Csöncsön gyűrű

s bár nem arany, de gyűrű. Karika. És a miénk. És egyáltalán nem volt vita. Teljes volt az összhang. És aktívan részt vett a választásban. Úgy tűnik, neki is fontos. Nagyon boldoggá tett vele... Remélem, olyan lesz, amilyennek elképzeljük. 2 hét múlva mehetünk érte. Várom.

Gumimaci

Sokat cseteltünk napközben, s a vacsora igény zöldbab főzelék volt. Nem akarom dicsérni magamat, de kifejezetten jól sikerül. Persze a dicséret és a kedveskedés nem maradt el. A kedvenc (agyrohasztó) műsora a vége-felé közeledik, így azt néztük meg. Este az ágyban beszélgettünk, igazából hiába simiztem, nem volt ráhangolódva a dologra. Szerencsére azért nem volt szükség nagy rábeszélésre. És elsőre sikerült felhúznom neki a gumit :) Levezetésként ismét örömet okozott, hogy ismét belefér a fenekem a tenyerébe...

Lenyugodtak a kedélyek

Reggel szex-szel ébresztett. Boldogan omlottunk egymás karjaiba. Együtt mentünk a reggelidébe, ahol finomságot vettem magunknak. Alig tudtam becsempészni a szívecskét... Jött este is, mert úgy akadt dolga. Közösen főztük meg a vacsorát. Ismét jó hangulatban telt minden. Remélem, ez így is marad hosszútávon. Egy kis szex reggel, egy kis szex este. Immár menetrendszerűen... Veszélyes, és oda kell figyelnünk, mert abbahagytam a fogamzásgátlót, hogy augusztusban a tervek szerint megtörténhessen az "aranylövés"...

És még nincs vége

Miután az előző posztot lejegyeztem, jeleztem neki, hogy újabb bejegyzés van. Semmi reakció. Gyakorlatilag sem ebéd közben, sem egész délután egy szót sem szóltunk egymáshoz. Aztán elérkezett az idő: az elmaradt húsvéti keresztgyerek látogatás... Mi már elkészültünk, de ő még mindig a tv-t nézte. A gyerek is és én is többször szóltunk, hogy készüljön, de a füle botját sem mozdította. Aztán nagy nehezen kinyögte, hogy nem akar eljönni, mert hogy ha csak a szeretőm, akkor nem kell részt vennie a családi programokban sem. Eléggé kiakadtam, mert miatta nem rendeztük el a dolgot a múlt héten, valamint úgy éreztem, hogy nem teheti meg velem azt, hogy nem jön el, amikor tudja, hogy kényes a helyzet és azért valamilyen szinten bizonyítanunk kell. A látogatás nem volt szerencsés. Odaértünk. Lenn voltak a gyerekekkel az udvaron. A gyerek egyből beállt kicsik közé játszani. Mi meg álltunk ott sután. Nagy nehezen a bemutatkozás is megtörtént, aztán semmi. Persze a koma nem jött haza. Volt béna magyarázkodás, de igazából nem volt hihető. Ha akart volna, haza tudott volna jönni. Pláne annak ismeretében, hogy az egyeztetés során volt erre való utalás. Igazából nem lepődtem meg, de a szívem mélyén titkon reméltem, hogy a kíváncsisága erősebb lesz, mint a lojalitása. Sajnos nem. Aztán álldogáltunk még és nem történt semmi. Próbáltam beszélgetni, de vendéglátónk túl passzív volt. Egy hajszál választott el attól, hogy elinduljak haza, amikor végülis felmentünk a lakásba. Itt sem volt jobb a helyzet. A gyerekekkel elvoltunk, de végig úgy éreztük magunkat, mintha nem látnák, hogy ott vagyunk. Nagyon rossz érzés volt. Főleg azért, mert én nem így ismertem meg a komaasszonyomat. Lehet, hogy megbánta már, hogy meghívott minket? Nem tudom. Minden esetre ez volt a dolog üzenete, hiszen többször is elbujdokolt előlünk. Na, amikor elfogyott a maradék lelkesedésem is, elindultunk és megkönnyebbülten elmentünk fagyizni. Ebben a mai napban talán ez az egyetlen jó dolog volt. Folytatódott tovább a némaság. Este, az ágyban megpróbáltam vele beszélgetni, de esélyem sem volt. Mivel nagyon utálom ezt, és az ilyenkor fellépő légkört, kimentem a nappaliba aludni. Észre sem vette. Nem jött utánam. A reggel sem vitte el a rosszkedvet. Nem bírom elviselni, hogy nem szól egy szót sem. Ennek megfelelően elkezdtem hisztizni, és kiszórni a cuccait. Aztán elindult. Hiába szóltam neki, nem jött vissza. A gyerek közölte velem, hogy menjek utána, meg minek kell elüldözni. Én nem üldöztem el, de ezt a viselkedést nem tűröm. Nem értem, hogy miért csinálja. Az elmúlt 20 évben nem jött be, gondolja, hogy eztán be fog? Egy kicsit talán ő is megerőltethetné néha magát. Nem akartam elmenni a kikötőbe, mert úgy éreztem, hogy ha valaki mást még a kormányrudat sem fogta meg, és mégis mindent megkapott, amire csak egy nő vágyhat, akkor én minek tegyek bármit is. Közben kimostam, és eszembe jutott, hogy nem említhetem magam egy lapon azzal a nővel, így fogtam magam és elindultam. Amikor odaértem, az arcán látszott, hogy örül, de hamar visszatért a búskomorságba. Segítettem neki egy darabon, de mivel egy jó szót sem kaptam, akkor inkább hazajöttem. Nem láttam értelmét, hogy ott maradjak. Sőt, igazából az egész kapcsolatunknak nem láttam további értelmét. Ki akartam tenni a szűrét. Jobb mindenkinek, ha nem raboljuk egymás idejét, és elengedjük egymást, hiszen nem ugyanazt akarjuk. Egy idő után hazajött. Nem volt valami szószátyár. Folyatódott a kummogás. Persze megint én kezdeményeztem a beszélgetést. De ünnepélyesen megfogadom, hogy ezúttal utoljára, bármi is legyen a vége. Elmondtam neki, hogy véleményem szerint mindent meg lehet beszélni, de ha ő nem válaszol, akkor elég nehézkes. Elmondtam neki, hogy mi történt az elmúlt 1,5 napban, és hogy én ezt hogy éltem meg. Megértőnek tűnt. Csak egyszer érném el azt, hogy megpróbál egy kicsit az én fejemmel is gondolkodni. Aztán lassan visszarendeződtünk a régi kerékvágásba. Azt hiszem, hogy mindkettőnket megviselt a dolog. Olyannyira, hogy a szerelmeskedésünket nem koronázta siker...

Nem tudom, mi legyen a címe

Még előző este küldtem neki egy sms-t, hogy ne házasodjunk össze. Semmi reakció. Azért küldtem, mert nem vagyok benne biztos, hogy össze kell házasodnunk. Az én részemről csak annyi, hogy túl rizikósnak tartom az ő előéletével, hiába vágyom rá. A részéről pedig annyi, hogy abszolút nem érdekli. Van-e így értelme egyáltalán? Egész csütörtökön délután és este profiterolt sütöttem, mert az a kedvence. Örömet akartam neki szerezni. Ami a pénteki vacsoránál talán sikerült is. Abból gondolom, hogy többször is evett belőle. Viszonylag nyugodtan telt az este és a reggel egészen addig, amíg nem kíséreltem vele beszélgetni a közeledő esküvőről. Egyáltalán nem tetszett a reakciója. Becsapottnak érzem magam azért, mert én lemondtam mindenről, ami ezzel kapcsolatos, mert nem akartam nagy terhet neki. Háttérbe szorítottam a saját álmaimat és vágyaimat, csak azért, mert szeretem. Tettem ezt annak tudatában, hogy más - talán érdemtelenül - mindezt megkapta. Ezzel szemben ő minden lehetséges alkalommal az orrom alá dörgöli, hogy neki ez mennyire nem fontos, és tulajdonképpen nem is igazán akarja. Elfogadtam, hogy nincs gyémántgyűrűs lánykérés, mert nem érzi, hogy eljött volna az ideje. Ha annak nem jött el, akkor az esküvőnek sem. Lemondtam az aranygyűrűről, hiszen jó nekem a kulcskarika is. Mindketten tudjuk, hogy ez azért komoly kompromisszum. Lemondtam arról, hogy bármilyen csinnadratta legyen, sőt, arról is, hogy akár csak a szüleim osztozzanak az örömömben. Vállaltam volna az ezzel járó élethosszig tartó tüskét a szüleimben. Pedig igazából nem is értem, hogy miért kell így lennie. Talán nem vállal fel? Nem tudom. Tudod-e, hogy ezek mekkora áldozatok egy nő részéről? És ezek tudatában miért gondolod, hogy szívességet teszel? Mit gondolsz, meddig feszítheted még a húrt? De ma reggel betelt a pohár. Utoljára hallottam ezt. Én ennél több vagyok. És igenis megérdemlem, hogy letérdeljenek elém, és megkérjék a kezem. Igenis, megérdemlem, hogy a szüleim, a gyerekem és a legjobb barátnőm (összesen 5 ember) ott legyen az esküvőmön. Ideje lenne már rájönnöd, hogy ebben a kapcsolatban ketten vagyunk és nem Te diktálsz. Egyenrangú felek vagyunk. És nekem is be kell látnom, hogy az, hogy én valamit szeretnék, az nem elég. Megvárom, amíg Te is úgy gondolod, hogy mi életre szólóan egy pár vagyunk. Ha ez 5 év, akkor 5. Ha ez 7, akkor 7. Más kérdés, hogy kitart-e addig a türelmem. De ugye mindenben van rizikó és vállalnunk kell az ezzel járó következményeket. Mindkettőnknek. Folytatni fogom a tabletta szedését minden meggyőződésem ellenére - a hozzáállásod miatt. Hiszen gyakorlatilag szeretők vagyunk és nem társak. Így nem engedi meg a józan eszem, hogy gyereket vállaljak. Van már egy gyerekem, aki apa nélkül nő fel.

Csokihab és egyéb nyalánkságok

Már előző este elkészítettem az állítólagos kedvenc édességét, hogy jó legyen az állaga.

Siettem haza, hogy a vacsora időben elkészüljön, mert kicsit macerás volt.

De jött, látott és evett. Bár a csokihab állagával nem nagyon voltam elégedett, szerencsére neki ízlett.

Csendes családi este, végén egy kis szöszmötöléssel... :)

Változás a blogon

Vajon észre veszed, hogy mi változott?

Külön

Hosszú idő után először vagyunk külön egymástól a hétvégén.

Ő csajozik, mi meg itthon vagyunk. Szépen rendet raktam, főztem, farmoztam.

A megígért időben érkezett. Nagyon örült a vacsinak, sokat dicsérte.

És feltett egy érdekes kérdést: "Boldog vagy velem?". Nem is nagyon tudtam hová tenni, ő nem az a kifejezett érzelgős típus. Pedig sokat hízelgett ma. Próbálom azt gondolni, hogy azért, mert hiányoztam neki a hétvégén...

Varratszedés

Tekintettel arra, hogy a hét jelentős részében itthon pihentem ki a betegséget, nem autóval mentem varratszedésre, hanem buszoztam. Hmm. Elég idegesítő volt, hogy az elején minden görbe fánál megállt, de azért szerencsésen odaértem. Kis késéssel jött is értem. Miután túlestünk a kellemetlenségen, teljesítettük a küldetésünket is, hazafelé vettük az útirányt.

Az úton megkívántuk egymást. Miközben beszélgettünk arról, hogy mi fog este történni, szépe reagált is a testünk, így ennek megfelelő letértünk az autópályáról, fittyet hányva arra, hogy világos van és hogy nincsenek még bokrok, amik mögé jótékonyan el lehet bújni. Végülis nem tartott sokáig a dolog, és egyöntetűen megállapítottuk, hogy ez az autó kisebb, mint az elődje.

Este közösen készítettük a vacsit és eszegettünk. Az este ezúttal is szex-szel ért véget, s mivel elég fáradt volt, így egyoldalúra sikeredett.

Reggel korán keltünk, mert nem tudod aludni és jó szokásához híven engem is felébresztett. Beszélgettünk. Közölte velem, hogy alapvetően nem vagyok hisztis, de amikor rám jön a bolondóra, akkor hisztis-raplis boszorkány vagyok. Ez eddig is tudtuk. Aztán miután véleményt alkottam Reneé Zellwegerről (malac a feje), megtudtam, hogy én sem vagyok egy matyóhímzés és ráadásul még sárkány is vagyok. Hát. Vérig sértett. Aztán persze utána nem győzött bocsánatot kérni.

Délután elmentem a fotóshoz, egyeztetni a fotózást. Gondolkodási időt kért, de azért az alapokban sikerült megállapodnunk. És őt is érdekelte a dolog...

hisztis raplis boszorkány

Beteges húsvét

Már hetekkel korábban jelezte, hogy borkóstolóra megy a barátaival. Nyilván nincs ezzel semmi gond. Én is el szoktam menni nélküle a barátnőimmel mulatni.

Viszont közben én teljesen lerobbantam. Olyannyira, hogy délelőtt be is lázasodtam. Szerencsére rövid volt a munkanap, így a bevásárlás és a gyerek összeszedése után le tudtam pihenni.

Valahol a szívem mélyén reméltem, hogy hazajön ápolni engem. Ahogy ismerem, régen ezt megtette volna. Akkor, amikor még fontos voltam neki és még nem volt kényelmes.

Nagyjából bele is törődtem, de aztán este jött egy mms tőle. "Érdekházasság" nevű borról készült kép. Mivel szöveg nem volt, csak a fotó, először arra gondoltam, hogy azért küldte, hogy észhez térítsen: csak érdekből vesz feleségül. Hiszen ő gyereket akar, én meg ugye házasságon kívül nem akarok gyereket szülni.

Aztán küldtem neki 1 sms-t, mely szerint elég rossz érzés, hogy fontosabb neki egy üveg bor, mint én. Hát ebben is maradtunk.

Aztán éjszaka azért hazajött. De ugye az nem ugyanaz. Pláne, hogy nem szeretem, amikor ittasan ül autóba, pláne ilyen hosszú útra.

Eléggé sérelmezte az smst. Ezenkívül azt is, hogy nem tudtam, mi az az érdekházasság. És igaza volt, ugyanis ez volt az ex cégének a bora, amiből több palackkal is fogyasztottunk közösen.

A húsvéti készülődés elég takarékon történt, ugyanis változatlanul nem éreztem magam túl jól. Sokat segített. Este kötelező családi programon vettünk részt.

Vasárnap reggel tetőzött a betegségem, ugyanis totálisan bedugult a fülem és fájt is. Házilag megpróbálta kezelni, de nem sok sikerrel. Ellenszegültem, és elmentem az ügyeletre, ahol megállapítást nyert, hogy fülkürt hurutom van. Ismét teljesítettük a kötelező programokat, majd hazamentünk pihenni.

Húsvét hétfőn elmentem anyukámat is meglocsolni, ez jó fejség volt tőle.

Azt viszont nem, hogy nem hagyott békén. Amikor ő volt beteg, akkor én szépen kivártam a 2 hetet, és nem erőltettem a szerelmeskedést, míg róla ez abszolút nem volt elmondható. És ez nem tetszett nekem. Valóban ilyen lenne a valóságban?

Dugulás elhárítás

Elég zsúfolt napon volt, ráadásul utaznom is kellett. Erre közölte velem, hogy rántott húst akar enni. Hmm. Nem nagyon szeretek azt készíteni, ráadásul a betegség határán vagyok, leginkább fekvésre vágyom.

Mindenesetre szerencsém volt, mert a mélyhűtőben volt megfelelő hús, így ennek megfelelően elkezdtem az előkészületeket. Aztán a gyerek közölte velem, hogy el van dugulva a wc. Aztán kiderült, hogy nem csak a wc, hanem a teljes rendszer. Persze megpróbáltam elhárítani, de meg kellett várnom.

Komoly küzdelem árán sikerült csak rendeznie a dolgot, így este fél 9-kor sikerült csak nekiállni. Együttes erővel azért sikerült finom vacsit készítenünk. És nagyon jó étvággyal ette. Ezért érdemes bármikor bármit főzni neki...

Újabb lépés előre

A takarítás után átadtuk magunkat az édes semmittevésnek.

Végre vége a szexmegvonásnak is. És ezúttal tényleg rekordot döntött.

Szombaton anyuéknál ebédeltünk, és közös mézeskalács sütés volt.

A hétvége további része lustálkodással telt. Mindössze addig mozdultunk ki a lakásból, amíg megnéztünk 2 potenciális ingatlant. Sajnos egyik sem volt az igazi.