Reggel elhozott dolgozni. Ment is a munka, majd a végén kimentem, én nem jött értem. Nem ért ide időben. Eléggé csalódott voltam, mert nem szoktam ilyen későn a gyerekért. Meg ugye megbeszéltük...
Először busszal akartam menni, de eszembe jutott, nincs pénzem, így a nyakamba vettem a felüljárót és elgyalogoltam. Az ovi mellett a gyerekem kis barátnője közölte velem, hogy a "kisfiadat baleset érte". Na, teljesen kétségbe estem. Hiszen, ha időben érkezem, akkor ez nem történik meg. Szerencsére nem volt komoly a dolog. A drága közben megérkezett, úgy ment el mellettem, csak néztem. Rossz helyen kereste a gyereket, de legalább a szándék megvolt :)
Aztán elmentünk fagyizni, majd beugrottunk anyuhoz. Aki felajánlotta, hogy megfodrászol minket. Ő ismét visszautasította, amivel nagyon megbántotta anyukámat. Persze az ezzel kapcsolatos véleményemet nem rejtettem véka alá. Aminek következtében bedobta a durcát. Nem értem, hogy miért. Amikor én csak igazságot mondtam.
Aztán vacsora közben mondtam neki, hogy vagy változtat ezen a lekezelő viselkedésen vagy valamelyikünk elmegy. Erre lekezdett öltözni. Párszor azért szólnom kellett, hogy ne csináljon hülyeséget. Maradt. Aztán kb. fél óra múlva lement róla a bolondéria, és elmondta, hogy mi a baja. Ezen meg én húztam fel magam, hogy szóból ért az ember, ha az elején elmondja, akkor nem kell 2,5 órát puffogni. Nem értettem a lényegét.
Meg persze azon is bepöccentem, hogy szívfájdalom nélkül elment volna, ahelyett, hogy erőt vett volna magán. Remélem, hogy észbe kap és rájön, hogy ez a fajta viselkedés nem válik be nálam. Ha már többször is bebukta, akkor nem is értem, hogy miért nem próbál felülkerekedni ezen.
Aztán az este további része elég hűvösen folytatódott. És én elhatároztam, hogy nem fogok reggel kávét főzni, meg nem csomagolok kaját, meg ilyenek. Aztán persze nem bírtam tovább, és kimentem. Persze nem hagyta annyiban a dolgot, kifejezetten kért ebédet. Aztán elbúcsúztunk.
És nem nézett vissza...
