2010. szeptember 27., hétfő

Együtt indulunk dolgozni

Kicsit előbbre vártam, de azért viszonylag időben megérkezett. Persze egyből fel akart dobni a konyhapultra, de ellenálltam. Nem akarom, hogy csak a testem kelljen neki.

Sajnos az ebéd gyakorlatilag minden elemét elrontottam (a máj sós lett, a krumpli püré nem volt elég placcsanós, a desszert kőkemény lett), de szépen megebédeltünk.

Beszélgettünk, szerelmeskedtünk, filmeket néztünk.

Este valahogy rossz kedvem lett. Nem akarom elveszíteni. Biztos, hogy engem akar? Biztos, hogy elég leszek neki?
Ennek megfelelően persze elég nyugtalanul aludtunk. Reggel azért csak kiszedte belőlem...

Megreggeliztünk és együtt indultunk munkába. Csak ő egy kicsit messzebb :)

Holnapután már itt is lesz. Jó sokáig :)

2010. szeptember 23., csütörtök

Útközben

Bár arról volt szó, hogy most jó darabig nem találkozunk, mégsem bírta ki :) Úgy tűnik, hogy jövet-menet meglátogat minket.

Gyakorlatilag úgy érkezett, mintha egy helyen élnénk, és munkából tért volna haza. Még mindenki elintézte a dolgait, aztán szépen megvacsoráztunk. Mint egy boldog család. Aztán következett a közös mozizás, majd az esti rutin.

Ezúttal az ágyban beszéltük meg a mai nap történt dolgainkat. Megint valahogy a házasságra keveredett a téma, ami ugye elég érzékeny. Megértem, hogy elzárkózik egy esetleges harmadiktól, de azt viszont nem értem, hogy akkor mi a kapcsolatunk célja? Ha ezt komolyan gondoljuk, és közös jövőt tervezünk, akkor úgyis az lesz. Ha meg nem, akkor mit raboljuk egymás idejét. Nem értem. Most akkor mi is van?

Valahogy nyugtalanul aludtunk mindketten. Nem tudom, mi lehetett az oka, valószínűleg a tudatallati mindkettőnkben munkált.

Közös reggeli készülődés és reggeli, majd elvittük a gyereket az oviba, aki közölte vele, hogy ideje lenne bemutatkoznia az óvónéniknek. Én azért ezt még kissé korainak gondoltam.

Aztán vissza haza, "late check out" céljából, és mindenki ment a maga útjára.

2010. szeptember 21., kedd

Külföldön is együtt

Szinte a tervezettel azonos időben indultunk az eddigi leghosszabb közös útunkra.

Útközben megtudtam, hogy az anyukája nem nagyon örül a kapcsolatunknak és hogy le akar beszélni engem róla. Mégegy ellendrukker :( Csak azt nem tudom, hogy miért olyan rohadt önző mindenki, hogy csak azzal törődik, hogy mi lesz vele, ha valamelyikünk elhagyja a szűkebb pátriáját és nem lát minket olyan gyakran. Úgylátom, csak nekünk fontos, hogy szeretjük és kiegészítjük egymást és boldogok vagyunk együtt.

A második helyen sikerült meguzsonnáznunk.

Beszélgettünk, majd vendéglátónk hívott minket, hogy van egy kis gond - a felesége az egyik étteremben felejtette a táskáját, és megtennénk-e, hogy beugrunk érte. Végülis kisebb kitérő volt, de elmentünk. Egy dolgot szúrtunk csak el: mivel ők más irányból jöttek, nekik mást jelentett, hogy mi mi után következik...

Az első helyen teljesen bolondnak néztek minket, nem tudták, hogy mit akarunk. Bár jó fej volt a nő, 2 évvel ezelőtti táskát akart ránk tukmálni :)

Aztán miután pontosan beazonosítottunk, hogy hol is lehet az a bizonyos táska, arra vettük az útirányt. Azúttal én próbálkoztam. Mivel nem beszélek idegen nyelven előtte (sem), így egyedül oldottam meg a feladatot. Nagyon kedves volt a csaj, leltárt kellett végeznem, így ismeretlenül fel kellett hívnom a táska gazdáját, hogy segítsen. Ezt is sikerült megoldani :)

Aztán már csak 2 óra volt a végső úticél. Hamar odaértünk, nem volt gond, a szállodát is egyből megtaláltuk. Hilton :) Executive :):):)

Már a bejelentkezésnél voltak gondjaink, mert a párom nevét rosszul írták, de nagy nehezen megoldottuk. A következő nehézséget a szobába történő bejutás okozta, ugyanis a megadott szobaszámot nem nyitotta a kulcsunk. Az a baj, hogy a ténylegeset sem, ugyanis elfelejtették aktiválni... Az apró kitérők után elfoglaltuk a szobánkat, majd mentünk a bárba, ahol vártak minket a többiek. Bemutatás/bemutatkozás, taxi, majd nyomás a "csülközőbe", ahol a foglalt asztalunkhoz már éppen vendégeket ültettek (kb. fél órát késtünk), de még időben elcsíptük őket.

Óriási nagyot ettünk. Beszélgettünk. Jó volt a társaság. Aztán hazafelé sétáltunk a "bevásárló főutcan". Majd beültünk egy kis olasz bárba még egy korty italra, és hazasétáltunk. Még egy szíverősítőt bedobtunk a vendéglátóinknál, épp csak azért, hogy jobban tudjunk aludni. Aztán nyugovóra tértünk.

Mécsesek, szeretkezés, orgazmusok...

Másnap azért nem felejtette el megemlíteni, hogy a egyik társunk nagyon "tette a szépet". Nekem nem tűnt fel, de azt sem mondta el, hogy ez miben nyilvánult meg. Reggeli után a fiúk elmentek a kiállításra (mégiscsak azért jöttünk). Eközben én kipihentem az előző estét valamint elmentem körülnézni a városba.

Miután a fiúk visszértek, elmentünk egy szuper helyre vacsorázni. Itt már nem ettük olyan sokat (mér nem bírtuk), egy kis bár, majd mentünk is aludni. A drága ellejtett nekem egy erotikus táncot :)

A következő nap délelőtt elmentünk várost nézni meg sörözni, alapoztunk az estére. Vásárlás, sétálgatás a városban. Próbáltunk helyi népviseletet is, majd az Oktoberfest felé vettük az irányt. Ez Európa legnagyobb kocsmája :) Alapozásnak felültünk az olimpiai ötkarika nevű hullámvasútra, majd tetéztük a sima hullámvasúttal, ami számomra keményebb volt. Aztán megkezdtük a nagyipari ivást-evést :)

Kedvesem egy idő után annyira megerősödött, hogy egy erőpróbán szerzett nekem egy (műanyag) rózsát, amire a legnagyobb gondosságom ellenére sem sikerült teljesen vigyáznom, mert az egyik hullámvasúton levitte a fejét a szél...

Aztán dodgemeztünk (itt ketten értünk egyet), majd az egyik sátor felé vettük az irányt. Sajnos nem jutottunk be, kivéve egy embert :(
Nem baj, kint szereztünk egy padot, így már nem volt akadálya annak, hogy igyunk a legendás nagy korsóból...

Kis idő múltán hazafelé vettük az irányt, de mivel elveszítettük a többieket, még felültünk a hullámvasútra (ezúttal jóval rövedebb volt), majd elindultunk. Ő mindenáron riksával akart hazamenni, de sajnos nem tudtunk alkudni. Fogtam egy taxi, amivel végülis hazamentünk.

Otthon közölte velem, hogy: "asszony, most a magamévá teszlek...". Miután visszatértem a pisilésből, ő már persze javában húzta a lóbőrt... :):):)

Az utolsó reggel számára a másnaposság jegyében telt, így én vezettem. Útközben tettünk egy kis alpesi kitérőt. Én már nem bírtam a szerpentinen való közlekedést, így megálltam. 23 m-rel a cél előtt...

Aztán megebédeltünk egy tónál és búcsút vettünk a társainktól és hazajöttünk.

2010. szeptember 12., vasárnap

Hétköznapi hétvége

Bár pénteken éjjel hivatalos programja volt, szombaton ebédre már jött is. Ezúttal anyukámékhoz voltunk hivatalosak. Meg kell mondjam, nagyon jól sikerült. Anyukám kifejezetten neki készített helyi ételeket, apukám pedig még mindig tud meglepetést okozni nekem.

Kisfiam: "Amíg ti randiztok, én bemegyek játszani." Imádom a kispasit.

Vacsorára a barátosném és újdonsült férje volt hivatalos hozzánk. A hidegtálakat már napközben elkészítettem, a fasírt pedig közös termék volt.

Jót beszélgettünk, majd aludni tértünk.

Aztán vasárnap reggel volt egy apró kis féltékenységi jelenet, kisfiam meglátta, hogy mellettem fekszik. Egyből kirohant. Szerencsére hamar megenyhült, és bebújt közénk. Közös reggeli, majd beszélgetés, játék.

Napközben ketten voltunk. Filmet néztünk, szeretgettük egymást. Egyszer az étkezőasztalon ágyazott meg :):):)

Megint előkerült az esküvő kérdés, ugyanis valahogy csak olyan filmekbe botlottunk, ahol legalább 1 esküvő volt...

Tudom, hogy már többször is beszéltünk a témáról. És elfogadom az érveit. Nekem nem a papír a lényeg. De én hiszek benne.

Este kisfiam mondta neki, hogy még 100.000 napot maradjon...

Hajnalban nem is annyira korán indult. Mégis kicsit meg volt bolondulva. Szólnom kellett neki, hogy melyik cipőt vegye fel. Meg még a táskáját is otthagyta.

Reggel gyerkőcöm édesen kukucskált be az ajtón, és amikor látta, hogy nincs ott, sírásra görbült a kicsi szája...

2010. szeptember 10., péntek

Hétköznapok

Időben hazaért, vacsorát készített, majd hármasban szépen megvacsiztunk.

A fiúk bezárkóztak a szobába "bandázni".

Másnap reggel együtt vittük a gyereket az oviba, majd együtt keltünk útra. Mindenki elintézte a dolgait, majd együtt is tértünk haza. Jó érzés volt.

Meglepetéssel készült. Elmentünk moziba. Stílusosan a Hétmérföldes szerelem című filmet néztük meg. Remélem, hogy miénk is happy end lesz :)

2010. szeptember 8., szerda

Együtt indult a nap...

Ami azért érdekes, mert ilyenre eddig nem volt példa. Hogy hármasban történjen ez a dolog. De kezdem az elején.

Úgy alakult, hogy a hét jelentős részét a Dunán innen tölti, így egyszerűbb volt neki, ha tőlem rajzunk szerte-szét.

Kisfiammal már korábban megbeszéltük, hogy jöhet, sőt még az ágyát is felajánlotta, emellett bevállalta a szőnyegen történő alvást is. Szerencsére erre nem volt szükség.

Bár nem volt túl jó napja egyikünknek sem, mindkettőnket megnyugvással töltött el az, hogy hamarosan találkozunk. Szeretettel vártuk. Kicsit korábban jött, mint ígérte, közben volt itthon egy kis bonyodalom, de végül nyugodtan tudtunk leülni a vacsorához.

Mikozben letettem a gyereket, ő előkészült a mai vacsorához. Aztán beszélgettünk, elmondtuk mindketten, ami a szívünket nyomta. Bár egymás dolgait megoldani nem feltétlenül tudjuk, ilyenkor az is jól esik, ha az embert meghallhatják. A bíztató mosoly is jól jön.

Reggel kicsit korábban keltünk a megszokottnál, mert időre kellett mennie. Együtt reggelizett a család. Ez számomra azért említésre méltó, mert eddig ilyen nem fordult elő.

Aztán útjára bocsátottuk. Az elbocsátó szép üzenetben biztosítottuk arról, hogy várjuk haza...

2010. szeptember 3., péntek

Csodás kelet

Mivel ő már sokszor járt nálam, én meg csak egyszer – akkor is inkább munka ügyben – elmentem hozzá. Mivel a kisfiam elment nyaralni, így felszabadult egy hetem, aminek nagy részét így nála töltöttem.

Kedden délután kicsit korábban léptem le, hogy minél előbb nála lehessek. Bár a nagyvárosi dugó kicsit visszavetett, emberi időben megérkeztem hozzá. Édes volt, már nagyon várt. Biztonságba helyeztük a kocsimat és megkezdtem a „keleti” életemet.

Kaptam fogkefét, saját törölközőt és tusfürdőt is. Miután életben is körbevezetett a lakásban, megkezdtük a közös vacsorafőzést. Nagyon jól sikerült. Közben boroztunk, beszélgettünk.

Az este tánccal, mécsesekkel és… végződött.

Másnap reggel együtt mentünk reggeliért, természetesen le is buktunk, bár úgy tűnt nekem, hogy nem nagyon viseli meg a dolog. Mag dolgozott én házimunkáztam.

Ebédelni elvitt a kedvenc arabjához, majd mentünk a kislányáért, akivel vásárolni mentünk. Azt követően elrabolt egy masszázzsal egybekötött wellnessre. A sóbarlangot is megnéztük közelebbről majd elvitt az egyik kedvenc helyére haltepertőt és halászlevet enni. Hazafelé én vezettem, mert adaptálta apukám egyik szokását.

Az éjszakánk nem volt túl nyugodt, mert elkapott minket a hasmars, de ebből is látszik, hogy mi is emberek vagyunk.

Délelőtt elmentem vásárolgatni, majd elmentünk a (közép)hegyekbe pisztrángot enni.


Miközben ő dolgozott én kicsit aludtam, majd mentünk a nagylányért, akinek szintén vásárolni kellett. Ezzel egyidejűleg bemutatott a gyermekei anyjának és megnézhettem a kisbabát is.


A vásárlás nem volt annyira eredményes, de azt hiszem, hogy mindnyájan jól éreztük magunk.


A búcsúborozgatás után ismét előkerültek mécsesek és ami még ezzel jár…


Terveimmel ellentétben hajnalban indultam haza.


Szeretek nála és vele lenni.