Háztűznéző

Anyukámnak már korábban beszéltem róla. Nem örült, de azért kíváncsi is volt, hogy ki lehet az az ember, aki ilyen messziről is elrabolta a szívem. Közben apunak is elmondta, és mivel a hétvégét úgyis nálam töltötte, felmerült, hogy szívesen megismerné őket.

Anyu előkészítette apunál a terepet, így végülis igent mondtak. Tartottam tőle, hogy milyen lesz. De mindent sorjában.

Már pénteken jött. Átbeszéltük, hogy kivel mi történt, majd nyugovóra tértünk. Annyira nem nyugodtan, mert megtudtam valamit, ami nem esett túl jól, így bedobtam a durcit.

Reggel elmentünk a piacra bevásárolni és megkezdtük az előkészületeket. Én többnyire konyhalányként és mosogatólányként funkcionáltam.

Aztán felvirradt a nagy nap. A menü: tatárbeefsteak, bableves tócsnival és túrófelhő volt.

Mindketten eléggé izgultunk, bár rajta csak az utolsó percekben láttam. Én azért szokásomhoz híven egy kicsit behisztiztem.

Aztán megérkeztek a szüleim. Meglepően kedvesek voltak. Látszott rajtuk, hogy szimpatikus nekik (is). Az ebéd nagyon jól sikerült, bár a desszerttel akadt egy apró kis gond, anyukám rétese megmentette a helyzetet. Nem baj, hogy így alakult. Legalább láttuk, hogy ő is ember.

Nagyon jó volt vele. Mint mindig.

Örülök, hogy a páromnak mondhatom.

Meglepetééééés

Újra előkerült az esküvő téma. A nyaralás alatt is felmerült, hogy eljönnek, de a végén a családi kupaktanács mégis úgy döntött, hogy nem jönnek. Azért a nyakam nem tettem volna a dologra, de elfogadtam.

Az esküvő nagyon jól sikerült, minden ment a maga útján. Néhányszor tettem utalást arra, hogy szívesen látnám magam mellett, de nem jött pozitív visszajelzés. Ennek ellenére én próbáltam jól érezni magam, ami azért nem esett annyira nehezemre :)

Épp a menyasszonytánc fáradalmait pihentem ki, amikor betoppant. Eszméletlen érzés volt. És nagyon természetes, hogy ott van. Ettünk, táncoltunk, beszélgettünk, majd a buli végeztével hazatértünk. Úriember lévén nem engedett vezetni. Pedig nem is ittam.

És életében először énekelt nekem... http://www.youtube.com/watch?v=cEyHX93Z_wM

Családi nyaralás

Eljött a családi nyaralás ideje is. Már áprilisban megterveztük, akkor még olyan távolinak tűnt. És már milyen sok dolog történt azóta velünk együtt és külön is...

Mi már vasárnap elmentünk a kisfiammal. Nagyokat csobbantunk a szálloda medencéjében.

Hétfőn reggel a gyerek már kérdezte, hogy hol van ő. Mondtam neki, hogy délután jön majd a lányaival. Addig is kihasználtuk a kettesben töltendő időt, és elmentünk Dino parkba, valamint egy Tankalandra, ahol ülhettünk igazi tankban és vadászrepülőben is. Miután kellőképpen elfáradtunk, visszamentünk a szállásra pihenni. Kis idő múltán jelentkeztek is, hogy megérkeztek, így elsétáltunk a kikötőbe, ahol már várt minket a népes család. A bemutatkozás nagyon könnyen ment. Szerencsére Patriknak kó kisugárzása van, így az idősebb leányzót le is vette a lábáról. Kis idő múltán elmentünk vacsorázni, ahol szerintem mindenki jól érezte magát.

Kedden már korán keltünk, mert a terv szerint úticélunkat, a Balaton egyetlen aquaparkját vitorláson közelítjük meg. Szépen megreggeliztünk, beszélgettünk, jól éreztük egymást.

Úgy 10 óra tájt értünk oda, sétáltunk, fagyiztunk, pont, mint egy nagy család :) Erre rá is akartunk játszani a jegyváltásnál, de sajnos a "mozaik" nagycsaládosokra nem vonatkoznak a kedvezmények. Aztán mindenki ment torony iránt. Kinek melyik csúszda tetszett. Persze az éhes pocak összecsődítette a népet...

Aztán mentünk a bolond folyóba, ahol a kisfiam Vele ment többnyire. Én is a csajokkal. Majd a rendkívül fárasztó nap után hazafelé vettük az irányt. Jól bekajáltunk ismét.

Voltak ebben a napban apró nüanszok, amik nagyon megfogtak. Pl. az idősebb lányának egyáltalán nem okozott gondot megenni az én kölköm maradékát. Pedig ehetett volna másikat is, de nem tette. Nagyon jól esett.

Miután a gyerkőcöket letettük aludni, mi azért még megittunk egy pohár bort nálam. Letusoltunk (is), majd lefeküdtünk aludni.

Nagyon korán keltünk, mert nem akarta, hogy a gyerek ott találja. Elfogadta, Megértő volt, mint mindig.

Délelőtt átjöttek hozzánk játszani, társasoztunk, illetve a két kisebb önállósította magát, egyik logikázott a másik filmet nézett. Ez a nap is hozott szívmelengetőt számomra. A fiatalabb leányzó odabújt a fiamhoz és együtt nézték a mesét.

Ebéd után folytattunk a játékot, óriási Solo partykat nyomtunk. A vacsorára teljes lett a létszám, ettünk egy búcsú pizzát, lenyomtuk egy fagyival. Míg a gyerekek ugráltak a trambulinon, mi beszélhettünk.

Úgy alakult, hogy még az egész csütörtöki napot is együtt töltöttük. Miután kijelentkeztünk a szobából, elmentünk a szigetre. Megosztottuk családjaink és elmentünk vásárolni az ebédhez, ami számomra egy ismeretlen „keleti” étek volt. A többiek maradtak játszani. Előkészültünk az ebédhez, közben nagyokat nevettünk. Aztán elmentem a nagyobbik leányzóval savanyúságért. Jót beszélgettünk. Aztán elkísértem fodrászhoz is. Míg vártuk az ebédet, újra óriási kártyacsatákat vívtunk. Megebédeltünk, és mi hazafelé vettük az irányt.

Esküvő

Mint már arról százezerszer volt szó, a barátnőm lagzijára a nem túl tiszta helyzet miatt nem jön el. Igen ám, de a polgári szertartás külö volt, ahol csak a szűk család és a tanuk jelenlétére számított az ifjú pár.

Mivel ő ismét a Balatonon töltötte a hétvégét (ezúttal a barátaival), mondta, hogy majd ha végeztem, akkor jön értem. Én pedig megkérdeztem, hogy miért értem jön és miért nem velem? Először meglepődött a kérdésen, gondolkodási időt kért, végül mégis igent mondott.

Először jelentünk meg "hivatalos" eseményen egy párként.

Azt hiszem, hogy jól sikerült. Az utózönge szerint mindenkinek nagyon szimpatikus volt. Hiszen egy kedves fiú :)

Hullócsillag

Mint arról már korábban szó volt, meglóg a nyaralásáról, eljön hozzám. Így is tett.

Mivel a tegnapi dolog kapcsán megbántottam, nem voltam annyira biztos abban, hogy lelkesen jön, mindenesetre én nagyon vártam.

Szegényem, valószínűleg napszúrást kapott, mert nagyon fájt a feje.

Én szerencsére hamarabb végeztem, így tudtam várni. Szépen megterítettem, gyertyát gyújtottam, vacsit főztem, és vártam haza a párom, aki nagyon hamar ott termett :)

Bár nagyon bágyadt volt a drága, látszott rajta, hogy meglepődött és hogy örül. Kicsit kezelésbe vettem a fejét, és hamarosan újra a régi fényében tündökölt. Megkövetett a tegnap este miatt. Végülis bennem közben kiforrt, hogy mi is volt a bajom tulajdonképpen. Magára vállalta, az egész terhét úgy, hogy közben neki is kétségei voltak. Ha ezt tudtam volna, segíthettem volna. Együtt biztos jobban megoldottuk volna.

Megvacsoráztunk, majd elmentünk aludni.

A reggelit ezúttal én készítettem (bedobtam a specialitásom, nehogy lanyhuljon a dolog). Közös reggeli után búcsúzkodás és mindenki ment a dolgára.

Tök jó volt úgy elköszönni, hogy tudom, hogy mikor látom megint...

Öri hari

Tekintettel arra, hogy a héten a lányaival a közelemben nyaral, amúgyis volt esélye, hogy találkozunk.

Napközben többször is beszélgettünk, és egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy meglátogatom. Közben beszéltem a kisebbik lányával is. Édes volt, nagyon meglepődött, nem rám számított.

Pontosan a megbeszélt időben érkeztem. Megmostam a hátát, majd elmentünk autóval sétélni. Megtekintettük a környék lápjait, visszafelé pedig a kukoricást.

Közben felhívta a családját, hogy ő egyből vacsorázni megy, épp jókor, mert már ott voltak az étteremben. Nagy nehezen rávett, hogy bemenjek vele. Még az ajtóban is megfutamodtam. Nem voltam készen arra, hogy a tágabb értelemben vett családjával találkozzam.

Ennek megfelelően tök kicsi volt a gyomrom és megszólalni sem mertem. Azt mondta, hogy bízzak benne. Át fogja hidalni a kínos perceket. Nem így volt. Először azt hittem, hogy rajtam szórakozik jól, de egy kis idő után rájöttem, hogy ugyanolyan rosszul érzi magát mint én.

Bár a végén már oldódni látszott a hangulat, mégis örültem, hogy vége.

Neki mennyivel könnyebb volt a helyzete. Ő már beszélt a kisfiammal és látták is egymást virtuálisan, így már nem voltak idegenek egymásnak. De én most tök idegenként csöppentem bele a dologba, úgy, hogy nem is tudtak rólam. Nagyon nehéz helyzet volt. Legszívesebben világgá mentem volna.

Túlestünk rajta. Túl is éltük. Bár én nem így szerettem volna. Az első benyomás nem úgy sikerült, ahogy akartam. Remélem, hogy lesz még jobb...

Hurrá, nyaralunk :)

Még az ősidőkben lefoglalta ezt a nyaralást. Volt egy kis variálás az időpontokkal is, de aztán lassacskán csak eljött az ideje. Tökéletes volt az alibije is. De már nem igazán volt rá szükség.

Nagyjából eindultunk akkor, amikor terveztük, csak egy kb. 1 órás dugó fogott meg minket. Székes fővárosunkban megvacsiztunk, majd a világ vége felé vettük az irányt. Úgy fél 10 tájt értünk oda. Miután 3-an próbálták megmondani nekem, hogy merre tekerjem a kormányt, (a családi béke érdekében) jobbnak láttam átadni kedvesemnek a kormányt. A sikeres parkolást és bepakolást követően átadtuk magunkat az édes pihenésnek és a nyaralásnak.

Az utamat mécsesekkel rakta ki. Hogy milyen romantikus ez a fiú...

Természetesen reggelit ő készített nekem. Tudja, hogy mivel nem tévedhet :) Aztán semmitttevés hatványozottan. Olvastunk, dvd-t néztünk, összebújtunk, harmóniában voltunk.

Elzarándokoltunk a helyi vegyesboltba.

Aztán egy mondatán bedobtam a durcit. Miért kell mindig kiemelni, hogy ő nem nősül újra? Erről már volt sokszor szó. Nem gondolom, hogy azért, mert nincs túl jó tapasztalatunk, még ne működhetne együtt. Ha tényleg borsó meg a héja, akkor nem értem, miért ez a nagy elutasítás. Azt hiszem, hogy ha arra vetemedünk, hogy összeházasodunk, akkor az már tényleg életre szóló lesz, hiszen a tapasztalataink birtokában csak akkor házasodunk, ha minden oké. Meg már ugye felelőtlen tinik sem vagyunk...

Persze azért kiengesztelt :)

Aztán volt a bejelentkezéssel is egy kis gond, ugyanis és még az asszonynevemet írtam be. Hogy ne legyen ciki, ő a férjem adatait adta meg. Aranyos volt a házinéni, visszajött, hogy nyugodtan írjuk be az eredetit, ők nem látnak és nem hallanak semmit :)

Vacsorára szabad tűzön szalonnát sütöttünk. Úgy, ahogy feléjük készítik. Nem mondom, hogy rossz, de nálunk finomabb. (hú, de mérges lesz, ha ezt olvassa!)

Másnap reggel szintén övé volt a reggeli. Tejbegríz. Amit a hasamról evett meg. No comment :)

Elmentünk az előző nap megrendelt tarjáért, a grill kajához. Bár az időjárás közbeszólt, nagyon finomra sikeredett a vacsi. Én voltam a saláta-felelős. Ő természetesen a főételért.

Desszertnek főztem csokipudingot, amit filmnézés közben adagoltam neki.

Az utolsó teljes napunk is többnyire haromonikusan telt. Egyszer akartam csak világgá menni, bizonyos salsás lányok miatt. Nem velük volt a baj, hanem a helyzettel, amiben előkerültek.

Ja, ha a háziak tudták volna, hogy mit művelünk... Már úgyis kivívtuk a megrökönyödésüket először a bejelentkezési tortúrával, majd azzal, hogy az ember főz, az asszony meg olvas... Szegények.

Az utolsó reggel megfőztünk minden maradékot, majd útrakeltünk. Édesem vezetett Vácig. Ott megkerestük a Váci desszertszalont, ahol finom sütiket ettünk.

Siófok mellett halászleveztünk, majd - mivel bebuktuk a ruhapróbát - elmentünk megnézni, hogy tejes-e még a kukorica :)

Végüli pedig épen, egészségesen és boldogan átadtam a tesójának.