Kérés

Tudom, hogy nem ígérsz. Nem is várom el. Csak annyit szeretnék kérni, hogy előzzük meg a problémákat. Ha bármikor elbizonytalanodsz vagy kétségeid vannak, ha valamit nem jól csinálok, ha valami nem tetszik, beszéljük meg. Én is ezt fogom tenni.

Köszönöm.

http://www.youtube.com/watch?v=r7Kth57XHNI

Nem ígérek, de igyekszem mindent megosztani Veled. Ha jó, ha nem akkor is.

Ilyen még nem volt

Reggeli torna után ezúttal én készítettem a kedvenc (kosher) reggelimet. Őt hét lakat alá zártam a szobába, mert nem örültem volna a kritikus pillantásainak.

Ezzel a dologgal nem tudok mit kezdeni. Nem lehetek mindig bezárva... Ha én főzök örömmel látom ott melettem. Igen, biztos beleszólnék... De ezen túl kell esni egyszer, aztán már nem olyan vészes...szerintem

Aztán viszlátszex(maraton), majd a (késői) reggeli rutin után felkerekedtünk ebédelni. A tónál. A mi tavunknál. Szuper ebéd, beszélgetés, romantikázás a vadászlesen. Aztán a búcsú. Utáltam nézni, ahogy távolodik az autója. Egyből összeugrott a gyomrom. S bár azt mondta, hogy csak holnap reggel hív, kb. fél óráig bírta :)

Vagy nagyon jó színész, vagy tényleg szeret. Hmmm.. .Nem segítek :)

Nem akarok számot vetni, hiszen mindig jó. Veled.

Azért összefoglalásként annyit mondanék, hogy ha a rád (ránk) váró dolgokat is végigcsináljuk együtt, akkor az olyan kötelék lesz, amit nehéz lesz szétrobbantani. Hiszen mindketten annyira vágyunk a boldogság után, és annyira összepasszolunk, hogy szinte már hihetetlen. Hiszem, hogy úrrá leszünk a ránk váró nehézségeken... Azt hiszem, megérdemeljük egymást. Miért ne sikerülhetne?

Just a perfect day

Az éjszakát részben külön töltöttük, de ő észre sem vette. Ez azért jó is, mert jól tudott aludni - otthon érzi magát.

Átaludtam az éjszakát, aztán reggel egyedül ébredtem. Azt hittem, csak kiment, de nem jött egyhamar. Aztán jött és elvarázsolt...

A reggeli torna után elmentem a piacra, miközben ő ismét reggelit készített. Mindentbele finomság volt. Beszélgetés, sztorizgatás, tervezés. Megnéztük a filmet, harmadjára azért sikerült befejeznünk.

Gyorsan mennek a percek, gyorsan mennek az órák. Jó összebújni és semmit sem csinálni.

Utána elmentem anyuékhoz a szokásos családi ebédre. Siettem, ahogy tudtam, hogy ne maradjon sokáig egyedül - hátha megfutamodik. Amikor hazaértem, megint várt. Délután forma1, majd a szokásossá vált meccsnézés, aztán vacsira tengeri herkentyűs tésztát csinált, ami nagyon finom volt.

Erről a kajáról már többször beszéltem. Nem bonyolult és szerintem nagyon finom. Tudtam, hogy Ő idegenkedik ettől, ezért szerencsés volt, hogy el kellett ugrania sajtért. Így ez idő alatt el tudtam készíteni a ragut, amit így nem kellett látnia. Azok a fránya tengeri izék... meg a szaguk...

Nagyra értékelem, hogy megpróbál és kipróbál velem mindent. Örülök, hogy ezidáig nem okoztam csalódást egyik kísérlet esetében sem. Bár a ketchup említése egy kicsit fájt...

Újabb meccsnézés. Újabb bútordarabok felavatása. A végén már nagyon elvetettük a sulykot :)

Tagadom... még nem vetettük el a sulykot...Izgulj csak...

De tuti baltásgyilkos a pasi...

HTB

Mivel dolgozni kellett mennem, viszonylag korán keltünk. Miközben én készültem, ő reggelit csinált, együtt reggeliztünk, majd munkába menet elvittem vásárolni, hiszen azt mondta, hogy ebédet fog készíteni nekünk.

Már előző éjszaka kitaláltam mit fogok főzni. A túrógombócot mindenki szereti és én jól csinálom. Elvittek a boltba, kaptam bevásárló szatyrot, bevásároltam, hazasétáltam. Mintha mindennap ezt csinálnám. Hazaérve felvettem az "otthonkámat" és munkához láttam. Pont a tojás fehérjét vertem amikor valaki próbálkozott a bejutással.

Mivel az egyik megbeszélésem rövid volt, hazaugrottam, hogy megnézzem, mit csinál. Alig akart beengedni. És tényleg főzött :)

Vajon mit csináltam volna??? :)))

Minden kész lett, aludtam is, interneteztem is, már csak várnom kellett, hogy hazaérkezzen. De nem jött. Már a vizet is feltettem főni, gondoltam előbb utóbb úgyis hazajön... Aztán jó kis késéssel bejelentkezett egy cukrászdából, hogy vegyen e valamit. Édességet túrógombóc után???

Visszamentem dolgozni, és ahogy közeledett az ebédidő, az én parám egyre nagyobb lett. Féltem hazamenni. Egyszerűen nem tudtam, hogy mi lesz. Nem tudtam, hogy mi vár otthon. Azt mondtam, hogy dél - fél egy között érkezem, ehhez képest fél 1-kor még az irodában voltam. Nagy nehezen összeszedtem magam és (a barátnőm határozott parancsára) elindultam. Még beugrottam anyuhoz, elmentem sütiért, és nagy nehezen hazaértem. A lépcsőházban 2x torpantam meg, de vettem egy nagy levegőt, és beléptem.

Ínycsiklandó illatok, terített asztal és a szőke herceg várt. Tejszínes gombakrém leves (fenséges) és túrógombóc volt a menü. Imádtam. Ilyen nincs is. Vagy valami varázsvilágba kerültem.

Ebéd után lementünk a Balatonra, vitorlázási céllal. Sajnos, mire leértünk, elromlott az idő, így meccsnézés volt. Aztán mégiscsak kihajóztunk. Kellemesen ringtunk a tavon. Az egész egy nagy harmónia volt.

Egy hekket áldoztunk fel éhségünk oltárán, majd hazafelé vettük útunk. Én vezettem. Ezúttal nem olyan gyalázatosan, mint múlt héten. Talán van még remény...

Meccsnézés közben újabb vágyak csaptak fel, melyeket sürgősen orvosolnunk kellett :)

Egy új élet kezdete?

Annak rendje és módja szerint éjjel nem aludtam. Gondolkodtam. Róla. Rólunk. Vajon mi lesz a következő lépés?

Mivel a randink meghiúsulni látszott, elmentem tanulni, hogy lefoglaljam magam. Sajnos nem ment. Azt mondta, hogy hív. Igen, de mikor? Egy örökké valóság az egész.

11-ig bírtam. Aztán elrohantam egy kis bátorításért a barátnőmhöz. Aki persze tudta, hogy mit kell ilyenkor mondani... Próbált nyugtatgatni, de hiába. Aztán megszólalt végre a telefon (szerencse, hogy nem engedtem a vágynak, hogy megnézzem, le tud-e repülni a negyedikről...). Ő volt. Időt kért. És hogy késő délután hív. - De legalább jelentkezett. Él :)

Druszám elmondta, hogy mi fog történni, aztán hazajöttem, filmeket nézni. Kisvártatva megszólalt a telefon. Ismét ő volt. Átgondolta és jön. Hozzám. Felajánlottam neki, hogy találkozzunk semleges helyen, ahol tudunk beszélni. De ezt az opciót elvetette.

Megfogadtam, hogy nem faggatom. Hagyom beszélni. Amit akar, úgyis megosztja velem, ha megbízik bennem.

Az elvárt időben meg is érkezett. Ajtót nyitottam. Megcsókolt. Megölelt. Ami nagyon furcsa volt, az, hogy nagyon dobogott a szíve. Tőle szokatlanul tök komoly volt. Aztán belevágott. Elmondta nekem egy titkát, ami nagyon nyomta a szívét és tartott tőle, hogy hogyan fogok reagálni, ha megtudom. Soha nem fogom elfelejteni a könnyfátyolos szemét, ami a szemében tükröződött, amikor megkönnyebbült. Ahogy azt sem, ahogy előttem térdel és kapaszkodik a kezembe, miközben homlokát a kézfejembe fúrja...

A komoly beszélgetés után engedtünk vágyainknak. Nagyon zavart, hogy szomorú a szeme. Azt mondta, hogy ez sokáig fog tartani. Azért nem így lett :)

Közös meccsnézés, ismerkedés, pihenés, majd alvás.

Véget ért.

Nem vagy a szeretőm többé.

A szerelmem vagy.

Nagyon kell, hogy szeress

Úton lefelé a hullámvasúton...

Nem indult jól a mai nap. Komoly beszélgetés. Megbántották. Csalódott. És részben igaza is van. De vajon ilyenkor mit kell tennem?

Békén hagyni és nem keresni. - De akkor nem tudja, hogy mennyire aggódom érte.

Felhívni és meghallgatni a gondolatait. - Nem akarok a terhére lenni. Ha úgy gondolja, akkor felhív és megosztja velem. A kétségeit. A kérdéseit. Az érzéseit.

Együtt kellene lennünk. De mit is mondhatnék? Mivel tennék jobbat? Ha biztosítanám arról, hogy mennyire szeretem, vagy hagyjam, hogy visszatérjen az életébe? Hogy megnyugodjon. Hogy higgadtan végig gondoljon mindent.

Vajon mi a helyes? Amíg ez kiderül, addig úgyis bedilizek...

Egy biztos. Nekem van időm.

Hiányzol

http://www.youtube.com/watch?v=gpq_6-fVcXs

De várj, még valamit mondanék,
ha még egyszer hívnál, lehet,
hogy végleg nálad maradnék!

Lehet, vagy biztos?

Hogy jól induljon a mai nap...

http://www.youtube.com/watch?v=usoeGKcTBf8&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=bxT0xNAN6yI&feature=related

Megtaláltam a dalt,

ami a láthatatlan kiállításos bejegyzéshez tartozik. (akkor csak a szöveget leltem). Íme:

http://www.youtube.com/watch?v=kr6uB_IFakY

Döntöttem

Azt terveztem erre a hétre, hogy elutazom arra a környékre, ahol ő él. Közben átgondoltam a dolgot... Inkább nem. Jobb lesz így. Ezer és egy oka van, hogy miért nem. De ez nem azt jelenti, hogy az érzéseim megváltoztak volna. Sőt.

A hétvége felemásra sikeredik. Szombaton sokat tudunk beszélni. Imádom hallani a hangját és olvasni az sms-eit.

Vasárnap délelőtt szó nélküli telefon egy magánszámról. Miután beszéltünk, még biztosabb vagyok benne, hogy tudom, ki volt. Mindegy, bukta nem lehetett, mert nem mutatkoztam be és akárki is lehettem. Bár ha tovább nyomoz, elég hamar kiderítheti, hogy ki vagyok és hogy mi a kapcsolódási pont. Nem hülye lány.

Aztán ezt az összeesküvés elméletet olyan tökélyre fejlesztem, hogy a barátnőm komolyan aggódik már értem, hogy mi lesz a következő lépésem. De persze a gondolat csak futólagos, és már meg is szűnt.

A lényeg, hogy csütörtökön találkozunk. Bár ettől egy kicsit félek, de talán túl tudom tenni magam a hülye gondolataimon.

Együtt

Hosszas várakozás után felkelt a nap. Az a nap, amikor találkozunk. Szokatlanul sokat leszünk együtt. Közel 48 óra egymás közelében. Bár titokban, mégis sokkal többet, mint eddig bármikor.

Több okból sem aludtam az éjjel. Valami véget ér, s talán valami jó kezdődik (vagy folytatódik :)? )

Más okból is fontos ez a nap. Valami véget ér. Ami sohasem jó. Azonban minden ami véget ér egyben egy új kezdetét is jelenti. Persze ilyenkor az ember tele van fájdalommal és bizonytalansággal.

Ez így van. Bennem még komoly kétségek is voltak, hogy egyáltalán sikerül-e, de szerencsére nem volt gond, és viszonylag rövid idő múltán el is tudtunk indulni. Nagyon jó időt futottunk annak ellenére, hogy 3x meg kellett állnunk kisebb technikai szünetekre.

Korán érkeztem, korábban mint Ő. Ez természetes, hiszen később tudott indulni és messzebbről is jött. Vártam, hogy újra lássam. És jött is. Úgy mint máskor is varázslatosan, kedves mosollyal az arcán. A "tömegben" egymás tekintetét kerestük, de nem találtuk. Pedig mindketten mindent megtettünk érte.

Amint beléptem, persze egyből elkaptak kollégák/barátok/ismerősök, akik lefoglaltak, de én csak őt kerestem, de nem találtam. Szerencsére azért megkerült :)

A kötelező programok után azonban végre találkozhattunk. Nála. Egyelőre csak egy órára, mert a hivatalos program erre kényszerített minket. Várt. Nagyon várt. Csodálatos volt. Elvarázsolt, magába szippantott. Elvesztünk, eggyé lettünk. Aztán valahogy visszatértünk és rohannom kellett, el ne késsek.

Amikor ezt leírja, akkor mindig annyira elcsüggedek. Nem akarom, hogy azt gondolja, hogy rossz lány vagyok. Mert nem. De annyira vágyom Rá. És olyan ritkán találkozunk, hogy egyszerűen ezt hozza ki belőlem. (Lehet, hogy ettől most elmenekül:) én nem csak "azt" akarom tőle!

Vacsora együtt, tisztes távolságban. SMSek, aztán végre egy tánc együtt. Megint csak az enyém.

Jó vele táncolni. Bár a kollégáim megjegyezték, hogy jött értem a szőke herceg, én meg elmentem vele táncolni. Biztos savanyú a szőlő :) Egyébként - ha nem tudtad volna - folyamatosan csak a Tiéd vagyok...

Aztán lassú felszívódás.

A felszívódás tényleg nagyon lassú volt. Sajnos megint nem tudtam egy kedves kollégát lekoptatni, a szó szoros értelmében úgy kellett meglógnom. Szegény barátnőmre hagyományoztam az illetőt...

Követem, utolérem, együtt érünk be a szobába.

Egy apró momentumról megfeledkeztél, Drága! Tudod, az sms... Épp a dvd-t próbáltuk megnézni, amikor jött egy sms. Még poénkodtam is, hogy: csak nem a másik csajod az? És elkomolyodott. Ennek nem nagyon örültem. Meg is sértődtem. Nagyon rosszul esett. Az életem nyitott könyv előtte, egyáltalán nincs titkom, neki pedig jön egy sms. Nem baj ha van, csak tudjak róla... Aztán annyira behergeltem magam, hogy le kellett mennem a kocsiba egy kicsit lehiggadni. De aztán persze nem tudtam ellenállni neki... De ez a szeretkezés valahogy más volt, mint a többi. Neki az esett rosszul, hogy nem bízom benne. Nekem az esett rosszul, hogy újabb konkurencia jelent meg a színen. Ennek kapcsán a szerelmeskedésünkbe némi (lelki) fájdalom is vegyült, amely még meghittebbé tette és a közös orgazmus adta a végső feloldozást.

Elmerülünk egymásban, többször, hosszasan. Élvezzük, hogy nem kell sietnünk. Még filmet is nézünk...
Eljön egy pillanat amikor csendben kell lennem :))
És csendben is maradok:))
Mert jó.

Legközelebb azért majd állj a sarkadra :) És bocsánatot kérek azért, hogy fájdalmat okoztam.

Együtt alszunk. Együtt ébredünk.

Bár túl sokat nem aludtunk, mert a villamos természetesen az ablakunk alatt csilingelt. Aztán voltak próbálkozások a visszaalvásra, de állandóan "felnéztük" egymást. Jó volt nézni, ahogy alszik. Béke, nyugalom és boldogság volt az arcán. Mosolygott álmában... Kis ijedtség részemről (konkrétan teljesen ráparáztam), hogy mi lesz ha esetleg közös gyermekünk már megfogant. Ő teljesen higgadt volt. Még nevet is adott neki :) Arra azért kíváncsi lennék, hogy éles helyzetben hogyan reagálna...

Kötelező programok, majd közös reggeli a mekiben. Együtt.

Ebéd után megnéztük a meccset. Nála. Elkövette ugyanazt a hibát, amit én az előző nap: kicsit becsípett :) Ennek megfelelően én vezettem a hullaszállítót. Jaj, nagyon ciki volt. Vagy 5x lefulladtam, mert annyira izgultam. Meg akartam neki felelni. Ez triplán gáz, mert a saját kocsimmal 5 év alatt sem fulladok le ennyiszer. Visszafelé már nem is merte odaadni a kocsit :)
Néztük a meccset, de édesem elaludt, ugye elnyomta a maligán :)

Kötelező programok, majd ismét nála. Baj van. Kellemetlen telefonok és SMSek érkeztek. Rossz kedvű. Nincs egyedül. Már van egy bizalmasunk...

Úgy tűnik, a rosszkedvem egy másodperc alatt elillan, ha velem van.

Záróprogram, ahol egy idő után egymás mellé keveredünk. Együtt vagyunk, együtt szaunázunk, pihenünk, majd öltözünk és együtt megyünk. A nagyvárosi közlekedési eszközzel...

Ahhoz képest, hogy arról volt szó, hogy nem találkozhatunk ezen a programon, többször is ügyesen összefutunk. Szerencsésen elveszítjük a társainkat, így egymásra vagyunk utalva. Csúszdázunk, gőzfürdőzünk, szaunázunk, pihenünk. És szerelmet vallunk egymásnak :)

Aztán kocsiba ugrunk és ki a természetbe. Próbálom óvatosan a motorháztetőre fektetni, hogy együtt nézzük a csillagokat. Mindegy mit csinálunk. Minden jó. Együtt.

Óvatosan? Én nem így emlékszem... Ellentmondást nem tűrően felkaptál és feldobtál a motorháztetőre :) Az első gondolatom az volt, hogy a fehér nadrágom piszkos lesz az autón lévő bogaraktól. A második az, hogy hmmmm. Ez akár még jóóóóóóóóó is lehet :) De aztán harmadikra rájöttem, hogy nem lehet :(

Vissza a szobába, összebújunk. Még filmet is nézünk, míg el nem alszunk. Hosszú film már két este néztük de még mindig nem értünk a végére...

Bódi Margót csókoltatom ;)

Együtt alszunk. Együtt ébredünk.

Érdekes, azt mondta nekem, hogy nem szereti a hosszabb fizikai kontaktust. Ehhez képest kéz a kézben alszunk el. Amikor erre rájövök, akkor óvatosan kihúzom a kezem a kezéből, hogy ne legyek a terhére és arra is figyelek, hogy ne ébredjen fel. De a következő ébredésnél megint ott van. És újra és újra. Akkor most hogy is van ez?!

Ja, és viccből megkérte a kezem.

Aztán futás. Épp, hogy beérünk.

Véget ért, el kell válnunk. Megcsókolom. Ott, a sok ember között. Talán senki sem látott. Meg kellett csókolnom.

Aztán indulás haza.

Én lélekben feltettem a lakatot.

Jó veled. Mindig.

Nem tudom, mi a helyes

Napok óta tobzódom. Mi a helyes?

Tudom, hogy szeretem. Tudom, hogy ő is szeret. De vajon mennyire erős ez a kapcsolat? Lángolás, vagy igazi, mélyről jövők az érzelmeink egymás iránt?

Sokat legyek vele vagy minimalizáljuk a kapcsolattartást?

Mind mind megválaszolhatatlan kérdés, hiszen nem látunk a jövőbe. És az sem elég, ha csak egyikünk akarja. Miért ilyen rohadt bonyolult ez az egész? Vagy csak én bonyolítom túl?

Vagy egyszerűen vegyem félvállról, amíg jó, addig jó? De azt meg nem tudom, ezen a ponton már túlestem :(

NEM TUDOOOOOOOOOOOOOM...

De. Tudod.

Távolban egy fehér vitorla

Az eredeti terv az volt, hogy a fővárosban találkozunk, és vásárolunk. Azonban az én programom meghiúsult, így a kedves egyből kapott az alkalmon, hogy megismertesse velem a hobbiját. Amitől én legendásan félek.

Vásárolni mindig lehet, a jó időt viszont ki kell használni. Főleg akkor, ha ilyen sok idő adódik rá. Mivel két reggeli tárgyalás volt csak betervezve és az is elhalasztódott, így 6 teljes órát lehettünk együtt. Nem sok, de több mint amit reméltem.

Annyira lelkesen beszélt nekem róla, annyira várta, hogy bevezethessen az életének ebbe a részébe is, hogy nem volt szívem elmondani, hogy ez nekem az egyik fóbiám. Eddig sikerült valahogy elodázni, de amikor reggel kinéztem az ablakon: tudtam, hogy ezúttal (sincs) menekvés...

Annak rendje és módja szerint próbáltam is húzni az időt, de mivel az a vágyam, hogy minél előbb lássam, erősebb volt, így végül el is indultam. Szuper utam volt, nagyon hamar odaértem. Amikor megláttam, teljesen elolvadtam. Az első gondolatom az volt, hogy megmutatom magam, aztán jövök is haza, mert olyan rémisztő volt. Biztos voltam benne, hogy én nem megyek fel a hajóra. Persze megint nem tudtam ellenállni neki, így aztán végülis beadtam a derekam.

Édes volt, ahogy izgult, hogy tetszik-e nekem. Hogy nem lesz-e valami gond.

A hőmérséklet tökéletes, gyönyörű napos idő, csak a szél... az volt erős, erősebb mint amit szerettem volna így az ismerkedéshez. Mert ijesztő ez annak aki még nem ült és nem dőlöngélt ilyen helyzetben. Nem szerettem volna, ha megijed, vagy csak egyszerűen azt mondja, hogy forduljunk vissza. Nem azért mert csalódtam volna benne, hiszen bárkinek lehetnek olyan félelmei amit csak lassan lehet legyűrni. Ha nem ment volna elsőre akkor sem adtam volna fel. Volt már ilyen a kettőnk gyakorlatában, és úgy érzem lassan azt a problémát megoldottnak tekinthetjük...

Mindenben segített. Együtt legyőztük a félelmeim. A kajütben ittunk egy korty pezsgőt a viszontlátás örömére, majd elmondta, hogy bizonyos helyzetekben mit kell tennem.

Kis lépés nekem, nagy lépés a vitorlázás felé... Nehezen ment az első. Most még a vízszint is kifejezetten magas, így a fellépés bizony nem könnyű annak sem, aki nem először teszi. Megtörtént.

Bár ez előzetesekkel szemben kissé nagy volt a szél, azért kihajóztunk. És nem bántuk meg! Nagyon jó volt a hangulata. Sőt, egyből a kormányrúdhoz állított (nem vallottam szégyent, azt hiszem). Kimentünk a nyilt vízre, aztán kicsit hagytuk magunk sodorni az árral...

Gondoltam egy finoman rezgő, vastag, kemény, hoszzú... de nem jött be... inkább kormányzott. :)

Nagyon gyorsan megy az idő, ha ez ember jól érzi magát. Én teljesen elvesztettem az időérzékem. Meg másom is :)

Ugyan már, mindig is a nyílt terepet szeretted vakító napsütésben...

Volt egy pillanat, amikor éreztem, hogy teljesen megbízik bennem. Amikor elfáradt, bement a kajütbe aludni. Én maradtam kinn. Nem izgult, lepihent. Csodálatos pillanat volt. Teljesen rám bízta magát, kontroll nélkül.

Mivel időhöz voltunk kötve, egy idő múltán visszafelé vettük az irányt. Ott volt egy pont, ami már félelmetes volt. De ezt is lekezelte. A kikötésnél az én feladatomat elrontottam, de azért sikerült megoldani a dolgot. Kis levezetés a hajó orrában, majd közös tusolás. És a legrosszabb, a búcsúzás. Bár most nem tűnik olyan végeláthatatlannak a következő találkozás.

Értékelés: azt hiszem, hogy az eddigi közös életünk legharmonikusabb és legjobb napját éltük meg. Sőt, ha jól belegondolok, akkor az egész életemben top 3-mában is benne van :)

Nem értékelek. Mindig jó.

Úton hazafelé, majd este is beszélgettünk. Kis idő múltán komolyabb beszélgetésbe elegyedtünk. Jó fej volt, nem kertelt. De azért egy kicsit megbántódtam. Így hamar be is fejeztem a beszélgetést... Mindezek ellenére remélem, hogy a továbbiakban is ilyen őszinte lesz hozzám.

Maradok őszinte híve...

Link törölve

Elpattant egy húr

A hét elején külföldön volt, de persze azért minden nap felhívott. Hazaérkezésekor sokat beszélgettünk. Nagyon hiányzott már, és valahogy tudtam, hogy a felesége készül valamire. Tudtam, hogy - bár eddig nem ez volt a gyakorlat - vacsorával fogja várni. Ennek megfelelően nem voltam túl lelkes a búcsúzáskor.

Így legyen lottó ötösöm. Persze, hogy úgy volt (lehet, hogy tényleg boszorka vagyok :)). Azzal együtt, hogy engem meglehetősen hátrányosan érint a dolog, remélem, hogy azért elindulnak egy jó úton. Hiszen összetartoznak.

Tegnap végre - bár csak virtuálisan - láttuk egymást, nagyon jót beszélgettünk. Jó volt látni mosolygós és kedves arcát. Aztán kb. egy órás beszélgetés után becsapott a ménkű. Felesége hívta, és épp azt beszélték meg, hogy milyen vörösbor legyen a vacsorához, amikor elszakadt nálam a cérna. Otthagytam csapot-papot, a telefonom is kikapcsoltam, hogy ne is tudjon elérni. Nem voltam kíváncsi a magyarázkodására. Meg egyébként semmi közöm hozzá. De olyan offenzíva indult, amit én már nem tudok követni. És 500 km-ről nem tudok versenyezni a minden esti vacsorával és borozgatással.

http://www.youtube.com/watch?v=Yc7l2NonTSk

Nincs helyem az életében. Én csak ennyit tudok adni. Egyelőre.

Aztán persze szegényem megpróbált elérni, de nem tudott. A munkája után is próbálkozott, de nem vettem fel. Még sms-t is írt, hogy vegyem fel. Nem akartam vele beszélni, a mázlija volt, mert a barátnőm rádumált. Beszélgettünk. De vajon hihetek neki?

Minden ami történik számodra nyíltan történik. Semmit sem rejtek el. Különben is nekem hiszel, vagy a szemednek? :)))

Már csak 2 hét

http://www.youtube.com/watch?v=G9Er04u7eDo