Váratlanul érkező várt helyzet

Hajnalban édes volt. Még az én autómat is letakarította. Először nem is értettem, hogy az előtte álló autót miért pucolja, de amikor kibukkant a hóból akkor jöttem rá, hogy az enyém :)

Az időjárás viszontagságai ellenére szerencsésen hazaért.

A nap ment a maga útján, majd küldött egy sms-t, hogy megtörtént az, amit gyakorlatilag már tudtunk eddig is. Elküldték a munkájából.

Totálisan összetörtem. Hogy lehet ez a XXI. században, hogy valaki jól végzi a munkáját, és egyik percről a másikra felállítják azért, mert nem a megfelelő színű a pártkönyve. Miért nem adnak esélyt, miért nem érdeklődnek a nagyvilágban, hogy mit tett a cégért, és nem utolsó sorban miért kell megalázni?

Számomra ezek felfoghatatlan dolgok. És az igazságérzetemet nagyon bántják.

Azért annak örültem, hogy az ő hangja megnyugodott. Remélem, hogy nem csak magára erőltette... Még engem nyugtatott a drága.

Egész délután ezen emésztettem magam. Annyira, hogy a barátnőm jobbnak látta, ha inkább velem marad.

Persze egész éjjel nem aludtam. Ez nem egyszerűen az, aminek látszik. Ez a mi közös életünket is jelentősen befolyásolhatja. Rengeteg kérdés merül fel bennem ennek kapcsán. De nem terhelhetem ezzel.

Valószínűleg többet leszel itt. Én nem szólok bele a döntéseidbe, elfogadom. Nyilván a véleményem elmondom, ha kikéred. És abszolút megértem, ha rossz a kedved, ha a sikertelenség rányomja a bélyegét a hangulatodra. Egy kérésem van. Velem ésszerű határokon belül bármit megtehetsz, de arra kérlek, hogy a haragod ne a gyereken töltsd ki. Légy vele türelmes (tudom, hogy néha nehéz). Ő nem tehet semmiről. És ugyanezt kérem a csajokkal kapcsolatban is. Szeresd őket nagyon, és töltsd tartalmasan a velük töltött időt.

http://www.youtube.com/watch?v=D6eUdMYzL3k

Télness

Pénteken reggel én elmentem dolgozni, ő pedig otthon maradt. Hazamentem ebédelni. Sütött nekem tortát a drága.

Picit még visszamentem dolgozni és hamarosan jött értem. Elindultunk, az első "hivatalos' wellness programunkra. Viszonylag hamar odaértünk, becsekkoltunk és mentünk fel a szobába. Udvariasan előreengedett én pedig beléptem. A szoba tele volt vörös rózsákkal. Először azt hittem, hogy rossz helyen vagyunk vagy hogy valaki járt a szobánkban. De amikor ránéztem, már tudtam, hogy ő volt... Nagyon jól esett a szülinapi köszöntés.

Kicsit szeretkeztünk, kicsit pihetünk, kicsit fürdőztünk majd megvacsiztunk. Után társasjáték és iszogatás, miközben odakinnt hullt a hó.

Szombaton reggeli után kis pihi, majd fürdőzés. És milyen meglepő, otthonától ilyen messze persze, hogy egy kolléganőjébe botlottunk. Kis pihenés, sütizés majd újabb szeretkezés. Sajnos ezen a hétvégén nem volt olyan sikeres a dolog, de az érzelmeink ezen mit sem változtattak. Például ezt a dalt játszotta le nekem:

http://www.youtube.com/watch?v=T5nmLI9mVXA&feature=related

Mindezek után elmentünk a névnapi bállal egybekötött vacsorára. Jól éreztük magunk, önmagamhoz képest sokat is táncoltunk. Eztán volt egy érdekes beszólása, amire természetesen visszavágtam, és ezzel az elevenbe találtam: totálisan vérigsértettem. Ezzel gyakorlatilag meg is pecsételtem az esténk sorsát. Hiába hízelegtem, hiába kértem bocsánatot, teljesen lepattant róla.

Persze azért szerencsére reggelre kialudta a dühét. Bár a hangulat az úton még elég fagyos volt, otthon már minden rendben volt. Pláne azok után, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve bezárta az előszoba ajtáját. Hát... Szó, mi szó, eléggé beékelődtünk :)

Aztán családi ebéd, köszöntéssel és tortával. Az emelkedett hangulatban az anyukám a volt férjem nevén szólította. Szerencsére jól vette a dolgot: úgy érezte, hogy befogadták - hogy olyan, mintha régóta ott ülne...

Otthon újabb forró hullám ért el minket és sajnos nem bírtuk kivárni az estét...

Nagyon szeretem...

Bebuktuk :)

Csütörtökön este megérkezett a Drága. Finom vacsival, szexi hálóingben vártam.

Vacsora után megtekintettük az Érzékek iskolája fennmaradó részét, amit aztán tettek is követtek.

Direkt nem kezdeményeztem, hagytam, hogy ő irányítson.

Szóval ez a cölibátus dolog nem nagyon megy nekünk...

Cölibátus?

Na, erre aztán tényleg kíváncsi leszek.

Nagy fogyókúrába kezdtem. Ami azt jelenti, hogy 2 kg-t mindenképpen le kell adnom, de a kiváló közérzet érdekében az 5-ben is benne lennék... Aki engem egy kicsit is ismer, hogy nálam ez elég halott vállalkozás, mert ugye a csokin, a kenyéren és a kísértésen kívül bárminek ellen tudok állni.

Ezt hallván, kedvesem kitalálta, hogy kérhetek tőle bármit, ha sikeres lesz a dolog.

Aztán tegnap kitaláltam, hogy mi lenne, ha a következő találkozásnál önmegtartóztatnánk magunk. A dolog pikantériája, hogy közben be kellene fejeznünk a Gyönyörök órái című filmet...

Azt mondja, hogy ő tartani fogja magát. Ha ő tudja, akkor én is...

Dráma, dráma, dráma...

Mint mindig, már megint én vagyok a ludas. De lehet, hogy mégsem? Inkább kezdem az elején.

Miután a népség felkelt, reggelit készítettünk. Illetve ő az aprónépnek hozott péksüteményt, míg én a 3 felnőttnek (közben kiegészültünk jövendőbeli anyósommal is) készítettem villásreggelit. Beszélgettünk, majd elmentünk a romokat eltakarítani. Ez nem volt olyan vészes, hiszen valaki volt olyan kedves, és rendet rakott.

Ebéd előtt nekiálltunk Monopolyzni. Én még nem játszottam ilyet, az én időmben nem volt még ilyen, de eléggé hasonlít a Gazdálkodj okosanra. Játszottunk, megebédeltünk, majd egy kis kitérőt követően folytattuk a játékot.

Mivel a kicsim még nem tud olvasni és számolni sem olyan szinten, ami ehhez szükséges, ő kirekesztett lett. Egy ideig dobott és lépegetett. Majd elunta és kezdte felhívni magára a figyelmet. Érthető. Egy darabig nyüglődött, és elment legozni. A másik szobába, egyedül. A játék nagyon elhúzódott, én pedig láttam, hogy a kisfiam egyedül legót rak. Majdnem megszakadt a szívem. Kiszálltam a játékból és odamentem hozzá. Nagyon aranyos volt, mondta, hogy ő nem kér többet tőlem, csak azt, hogy legyek ott vele. Pihenhetek is, ha fáradt vagyok, csak nézzem, ahogy ő játszik. És ez a szöveg végképp betette a kaput nálam. Úgy éreztem, hogy ez nekem sok. Hogy nem tudom ezt vállalni. Elkezdtem pakolni. Gondoltam, amíg elviszi a lányokat, én hívok egy taxit és angolosan lelépünk. Hiszen nekem a kisfiammal kell foglalkoznom, aki egy csodálatos kis lény, és más örülne, ha fele ilyen aranyos gyereke lenne, mint amilyen nekem van. Nem lehetek olyan önző anya, aki a saját gyerekét beáldozza az önös érdekei miatt. A mutatvány a gyerekülésen bukott meg, hiszen az az ő autójában volt.

Miután hazaért, teljesen passzívvá váltam. Nem direkt. Inkább magam akartam büntetni, semmint őt. Haragudtam magamra, és haragudtam rá. Nem kívántam semmit sem enni, sem inni, sem nassolni. Még a közeledését is visszautasítottam. Nem is tudom, mit csináltam volna magammal legszívesebben. Még sétálni sem volt kedvem. Pedig megbeszéltük, hogy megnézzük szerelmünk zálogát.

Szegény nagyon nem tudta, hogy mi van és azt sem, hogy mit kezdjen velem. Aztán persze nagy nehezen elmondtam neki, hogy mi bánt. Nem tudom, hogy megértette-e. Inkább kimentem sírni, nem akartam zavarni. De nem jött utánam. Már nem szeret.

Aztán visszamentem hozzá, adtam neki egy jóéjt puszit, és megölelt. Még a pizsifelsőmet is feltűrte - gondolom azért, hogy a tesünk egymáshoz érjen. Aztán persze a közös orgazmusig meg sem álltunk. Közben volt egy kis fennakadás, nem is értettem, hogy miért kérdezte meg, hogy le akarok-e vele feküdni. Megalázó volt a kérdés. Több szempontból is. Hát nem adta a testem egyértelmű jelét annak, hogy akarja őt és minden porcikáját. És nem akarok lefeküdni vele. Szeretkezni szeretnék. Mindig. Ez biztos, hogy elmúlik, de egyelőre nem ebbe az irányba megyünk, pedig fel vagyok rá készülve.

Viszonylag nyugodt éjszakát követően együtt ébredtünk. Szeretek mellette lenni, amikor felébredek. Elég egy pillantást vetnem rá és máris kipattan a szeme. Reggeli, majd megint az a fránya búcsú.

Tegnap este azt kérte, hogy ne jöjjünk haza. Egyáltalán. Hogy maradjunk ott vele. Nagyon jó lenne, és sokat gondolkozom a kivitelezésén. Egy probléma van, amire nem találok megoldást.

Buli

Gyakorlatilag az egész hetem a névnapi zsúr szervezésének lázásban égett.

Ennek megfelelően a pénteki napon nem nagyon gyarapítottam a GDP-t. Délelőtt elmentem a sütikért, majd a (lufi)virágokért. Ebéd után mentem a gyerekért, aztán ismét nagy útra keltünk. Zökkenőmentes volt a dolog. Már várt minket, gyerekestül. Vacsi után megbeszéltük az újabb ötleteket, majd nyugovóra tértünk. Míg a többiek nézték a sztárcsinálást, mi engedtünk vágyainknak és egymáséi lettünk. Ki tudja, ekkora családnál mikor lesz rá lehetőség...

Minden gyerek korán kelt - feltehetőleg az izgalom miatt. Reggeli után elmentünk a helyszínt berendezni. Itt egy idő után nem türtőztettem magam, és érvényt akartam szerezni a szavamnak, melynek nyomán elüvöltöttem magam. Egyből csend lett. Aztán persze a kedves elkezdett nyugtatni. Na, ezt nem kellett volna. Tudom, hogy nem szereti, ha valaki kiabál, de el kell fogadnia, hogy nálam van ilyen. Mindig ilyen voltam és ezen nem tudok változtatni. Egyébként sem ez a jellemző, de az én türelmemnek is van határa. Különösen rosszul esett, hogy bírált emiatt - hiszen az egészet nem magamnak csináltam és arra törekedtem, hogy minden jól sikerüljön. Hiszen mindennek megvan az oka, de sajnos nem vizsgálta meg az érem másik oldalát.

Ebéd után szerettünk volna egy pásztorórát eltölteni, de sajnos a gyerekeink 2/3-a úgy döntött, hogy inkább velünk maradna...

A buli jól sikerült, de mi egy kicsit korábban leléptünk, hiszen más programunk adott estére. Persze megint az ágyban kötöttünk ki.... Miután puccba vágtuk magunkat, elmentünk a Príma Díj átadóra. Minden szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a TOP3-ban benne voltunk, ami a külcsínyt illeti.

Nagyon színvonalas műsorban volt részünk, örülök, hogy elmentünk.

Holdviola

Többféle érzelmi katarzis is átéltem. És ez így volt jó. Ismerős híjján úgy döntöttünk, hogy az este további részét családi körben töltjük. A másik tehetségkutató megtekintése után ágybaszuszakoltunk a gyerekeket, majd kis tv nézés után ágybabújtunk. Persze megint mi lett a vége? :)

Viszont az örömszerzési kényszerét egyszerűen nem értem.

Meglepetéééés

Szépen eltelt a nap. A tegnap borús hangulatnak már nyoma sem volt. Belevetettem magam a buliszervezésbe és kellék vásárlásba, függetlenül attól, hogy tegnap milyen gondolatok foglalkoztattak ezzel kapcsolatban. (Bár még mindig így gondolom).

Délután felmentünk anyuékhoz beszélgetni. Viszonylag későn értünk haza, amikor jött tőle egy-két viszonylag értelmezhetetlen sms.

Aztán egyszercsak telefonált, hogy ég a kocsiban a lámpa. És tényleg. Eljött a drága. Kisfiam majdnem kiugrott a bőréből. Na persze nem csak ő :)

Harmóniában telt az este. Vacsi, közös szappanopera nézés, összebújás, lefekvés.

Azt azért meg kell hagyni, hogy az éjszaka bizony elég forróra sikerült... Pedig így egy év után már nem kéne - szerinte.

Ájulás, majd közös ébredés. Reggeli után együtt indultunk a munkába. Mint egy igazi család.

Egy-két kis (?) bonyodalom

Csütörtökön szabadságon voltam, hogy el tudjak készülni. Ebéd után mentem a gyerekért, hogy időben érjünk, hogy ne kelljen sokat vezetni sötétben és így talán elkerüljük nagyvárosi forgalmat is. A szokásos helyen megálltunk enni és játszani, amikor jött egy sms, hogy "jöttök?". Meg kell vallani, hogy egy kicsit elbizonytalanodtam. Most akkor akarja, hogy menjünk vagy nem. Aztán rövid úton tisztáztuk a félreértést, és a lovak közé csaptam. Kicsit várnunk kellett rá, de azért hamar hazaértünk. Hozzá. Közben vettünk egy mosógépet, megvacsoráztunk. Az este nyugalomban telt.

Reggelit hozott nekünk, majd elment dolgozni. A gyerek mesét nézett, én házimunkáztam és játszottunk is. Terveink szerint moziba mentünk volna, de sajnos nem ért haza időre. Azért sietett és elég nyomorultul érezte magát. Finom ebédet főzött nekünk. Még a gyerek is megkóstolta a rákot :) Aztán csendespihenő, persze közben folyamatosan zaklatták a kollégái, hogy mikor ér már oda a buliba. Gondoltam, ha ő buliba megy, akkor mi meg elmegyünk moziba. Mégse üljünk otthon. Elvitt minket, majd ment mindenki a maga útjára.

A film nagyon jó volt. Életem első 3D-s filmje. Aztán amikor vége lett a filmnek, hirtelen egyedül lettem. Ránk szállt az este. Elveszett voltam a nagyvárosban. Azt sem tudtam, hogy merre kell menni. Egyedülálló anyuka voltam, aki a kisfiát egyedül viszi moziba. Régen éreztem ilyen nyomorultul magam. Aztán persze hazaértünk épségbe és hamar.

A dolgo őt sem hagyta nagyon nyugodni, mert korán jött haza, pedig még a csajokért is elment. Nagy családi sütögetés és vacsora, sztárcsináló műsor nézés, aztán alvás. Már a gyerekeink is együtt alszanak...

Reggel volt egy kis rohanás, mert a családnak több programja is volt az adott napra. Így ő elrohant 1/3-ad gyerekkel a röplabda versenyre, addig én otthon tartottam a frontot. Aztán 2/3-ad gyerekkel vásárlás. Az ebéd már közösen, nomád módon, az autóban zajlott. Utána hazamentünk, hiszen vendégeket vártunk.

A dolgo azért volt kényes, mert a pár fiú tagja neki jó barátja, míg a lány tag az előző feleség legjobb barátnője. Én eléggé kényelmetlennek tartottam a szitut, nem szerencsés az válóper előtt pár nappal valamint azt sem szerettem volna, ha a látogatást követő bulin ez a téma.

Nagy nehezen meggyőzött, hogy maradjunk. A találkozás nem volt olyan vészes, kifejezetten aranyosak voltak. Persze a lány meglehetősen távolságtartó volt. Abszolút megértem. Gondolom, nem akarta "megcsalni" a barátnőjét azzal, hogy megkedvel. Miután elmentek, úgy éreztem, hogy nekem sincs tovább maradásom. Elkezdtem pakolni, persze megállított.

Úgy éreztem, hogy nincs helyem ott és az életében. Őt minden és mindenki odaköti. És úgy éreztem, hogy nem vállal fel. Amikor hozzáértem, elhúzódott. Aztán a lehető legtávolabb ült tőlem. Nagyon rossz érzés volt. Próbált vígasztalni, de már eluralkodott rajtam a totális rosszkedv. Azért sikerült megbeszélni a dolgot, én elmentem egyet sétálni, közben kisírtam magam a barátnőmnek. Ez eléggé megtisztított.

Aztán az este többi része már jól telt. Hozott nekem halászlevet, mert azt kívántam. Vacsi után díszeket csináltunk a bulira, majd ismét vendégünk jött. Beszélgetősen telt az este, ami után elég későn kerültünk ágyba. Mi korán reggel hazaindultunk.

A délutánt is gyakorlatilag a lányaival töltöttem - egész délután skype-oltunk. Aztán este már csak ketten. És sajnos megint elért a világvége hangulat. Egyre több olyan dolog jön elő, amiben jelentős a hasonlóság az előző felesége és köztem. Én azt hittem, hogy más vagyok. De nem. És ez rossz nekem. Eddig apróságok voltak, de az a mostani tényleg szíven ütött.

Vajon meddig bírom?

És vajon ő meddig bírja az érzelmi hullámvasutaim?

Vívódás

Tegnap reggel nagyon édes volt. Azt mondta, hogy este 9-kor otthon lesz. Legyek én is ott. Először nem vettem komolyan, de aztán elkezdtem átszervezni a programom, hogy minél előbb mehessek. Küldtem is neki egy sms-t, de semmi reakció.

Nem nagyon aggódtam, mert ilyenkor csak este szokott hívni. Ami fura volt, hogy délután küldött egy "szeretlek" sms-t.

Gondoltam, nem lehet olyan nagy a baj, így vártam, hogy hívjon.

Aztán amikor hívnia kellett volna, egy sms jött, hogy nem hív, mert rossz napja volt. Pár sms-t még váltottunk, de végülis nem hagyott nyugodni a gondolat.

Egész éjjel gondolkodtam. Miért nem bízik bennem? Miért nem mondja el, hogy mi bántja? Nekem is van bajom, és örültem volna, ha megoszthatom vele, de esélyt sem adott rá.

Nem csak az örömünk és az orgazmusunk közös. A gondjaink is. Legalábbis szerintem ettől (is) társ a társ. És elszomorít, hogy ő ezt nem így gondolja. Nem kell kímélnie. Hiszen ő is ember. Ilyen hozzáállással hogy fogunk így együtt élni?

Szeretné megállítani az időt...

Én is, de erről majd később...

Pénteken a szokásosnál később tudodd csak indulni, de ezért viszonylag időben megérkezett. Nem sikerült együtt vacsiznunk, de nem rajtam múlt, igazából ő nem volt éhes. Megértem. Ez elmúlt napokban sokat dőzsölt.

A gyereket alig tudtuk lerakni, valószínűleg ő is izgult a másnapi disznóvágás miatt. De aztán lassan elcsendesedett minden. A megszokottal ellentétben ezúttan nem estünk egymásnak, hanem hagytuk, hogy átjárja minden porcikánkat a vágy aztán a beteljesülés. Nagyon jó vele. Olyannyira, hogy én egyből mély álomba zuhantam.

Korán keltünk, mert mentünk anyuékért is. Nagyon hamar odértünk. Közben felhívtuk a fiúk figyelmét, hogy a saját érdekükban azért néha mondjanak nemet a felkínált italra.

Az első lélekmelegítő bevétele után meg is kezdődött a munka. Amíg a "piszkos munka" folyt, addig én a konyhában tevékenykedtem, de a disznó perzselését követően már én is tevékenyen részt vettem a munkában.

Akárcsak ő. Nem volt olyan munka, amibe ne lehetett volna bevonni. Sokat beszélgettek, a szokás-beli különbségeket elemezték. Volt, amikor össefújt minket a szél, és együtt dolgoztunk, de volt, amikor meglógtunk egy kicsit. Sajnos a szénaboglyát nem sikerült felavatnunk.

Nagyon hamar végeztünk. A végefelé a fúk már eléggé megfáradtak, így a vacsora után összeszedtem a családot, bepakoltam őket a kocsiba és elindultunk haza. Az általa tervezett éneklés a kocsiban szerencsére elmaradt, de helyette a gyerekkel hangoskodtak végig.

Miután hazaértünk, mindenki bedőlt az ágyba. Bár azt mondta, hogy azt tehetek vele, amit akarok, nem sikerült. Kezdeményeztem, és a teste reagált is, de az agya már nagyon tompa volt. Bár éjjel többször is megkísértett, inkább aludtunk.

Közös reggeli után közös játék. Volt egy nagyon őszinte és ösztönös pillanata a gyereknek. Odavonta magához a fejét és nyomott egy nagy puszit a feje búbjára. Nagyon aranyosak voltak.

Miután a gyerek elment, lementünk a Balatonra, a hajót téliesíteni. Az odaút inkább csendben telt. De pont így volt jó. Van, amikor nincs szükség szavakra. Jó volt újra ott lenni. Gyakorlatilag a hajó végigkövette minden botladozásunkat. Ketten hatékonyak voltunk és viszonylag hamar végzetünk. Hazafelé még beugrottuk jól tartásért egy-két helyre, majd megkezdődött egy újabb búcsúeste.

Egyre jobban elszorul a gyomrom ilyenkor. A vacsinál láttam magunkat ugyanígy 20 év múlva. Jó lenne, ha így lenne. Közös fürdés a kicsi kádban, majd ismét egymást kényeztettük. Azt hiszem, egyre inkább a minőségre helyezzük a hangsúlyt.

Azt mondta, hogy szeretné megállítani az időt. Talán jó lenne. De én hiszem, hogy lehet ez a kapcsolat mélyebb és tartalmasabb. Csak rajtunk és az őszinteségünkön múlik. Fizikailag szerintem már nem lehet ennél közelebb kerülni valakihez. (Bár én azt sem hittem volna, hogy ennyire lehet.)

Jó vele. Mindig.

Nagycsaládosként

A hivatalos program és a romantikázás után mentünk a lánykáiért. Ismét találkoztam a volt feleségével és megcsodáltam a kisbabáját. Nagy nehezen útrakeltünk. Egy idő után átvettem a kormányt, majd a nagyvárosi forgalom és a vacsi után kis autókázás az ő vezényletével, majd megérkezés.

Átültem a saját kocsimba és elmentem a gyerekért. Nagyon jól jött ki a dolog, mert semmiképpen sem akartam ott lenni, amikor megérkeznek.

Úgy tűnik, a meglepetés nagyon jól sikerült :) Örök hála drága barátnémnak, aki segített a kivitelezésben.

A csajokat egy felirat és kb. 100 lufi mellett parfüm és beceneves, csak nekik készíttetett törölköző várta.

Remélem, hogy nem csak nekem tetszett.

Közös Megasztár nézés, majd fekvés.

Szombaton közös reggeli (nutellás gofri), majd az idősebbik leányzóval elmentünk vásárolni. Jót beszélgettünk közben. Mire hazaértünk, már majdnem teljesen kész lett az ebéd. Kaja után közös Tabuzás, beszélgetés, majd X-Faktor nézés. Este egy hülye kérdésemre őszintén válaszolt, ami nekem elég rosszul esett, így nem is aludtam túl jól. De azért sikerült délelőtt ezt is megbeszélnünk.

A vasárnap is kísértetiesen hasonlóan sikerült. Bár mindhárom gyerek jött velem vásárolni. Az ebédet követő csendespihenő ideje alatt csajos programot rendeztünk (körömlakkozás), majd újabb játék. És a Solo-zás közben nálam elszakadt a cérna. S mivel az igazságtalanságot nagyon nehezen viselem, bedobtam a lapokat és elhagytam a csatateret. Persze a kisfiam követett és mivel felfedezte a rést a pajzson, egyből kisajátított magának. Aztán ő is rájött, hogy jobb többen lenni, így újra nekiálltunk játszani. Kompromisszumot kötöttünk, de valahogy ő nem volt az igazi.

Láttam rajta, hogy csalódott, próbáltuk is megbeszélni a dolgot, de ez 3 gyerek mellett kissé nehézkes.

Miközben fürdettem a gyereket, potyogtak a könnyeim. Kicsikém meg csak próbált vígasztalni.

Aztán én is fürödtem, de valószínűleg elég sokáig, mert utánam jött és végülis sikerült megbeszélnünk a dolgot. Legalábbis én azt hittem. Amikor odabújtam hozzá filmet nézni, meg sem ölelt. A hidegségét nem tűrtem túl sokáig, így bementem aludni. Aztán azzal a kérdéssel jött, hogy alhat-e velem. Még a feltételezés is sértő volt.

Aztán megbeszéltük a konfliktus helyzetet. Igazából az zavarta, hogy a harmonikus családból ketté szakadtunk. Elfogadom az érveit, de azt gondolom, hogy egy kicsit túlreagálta a dolgot. Nekem meg persze lelkiismeret-furdalásom volt, mert hogy ugye én voltam az oka. Még sosem oldottam konfliktust szeretkezéssel. Szerintem ő sem, ugyanis olyan kis tétova volt... De azért persze megoldottuk a helyzetet.

Reggel megint közös palacsintázás. Majd a kisfiamat elvitte apukája, így négyesben maradtunk a csajokkal. Tabuztunk, majd sajnos lassan eljött a búcsú ideje. Nem zavartatta magát, kiosztotta a feladatokat a lányoknak, amíg elbúcsúztunk egymástól :)

Rossz volt látni, ahogy elmennek. A lakásba visszamenni pedig még rosszabb volt. Csend volt és rend.

Évforduló

Szerencsére most nem telt el túl sok idő az újratalálkozásig. Bár most "hivatalból" kellett mennem hozzá, azért terveink szerint sok időt is eltölthetünk együtt.

Nagyon jó hangulatú utazást követően becsekkoltam a szállodába, már az ajtó előtt várt. Kis titkolózás után szó szerint belökött a szobába és rám zárta az ajtót. Szépen, magányomban szidtam a helyet, mert egyfolytában csobogott valami. Gondoltam, az éjjel állandóan járhatok pisilni.

Aztán megérkezett, finom bor (szerencsére nem Tokaji, de határeset:) ) egy szuper masszázsolajjal kényeztetett. Aztán rózsával simogatott. Majd felfedte a nagy titkot is: a szobánkban jakuzzi volt, melyet természetesen fel is avattunk azonnal. Megszórt sárga rózsával is. Egyébként a sárga rózsa már vasárnap is fura volt. De végülis kiderült, hogy nem ismeri a "virgányelvet". És persze az első évfordulónkat mi mással is koronázhattuk volna meg... ;)

Bár nem nagyon füllött hozzá a fogunk, lementünk vacsorázni, mert már szóltak. Mindenki az övéivel vacsorázott, de azért nem tévesztettük szem elől egymást. Aztán jobbnak láttam visszavonulni, mert már kezdett idegesíteni a konkurencia jelenléte, így felmentem a szobába. Kisvártatva jött is utánam. Aztán nekem vissza kellett terelni a báránykáimat a helyükre, de a drága megvárt. Azért annyira nem sajnáltam, mert a jakuzziból borozgatva nézte a tv-t.

Együtt reggeliztünk, majd megkezdődött a verseny. Szerencsére közben sem veszítetttük egymást szem elől. Az eredményhirdetés előtt kicsit kipihentük a nap fáradalmait, majd mentünk a dolgunkra. A búcsúbeszéde utolsó mondata ez volt: "Boldog évfordulót kívánok mindenkinek". Szerintem a legtöbben oda sem figyeltek, az a pár ember meg, aki igen, az nem tudta hová tenni. Nem baj, én tudtam, hogy ez csak nekünk szól.

Aztán a vacsora közben a zenészek játszottak a Quimby számot, amit az igazgató úr küldött. Sajnos a konfot nem hallottam, viszont a dalt igen, s még eszembe is jutott, hogy ez pont nekünk való...

Aztán a csajaim szóltak, hogy a főnökünk megkérdezte tőlük, hogy ugyan, ki is az én párom, így jobbnak láttuk tisztázni vele a helyzetet. Igazi fárfi módjára fel is vállalta a dolgot.

Majd jött a nagy buli. Azt azért meg kell hagyni, hogy kellőképpen zavarta, ha mással táncolok vagy énekelek :) Sokat énekeltünk, táncoltunk, s mivel meg is kívántuk egymást, fél 2-kor úgy döntött, hogy fel kell mennünk. Komolyan belecsaptunk a lecsóba. Olyan dolgokat műveltünk, hogy belepirulok, ha rágondolok.

A közös reggeli után a konferencia már egyikünk számára sem volt érdekes, így egy kis idő után hazamentünk, majd a búcsúebédet ismét a kollégák körében költöttük el.

Végső döfésként pont a konkurrenciám szeme láttára szálltam be a kocsijába, bár nem vagyok meggyőződve arról, hogy tudta, hogy kiről van szó...

Még a nagycsaládos hétvége előtt elzarándokoltunk a "Szerelmesek hídjához", ahol feltette az örök szerelmünket szimbolizáló lakatot, és pedig a kulcsot beledobtam a folyóba...

Azt mondta, hogy tulajdonképpen ez volt az eljegyzésünk.