Szinte a tervezettel azonos időben indultunk az eddigi leghosszabb közös útunkra.
Útközben megtudtam, hogy az anyukája nem nagyon örül a kapcsolatunknak és hogy le akar beszélni engem róla. Mégegy ellendrukker :( Csak azt nem tudom, hogy miért olyan rohadt önző mindenki, hogy csak azzal törődik, hogy mi lesz vele, ha valamelyikünk elhagyja a szűkebb pátriáját és nem lát minket olyan gyakran. Úgylátom, csak nekünk fontos, hogy szeretjük és kiegészítjük egymást és boldogok vagyunk együtt.
A második helyen sikerült meguzsonnáznunk.
Beszélgettünk, majd vendéglátónk hívott minket, hogy van egy kis gond - a felesége az egyik étteremben felejtette a táskáját, és megtennénk-e, hogy beugrunk érte. Végülis kisebb kitérő volt, de elmentünk. Egy dolgot szúrtunk csak el: mivel ők más irányból jöttek, nekik mást jelentett, hogy mi mi után következik...
Az első helyen teljesen bolondnak néztek minket, nem tudták, hogy mit akarunk. Bár jó fej volt a nő, 2 évvel ezelőtti táskát akart ránk tukmálni :)
Aztán miután pontosan beazonosítottunk, hogy hol is lehet az a bizonyos táska, arra vettük az útirányt. Azúttal én próbálkoztam. Mivel nem beszélek idegen nyelven előtte (sem), így egyedül oldottam meg a feladatot. Nagyon kedves volt a csaj, leltárt kellett végeznem, így ismeretlenül fel kellett hívnom a táska gazdáját, hogy segítsen. Ezt is sikerült megoldani :)
Aztán már csak 2 óra volt a végső úticél. Hamar odaértünk, nem volt gond, a szállodát is egyből megtaláltuk. Hilton :) Executive :):):)
Már a bejelentkezésnél voltak gondjaink, mert a párom nevét rosszul írták, de nagy nehezen megoldottuk. A következő nehézséget a szobába történő bejutás okozta, ugyanis a megadott szobaszámot nem nyitotta a kulcsunk. Az a baj, hogy a ténylegeset sem, ugyanis elfelejtették aktiválni... Az apró kitérők után elfoglaltuk a szobánkat, majd mentünk a bárba, ahol vártak minket a többiek. Bemutatás/bemutatkozás, taxi, majd nyomás a "csülközőbe", ahol a foglalt asztalunkhoz már éppen vendégeket ültettek (kb. fél órát késtünk), de még időben elcsíptük őket.
Óriási nagyot ettünk. Beszélgettünk. Jó volt a társaság. Aztán hazafelé sétáltunk a "bevásárló főutcan". Majd beültünk egy kis olasz bárba még egy korty italra, és hazasétáltunk. Még egy szíverősítőt bedobtunk a vendéglátóinknál, épp csak azért, hogy jobban tudjunk aludni. Aztán nyugovóra tértünk.
Mécsesek, szeretkezés, orgazmusok...
Másnap azért nem felejtette el megemlíteni, hogy a egyik társunk nagyon "tette a szépet". Nekem nem tűnt fel, de azt sem mondta el, hogy ez miben nyilvánult meg. Reggeli után a fiúk elmentek a kiállításra (mégiscsak azért jöttünk). Eközben én kipihentem az előző estét valamint elmentem körülnézni a városba.
Miután a fiúk visszértek, elmentünk egy szuper helyre vacsorázni. Itt már nem ettük olyan sokat (mér nem bírtuk), egy kis bár, majd mentünk is aludni. A drága ellejtett nekem egy erotikus táncot :)
A következő nap délelőtt elmentünk várost nézni meg sörözni, alapoztunk az estére. Vásárlás, sétálgatás a városban. Próbáltunk helyi népviseletet is, majd az
Oktoberfest felé vettük az irányt. Ez Európa legnagyobb kocsmája :) Alapozásnak felültünk az olimpiai ötkarika nevű hullámvasútra, majd tetéztük a sima hullámvasúttal, ami számomra keményebb volt. Aztán megkezdtük a nagyipari ivást-evést :)
Kedvesem egy idő után annyira megerősödött, hogy egy erőpróbán szerzett nekem egy (műanyag) rózsát, amire a legnagyobb gondosságom ellenére sem sikerült teljesen vigyáznom, mert az egyik hullámvasúton levitte a fejét a szél...
Aztán dodgemeztünk (itt ketten értünk egyet), majd az egyik sátor felé vettük az irányt. Sajnos nem jutottunk be, kivéve egy embert :(
Nem baj, kint szereztünk egy padot, így már nem volt akadálya annak, hogy igyunk a legendás nagy korsóból...
Kis idő múltán hazafelé vettük az irányt, de mivel elveszítettük a többieket, még felültünk a hullámvasútra (ezúttal jóval rövedebb volt), majd elindultunk. Ő mindenáron riksával akart hazamenni, de sajnos nem tudtunk alkudni. Fogtam egy taxi, amivel végülis hazamentünk.
Otthon közölte velem, hogy: "asszony, most a magamévá teszlek...". Miután visszatértem a pisilésből, ő már persze javában húzta a lóbőrt... :):):)
Az utolsó reggel számára a másnaposság jegyében telt, így én vezettem. Útközben tettünk egy kis alpesi kitérőt. Én már nem bírtam a szerpentinen való közlekedést, így megálltam. 23 m-rel a cél előtt...
Aztán megebédeltünk egy tónál és búcsút vettünk a társainktól és hazajöttünk.
