Az előző bejegyzés volt a 200.

Azt hiszem, hogy egy kicsit elszámoltam magam, már ami a bejegyzések számát illeti.

Szabadségon voltam, mert elő kellett készülődnöm a kisfiam életének első saját bulijára. Szerencsére korán érkezett, és saját kezűleg szedett mezei virágcsokrot hozott nekem.

Elmentünk a gyerekért, majd vásárolni, pont mint egy igazi család. Aztán nekem programom volt, ennek megfelelően ő vigyázott a gyerekre, vacsoráztatta, fürdette, sőt, még mesét is olvasott neki.

Szombat délelőtt is kettesben voltak, mert én előkészültem a bulira. Ő hősiesen tartotta magát, segédkezett. Mígnem egy óvatlan pillanatban el nem repedt a nadrágja :)

A buli végén Frank Sinatra zenéjére táncoltunk.

Vasárnap családi program volt. Vidéki barátainknál. Én nem aggódtam a jó hangulat miatt, mert ott ez egész egyszerűen az ott garantált. Míg az asszonyok otthon sütöttek, addig az emberek a hegyen bográcsoztak és persze iszogattak. Olyannyira, hogy ebéd után le is kellett pihennünk. Itt volt egy mulatságos jelenete, amit én sajnos nem láttam, de ő elmesélte. Ha akarja, leírja.

Aztán volt egy beszélgetése a házigazdával, ami azt hiszem, hogy egy kicsit hízlalta a máját, ugyanis azt taglalta, hogy mennyire jó párost alkotunk mi együtt.

Itthon neki kiesett néhány dolog. Nekem sajnos nem... A szexet nem élveztem, mert egyszerűen nem esett jól, amit csinált. Valahogy más volt, mint szokott lenni. Eltűnt belőle a kedvesség és a gyengédség. A tetejébe még le is "büdöskurvázott". Ez végleg betette a kaput. Erre aztán tényleg nem szolgáltam rá...

Végülis az együttlét sikeres volt, bár két külön időpontban sikerült örömet szereznünk egymásnak...

Nem fogom csak azért nem elmondani a véleményemet,

mert attól tartok, hogy meginog. Igenis, nem az ő kénye-kedve szerint történik minden. Ketten vagyunk ebben a kapcsolatban, és el fogom mondani, ha valami nem tetszik. Ha emiatt elbizonytalanodik, akkor menjen.

Az úgy volt, hogy délelőtt hamar kilépett, ami ugye nem is volt gond, hiszen épp audit volt nálunk. Utána hazament kesergő-party-ra. Ezzel sem volt semmi gond. Viszont az sms-eimre alig válaszolt, és egyáltalán nem beszéltünk.

Gondolkodtam rajta, hogy felhívjam-e, de úgy gondoltam, hogy elfoglalt, nem zavarom. Majd este jött egy lefekvős sms. Azt hittem, hogy a szarkeverő buliban valami negatív történt, és még velem sem akar beszélni.

Persze szóvá tettem a dolgot reggel. És nem tetszett neki. Ekkor merült fel bennem először, hogy esetleg valami nővel volt. Ezt persze cáfolta. De mint tudjuk, messziről jött ember azt mond, amit akar...

Nem bírta ki

Mivel a megbeszéltek szerint kedd vagy szerda este jött volna, így teljesen nyugodtan intéztem a megszokott dolgokat. Aztán mikor épp hazaindultunk volna, már várt az sms, hogy a közelben van.

Nagyon megörültem neki, úgyhogy rohantam is haza, vacsit főzni.

Fülig szájjal érkezett, szeretettel vártam. Megvacsiztunk aztán megköszöntötte a gyerkőcömet a szülinapja alkalmából.

Sajnos nem tudtunk ellenállni egymásnak, így nagyon gyorsan elégítettük ki testi vágyainkat. Majd este újra.

Ismét fellobbant a láng. Remélem, hogy sokáig sikerül megőrizni a tüzet és ezzel könnyebben megoldjuk a napi nehézségeinket is.

Egymás nélkül

Hosszú idő után most először nem voltunk együtt a hétvégén, tekintettel arra, hogy az ország két végén volt programunk, egymástól függetlenül.

Pénteken még annyira nem éreztem a hiányát, mert a reggeli találkozás még bennem élt, de szombaton már nagyon hiányzott. Örültem volna, ha velünk van a nagy sportág választón és látja, hogy csetlünk-botlunk az egyes sportágakban. Biztos vagyok abban is, hogy a többségüket ki is próbálta volna.

Az osztálytalálkozó egész jól lefoglalta a gondolataim, de a buliban már nem éreztem igazán jól magam. Egyrészt nyugtalan voltam, hogy vajon merre jár és kivel találkozik, másrészt pedig sok dolog rá emlékeztetett.

A hétvége mélypontja azonban a vasárnap volt: egész nap egyedül voltam, senkivel nem tudtam megosztani a gondolataimat és nem volt kihez hozzábújnom.

Menthetetlenül összetartozunk.

Mégis szeret :)

Nagyon vártam már haza. Úgy volt, hogy kedden jön, de praktikus okok miatt inkább szerdán jött. Finom kajával vártam, jó volt nézni, amilyen jóízűen ették a kentucky csirkeszárnyakat és a salátát. Aztán beszélgetés, amiben megütötte a fülemet, hogy úgy érzékelte, hogy anyukám feltűnően sokat mutogatta neki a gyűrűjét. Éreztem a rosszalló hangsúlyt a mondataiban.

Eléggé rosszul érintett a dolog, mert tudom, hogy mire gondolt. Érzése szerint számára nő a nyomás...

Ezzel szemben úgy érzem, hogy én teljesen vétlen vagyok az ügyben. Nem tehetek arról, hogy ki hányszor mutogat valamit és azt milyen célzattal teszi. Egyébként pedig nem éreztem túlzónak, egyszerűen csak örült neki. És pontosan ugyanannyiszor mutatta meg nekem, mint neki, tehát nem élezte ki a dolgot.

Meg különben is: miért gondolja úgy, hogy mindenki őt akarja? Annyira azért nem jó parti.

Ez aztán meg is alapozta az esténk további részét. Már 2 napja nagyon vágytam rá, de sajnos elment a kedvem az egésztől. Egy darabig kérdezgette, hogy mi bajom, de aztán elaludt. Minekutána horkolt, többször is felköltöttem. A harmadik után kivonult a nappaliba aludni. Egy kis idő elteltével utánamentem, hogy jöjjön be, de persze nem jött.

Reggel azért csak visszahúzta a szíve...

Együtt indultunk, együtt reggeliztünk az egyik kedvenc helyemen.

Már egy hete biztosra kérdezte, hogy jövök-e Budapestre. Gondoltam, hogy valamire készül, de erre azért nem számítottam.

Elintéztem a dolgaim, majd elmentem a Westendbe, ahol nézegettem, sőt vettem is néhány dolgot, majd találkoztam az unokatesómmal. Mire végeztünk, ő már várt, és felajánlotta, hogy nézzünk körül a bevásárlóközpontban. Ehhez kedvem lett volna, de forráshiányosan nem szeretek, így elindultunk a Duna-partra sétálni. Időközben megeredt az eső, így visszamentünk az autóért. Mivel újra jó idő lett, elmentünk a Margit-szigetre sétálni-napozni. Itt jeleztem neki, hogy már nem szeret, mert nem vitt el a víztorony csóktermébe, hogy megcsókoljon. Aztán kicsit cinkeltem, és egyszer csak megsértődve felpattant. Mondta, hogy menjünk. Én nem akartam menni, mert tök jó volt ott, de elcibált.

Szépen irányba tettem az autót, miközben mondogattam neki, hogy már nem szeret, mert ott volt a lehetőség a csókteremre, és kihagytuk, régen ez még fontos lett volna neki, most meg már nem foglalkozik a romantikázással. Még talán azt is mondtam neki, hogy majd maximum mással elmegyek.

Aztán letérített az útról. Ezt különösen nem szeretem. Szeretem tudni a nagyvárosban, hogy merre kell menni, mert céltalanul bolyongani elég nehéz. A parkolás sem ment túl jól, mert balra kellett parkolni, én meg igazából jobbra tudok. Aztán sms-ben nem sikerült parkolni, aprót kellett vadászni. Végülis megoldottuk problémát, és elkezdtünk sétálni.

Nézegettünk, én meg morogtam az előzőekben történtek miatt, amikor is megállt az egyik Duna-parti luxusszálloda kerthelyiségében. Hmm. Nagyon nem tudtam mit kezdeni a dologgal. Aztán kiderült, hogy foglalt asztalt egy különleges akció keretén belül.

http://www.peppers.hu/peppers/index.php

A hely természetesen nagyon igényesen volt kialakítva. Minden fekete-fehér volt, megbolondítva egy kis pirossal is. Úgy az enteriőr, mint a pincérek ruházata és az étkészlet.

Nagyon kedvesek voltak velünk. Egyből hoztak kóstolónak kemencében sült lepénykenyeret fokhagymás és csípős mártogatóssal. Nagyon finom meleg volt, gyakorlatilag már képesek lettünk volna azzal jóllakni.

Én közben elmentem felderíteni a mosdót. Azt is nagyon igényesen alakították ki. Teljesen fekete volt minden, csak a mosdók voltak fehérek. Élő hófehér orchidea volt a dekoráció. Egyetlen negatívumként értékeltem a papír kéztörlőt.

Limonádét kért a drága, ami valóban nagyon jól mutatott. Gyakorlatilag sima limonádé volt, tele citrus gyümölcsökkel.

Viszonylag hamar konszenzusra jutottunk a menüt illetően, mondhatom a már bevált metódust követtük: különböző kajákat kértünk, és feleztünk. Itt jegyzem meg, hogy minden kaja nagyon finom volt, de zárójelben odaírom a véleményem.

Előétel: bresaula marhasonka (5) és füstölt kardhal carpaccio (5**).

Főétel: mangalica sertésborda borsmártásban sült burgonyával és grillezett zöldségekkel (5) valamint rózsaszínre sült kacsamell májával, kadarka borosmártással rukolás burgonypörével (5***)

Desszert: eper Grand Marnierban vaniliafagyival (5*) és tiramisu Peppers! módra (5). Azt mondjuk nem tudom, hogy mitől volt Peppers! módra, de jó volt. Az epret tök jól szervírozták. A lényeg egy ék alakú koktélos pohár tetejében volt, ez az egész pedig egy jéggel teli mini gömbakváriumban. Bár ez egy kissé nehézkessé tette a megevését, azért megbirkóztunk vele.

Én igazából nem is nagyon tudtam szóhoz jutni a meglepődéstől. Utoljára Maurónál éreztem magam így. És nagyon jó volt. Épp jókor jött. Kicsit kezdtem már elbizonytalanodni.

Aztán visszamentünk a hármas számú lakhelyére. Megpróbált megkörnyékezni, de valahogy ne volt kedvem a dologhoz. A kötelező körök után elmentünk aludni. Ismét bevetette férfiúi báját, hogy meghódítson, de nem ment. Elmondtam neki, hogy milyen érzések vannak bennem ezzel kapcsolatban. Az a durva, hogy az adott pillanatban úgy is éreztem, ahogy mondtam. De amikor hozzábújtam és megéreztem az illatát, elkapott a vágy. Hát Istenem. Én is csak nőből vagyok...

40. házassági évforduló és egyéb nyalánkságok

Pénteken megint korán jött. Elmentünk ebédelni, majd bevásároltunk és mentünk a gyerekért, aki nagyon aranyos volt: egyből bemutatta az óvónénijének.

Majd hazamentünk, csinált nekünk eper shake-t, és felfújtuk a lufikat.

Szombaton takarítottunk, majd mentünk anyuékkal ebédelni, hogy megünnepeljük a 40. házassági évfordulójukat. Ő megcsinálta a meglepetést (rózsaszirmok, lufik, pezsgő, eper és love-zseton), majd szépen megebédeltünk. Nagy családi beszélgetés és otthoni pihenés. Kisvártatva jött a telefon, hogy nagyon meglepődtek. Ezek szerint jól sikerült. Kis pihi lett volna, ha hagyott volna, majd estefelé elnéztünk a helyi éves rendes fesztiválra. Itt is találkoztunk anyuékkal, meg még sok kedves és kedvetlen ismerőssel is.

Edda koncertről visszafelé jövet a másik sátorban meghallotta egyik kedves együttesének a zenéjét. Amíg mi dodzsemeztünk, ő ott múlatta az időt.

Aztán otthon a buli hevében az alábbi számra táncoltunk:

http://www.youtube.com/watch?v=mhBUxfa089Y

A szövege korábban már idézésre került e blogban, de szerintem maga a dal még nem szerepel itt.

Vasárnap a pihenésé és az evésé volt. Igazán nem gondoltam volna, hogy fogok valaha csinálni kókuszkockát. Szerintem egy egyik olyan süti, amit a leggusztustalanabb elkészíteni. Mindenesetre nekem viszonylag rövid idő alatt sikerült.

Egyébként nem teljesen normális a pasi. Gyakorlatilag bármire képes, hogy tessen nekem. Néztük a Közösségi háló című filmet. Megjegyeztem, hogy a nyakkendős csávó bejön nekem. Erre kötött magára egy nyakkendőt :)

Aztán este heti rendes szöszmötölés. Alapvetően nem tudok mit kezdeni ezekkel a típusú akciókkal. Hiába mondom, hogy nem, neki akkor is igen. Vajon mit kellene tennem?

Zimmezum, zimmezumm, recefice, bumm, bumm, bumm

Ha valaki nem értené, miről van szó (elég modern a feldolgozás):

http://www.youtube.com/watch?v=ZZ8gxoIbX94

Nem terveztük, mégis becsúszott nekem egy budapesti út, ami azt jelentette, hogy újabb nap, amikor találkozhatunk.

Reggel mentem érte és vittem munkába, mert szervizbe vitte az autóját. Miután végeztem, elmentem vásárolgatni, majd 2-re mentem érte. Miközben vezettem, azt találtam ki, hogy elmehetnénk egyet sétálni a Duna-partra, valamint ehetnénk egy jó halászlét, mint kicsit több, mint egy évvel ezelőtt. (lsd.: 2010.04.28-i bejegyzést.). Bár mosolygott, egyből elutasította. Akkor még nem tudtam, hogy miért.

Lementünk, megnéztük a Doni emlékhelyet, itt láttam kiírva, hogy "Halászcsárda". Akkor már én is elkezdtem mosolyogni. Lementünk a Velencei-tó partjára egy kicsit napozni, majd betértünk a Szúnyogszigeti Halászcsárdába.

Aztán felvetette a drága, hogy mi lenne, ha ennénk előételt is. Megtettük. Ez egy rántott békacombban manifesztálódott. Ami egyébként egy fej nélküli egész béka volt :) Mindenesetre nem volt olyan rossz, mint amilyenre elsőre számítottam. Sőt, kifejezetten finom volt.

Útközben megnéztünk egy romos kastélyt, amiből egy nagyon jó vállalkozást lehetne felépíteni, de sajnos a teljes vagyunk kb. a felére sem lenne elég...

Elmentünk a kocsijáért, majd hazatérvén megbontottunk egy üveg bort, áldoztunk a testiség oltárán, majd nyugovóra tértünk.

Egyszer fenn, egyszer lenn

Tegnap este írtam, neki egy sms-t, hogy megkérték a kezem. Persze csak virtuálisan, a közös farmunkon. Egyből hívott: " nem adlak senkinek". :) :) :)

Aztán ma jött a hideg zuhany. Az én lakcímemre érkezett egy levél neki - a volt feleségével közösen. Nagyon rosszul esett és nagyon megbántódtam. És igazából olyan gondolatok kerítettek hatalmukba, amiket jobb, ha most le sem írok ide...

Küldtem neki egy sms-t, hogy ma ne jöjjön. Az az igazság, hogy ennek ellenére kb. 7-ig nagyon vártam, de aztán feladtam, mert annál később nem szokott jönni.

Aztán mégiscsak betoppant. Elég hűvös voltam vele. Vacsora közben elmondtam, hogy mi bánt, de nem nagyon vette az adást. Aztán az este további része sem alakult túl jól, hiszen abszolút nem értette meg, hogy miről van szó.

Éjszaka bevetette a mindig működő fegyvert. Abszolút nem volt kedvem a dologhoz, mert nem gondolom, hogy a szex mindenre megoldás lenne. Ennek ellenére kis idő múltán megjött az én kedvem is.

Hétköznapi hétvége

Délután voltunk a keresztfiamnak átadni a húsvéti ajándékot. Kicsit örülök, hogy nem ért haza, mert nem éreztem igazán jól magam. Először is azért, mert tudtam, hogy minden mondatom rövid időn belül a volt férjemnél fog kikötni, amit aztán ő jól kiforgat majd. Ezen kívül a keresztgyerek egy hisztis, verekedős kis majom, aki egyfolytában ütötte az én gyerekemet (aki persze hagyta, mert az anyja arra tanította, hogy nem bántjuk a kisebbet). Aztán pedig beleképzeltem magam a komasszzonyom helyébe. Egyik pici-másik kicsi. Bizony nem könnyű. De nem szeretnék 2 kisgyerekkel olyan egyedül lenni, mint ő. Gyakorlatilag csak magára számíthat. És olyan céltalan sem szeretnék lenni, mint ő. Lassan tényleg bele kell fognom abba a vállalkozásba.

Időben jött. Szokás szerint vacsorával vártam. Mondanom sem kell, hogy a múlt heti kisebb hullámvölgy után ismét nem tudtunk betelni egymással.

Szombaton reggel elmentünk a városba, majd főzőcskéztünk, hiszen anyukámék voltak az ebédvendégeink. Nagyon jól sikerült mind az ebéd, mind a beszélgetés. Anyuék kinyilatkoztatták, hogy nem jönnek velünk nyaralni. Sebaj. Így legalább nem szólja el senki magát a második feleségről.

Vasárnap viszonylag korán kettesben maradtunk. Békés filmnézésnek indult a dolog. De aztán fülledt erotikába fulladt a dolog. Olyannyira, hogy az ágy is összeesett alattunk, amit persze később azért sikerült megjavítania.

Párizs - Disneyland

Kicsit szégyelltem magam, mert nem tudtam megfelelően felkészülni erre az utazásra. Kissé mintha felsűrűsödtek volna a dolgok...

Mindenesetre a megbeszéltek szerint éjjel indultunk, hogy a gyerekek az út nagyobb részét átaludják és a lehető legkevesebb legyen a nyafogás. Az éjszakai út viszonylag zökkenőmentes volt, felváltva vezettünk.

Előbb értünk a szállásra, mint terveztük, és nagy szerencsénk volt, mert előbb el tudtuk foglalni az apartmant (pedig e-mailben azt írták, hogy nem tudják garantálni). Annak ellenére, hogy elég fáradtak voltunk, jól elkapott. Kb. 3 órát aludtunk, majd nyakunkba vettük a várost. Mázlink volt, mert a RER állomás nagyon közel volt hozzánk, és Párizsnak nagyon jó a tömegközlekedése.

Kiszálltunk a központban, majd nekikezdtünk a város felfedezésének. Első lépésként elmentünk a Notre Dame-hoz. Itt aztán elkapott minket egy jó kis eső, de szerencsére nem tartott sokáig.

A következő állomásunk az Eiffel-torony volt. Ismét bebizonyosodott, hogy életben elég ronda, viszont nagyon jó képeket lehet róla készíteni. Többször is pedzegette, hogy itt történhet valami. Az agyam tudta, hogy nem történik semmi, de azért a szívem remélte. Kicsit csalódott is voltam.

Aztán beültünk egy helyre, ahol a szomjunkat csillapítottuk. Eztán rohantunk a szajnai hajóra. Az eredeti tervünk az volt, hogy a Szajnáról nézzük meg, ahogy kivilágítják a tornyot, de sajnos túl világos volt még hozzá. Azért nem maradtunk ám le róla!

Reggel friss pékárut hozott nekünk, majd ismét nyakunkba vettük RER állomást. Sajnos rossz jegyet vettünk, így buszoztunk, mert ott elfogadták.

Kisvártatva érkeztünk meg a várva várt Disneylandbe. Bár nekem úgy tűnt, hogy ezt igazán csak én vártam. Mindenesetre lélegzetelállító volt a látvány. Tényleg meseországban érezheti magát az ember. Nagyon jók voltak a játékok és a műsorok egyaránt. Ennek a részletezését egy másik fórumon örökítem majd meg. Ennek örömére ismét áldoztunk a közös orgazmus oltárán.

Az utolsó napunkat szintén Párizsban töltöttük. Megnéztük a Pompidou központot, a Louvre-ot, az Invalidusokat, a Concorde teret, a Diadalívet és a Sacre Cour-t. Este elkaptam egy beszélgetést, mely szerint a kisebbik lányának az a véleménye, hogyha így folytatja, akkor 6 felesége lesz. Ez azért nem esett valami jól.

Reggel viszonylag időben sikerült visszaindulnunk. Az út is zökkenőmentes volt. És óriási meglepetésemre - ismét megkívánt. Pedig nagyon fáradtak voltunk mindketten...