Pénztárca

Amikor elindult volna visszavinni a lányait, kiderült, hogy nincs meg a pénztárcája. Több szempontból sem volt szerencsés a dolog, kifejezetten sok pénz volt benne, plusz kártyák és iratok. Mivel többszöri nekifutásra sem találtuk meg, kénytelenek voltunk elindulni anélkül. Az út természetesen semmitmondó volt, senki nem szólt egy szót sem, pedig lett volna mit megbeszélnünk. De úgy látszik, ez csak nekem fontos. Persze a vonatot megint csak futva értük el, nélkülem valószínűleg nem is sikerült volna. Hazafelé természetesen elmondtam a véleményemet, s persze megint én voltam a szar arc, akinek semmi sem jó, pedig egyébként minden hepi. A pénztárca persze közben sem került elő. Nem voltam nyugodt, mert akár és is elveszíthettem. Egész éjjel nem aludtam, gondolkodtam, hogy hol lehet. Persze akkor jutott eszembe egy lehetőség, amikor már nem volt itthon. Nekem is vagy fél órába telt, míg rászántam magam, hogy megnézzem, mert nem volt alternatív megoldásom. De MEGLETT!!! Egyből hívtam is. Mindketten megnyugodtunk. Ennek örömére soronkívül hazajött :)

Disznóvágás

Az egész családot meghívták a disznóvágásra. A múltkor nekem ezzel fenntartásaim voltak, mert az volt a véleményem, hogy nem érdemlik meg. Aztán azt gondoltam, hogy kapnak még egy esélyt. Mivel vendéglátóink nagyon fontosak nekem, egy lapra tettem fel gyakorlatilag mindent. Persze benne volt a pakliban, hogy nem jönnek el. Nem ez lett volna az első eset, ám nagy meglepetésemre mégsem történt meg. Szokás szerint pénteken éjjel értek haza. Viszont korán keltünk. Azt nem értettem, hogy miért reggeliztek, de apróbb csúszással végülis sikerült elindulnunk. Nem lepődtem meg azon, hogy szeretettel fogadtak minket. A gyerekek között sem tettek különbséget. Aztán megkezdődött a munka. Igazából kettős érzéseim voltak ezzel kapcsolatban. Nem értem, miért jön valaki disznóvágásra, ha irtózik mindentől, meg pofákat vág. Mindegy, nem akarom tovább ragozni. Összességében nagy gond nem volt, viszont voltak apró kis dolgok, amik bosszantják az embert... Otthon még festettük a gipszkartont, a két kisebb gyerekünk nagyon ügyesen vett részt a dologban. Nyilván ez sem múlt el nyomtalanul. Eddig is tudtam, hogy a kisebb leányzó nem egy jellembajnok, de ez ismét bebizonyosodott. Minekutána elég koszos munkát végeztünk, kértem mindenkit, hogy ne mászkáljon koszos papucsban, hogy ne kelljen plusszban takarítani, de természetesen süket fülekre talált. Miután az én gyerekemet piszkáltam, bevallotta, hogy lehet, hogy ő volt. Persze a nyomok másról árulkodtak. Mégsem vállalta a "tettes". Hát ennyit erről. Aztán persze másnap sem alakultak jobban a dolgok. Nem értem, miért rossz valami, ha más, mint a megszokott. A kamasz unott-vagyok-leszarok-mindent-és-mindenkit téma sem a kedvencem...

Rattan fotel

Megérkezett a meglepetéés! Pont olyan, amilyen a képen volt. És nagyon jól mutat!

Meglepetés

Szépen elképzeltem, hogy a viszonylag nagy alapterületű fürdőszobánkban milyen szépen fog mutatni egy rattan fotel. Mivel az újnak elég borsos az ára, nézegettem a neten, és találtam is jót. Mivel Bp-n volt a hirdető, megkértem a kedves párom, hogy nézze már meg, hogy milyen állapotban van. Nagy volt a csend... Aztán másnap ismét elküldtem, hogy emlékezzen rá, de egyáltalán nem reagált. Aztán este hívott, hogy késik, mert sajnos nem fért bele a kocsiba a fotel... Meglepetést akart szerezni nekem. És sikerült. Nagyon örültem neki :) Ja, és a 4. hónapfordulónk napjára elkészült a fotókönyvünk is :)

Gipszkartonozás

Persze nem úgy alakult, ahogy terveztük. Munkanap lévén, ezúttal neki el kellett mennie dolgozni, a gipszkartonos meg nem érkezett időben. Nagy nehezen sikerült áthidalni a problémát, s mire hazaértem, már elég látványos volt a dolog. Aztán este nekiálltunk glettelni. Hú. Patikamérlegen mértem az anyagot, hogy jó állagú legyen a dolog. 6 kg glettanyag ment el rá, remélem, megérte...

Konferencia Vol. 2.

Egész héten nyűglődött, de a konferenciára meggyógyult. Ellentétben velem, ő hívott, sms-ezett :)

Beteges

Mint az már a hétvégén is látható volt, itthon maradt gyógyulni. Nagyon jól tette. Persze nem tudott nyugton maradni - megcsinálta apukám számítógépét. Vagy éjfélig szórakozott vele...

Beteg

Hazajött a melóból, mert nem érezte jól magát. Végülis már egész hétvégén nyűglődött. Egész este ápolgattam meg főzőcskéztem. Este pedig nem volt hajlandó párosodni, mert gyűjtögeti a magvait a megfelelő alkalomra. Kíváncsi leszek...

Nagycsaládos hosszúhétvége

Az előző nagycsaládos hétvége meghiúsult a röplabda miatt, így nem mi mentünk arra, hanem ők erre. Szerda éjjel érkeztek, elég későn, mert a temetőben is voltak. Csütörtökön reggel felkeltem, megkevertem a palacsintát és ő kisütötte. A lányai meg fintorogtak, hogy már megint palacsinta van. Hát. Ha rajtam múlik, többet nem lesz. Aztán kiderült, hogy megint röplabda van. Amivel persze megint megkavarodik a hétvége. Nem hiszem el, hogy előre nem tudják, hogy mikor lesz meccsük. Jó lenne, ha már tudomásul vennék, hogy nem csak ők vannak. Nem tartom jónak, hogy mindig mi alkalmazkodunk. Eztán nem fogok. Persze megint megkaptam, hogy én húzom ki magam a közös programokból. Nem igaz. Én nem akarom megjátszani magam. El kellene dönteni, hogy vendégek vagy családtagok a lányai nálunk. Mert akkor annak megfelelően kellene viselkedni. Aztán estére betelt a pohár, iszogattam, jól éreztem magam. Egyébként olyan mérges voltam, hogy már a válásnál tartottam. Annak ellenére, hogy beteg volt, azért áldoztunk 1-2x a gyermekcsinálás oltárán. Nem tudom, sikerrel járunk-e. Pénteken viszonylagos nyugalom volt. Bár vannak dolgok, amiket soha nem fogok megérteni. Szombaton este elmentünk egy lovagi tornával kombinált vacsorára. Nem értem, hogy miért kell utálni az egész világot. Nem értem, hogy miért kell mindenre pofákat vágni. Utoljára vittem el bárhová is őket. Innentől kezdve lehet ülni a számítógép előtt és ott zombulni. Nem érdekel. Ja, és a köszönöm szót nem ismerik. Nem akarom mondani, hogy az én gyerekem fele annyi idős, de meg tudta köszönni. Aztán kitaláltam, hogy mit szeretnék az összes ünnepemre együttvéve. Közölte velem, hogy előbb venne gyémánt gyűrűt, mint TAB-ot. Hmm. Csaj rajta. Aztán menet közben kitalálta, hogy menjünk el inkább télből a nyárba. Oké. És ha terhes leszek? Akkor nem repülhetek. Sok szék közül a pad alá esek. Se névnapi, se szülinapi, se karácsonyi ajándék. Mire odaérünk, meg nem mehetek utazni sem. Nem fair. Aztán vasárnap reggel persze nem keltek fel a lányai időben. Én nem szóltam volna nekik. Jó lenne, ha kapizsgálnák már az élet dolgait. Ennyi idősen éppen ideje lenne. Aztán hazajött gyereket csinálni, lévén most van az idő. Ezúttal nem voltunk túl sikeresek, de másnap reggel próbálta bepótolni. Úgy tűnik, fogságban nem tud párosodni...

Meghitt testiség

Jót vacsiztunk, majd a napi rutin után meghitten szerelmeskedtünk. Tök jó volt. Harmóniában állunk még mindig egymással...

Kutyaház

Csodával határos módon korábban hazaért. Örülök neki nagyon ilyenkor, de nem szeretem, hogy nincs kész a vacsora. Ennek megfelelően közösen sütöttünk túrós lepényt. Mivel munkanap volt, én mentem dolgozni, gyerek meg iskolába, így zavartalanul tudtak kutyaházat építeni. Olyannyira sikeres volt a dolog, hogy a kutya már idejekorán belefeküdt és nem zavarta, hogy kalapálnak még rajta... Vasárnap családilag megtekintettük az új James Band filmet, ami nagyon jó volt. Hétfőn reggel óriási hóesésre ébredtünk. Nem voltam nyugodt, ugyanis még nem fejeződött be teljesen a téliesítés.