Puzzle

Tök váratlanul állt az ajtó előtt. Éppen vasaltam, a kaja csak félig volt készen. Mindegy, volt türelme, kivárta a sorát és szépen megvacsoráztunk.

Megbeszéltük a nap érdekességeit, majd mindenki elfoglalta magát. A fiúk kártyáztak, míg én puzzlet raktam. Aztán egy idő múlva besegített. Hiába, együtt nyerők vagyunk.

Aztán szépen együtt megfürödtünk, majd áldoztunk a testi örömök oltárán. Azzal fejezte be, hogy "nekem csak te vagy." Lassan kezdenek már gyanúsak lenni ezek a megjegyzések...

Gombafesztivál

Korán keltünk, mert még el kellett készíteni az egyik fogást a gombafesztiválra. Aztán el is indultunk. Elég korán odaértünk, még tudott segédkezni az előkészületekben. Akárcsak én. A fiúk a főzőverseny helyén főzőcskéztek, az asszonyok pedig otthon.

A menü:

előétel: hússal-gombával töltött krumpli baconbe csavarva, kakukkfüves-juhtúrós töltött gomba

főétel: gombás vadpörkölt tócsnival

desszert: gombás, túrós, tökös-mákos rétes

És ezzel a menüvel mi voltunk a nyerők! :) Tök jó, hogy aktívan kivettük a részünket a csapatmunkából. Már azt is kitaláltuk, hogy jövőre mit főzzünk: gombakrém leves, gombás-húsos töltött cukkini és gombás sztrapacska (csak azért írtam le, hogy ne felejtsük el).

Az tök jó volt, hogy többen is csak a tócsni miatt jöttek oda hozzánk, és elkérték a titkos receptet. Szerinte az a tuti recept, ha szerzel magadnak egy pasit, aki el tudja készíteni :)

Ő nyilatkozott az újságnak is:

http://zalaihirlap.hu/cimlapon/20110828_hernyek_varganya_fesztival

Otthon még arra is képes volt, hogy nézze velem a Titanicot. Azt hittem, hogy még nem látta, de sajnos már igen :(

Aztán este volt egy kis morci, ugyanis sztorikat mesélt a régi életéről (ausztrál csaj), ami nekem nem nagyon tetszett, így ezen felbuzdulva mondtam neki, hogy aludjon inkább a kanapén. Én nem gondoltam komolyan, de ő igen, így ki is ment. Aztán szóltam neki, hogy jöjjön be, de nem jött. Bár reggel már mellettem ébredt, végig háttal feküdt. Állítólag jobban kellett volna hízelegnem, hogy jöjjön vissza... Méghogy a nők a hisztisek :)

Nyugalom

Jaj, szegényem nagyon másnaposan ébredt. Nem is tudom, hogy miért, mert csak bort ivott és abból sem valami nagy mennyiséget. Adtam neki egy fejfájás csillapítót, de kikötötte, hogy többet nem iszik (na persze).

Aztán elmentünk a gyerekért, ahol anyukám adott neki Rennie-t is a gyomrára. Na, ettől aztán jó kedvre kerekedett. Szerencsére, mert a nyafogást nem tűröm...

Szépen elmentünk boltba, majd megfőzte az ebédet, míg én kitakarítottam a lakást. Kölcsönösen segítettük egymás munkáját: ő porszívózott én meg krumplit pucoltam. Ebéd után tv-zés, majd elmentem sütiért. Aztán közösen puzzlet raktunk. Nem gondoltam volna, hogy valaha is nekiáll, de kifejezetten ügyes volt.

Éjszaka nagyon aranyos volt. Ki voltam takarózva, és betakargatott, de ennek ellenére is kitakartam magam. Aztán hogy meg ne fázzak, a saját testével melegítette a hátsómat :)

Beavatás

Reggel azzal engedett el, hogy örülne, ha elmennék vele este. Még mindig nem éreztem őszintének a meghívását. Mindenesetre utánanéztem, hogy hogyan tudnám legegyszerűbben megtenni az utat. Sajnos, a tömegközlekedés nem egyszerű arrafelé, így éppen kapóra jött, hogy a barátnőmék mentek haza, így leszállítottak Siófokra, ahol ő várt.

Küldött egy sms-t, hogy a Tesconál, a Suzuki reklám alatt vár. A barátnőm férje, mondta, hogy ott áll. Mondom neki: ez nem az ő autója. És mint kiderült, mégis :) Másik és sokkal jobb autóval jött értem a drága. A legkedvesebb autómmal...

A kompozás közben találkoztunk a középiskolás padtársammal is, teljesen váratlanul. Majd útközben kellett átöltöznöm, hogy elég szép legyek a barátai előtt, akik már nagyon vártak minket. Kedvesen fogadtak azok is, akikkel eddig még nem találkoztak velem. Mivel én vezettem, nem (nagyon) ittam, hogy még hazajussunk, és hát a beszélgetés során eléggé megbátorodtak a fiúk. Volt, amikor már pikánssá vált a beszélgetés.

Úgy fél 1 tájt el akartak még menni buliba, de nekem már nem volt kedvem, így hazaindultunk. Kijárt nekem a parkolóból, megmutatta, hogyan kell elindulni és utána szépen bealudt. A dolognak csak annyi a pikantériája, hogy még soha nem vezettem automata váltós autót. Nem baj, mert hamar belejöttem :)

Ja, a nap híre: egy helyi cég ügyvezetőt keres. De jó lenne, ha megkapná. Sokkal egyszerűbb lenne az életünk...

Sátorozás

Mivel nagyon jó volt az idő, megbeszéltük, hogy a Balatonon alszunk. Mivel a gyerek még nem tud úszni, veszélyesnek láttam volna a hajón aludni, hiszen ha pisilnie kell éjjel, akkor nem tud kimenni, így a sátorozás mellett döntöttünk.

Munka után elindultunk, így viszonylag időben leértünk. Ismét várni kellett rá. Nem kevesebb, mint 3 órát. Én még elviseltem volna, de ugye a gyereket le kellett foglalni, ami elég fárasztó volt. Többször is hívtam, de ki volt kapcsolva. Rossz gondolataim voltak.

Aztán mikor megérkezett, szánta-bánta a dolgot. De ez nekem nem elég. Állandóan én várok rá, és nem keveset. Végülis azért mindig megérkezik, de akkor is rossz érzés.

Megemlítette, hogy szívesen venné, ha holnap elmennék vele Balatonfüredre, bemutatna a barátainak, akiket még nem ismerek. Abban a lelkiállapotban ezt nem tartottam olyan jó ötletnek, hiszen már emiatt volt tegnap egy vita, és nem akarom, hogy bármit is akarata ellenére tegyen.

Elmentünk vacsorázni, majd a fiúk felállították a sátrat és elaludtunk. A gyereknek óriási élmény volt :)

Nem beszéli meg velem a dolgait

és nem értem, miért.

Hiszen azt beszéltük meg, hogy mindig, minden körülmények között mindent megbeszélünk, még akkor is, ha tudjuk, hogy a másiknak rosszul eshet. Bár most nem ilyenről van szó, mégis rosszul esett.

Titkai vannak előttem, és hétköznapi dolgok. Mert ha meglepetés miatt titkolózik, akkor rendben van, de így...

Lehet, hogy ezt is kötöttségnek veszi?

Pedig én mindig, mindent elmondok neki még akkor is, amikor még csak gondolati fázisban van...

Buktam a melegebb éghajlatot

Mivel a környékünkön volt dolga, gyakorlatilag az egész napot itt töltötte. Sajnos ebédelni nem sikerült együtt, de délutántól egyfolytában együtt voltunk.

A barátnőmmel négyesben elmentünk az aquaparkba, mert nagyon meleg volt. Aranyos volt, sokat játszott a gyerekkel.

A kisebbik lánya megköszönte neki a meglepit, amit én küldtem. Meg kell, hogy mondjam, nem túl jól diplomata, ugyanis nem mondta neki, hogy jobb lenne, ha esetleg nekem köszönné meg. Jól esett volna.

Aztán este felhívtuk a barátnőméket, mert hamburgert sütött. És volt egy érdekes telefonhívása is: mint kiderült, baráti hétvégét tervezett. Nem azzal van a baj, hogy elmegy, hanem azzal, hogy nem szól. Kíváncsi lettem volna, hogy mikor tervezett szólni.

Aztán este beszélgettünk. Mondtam neki, hogy milyen jó lenne, ha szeptemberben születtem volna, mert akkor még több helyen van meleg. Mondta, hogy tulajdonképpen akár előre is hozhatjuk a dolgot. Nagyon megörültem, hiszen akkor akár a hőn áhított Törökországba is elmehetnénk. De gyereket csinálni Hegykőn is lehet. És ő erre szavazna inkább.

Hmm. :(

Tanga és/vagy gatya

Alsót cseréltünk. Ő felvette a tangámat, és rám adta a gatyáját.

Szerinte sem kényelmes a tanga :)

Kalandos utazás

A lányok ebédet főztek nekünk, és ebéd után útra keltek. Kérlelt egy darabig, hogy menjek vele, de nem láttam értelmét annak, hogy Miskolcig elmenjek, mert utána hogyan jövök haza. Budapestig még hagyján, de Miskolc azért már tényleg messze van.

Aztán felmerült, hogy Budapestig közösen megyünk, onnan mi hazajövünk, ők pedig intercityvel mennek haza. A nagyobbik gyermek viszonylag nyugodtan fogadta a dolgot, de a kicsi hisztizett, hogy ő mennyire nem akarja. Hiába próbáltunk észérveket felsorakoztatni, hajthatatlan volt. Gondoltam, okos enged-így maradtam otthon. Fájó szívvel néztem utánuk az ablakból. Aztán közben meggondoltam magam - hiszen olyan mindegy, hogy itthon fekszem, vagy az autóban ülök.

Visszajöttek értem, és indultunk is. Én vezettem egy darabig, de mivel várható volt a dugó, így ő átült. Nem is csalt a női ösztön, 2 helyen is lépésben haladtunk az autópályán. Itt már borítékolható volt az, hogyha hazavisszük őket, akkor nagyon későn érünk haza, és hajnalban meg ugye kelés. Újabb hiszti.

Aztán megérkeztünk a bevásárló központba, de nem talált senki sem magának megfelelő dolgot. Én innen már nem akartam továbbmenni, hiszen nem túl jó szívvel engedtem el őket, és nem nagyon voltam kíváncsi a hisztire. Érdekes egyébként, hogy az induláskor a nagyon nyugodt nagyobbik leányzó is láthatóan bepánikolt. Gondolom, azt hitte, hogy majd a kicsi kihisztizi az autózást. Aztán a kicsi kifejezetten kérte, hogy menjek velük a pályaudvarra.

Szétváltunk, ügyintéztünk. Aztán nagy nehezen megtaláltuk a vonatot, és felszálltunk, megkeresni a helyet. Én közben leszálltam, mert úgy éreztem, hogy mindjárt indul a vonat. Én kívül mentem, ők pedig a vonaton. Aztán hallottam a megszokott szignált, és bezörögtem neki, hogy indul a vonat. Természetesen nem hallgatott rám, így ennek megfelelően fennmaradt a vonaton.

Nagyon izgalmas volt a dolog. Mindketten egy pillanatra kétségbe estünk.

Ő megpróbált kiugrani, majd kinyitni az ablakot, hogy kidobja a kocsikulcsot. Én meg csak álltam a peronon...

Aztán ott úgy döntöttem, hogy ha kb. negyed óráig nem jelentkezik, akkor szépen átmegyek a Deák térre és hazabuszozom.

Aztán hívott is, hogy megbeszélte a kallerral, hogy megállítják a rendezőn a vonatot, és le tud szállni. Szerencséje volt, mert visszafelé volt egy járat, amivel vissza tudott jönni. Azt mondta, hogy nem aggódott értem, mert legrosszabb esetben legfeljebb vettem volna magamnak egy autót, hogy hazajussak.

Aztán azt mondta, hogy nem ez volt a nap egyetlen meglepetése. Egyből mondtam neki, hogy akkor mi? Felavatjuk az autót? Egyből mérges lett, hogy ezt is kitaláltam. Majd az autópálya vége felé jött a kegyelemdöfés, azt is kitaláltam, hogy hol :)

Nem is kellett sokáig várnom, hiszen megtaláltuk a rejtekhelyet...

A legnagyobb extázis közben ezt mondta: "Úristen, mennyire szeretlek". Ennél szebbet és jobbkor nem is mondhatott volna. Azt hiszem, ezzel elleszek egy darabig.

Nyárutó nagycsaládosan

Pénteken kalandparkoztak. Nélkülünk, mert úgy ítéltem meg, hogy az én kölyköm még kicsi hozzá. Mint kiderült, nem alaptalanul.

Aztán közösen megfőztük a vacsorát, majd Dzsungel George-t néztünk. Miután az én gyerekem lefeküdt, hagytuk a nagyokat és áldoztunk a testi örömök oltárán.

A nagy nemzeti ünnep a tervekkel ellentétben otthon telt. Egyszerűen a gyerekek nem akartak sehová sem menni. Nem gondoltam, hogy ez valaha megtörténik - pedig csütörtökön, a hazafelé úton már volt erről szó. Azért, hogy hasznosan töltsük a napot, megnéztünk egy-egy kötelező olvasmányból készült könyvet. Azért a kulturális programot megszakítottuk egy mekis ebéddel. Szépen elsétáltunk nagycsaládilag a gyorsétterembe és még desszertet is kaptunk :)

A délutáni filmnézés után Monopoly-ztunk. Én nem voltam aktív játékos, csak a gyerekemnek segítettem. Ismét kettős volt a mérce. Amit az ő gyerekének lehetett, azt nekünk nem, mert szó érte a ház elejét. Mondanom sem kell, hogy eléggé bepöccentem a dolgon, így bementem a szobába és olvastam, majd aludtam.

Az evéshez sem nagyon volt kedvem már, sőt, a tűzijáték sem érdekelt, a műsorvezető személye sem tudott odacitálni a tv elé.

Este megbeszéltük a dolgot. Egyszerűen nem érti, hogy ilyenkor miről van szó. Vajon tényleg nem érti a különbséget?

Reggel, az ágyban ismét beszélgettünk. Elszólta magát, hogy a kolléganője szervezi a november végi kiruccanást, mert az ő egyik kedvenc helye. Na, nem is kellett több. Miután megtudtam a nevét, a különböző közösségi oldalakról összeszedtem a szükséges infót. A megoldás: Kanári-szigetek. Ami úgy néz ki, hogy meghiúsul, mert kitaláltam. Én azért nem adom fel!

Ráadásul elszólta magát, és közölte, hogy nem csak Barbadoson lehet házasodni, van más tengerpart is. Ebből én arra következtettem, hogy már utánajárt a dolognak. De nem is értem, hogy miért nem szólt eddig erről, amikor nagyon jól tudja, hogy engem már egy ilyen kijelentés is milyen boldoggá tesz.

Bébi projekt

Reggel a barátnőm sms-e fogadott, hogy nem leszek keresztanyuka :(

Persze kapva-kapott az alkalmon, és ismét szóvá tette, hogy csináljunk gyereket.

Jaj. Lassan kezd már napi témává válni a dolog. És ezzel együtt kezd kellemetlenné válni.

Meg különben is: miért kell állandóan emlegetni. Tudja, hogy szeretném és mégis fájdítja a szívemet.

Ettől függetlenül azért összeálltunk egy pörge gyömöszre. És annyira nem is rossz az a magassarkú szandál...

Újra közös nyelvet beszélünk

A tegnap esti beszélgetést követően mindketten megnyugodtunk. Mint mindig, ez is félreértések sorozata volt. Jó, hogy meg tudjuk beszélni a dolgokat, így legalább nem marad senkiben tüske.

Reggel viszonylag időben sikerült elindulnom, és eszembe jutott, hogy nincs is olyan messze attól a helytől, ahol szoktam reggelizni. Nem kellett nagyon rábeszélni. Már ott volt, amikor mentem. Közölte, hogy ma nálam alszanak, majd megreggeliztünk, aztán felajánlotta, hogy menjünk el a bokorba. Nem mintha nem lett volna kedvem, sőt, neki még kézzel fogható bizonyítéka is volt :)

Elintéztem a dolgaimat székesfővárosunkban, majd elmentem egy kicsit vásárolgatni. Konkrét elképzelésem volt, s mivel azt nem kaptam, így nem telt sok időbe a vásárlás. Azért sikerült találnom egy nagyon elegáns és szexis szandált...

Aztán mentem a gyerekekért a hajóhoz, hogy eljuttassam őket nagy nagy családi estebédre Maurohoz. A tesója közölte velem, hogy nem kapok fagyit, mert nem ettem meg az ebédet. Hmm. Ezt a nevelés dolgot apukám sem erőltette nagyon, mert tudta, hogy nincs sok értelme. :) Jót ettünk és beszélgettünk, majd hazaindultunk. Volt egy csajos kocsi és a többiek :)

Jót beszélgettünk hazafelé, aztán otthon közölte velem, hogy nélküle nem vehetem fel az új szandálomat, mert túl szexis (qrvás), és enélkül is éppen elég feltűnő vagyok... Hmmm.

Aztán lovehotellé változtattuk a hálószobát...

Hiszti

Egész nap írogattam neki az sms-eket, hogy érezze: attól, hogy fizikailag nem vagyok ott, lélekben még igen. Hát persze, hogy válaszra sem méltatott.

Tegnap délután, amikor hazamentem, óriási csatatér várt. Az még hagyján, hogy a wc-ben égett a villany, hiszen néha én is elfelejtem lekapcsolni, de ami az étkezőben várt, az minden képzeletemet felülmúlta. Nem gondolom, hogy 5 embernek olyan nagy fáradtság lett volna kicsit összepakolni. Hiszen a mosatlant be lehet tenni a mosogatógépbe, legalább nem látszik. Pláne, hogy én nem hagynék ott ilyen rendetlenséget sehol, hiszen nagyon kiábrándító dzsuvás lakásba hazamenni.

Aztán már a tegnap este sem ment valami zökkenőmentesen a beszélgetés. Mellőzöttnek éreztem magam. Nem kicsit.

Reggel a melóban sem alakultak túl jól a dolgok. Olyan emberben csalódtam, akit eddig tiszteltem és szerettem. Egyszerűen képtelen vagyok megbarátkozni a gondolattal, hogy emberek a saját érdekeik miatt hajlandóak átgázolni a másikon.

Ezután hívott a drága. A beszélgetés során 3 dolgon húztam fel magam, de nagyon:

• "Miattad megyünk vissza holnap." - Hát miattam nem kell visszamenni sehová.
• "Pénteken megyünk a kalandparkba." - Együtt tervezgettük, hogy milyen jó lenne elmenni. Most meg elmennek nélkülünk. Nincs azzal gond, hogy hármasban akarnak lenni, de akkor is rosszul esett. A válasz erre az volt, hogy ha ott lennénk, mi is mehetnénk. Csak azt az apróságot felejtette el, hogy nem látok a fejükbe és ha nem mondják, akkor nem tudom, mit terveznek. Kíváncsi vagyok, hogy mikor akart szólni, hogy menjünk el. Valószínűleg utólag. Erre a válasz az volt, hogy minek szóljak, hiszen azt mondtad, nem jöttök. Az meg sem fordul a fejében, hogyha tud versenyképes alternatívát mutatni, akkor megyünk, nem kerül semmibe? Megint a kettős mérce. Én tegyem érdekessé az ő nyaralásukat, hogy nagy kegyesen eljöjjenek, igaz? Az én nyaralásomnál ki figyel erre? Amikor néha még a rendes viselkedés is nehezükre esik.
• "Azt, hogy hová megyünk szombaton, majd a csajok eldöntik" - még jó, hogy mindenki egyenlő és mindenkinek a véleménye ugyanúgy számít. Oké, hogy nekem mindegy, hogy hová megyünk, de van egy gyerekem, és az ő érdekeit is szeretném figyelembe venni, ugyanis annyira önző anya vagyok, hogy számít nekem, hogy a gyerekem jól érzi-e magát vagy sem.

Egyből visszaütötte a labdát, hogy miért nem vettem ki szabit, és mentünk el. Persze, könnyű áthárítani a felelősséget. Amiatt panaszkodott, hogy túl sokan vannak. Akkor mi hogyan fértünk volna el?

Ha hétfőn a lányai mutattak volna hajlandóságot mutatni a közös együttlétre, azonnal mentünk volna. De még csak utalás sem volt rá. Azt hiszem, ez alapján, jogosan gondolom, hogy annyira nagyon nem akarnak velünk lenni.

Vajon mit kellene tennem?

Very Big Happy Family

Megkezdődött az a hét, amit ő a lányaival a Balatonon tölt. Számtalanszor elmondta, hogy menjünk le mi is a gyerekkel, de több okból sem tartom szerencsésnek. Egyrészt kevés a hely, másrészt a nem túl j emlékű nyaralás még eléggé élénken él bennem, így annyira nem szorgalmaztam a lányaival való találkozást. Meg ugye korlátozott a szabadságom mennyisége is.

Alapvetően azt terveztem, hogy egész héten csendben maradok és nem kommunikálok vele. Hogy lássam, hogy érezzem a hiányát. Mint később kiderült, ez eléggé félreértelmezte volna, ugyanis azt hiszi, hogy van valami, amit nem osztottam meg vele a hétvégével kapcsolatban. Eléggé rosszul esett, hogy nem bízik meg bennem. Hát nem látja, hogy mennyire oda vagyok érte? Hogy imádom, és hogy legszívesebben állandóan vele lennék?!

Aztán a barátnőm elküldte a buli képeit és persze azonnal továbbküldtem neki a cicimet. Kedvesen válaszolt.

Mivel folyamatosan azt mondták a hírekben, hogy nagyon nagy vihar lesz, ezért küldtem neki egy sms-t, ha úgy gondolják, hogy olyan lesz az idő, akkor jöjjenek haza. Nagyon sokáig nem is válaszolt. Aztán amikor mentem fodrászhoz, akkor szólt, hogy kibővített létszámmal jönnének.

Végülis nem gond, hiszen sok jó ember kis helyen is elfér. Elmentünk vásárolni. Tárkonyos csirkeragu és 2x sült túrós palacsinta volt. Sajnos a leves nem készült el arra, amire megérkeztek, de szerencsére nem voltak túlzottan éhesek. Kedvesem leszólta az újdonsült frizurám, míg mindkét csajnak tetszett.

A lányai viszont nagyon megleptek. Kedvesek voltak, aranyosak és segítőkészek. Majdnem szétestek, annyira akart mindkettő segíteni. Nem lázadtak, sőt, több dologra is javasoltak megoldásokat. Hmmm. Vajon mi történhetett? Az apjuk szerint szükség volt a rosszra, hogy észhez térjenek, és értékeljék a jót. A próféta szóljon belőle. Ámen.

Kaja után még kártyáztunk, aztán nyugovóra tértünk. De azért csak nem hagyott békén... Megint szerelmeskedtünk. És hagyta, hogy csak nekem legyen jó. Ugye milyen jó, amikor az embernek már csak az jó, ha a másiknak is jó?

A reggel zökkenőmentesen indult. Az óriáscsaládos reggeli után elindultam. Ő pedig integetett nekem a lépcsőházban. És az ablakból is.

Nagyon szeretem.

http://www.youtube.com/watch?v=co6WMzDOh1o

A viszontlátás és "örömei"

Ő már korán reggel írt, hogy elindult haza. Én csak délben tudtam elindulni. Egyből írtam is neki, hogy vigyek-e kaját. Csak ennyit válaszolt: "magadat hozd". Beleéltem magam, hogy finom ebéddel vár és hoz főz levest is, mert tudja, hogy a másnapos gyomromnak jót tesz.

Számításaimnál egy kicsit később értem haza, mert kellett 2 kitérőt is tennem az útitársaim miatt. De ami nagyobb csalódás volt, az az, hogy egyáltalán nem volt kaja... Persze, áthidaltam a dolgot, de az már nem volt ugyanaz.

Aztán megkezdtem az ápolgatását. Szegényem, eléggé le volt robbanva. Még lázas is volt. Persze, minden tőlem telhetőt megtettem, hogy gyógyuljon. Forró tea rummal, forró csoki, homeopátiás szer. Persze ő nagyon nyafogott, de miután látta, hogy ezt nem nagyon tolerálom, csendben tűrt. Egyébként nem értem, miért csinálta. Anélkül is megtettem minden tőlem telhetőt.

Aztán estére azért összeszedte magát. Szerelmeskedtünk. Még mindig nagyon szeretek szerelmeskedni vele.

Az viszont eléggé feltűnő volt, hogy sokszor mondta: "édesem". Remélem, nem lelkiismeret megnyugtatás volt.

Magam sem fogalmazhattam volna meg jobban

Sokszor és sokat eszembe jut ez a házasság téma. Nem az esküvő miatt, hanem inkább a gyerek miatt. Tőlem ne kérje senki a papírt, hogy ki a gyerek apja...

A csajokkal sokat beszélgettük erről és elég eltérőek a vélemények. Látom, hogy kik azok, akik stabilan és jól érzik magukat a kapcsolatukban, és látom azokat is, akik nem. Azt gondolom, hogy az a nő, aki állandóan azt hajtogatja, hogy ő nem akar férjhez menni, az hazudik.

Ennek megvan a tudományos magyarázata is. Az alábbiakban olvasható. A szívemből beszél, magam sem fogalmazhattam volna meg jobban:

"Súlyos gond ez a mai, családot alapítani vágyó férfiak és nők gyakran belefutnak. Ők azok, akik a munka értelem, öröme mellett nélkülözhetetlennek tartják a magánélet harmóniáját. Szeretnének családot. Szeretnének úgy élni, hogy van bizalom, szolidaritás, egymás iránti valódi érdeklődés. Van öröm egymásban. Szóval a rövid távú élvezet, a pillanatnyi győzelem egyre sivárabb önelégültsége vagy az azonnal szerelembe estem mámor helyett más értékek alapján élnének. Az összetartozás, a szeretet-szerelem összetett érzésének a híveiként keresik a testiség mellett a valódi kapcsolat 3 lábú stabilitását. Mi is ez a stabilitás?

1. A megmagyarázhatatlan testi vonzalom
2. A szociális közegben való együttműködés (barátok, kultúra, családtagok elfogadása)
3. a közös célok, értékek megvalósítsa, melyek elérésében a támaszt a másikkal együttes élményben keresik. Olyan közös célokban képesek egyezséget kötni, melyekről tudják, hogy egyedül nem érnék el

Egyszerű ez a hármas értékrendszer. Belátható, hogy a férfi- és a női életút beteljesüléséhez ebben a mintázatban a férfi és a nő egymásra vannak utalva. Nembeli lényegük megéléséhez a függés vállalása szükséges, sőt, nélkülözhetetlen.

A férfi-nő kapcsolatban az egyénnek rendelkeznie kell a kötődés képességével, hogy a másikban tükröződve lássuk a saját utunkat, saját hitelességünket. A kötődés morális kérdés is, nem csak érzelmi folyamat.

Ez nem jelenti azt, hogy az egyén emellett ne rendelkezzen a függetlenség igényével. Az a gond, hogy a mai világ magasra értékeli az autonómia, a versengés, a siker-győzelem, azaz az indivíduum létet, és leértékeli a függés, a kötődés világát. Mintha utóbbi a gyermeki világ része lenne, melyet egy felnőttnek ki kell nőnie, hogy elérje a függetlenségét.

Nagy csele természetnek, hogy akár férfi, akár nő vagy, szükséged van a nemiséged átéléséhez a másik nemre. Ehhez érintkeznetek kell egymással a szociális szabályok betartása mellett.

A kérdés azonban a találkozások valódi célja. Csakis a nemiséghez vagy a nembeli lényeged megéléséhez, annak fejlődéséhez keresed a másikat? Azaz vállaljátok-e mindketten a kötődést?"

Külön bulizós hétvége

Mi már csütörtökön kezdtük a bulizást. Nem volt semmi extra. Igazából nem éreztem annyira nagyon jól magam, mert hiányzott a szentem.

Pénteken reggel a sütik mellé sörkiflit is sütöttem nekik és megcsináltam a húshoz a salátát. Délután jött érte. Nagyon nem tetszett, hogy a felesége által csak csajozós pólónak nevezett fehér pólóban volt. Meg is mondtam neki, hogy ezúttal nem engedem el jószívvel. Nem csak a fehér póló miatt, hanem amiatt is, mert elmesélte, hogy miket szoktak csinálni ezeken a bulikon. És ugye mi már elég régóta vagyunk együtt. Mi van, ha un?

A péntek este viszonylag nyugodtan telt, ugyanis aludtunk. Azért végig ment köztünk az sms. Ez azért egy kicsit megnyugtatott. Meg az is, hogy különösebben nem ment bulizni. Persze ez lehet, hogy annak tudható be, hogy eléggé meg volt fázva.

A szombaton egész nap az estére hangoltunk. Telihold event, Beach House. Ennek megfelelően azért eléggé benne volt a boogie a lábunkban. Ő meg éjfélkor lefeküdt, mert szegényem annyira rosszul érezte magát.

Különbuli előtt

Hétfőn reggel azzal indult el, hogy most egy darabig nem jön, mert már unom, és fontos lenne, hogy már hiányozzon nekem. 100%-ig biztos voltam abban, hogy jönni fog. És nem jött. Nagyon csalódott voltam, de elfogadtam, hogy ezúttal nem volt más megoldás. Ennek megfelelően - elmondása szerint - nem tudott jól aludni, mert nélkülem már azt sem tud.

Hétfőn meghozták a csodálatos mosogatógépet is. A sors fura fintora, hogy az exférjem legjobb barátja volt a szállító. Kicsit fura volt, amikor megtudtam, de végülis nem volt gond - bár korántsem volt olyan fesztelen a hangulat, mint régen.

Kedden sajnos eléggé későn érkezett, de arra volt ideje, hogy a mosogatógépet betegye a helyére. Aztán sikeresen elcsábítottam, nem titkoltan azzal a célzattal, hogy a hétvégi kanbuliban ne járjon hülyeségeken az esze. Aztán mint kiderült, nem ez volt az utolsó találkozásunk a hétvége előtt. Hát feleslegesen strapáltam magam?!

Szerdán viszonylag korán jött, így ennek megfelelően elkezdte beszerelni a gépet. A kisfiammal elmentek alkatrészt vásárolni ("Olyan jó lenne, ha szeretne téged az apukám".) Aztán szükség volt némi segítségre, így apukámat is bevonta a dologba. Így aztán mindenki elégedett volt. A végeredmény pedig szuper lett. Szép, csendes, csodás.

Este még azért nekiálltam készülni a bulikra. Csajoknak salit, a fiúknak sütit csináltam. Ennek megfelelően eléggé fáradt voltam. Jó fej volt, tolerálta, nem piszkált. Csak nehogy meg legyen a böjtje.

Összeállt a kép

A vasárnap délelőtti mozizás a romantikus film jegyében telt, mint többnyire. Ezúttal az Excsajok szelleme című filmre esett a választás.

http://www.imdb.com/title/tt0821640/

Elég találó volt a dolog. Sok minden összeállt bennem amiatt, ahogy reagált bizonyos jelenetekre. Véglegesedett bennem a kép:

• Az előző házasságát igazán nem is akarta, csak azért nősült meg, mert a csaj férjhez akart menni, és mert mindenki ezt várta el tőle
• A menyaszörny (:)) okán már legszívesebben lelépett volna, de nem volt hozzá elég bátorsága - azért valahogy kihúzta még egypár évig, különböző viszontagságokkal
• Ezt erősíti az is, hogy friss házasként kurvázott.

Szép kilátások a jövőre. Pláne, hogy miután közölte velem, hogy ha esküvőre is gondol, akkoris csak abban a konteksztusban, hogy én biztos örülnék neki, mert ő egyáltalán nem hisz benne.

És még valami. Nem azért tervez november végi melegebb éghajlati pihenést, hogy megvalósítsa az álmaimat. Egyiket sem :(

Azt hiszem, hogy ez az igazi csalódás, hogy elveszi a reményt. Akkor most mi értelme? Ördögi körbe kerültünk: Ő nem nősül, de gyereket akar. Én nem szülök gyereket házasságon kívül. Meghát ugye a helyrajzi kérdés is eléggé feloldhatatlannak tűnik. Mi lehet ebből?

Én nem akarom sem magamhoz láncolni sem elvetetni magam úgy, hogy ő nem akarja, hiszen az jóra nem vezet. Mi lehet a megoldás?

Very big family

Ma a bővebb családi kör volt a program. Nem izgultam, mert tudtam, hogy jó fejek.

A szokásos vasárnap délelőttöt követően elmentünk a falunapra. Finom volt az ebéd és jó volt a beszélgetés. Bár próbáltam menteni a menthetőt, ő mondta, hogy megyünk a falunapra is. Jól meglepett.

Mint megtudtam, a család azon része is szimpatizált vele, akik eddig nem találkoztak vele. Közvetlen, kedves fiúnak látják. Hmmm. Remélem, hogy tényleg az.

Pörgős szombat

Már tegnap délután kiakasztott, hogy ő gombászni akar, mert olvasta az újságban, hogy itt a gombaszezon és hogy ő gyerekkorában, a nagypapájával gombászott utoljára.

Bár én mondtam neki, hogy nem tudom, hol lehet szedni, nem hagyta magát lerázni. Felhívta anyuékat is, aminek következtében Hernyéken kötöttünk ki. Először bénáztunk az erdőben, de aztán végülis hamarosan érkezett a segítség. Gyalogoltunk vagy 5-6 km-t. Gyenge kezdés után kb. félig megszedtük a kosarukat. Az elején szegényem elég csüggedt volt, mert ő nem talált semmit, de aztán ő találta meg a legnagyobbakat.

Délután a keresztanyukámhoz voltunk hivatalosak névnapi ebédre. A szokásostól eltérően egész gördülékenyen mentek a dolgok, apu sem műsorozott.

Aztán visszavittük a gyerek szandálját a boltba, mert gyakorlatilag 2 hét alatt teljesen tropára ment. Ezúttal nem volt olyan sikeres a dolog, mint korábban.

Aztán elmentünk kontakt grillt nézni. Kaptam helyette egy mosogatógépet :)

Teher a sok járulék

A tegnap esti beszélgetést követően nagyon rosszul aludtam. Sokat gondolkodtam, és nem voltak jók ezek a gondolatok.

Az alábbi következtetésekre jutottam:

• egyre inkább tehernek érzem a járulékait
• vajon ha elhagy, a közös gyerekeink is érnek annyit, mint az előzőek?
• komolyan nyomaszt a gyerekeivel kapcsolatos viszonya (és ezen keresztül az én viszonyom velük)
• vannak olyan dolgok, amiket - bár a törvény előír - én nem tartok jogosnak, és mielőtt belevágunk, keresnünk kell rá megoldást, hogy ezt hogyan tudjuk feloldani.

Ennek megfelelően utálatos voltam vele már reggel. Nem keltem fel vele, nem főztem neki kávét, nem csináltam szendvicset és ennek hozadékaként szívecskét sem kapott. Ja, és nem integettem neki az ablakból sem. Azt is hiányolta, hogy napközben nem kapott tőlem sms-t. Eszembe sem jutott, viszont ő sem küldött.

Aztán este hazajött, megvacsorázott, és az ágyban, lefekvés után kiszedte belőlem, hogy mi bánt. Nem vagyok benne biztos, hogy megértette, és megnyugtató választ sem tudott adni. Véleménye szerint túlreagálom a dolgot.

Fikamatyi és a dolgos hétköznapok

Bár hosszú utat tett meg ismét, hogy eljusson haza, nem volt túl fáradt, amint azt a hosszú ideje elfelejtett közös orgazmus is bizonyít.

Mivel a környéken volt dolga, ezért már korán együtt lehettünk. Kértem, hogy segítsen nekem, és véleményezze a munkámat. Megtette. Konkrétan lefikázta, hogy az elsőben rengeteg a hiba, a másodikban már kevesebb. Mint kiderült, többnyire stilisztikai hibák voltak Az elsőben 6, a másodikban 3. Erről ennyit.

Aztán szépen régi motorosokhoz illően egész délután dolgoztunk. Ennyire unalmasnak és hétköznapinak még nem éreztem egyszer sem az együttlétünket.

Miután ezt tisztáztuk, átadtuk magunkat az édes semmittevésnek. Tök jó volt, hogy film nézés közben hagyta magát simogatni és nem turkált egyből a bugyimban. Hiszen a gyengédség nem mindig azt jelenti, hogy az ember szexet akar.

Este, fürdés közben eléggé elromlott a kedvem. Bár csak őt érinti a CHF erősödése, úgy gondolom, hogy az esetleges közös életünket is jelentősen befolyásolhatja. És ugye ezt még tetézik bizonyos kötelező kifizetni valók. Ezt elmondtam neki, javaslatot tettem esetleges könnyítésre és persze süket fülekre találtam. Tudom, hogy az ő dolga, és nincs sok közöm hozzá, de mégis rosszul esett a hozzáállása.

Villámlátogatás

Jött, összebújt, aludt és hajnalban már ment is.

Nincs hol aludnia vagy ennyire szeret velem lenni?

Egész hétvégés sütögetés

A hétvégén ismét adtunk az érzésnek.

Az úti célunk ezúttal Vonyarcvashegy volt, azon belül is barátosnémék pecója. Sütögetés volt, kedves társaság, jó beszélgetés, amibe ő egy kicsit később kapcsolódott be, ugyanis később érkezett. De végülis mindegy is. A lényeg, hogy eljött.

Iszogatós, beszélgetős volt az este. A csajok lábában benne volt a bugi, viszont a pasik puhányak voltak, és nem jöttek velünk bulizni.

Ennek megfelelően ők jól bírták a reggelt, míg mi többször is nekifutottunk a pihenésnek, ők előkészítették a vacsorát.

Elmentünk ebédelni, de sajnos a kinézett helyen nem kaptunk sem lángost sem halászlevet, míg a strandra csak belépővel mehettünk volna be úgy, hogy nem volt nálunk semmilyen cucc, 18 fokos a Balaton és lóg az eső lába. De az én párom nem adta fel: szépen elkezdte járni a strandbüfék hátsó bejáratát, amíg nem kaptunk lángost. Nem kellett sokáig keresni, nomád körülmények között megebédeltünk, majd hazatértünk. Újabb alvás után megvacsoráztunk majd hazatértünk.

Vasárnap sem fogyókúráztunk, hiszen a szüleim kitalálták, hogy süssünk kürtőskalácsot. Természetesen nekünk több sem kellett, mentünk egyből. Nagyon ügyesen dagasztott, sodort, és sütött. Kicsit lassan jöttünk rá a technikára, és kissé füstölt lett a kürtős, de jóízűen ettük meg őket :)