Dilemma

Ezúttal a nagyvárosban találkoztunk, ugyanis ott volt dolgom. Együtt ebédeltünk (kicsit későn). Aztán tervezgettük az elkövetkezendő hétvégéket. Világossá volt, hogy anyukája nemsokára jön hozzánk. Felmerült, hogy illendő volna, ha a szüleink találkoznának.

Valóban, ez illendő volna, de tekintettel a házassághoz való hozzáállásához, nem gondolom, hogy szerencsés volna ez a találkozó, ugyanis különféle következtetéseket vonhatnak le az érintettek, amikre én nem vagyok felkészülve.

Sokat gondolkodtam a dolgon. Valóban sértődés lenne, ha nem történne meg a találkozó, viszont szokás szerint megint én húzhatom a rövidebbet.

El is mondtam neki ebbéli aggályaimat. Nem tudom, hogy vette-e.

Betegség

Elég korán érkezett, és meg kell hagyni, nem volt a topon. Teát és pirítóst kért csak. Aztán egy idő után kiderült, hogy láza is van.

Ennek ellenére nem engedte lemondani anyukámékat, hősiesen helytállt, finomat főzött. Szombat estére nagyon rosszul volt, egész este csak ápolgattam.

Vasárnap azért a közös izzadás megtette a hatását, s bár délután kicsit hőemelkedése volt, a közérzete nagyjából jó volt. Hétfőn persze nem engedtem el dolgozni, hiszen legalább egy lázmentes nap kell, mielőtt az ember újra beveti magát.

Elmaródiskodott itthon, de azért kicsit dolgozott is. Jól meghosszabbította a hétvégét.

Hol az asszony?

Tegnap vérig sértett. Kicsit gonoszkodtam vele, és meg akartam leckéztetni, amit estére persze elfelejtettem. De az élet igazságos: úgy alakította a programom, hogy tényleg ő ért haza előbb.

Készített nekem finom vacsit, és nem örült, hogy nem voltam itthon, amikor jött. Állandóan az orrom alá dörgölte. Kicsit szórakoztak a gyerekkel este, én meg a film alatt totál bealudtam...

Nem beszélünk

Nem jelentkezett egész nap. Aztán este, amikor rákérdeztem, hogy történt-e valami, azt írta, hogy nem, csak jobban fogom várni, ha nem beszélünk.

Hát nem elég neki, ahogy várom?

Nagy a szerelem

Azt mondta, hogy újból belém szerelmesedet amiatt, hogy megértő voltam vele tegnap.

Ennek örömére bele is durrantottunk a közepébe :)

Szülinap

Viszonylag korán érkezett a lányokkal együtt, akik meglepően kedvesek és segítőkészek voltak. Mindenesetre nem bíztam el magam, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy azért ennyire nem idilli a dolog.

Már pénteken este is segítettek, valamint szombaton is a süti sütésben.

Anyukám 60. szülinapját ünnepeltük a vendégházban. Mi korán kimentünk díszíteni meg kinectelni.

Szépen elment az idő semmilyen konfliktus sem volt. Előkészültünk a bulira, majd vártuk az ünneplő sereget, akik szerencsére időben megérkeztek. Mivel nagyjából mi voltunk a házigazdák, így sürögtünk-forogtunk. A buli nagyon jól sikerült. Szerintem mindenki jól érezte magát. (Aki nem, az pukkadjon meg.) Táncoltunk, énekeltünk, nótáztak, még az anyukámat is megtáncoltatta, így én mosogattam. A lányt meg majdnem kiházasították :)

Hajnali kettőig tartott a buli. Aztán kezdődött csak a java. A drága ugyanis bosszút akart állni a múlt hétért, de a fagyi visszatnyalt :) Ennek megfelelően elég csúfondárosra sikerült az éjszaka és a másnap reggel. Ápoltam, együtt éreztem vele. Még gyógyszerért is elmentem neki.

Koradélután indultak útnak. Mint később megtudtam, nem jutottak sokáig, ugyanis karamboloztak rögtön azután, hogy elváltunk. Mert engem figyelt.

Nem kért segítséget, csak este mondta el. Pedig én éreztem. Későn telefonált.

Szerelmetes este

Már régen megszerveztem ezt az estét.

Munkahelyi és magán dolgom végeztével elmentem az albiba. Egyből odataláltam. Kicsit várnom kellett rá, aztán meggyőződtem arról, hogy milyen körülmények között él. És ez nagyon nem tetszett nekem. Küldetésemnek tekintem ennek a helyzetnek a mielőbbi rendezését.

Miután lepakoltunk, bementünk a városba, tömegközlekedtünk. Kicsit túlmenktünk, de azért megtaláltuk a célhelyet. A helyszín a Paul's bistro volt. Azért választottam ezt a helyet, mert úgy hirdették magukat, hogy mindennap más az étlap. Ez ugyanis attól függ, hogy a szakácsnak éppen mit van kedve főzni és mihez talál alapanyagot a piacon, és mint tudjuk, az én édes kicsi páromnak is volt már ilyen jellegű elképzelése.

Szerencsére nem lőttem mellé. Nagyon kedves volt a pincér, segített nekünk dönteni. Előétel pirított libamáj volt. Nagyon nagyon finom készítették el. Valami isteni volt. Aztán a steak. Hát az valami fenomenális volt. És a körítés is nagyon finom volt. Sajnos a desszert kínálat nem volt valami jó, így a drágám felvetette, hogy mi lenne, ha elmennénk a jégbüfébe. Megállt bennem az ütő. Hát nem ronthatja el a meglepetésemet! Volt már ott. Király. A Republic is írt már róla dalt. Na, itt már kezdtem megnyugodni, ugyanis az én jeges helyem most nyílt, és ez már régi dal.

Elmentünk a jégbüfébe, tök jópofa volt. Minden jégből van, jó a hangulata, finomak a koktélok, még a forró leves is finom volt. Kifelé pedig a megfagyott Han Soloval is találkoztunk.

Aztán romantikus sétába kezdtünk az esőben (Hóesésben jobb lett volna).

Feloldottam gátlásaim és beadtam a derekam.

Az alvással gondjaink voltak, mert kicsi volt a hely, és nehezen viselte azt, hogy nem bújhat hozzám.

Valami baj van

Jött, vacsorázott és nem győzött.

Valahogy olyan nyomi vagyok. Nem kívántam a szexet sem :( :( :(

Viszont azt sem tudtam eldönteni, hogy ő tényleg vágyik-e rám, vagy csak a megszokás...

A legrosszabb hétvége

Pedig olyan szépen indult. Időben érkezett, szépen megvacsoráztunk, majd összerakta az újonnan érkezett bútort.

Reggel olyan korán ébredtünk, hogy volt időnk egy kis huncutkodásra is. Aztán mentünk anyuékért és elindultunk. Az út jó hangulatban telt, mint mindig és a nap is úgy indult, mint mindig.

Aztán mikor kimentem, a fiúk már elég jól álltak, de nem volt gond, még aranyosak voltak és a munka is szépen haladt. Aztán nem emlékszem a pontra, amikor megfordultak az események. Teljesen kezelhetetlen lett. Minden témában mindenkinek ellent mondott és nem foglalkozott a jó szóval. Hiába beszélt neki akárki, nem foglalkozott vele, direkt az ellenkezőjét csinálta. Aztán amitől teljesen kiakadtam az az volt, hogy veszélybe sodorta a gyerekemet. Bevitte a disznók közé. Értem én, hogy szelídek, de akkor is kiszámíthatatlanok. Felelőtlenül kihasználta azt, hogy a gyerek feltétlenül megbízik benne. Szerencsére nem történt semmi, de akár még történhetett is volna. Aztán a leginkább az tette be a kaput, hogy a gyereket hergelte. Már amúgyis mindenki fáradt volt és idegesítette a gyerek vinnyogást, de csakazért is piszkálta. Az volt a legrosszabb, hogy teljesen tehetetlen voltam. Szép szóval kértem, de totál átnézett rajtam. Még sosem láttam ilyennek szerencsére, mert eléggé megijesztett. Ott, akkor nem szerettem. Szégyenkeztem miatta, és mindenki (ideértve a szüleimet is) teljesen meg volt rökönyödve. Soha, senki nem hozott még ilyen helyzetbe. Megrémített a sok elfojtás, ami kijött belőle az alkohol hatására.

Nagy nehezen hazaértünk, nem volt vele gond, lefeküdt aludni. Éjjel helyet cseréltünk, de nem volt komolyabban másnapos.

Reggel, miután szembesítettem az előző nap történtekkel, úgy tűnt, mintha szégyellné magát, valószínűleg így is volt. Nagyon hízelgett.

Míg aludtam, leszedte a karácsonyfát, kicsit elrendeztük a lakást, megebédeltünk, majd filmet néztünk.

Vacsora közben megemlítette, hogy a nagyobbik lánya kinőtte a sífelszerelését. Hú, nagyon bepörögtem. Miért nem lehet időben szólni? 2 hete még jó volt? Meg most akkor nem elég, hogy elvisszük őket síelni, még nekünk kell venni neki ruhát? Meg felajánlotta azt a felszerelést, amiben tavaly én voltam. De hát ugye nekem nem kell, majd szerzek magamnak, megoldom, ügyes lány vagyok.

Már eleve rosszul indult a dolog, hiszen csak miattuk megyünk 4 napra, ami nekem plussz szabadságot jelent, annak ellenére, hogy az adventi vásár idején nem lehetett kihagyni a pénteki edzést, most meg ugye ki lehet és ez eléggé rosszul érint.

Persze ő egy megoldandó feladatnak tekinti. Remélem, hogy nem az indulás reggelén próbálják majd megoldani, hiszen nem azért veszek ki szabadságot és utazom el egy nappal előbb, hogy a válogatásból adódó hisztit hallgassam. Bár nem is tudom minek húzom fel magam előre, amikor még nem is biztos, hogy elmegyünk.

Aztán megsértődött, fenyegetőzött, hogy a továbbiakban nem fog elmondani semmit, meg hogy el fogom üldözni. Hát akkor menjen. Sokat harcoltam már ezért a kapcsolatért, de kezdek belefáradni. Ennyire reménytelen még nem volt soha ez a kapcsolat. És ki szeret célok nélkül küzdeni?

Nem beszélt velem, és mivel utálom azt a hideg csendet, amit ilyenkor produkál, inkább bementem olvasni, amíg ő filmet nézett. Film után beszélgettünk egy kicsit. Az a baj, hogy nem képes az én fejemmel gondolkodni. És nem érti, hogy mi bánt engem. Ettől függetlenül állítólag (szerinte) nem állhat semmi közénk. És arra döbbentem rá, hogy nem viccből mondja, hogy addig van demokrácia, amíg az van, amit ő akar. Tök komolyan mondja.

És ezzel legalább pont került a 2 hetes dilemmám végére.

Szerda

Jött, vacsorázott. Jól sikerült a székelykáposzta, mert megbolondítottam egy kis főtt-füstölt tarjával és Erős Pistával.

Békés családi este. Utoljára tavaly veszekedtünk :)

Aztán meghallgattuk a Morning Show mai adását, ami az esküvőről szólt. Nem tudom, mi a véleménye róla. Becsülettel végig hallgatta, de nem kommentálta.

Pedig voltak benne érvek. És hasonló helyzet is...

Aztán szokásos esti program helyett töketlenkedés. Egyből elfogadta a visszautasításomat. Nem is próbálkozott tovább. Hmm. Hát mi történt?

Persze azért nem maradtunk orgazmus nélkül, mert azért mégiscsak sikerült arra orientálnom.

Hazatért

Viszonylag korán érkezett, ugye már nagyon régen találkoztunk.

Segítettem felhozni neki a bútort, ő pedig nekem elkészíteni a vacsorát.

Aztán ő nekiállt számítógépezni, én pedig ezt nem nagyon tűrhettem, elkaptam. Nem nagyon tiltakozott...

Aztán esti rutin, majd beszélgetés az ágyban. Régen volt már erre példa. És persze miután már elaludtunk volna, erotikus masszázsban részesültem, melynek persze beteljesülés volt a vége.

Az éjszaka nem volt annyira jó nekem, ugyanis amíg ő édesdeden alukált, én nem tudtam ugyanezt tenni az éktelen horkolástól. Tényleg fáradt volt. Amikor pedig ki akartam lógni a nappaliba, szépen abbahagyta. És ez így ment egész éjjel.

http://www.youtube.com/watch?v=S-36my32e_o

Kettős mérce

Viszonylagos nyugalomban telt a hétvége, távol egymástól. Szombaton nem nagyon akartam beszélgetni vele, mert egyrészt nem akartam vitatkozni, másrészt pedig nem akartam elrontani a napomat.

Vasárnap beszéltünk. Na, ettől akartam magam megkímélni szombat este. Több közös program lehetőséget vázoltam fel. Persze a lányai mindegyikben találtak kifogást. Mellettük szóljon, hogy volt építő jellegű észrevételük is.

Csak azt nem értem, hogy minek töröm magam, hogy mindenki jól érezze magát, amikor mások elég gyakran tesznek arról, hogy nekem ne legyen jó. Vajon kötelességem nekem ezt eltűrni? Egyébként nekem ki szervez utazást? Mindegy.

Már többször is jeleztem, hogy egy dologtól nagyon kiborulok. Mégpedig a kettős mérce. Nekem ebben nagyon hosszú ideig részem volt, és nem vagyok hajlandó eltűrni. Már többször szóltam, de sosem tulajdonított nagy jelentőséget neki. Pedig jó lenne, ha elgondolkoznál ezen, mert ha mindig elengeded a füled mellett, akkor nem jó irányba mennek majd a dolgok.

Hogy most mi volt a kettős mérce? A lányaid azt mondták, hogy menjünk már csütörtökön síelni, igaz?
Amikor én kértem, hogy maradj itthon pénteken (nem minden héten, csak 1x-1x), akkor a válasz az volt, hogy értekezlet van, amit sem más időpontra áttenni, sem elmulasztani nem lehet. Akkor hogy is van ez?

Ja, és az edzésről nem lehetett hiányozni, amikor Bécsbe szerettünk volna menni. Ha síelni megyünk, akkor lehet? Nem értem.

Számtalanszor elmondtam már, hogy ha a lányaidról van szó, akkor nem vagy képes objektív lenni és nem vagy képes más érzéseit figyelembe venni. Tudom, hogy Téged nem érdekel, de ha komolyan tervezel velem, akkor figyelned kellene erre, mert ez engem nagyon bánt.

Azt szeretném rögzíteni, hogy az elkövetkezendő időszakban van egy kifejezetten sordöntő kérdés. Sokat befolyásol a lányaiddal való kapcsolatomon, ezáltal kapcsolatunkon is, hogy ez hogyan alakul.

Nem tudom, milyen címet adjak ennek a posztnak

Reggel mns-n írtam neki, hogy ahelyett, hogy a politikai híreket lesné állandóan, inkább nekem küldjön szerelmes sms-t. Semmi.

Írtam neki, hogy kapok éves autópálya matricát, ami több szempontból is tök jó. Semmi.

Küldtem emilt, küldtem még msn üzenetet. Semmi.

Aztán este a szokott időben megérkezett. Szomorú volt, mert állítólag már nem szeretem. Ezt abból sikerült levonnia, hogy tegnap nem kapott a szendvicséhez szívecskét...

Békében telt az este.

És elveszítettük az idei szüzességünket is :)

Vissza a régi kerékvágásba

Ahogy gondoltam, nem ment egyszerűen. Már felkelni is nagyon nehéz volt.Egész nap nem jelentkezett.

A gyerek műsorozott, hogy miért nincs itt, és így nem hajlandó úszni menni. De az uszi végén már a jó oldalát látta: így legalább velem alhat az éjjel.

Sőt, este is csak 10 percet beszéltünk. Ez már a vég kezdete...

Szilveszter és újév

Ez előző esti ital-keveredésnek nem lett jó vége, mert reggel fájt a feje.

Délelőtt filmet néztünk, én házimunkát végeztem, mert ugye az év első napján nem való, meg ugye az embernek nem is nagyon van rá energiája.

Ebédet főzött, de a káposztás-babos korhely leves elég nehezen akart megfőni a bab rakoncátlankodása miatt. Az időt azért valahogy csak elütöttük... :)

Egy újabb film megtekintése után sörkiflit sütöttem, majd elvittük anyuékhoz a gyereket. Persze ott is bevettük a lélekmelegítőt...

A szilveszteri buli jól sikerült. Úgy láttam, hogy nagyon jól érezte magát. Bár előre bocsátotta, hogy éjfél után haza megyünk, ez végülis 3/4 4-kor történt meg úgy, hogy már én jeleztem, hogy menni kellene. Pedig volt minden: finom kaja (hízás), kinect (izomláz), karaoke (rekedtség), ének, zene, tánc.

Rövid alvás után mentem a gyerekért, mire hazaértünk, már ő is felkelt. Állítólag nélkülem nem tud visszaaludni.

Délelőtt romantikus filmnézés volt. Egy nagyon cuki filmet néztünk meg: Mosás, vágás, amítás volt a címe. Bár volt olyan rész, amibe belealudtam...

Lencsézni anyuékhoz mentünk, alig csúszott le a pezsgő, már siettünk is haza. Pihenni, filmet nézni, aludni.

Én megnyitottam a fészekrakó programot: elkezdtem házakat nézegetni.

Nyugalomban, szeretetben és boldogságban telt az újév első napja. Remélem, az egész évünk ilyen lesz.

Eléggé összenőttünk az elmúlt 2 hétben. Kíváncsi leszek, hogyan rázódunk vissza a dolgos hétköznapokba.

Téli szünet

Miután rendeztük soraink, a gyerekem is hazatért, megkezdtük a családi téli szünetezést.

Minekutána a gyerek jobbára büntetésben volt (nem nézhetett tv-t), így közösen tv-ztünk, játszottunk. Szerintem nagyon jó volt. Talán a gyerek is így gondolta, mert egyre kevesebbet vonul el.

Az nagyon fura volt, hogy naponta többször mondta, hogy jó lenne, ha jövőre már többen lennénk...

Pénteken este elmentünk anyuékhoz megünnepelni apu szülinapját. Én jól bekajáltam előtte, pedig még szólt is, hogy nem kellene, mert biztos lesz kaja. Én meg állítottam, hogy nem, csak torta lesz. Persze neki lett igaza. Anyu finom hideg kaját készített.

Aztán persze apuval jól eliszogattak. Közösen állandóan szeszkazánok.