtam, hogy nem akarok strandolni. Mivel várható volt, hogy a volt felesége legjobb barátnője is ott lesz, nem akartam magunkat kitenni a rosszindulatú észrevételeknek. Nem gondolom, hogy bármelyikünknek is szüksége volna arra, hogy az én hájamon vagy szőrős lábamon csámcsogjanak. Délelőtt azt is megkérdeztem, hogy strandidő van-e, mire a válasz az volt, hogy nem. Megnyugodtam, így nem kellett gyantáznom, hiszen az esküvő miatt hétfőn amúgyis megyek ilyen szakemberhez. Egész úton nem beszélt velem. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy mi miért történik, de egyáltalán nem vette az adást. Nem értem, miért nem képes a másik fejével gondolkozni. Én legalább megpróbálom. Változatlanul nem értem, hogy miért műsorozott ennyire. Nem késett el sehonnan, és volt olyan, aki ígérte, hogy eljön, de nem jött, és még csak nem is szólt. Útközben láttam a gyerekem apját. És kiderült, hogy miért nem tudott eljönni a gyerekért. Ennyit a halaszthatatlan dolgairól. Meg, hogy kinek mi a fontos. Vajon hányadszor vert így át? Aztán amikor Balatonfüredre értünk, a gyerek mondta, hogy ő nem akar fürdeni. Gondoltam, akkor jobb, ha mi be sem megyünk. Erre hozzám vágta a táskát és elrohant. Semmi kocsikulcs, semmi egyéb. Volt időm gondolkodni, amíg a gyerek játszott. És rájöttem arra, hogy ő egy imádnivaló bohém fiú, aki nem apának való. Amint buli szagot érez, egyből megvadul... Mi nagyon jól elvoltunk, játszótereztünk, ettünk-ittunk,fagyiztunk, sétáltunk, láttuk kikötni a hajónkat. Aztán amikor jött a vihar, megszólalt a lelkiismerete, és felhívott, hogy hol vagyunk. Kijött értünk és mentünk a nyaralóba, ahová jöttek a többiek is. Jót dumcsiztunk és utána mentünk vacsorázni. Azért néha kakaskodott egy kicsit. Nem nagyon tetszett neki, hogy mással is beszélgetek... Éjszaka megint én vezettem hazafelé. Óriási vihar volt, de szerencsésen hazahoztam a családot.

Tervezett érkezés

Ma este tervezetten érkezett. Szépséges parizeres vacsorát kapott. Meccset néztünk, meg a napi rutin. Aztán este csak összebújtunk. És kezdeményezett is. Már azt hittem, hogy sosem fogja megtenni. Betudtam a fáradtságának, de azért már elég régen voltunk együtt. Mosolygós reggelit kapott tükörtojással. Ebéd közösen. Vőlegényruháért rohangáltam, amíg ő tanuskodott. Túl sok sikerrel nem jártam. Vagy méret nem volt, vagy az ára volt magas. Aztán végülis a drága helyen kötöttünk ki. Nem gondoltam volna, hogy megveszi ilyen áron. Ezek szerint tud még meglepetést okozni. Aztán, amikor megnézte magát a tükörben, közölte, hogy ehhez kell cipő is. Tényleg? Mintha ezt már mondtam volna. Szerencsére azt is sikerült találnunk. Lassan összeáll a kép...

És újra

Szegényem. Megint haza kényszerült jönni. Mérges vagyok a tesójára. Nem tudom, miért nem ért a szóból. Drágaságom meg csak tűr csendben. Meg utazik, rengeteget. Korán kel, és fáradt. Nem jó ez így. Ha nagyon rövid idő alatt nem történik semmi, akkor nem tartom a szám. Jó volt összebújni vele este.

És megint...

Örülök én, de sajnálom, hogy más hülyesége miatt kell ennyit autóznia. Remélem, hogy mielőbb megoldódik a dolog.

Megint csak úgy beállított

Elég zsúfolt volt nap volt mindkettőnk számára. Ő most tért vissza a melóba és meg az életünket szerveztem. Ettől függetlenül tartottuk egész nap a kapcsolatot. Este többször is hívtam, de csak később vette fel. Épp úton volt - hazafelé... Aztán hamar haza is ért. Volt egy kis probléma a hajókkal. Megvacsiztunk. Beszélgettünk. Elmondtam neki, hogy szeretném elvinni a csokromat apukája sírjára. Azt hiszem, jól esett neki. Reggel pedig kis évődés és közös reggeli után együtt indultunk munkába.

Nyaralás 2012.

Elég zsúfolt a nyár, még szerencse, hogy a pihenést már nyár elejére időzítettük. Még márciusban lefoglaltunk egy prágai utat a barátnőmékkel. Miután elvittük a gyereket az oviba, felvettük őket és útnak is indultunk. Az út szerencsére zökkenőmentes volt, bár többször is meg kellett állnunk a folyó ügyek miatt. Azt első megállónk Kutna Horá volt. Megnéztük a templomot valamint a Csontkápolnát. Aztán elmentünk és ettünk egy jófajta cseh ebédet, ahol megtudtuk, hogy a barátném végre kisbabát vár :) Aztán elfoglaltuk a szállást és elmentünk tradicionális cseh vacsorát enni. Ami rántott karfiol volt. Hmm. Nagyon nem erre számítottunk. A vacsora kudarca után nyakunkba vettük a várost. Nagyon jó szimata van a keresztgyerekünknek, ugyanis olyan helyre irányított minket az anyukája orra után, hogy ihaj. Helyben készült sört forgalmaztak és nagyon jó volt a konyhájuk is - első ránézésre. Mi nem ettünk ugyan, de ők igen, és megfogadtuk, hogy a szálláshoz kapott tradicionális cseh vacsoráról lemondunk, inkább itt eszünk. Miután jól laktak az éhesek, mentünk tovább a Vencel térre, ahol megkívántunk egy jó ki kolbászt. Jó fej volt egy pasi, teli szájjal mutogatta, hogy melyiket érdemes enni. Aztán meglátogattuk a vonatos helyet, amit mindenkinek szeretettel ajánlunk: Aztán hazametróztunk. A reggeli jó volt, és elég korán indultunk a város felfedezésére. Az első állomás a Hradzsin volt. Megnéztük a várat, a templomot körbe jártuk, mert nem találtuk meg a bejáratát, aztán bementünk, megnéztük azt is. Majd elmentünk az aranyutcába is, de mivel csak kombi belépőt lehetett kapni, ezért újra végigjártunk mindent. Még egykori egyetemi társával is találkoztunk... Aztán találtunk egy nagyon jó, családias kis éttermet, ahol jót ebédeltünk, többek között pivni syr-t is. Ami nagyon büdös sajt, viszont nagyon finom íze van, ha ezen már felülemelkedtünk. Elmentünk, megnéztük a Károly-hidat, majd a régi főteret. Aztán megkerestük a zsidó negyedet. Második nekifutásra sikerült is... Aztán bedobtunk egy finom csülköt, majd ismét "vonatoztunk" egyet. A fárasztó nap után édes az alvás. Reggeli után robogtunk tovább Cesky Budejovicébe, majd Cesky Krumlauba. Itt megnéztük az Unesco részét képező várat a várvédő macikkal és óriási nagyot ettünk. Viszonylag későn értünk haza, de azért egy mosás muszáj volt, mert ugye másnap indultunk nyaralni... Miután visszaszereztük a gyerekem, robogtunk is tovább. Zökkenőmentes út után érkeztünk a családi nyaralóba. A lányai természetesen megint soká jöttek. Komolyan mondom, nem értem, miért nem lehet telefonálni. Viszonylagos nyugalomban telt a nyaralás. Strandoltunk, pihentünk. Az aquaarénát megfúrta a család, így oda nem mentünk. Nagyon nem tetszett neki, hogy leszavaztuk. Utána mindenkinek őt kellett engesztelnie. Minden nap közös főzés volt, meg jó kis beszélgetések. Közben sikerült kiadni a lakást, így még ott is pakolásztunk egy kicsit. Az utolsó nap elmentünk a Nyíregyházi állatparkba is. Fókamóka és egyéb nyalánkságok. Jobban zártuk ezt a nyaralást, mint a tavalyit...

A fekhely mellett most is töltve áll...

Miután a gyerek elment apukájához, egymásnak estünk. Végre. Már azt hittem, hogy berezelt. Aztán közös olvasás volt. Az ágy mellett hűvös koktéllal. A meleg miatt teljesen kikészültünk, egész nap csak aludtunk. Azért közben volt még egy kis huncutkodás... Filmet nézett, ami engem nem nagyon kötött le. 2,5 év után most először unatkoztam mellette. Hmmm. Hanyatlik a kapcsolatunk :( Este pedig romantikus szex zenével.

Most akkor mi van?

Reggel kicsit be volt tojva, hogy mi van, ha tényleg terhes vagyok. Már régen volt nyávogós kicsije (bár egyik most is rendszeresen nyávog) Anyuékat vártuk ebédre. Én főzte többnyire, mert ő még nem érezte magát túl jól. Reggel többször is volt a városban, pezsgőt is vett a nagy bejelentéshez. Elég nehezen ment az ebéd. Láttam rajta, hogy izgul. Megnéztük a prágai képeket és anyuék bolgár nyaralásainak fotóit. Már azt hittem, hogy meg sem mondja, amikor összeszedte magát és előállt a farbával. Anyuék eléggé meglepődtek. Nem tudtam felmérni, hogy örülnek-e vagy sem. Biztos hallgatok majd emiatt. Egyébként egész nap elég fura volt. Délután megpróbáltam elcsábítani, de nem hagyta, azt mondta, majd este. Mikor elmentem lefeküdni, nem jött utánam, csak éjfélkor, igaz akkor próbálkozott, de épp aludtam...

Megkukult

a kékszalagon a nagy hőségben. Természetesen ez a Kék Szalag sem indult zökkenőmentesen, ugyanis a hajón nem volt vitorla. Nem is tudom, hogy a tesója ezt hogy képzelte. Aztán végülis a mi hajónkkal indultak el. Vidáman, egész nap jó hangulatban. Többször is adott életjelet magáról, jól haladtak, jókedvűek voltak. Aztán este 9-kor hívott, hogy érte tudnék-e menni Keszthelyre. Egyből autóba ültem és száguldottam érte. Nem tudtam, hogy mi van. Amikor odaértem a kikötőbe, eléggé fújt a szél, 2-es viharjelzés volt. Aztán mikor megtaláltuk egymást, akkor kiderült, hogy valószínűleg napszúrást kapott. Nem vagyok vele, aztán megbetegszik... Mivel nem jött meg, mondtam neki, hogy lehet, hogy 3-an várjuk haza. Örült neki. Nagyon.