Félév-forduló

Az időpontot már nagyon régen lefixáltuk. Egyszer módosítottuk, de ez lett a végleges...

Mivel ugye a féléves "jubileumunk" ma van, gondoltam, emlékezetessé teszem ezt a találkozót. Ez az a jubileum, ahol már beszéltünk is egymással :)

Már korábban utaltam erre a napra, az "Azt álmodtam, hogy..." bejegyzés erre vonatkozott. Nem úgy valósult meg a dolog, ahogy ott elterveztem, de így is tökéletesre sikerült.

Az előkészületeket már korábban megkezdtem. A húsvéti lufi nyuszim idején kitaláltam, hogy a meglepetésemet lufikban fogom átadni Neki, talán ilyet eddig még nem kapott. A probléma ezzel csak annyi volt, hogy a lufis hétfőn zárva van és kedden is csak 9-kor nyit. Mivel nekem legkésőbb fél 8-kor indulnom kellett, okozott egy kis fennakadást, de nagyon jó fej volt a lány, bejött nekem korábban.

Azért előző este még bedobtam egy "Mennyire éreznéd Magad kellemetlenül, ha a holnapi találkozás meghiúsulna?" sms-t. Szegényem vagy 5x keresett kétségbeesésében. De sikerült elkapnia, és megnyugtattam, hogy csak egy ártatlan kérdés volt... Ami még említésre méltó volt, hogy sajnos most konkrétan kellemetlen helyzetbe került otthon. Miattam. De ezt én nem engedhetem...

Na ez speciel aljas volt ;)

Ülök egy megbeszélésen jön az sms. Neeeeeeeeeeeeee.

Smsben tisztázni az ilyen helyzetet reménytelen. Hívni nem tudom, hiszen egy megbeszélés közepén tartok. Őrület. Mire befejezem nem elérhető. Tudom elment futni. Nem hiszem el.

Mennem kell. Hiába hívom sorozatosan 10 percenként, nem veszi fel. Utolsó próbálkozás, aztán nem hívhatom.......semmi. Mi lesz????????????

Aztán 1 perccel azután, hogy már nem tudom hívni jelzi hogy hívhatom. Nem lehet igaz.

Beszélnem kell vele. Aztán kiderül, hogy vicces kérdés volt. NEM VOLT AZ!!!!!

És eljön az első lebukás. Fél év után. Nem rossz teljesítmény...Szerencsére sikerült kidumálni.

Felvirradt a nagy nap. Annak rendje és módja szerint a meteorológusoknak igazuk volt - felhős az ég. Nem lehet, hiszen egész eddig 20 fok volt...

Reggel 7-kor, a megbeszéltek szerint elküldtem a gps koordinátákat, hogy azért tudja, hova is megyünk. Egészen eddig fogalma sem volt róla. Mindenesetre bírom, hogy ilyen bevállalós. Vihettem volna rosszabb helyre is. Úticélunk az ország egyik legjobb halászlé csárdája volt. Ezzel nem bukhattam nagyot, mert már korábban beszéltünk róla, hogy szereti. Viszont az összes randi oldal kifejezetten tiltja a randevúkon a hal evés bármilyen formáját, tekintettel arra, hogy macerás és nem lehet szépen enni. Nem baj, ha nem tetszik neki, akkor legalább elmenekülhet...

Miután elvittem a gyereket oviba, elmentem a lufiért. A lufis lány cinkos mosollyal mondta, hogy irigyli a pasit és hogy nagy sikerem lesz. Úgy legyen!

Az idő fokozatosan javult. Már a tónál szép napfény volt. Beszéltünk egy kicsit telefonon, majd ment a dolgára, én pedig mentem úticélom felé.

Otthonról hosszú nadrágban indultam el, de mivel az időjárás jobbra fordult, átöltöztem. Nadrágba-szoknyába, de minden esetre rövidbe. Remélem, tetszeni fog neki.

Miután lementem az autópályáról, kicsit lassabban tudtam haladni. Közben ő hívott, hogy kicsit késik, mert elhúzódott a tárgyalása. Nem baj, beugrottam egy kútra, és vettem egy kis szakirodalmat. Aztán kis kerülővel megtaláltam a helyet. Épp akkor hívott, hogy fél óra múlva ott van. Nagyszerű :)

Hajnali indulás tele várakozással. Nem elvárásokkal (!!!). Nyugodtan, hiszen rengeteg időnk lesz egymásra. Valahol. 7kor tudom meg, hogy hol. Teljesen mindegy. A mi világunkban.

Minden rendben, haladok terv szerint.

Beszélgetünk, miután megtudom az úticélt. Sosem jártam még ott. Kulináris élvezet. Királyság.

Aztán megállít a forgalom. Úgy 1 bő órára. Eleinte még nem zavar, mert tartalékkal terveztem, de lassan kezdek átbillenni. A tervezett megbeszélést nem mondhatom le, mert kötődik egy másnapi eseményhez, amit halaszthatatlan. Megérkezek. A partner bőbeszédű és érdeklődő és mindent tisztázni akar. Hálistennek....

El fogok késni. Nem tudok olyan gyorsan menni, hogy ne késsek. Drágák a közös percek. Nem szeretem vesztegetni. Ezért inkább néhány tervezett apróságról lemondok. Pl. nem veszek magamhoz készpénzt. És rohanok. Át a városon aztán később is.

Bevittem a meglepetést, hogy ne legyen már vele macera, és úgy vártam, a kocsiban olvasva. Nagyon hamar odaért, pedig ő nem szokott gyorsan hajtani...

Újratalálkozás. Ölelés. Aztán séta a Duna-parton. Sajnos a célunkat valamiféle rejtélyes okból nem tudtuk megközelíteni, viszont lementünk közvetlenül a folyó partra, ahol próbált engem kacsázni tanítani. Nem sok sikerrel. Nagyon béna vagyok... Viszont neki voltak jó pillanatai, ami az ő korában - vagy épp azért figyelemre méltó volt :)

Csak jó pillanataim voltak. :))

Aztán bementünk az étterembe. Az asztalhoz vezettem, ahol ez a kép fogadta:

Annyira meglepődött, hogy szóhoz sem jutott. Konkrétan sokkot kapott. Szegény pincért vagy 3x küldte el, hogy még nem választottunk. Tényleg nem volt képes összefüggően válaszolni a figyelem-elterelő kérdéseimre sem. Aztán már nekem is kezdett kellemetlenné válni a helyzet, így kimenekítettem magam egy pár percre a mosdóba. Kis idő múltán újra bootolta magát, és jött is az ebéd. A halászlé forrón jó, de mi persze elbeszélgettük az időt...

Erre csak azt tudnám mondani, hogy ... de inkább nem mondom, mert elbízza magát. Édes. Az agyam kiürült. (kivételesen nem abba az irányba, csak úgy simán...) Olyan lehettem, mint a nagyobbik lányom az első karácsonyán. Csak voltam, és néztem ki a fejemből. Nekem ilyet? Miért? Élveztem és nem tudtam betelni az érzésekkel. Nem tudom mennyi idő telt el. Lassan dolgoztam fel a látványt. A nagy lufiban kis lufik, azokban összetekert papírok. A papírokon feliratok, amiből persze csak néhány betű látszott ki. Persze azonnal felbontottam volna, de volt annyi lélekjelenlétem, hogy ezt csúsztassam, hiszen már így is teljesen elgyengültem. Jobb lesz ezt kettesben megnézni tanuk nélkül.

Egyébként ő sem hisz nekem (igaza van). Én előre szóltam, vigyázzon, nehogy leegye a szép sárga ingjét. És mi volt az első??? :)

Véletlenek nincsenek. Vajon miért szólalt meg pont az a dal, amit eddig csak azért nem küldtem el, hogy ne legyen félreérthető? Bár szerinte nem az. Egyértelmű :)

http://www.youtube.com/watch?v=-C8L3B5LoMo

Mivel a desszert kínálat nem volt megfelelő, úgy döntöttünk. hogy azt máshol eszünk. Pénzfeldobással döntöttünk. Kelet felé vettük az irányt. A hullaszállítójával mentünk. Bár szórakozott kicsit velem, ezúttal biztonságban éreztem magam mellette. Kb. a második vagy harmadik településen találtunk egy megfelelőnek tűnő fagyizót. Finom volt :) Mondtam is neki, hogy kívülről úgy nézünk ki, mintha a topmanager elvitte volna a titkárnőjét egy kis kiruccanásra...

Finom volt a halászlé, tényleg jó választás volt. Egyébként sohasem eszem le magam. Csak most az első kanálnál... Azt, hogy milyen gyorsan peregnek a percek, csak az jelezte, hogy a leves egyre hidegebb. De finom volt. Ő is. Mivel az étlapon csak palacsinta volt és én inkább fagyit ettem volna ezért sikerült elindulnunk, hogy csak ketten lehessünk. Mi kor kifelé mentünk láttam egy párt akinek a hölgytagja megnézte a lufit és láttam a szemében az irigységet. Nem rám volt irigy... Fordítva gondolta :)))

Ő fizetett. Szeretem, ha egy nő fizet az étteremben. De ezt már korábban is említettem. A fagyi persze már az én köröm volt.

Aztán madártávlatból szerettük volna megnézni a Dunát, de nem találtunk megfelelő helyet. Így egy cross motor pálya mentén lévő fa árnyékába húzódtunk be. Itt ki is durrantotta a lufikat. Azt hiszem, hogy a benne lévő "élményutalványokkal" elégedett volt. Legalábbis én úgy láttam, hogy nagyon tetszik neki.

A Dunát szerettem volna látni. Bebarangoltuk a települést, majd a helyi kertszövetkezet földútjait is. Köszöntöttük a helyi gazdákat és nem találtunk egyetlen jó helyet sem. Aztán elindultunk a tópart felé. Persze oda sem volt semmilyen lejárat. Már kezdtem félni, hogy semmilyen hely sincs a közelben, ahol megállhatnánk, de végül lett egy. Bár sem a Duna, sem a tó nem látszott, barátságos helynek tűnt.

Aztán szétdurrantottam a lufit. És hozzákezdtem a kicsikhez. Lassan élvezettel. Amikor az első papírt a kezembe vettem és az arcára néztem, ismét elgyengültem. Nehéz leírni mi tükröződött rajta. De a nap egyik legszebb pillanata volt. Ahogy nézett rám. Ahogy picit remegett. Ahogy várta a hatást.

Olyan "dolgokat" vállalt föl az "utalványokon" amelyek egyértelműen elárulták. Teljesen megnyílt, és teljes a bizalma irántam. Hatalmas érzés.

Itt jó sok időt töltöttünk. Közel a természethez, egy pléden fekve beszélgettünk és öleltük egymást és szeretgettük egymást és beszélgettünk és öleltünk... Újabb titkokat és kényes kérdéseket beszéltünk meg.

Persze a házatársaink tudják, hogy mikor keressenek minket... Volt egy beszélgetése a feleségével. Ezt követően megosztotta velem a múlt heti nehéz döntését. A piszok. De úgy érzem, egy kicsit megkönnyebbült, hogy elmondta. Én legalább annyira megkönnyebbültem, mint amekkora terhet kaptam ismét a vállamra. Ennyi skizofrén helyzetet...

És aztán elkezdtek dörömbölni a vágyak. Olyannyira, hogy már-már a harisnyámat is elnézte - pedig attól legendásan irtózik... Hééé. Ezt nem terveztem! De azért jó volt :) Imádom a szenvedélyességét. Kár, hogy nem sokára meg fog unni :(

Sajnos újra eljött a búcsú ideje. Próbáltuk húzni, de volt egy pont, ahonnan már nem lehetett. Érzékeny búcsú, és távolodás. De az élményeink csak a miénk maradnak.

Az úton hazafelé ismét sokat beszélünk, komoly dolgokról, viccesekről és rólunk. Külön, de mégis együtt csináljuk ugyanazt. Szerintem már a telefonjaink is eggyéforrtak...