2012.12.23. - Előkarácsony

Napközben még mindig az ünnepre készülődtünk. Este jöttek előkarácsonyozni a barátnőmék. Szépen megnőtt már a pocakja. Egész este körbe ugráltuk. Bár nekik meglepő volt, hogy az én szerelmem nem iszik alkoholt. Anyukája ugye nagy hatással van rá... :)

Odafigyel

Előre szólt, hogy későn jön. Nem szokott ilyet... Vacsora után gyerekezett. Mostanában nagy a szerelem :) Megesett a szíve a kutyán. Beengedte éjszakára. Tényleg hideg volt. Ma pedig megrendeltük a karácsonyi ajándékomat. Még a végén készen lesz időre... Azt hiszem, már megbánta, hogy megmondta...

Függöny

Ismét menetrenden kívül érkezett. Szépen megvacsoráztunk, öregesen megteáztunk, kártyáztunk sokat, majd ágyba bújtunk. Már megint :) Az új függönyöket elég nehezen vette észre...

Hétvége

Régen volt már, hogy külön töltsük a hétvégét. Ez most ilyen volt. Nem volt jó egyrészt azért, mert a pakolás már megint rám maradt, és esett a hó is. Azért nagyjából elfoglaltam magam. Ráadásul bővült a repertoár átmenetileg plusz egy fiúgyermekkel. Túléltük azt is. Vasárnap elmentem vásárolgatni, szülőztünk, majd takarítottam. Meglepően korán érkezett haza és meglepően szűkszavú volt a hétvégéjét illetően. Nem is kellett mondani neki, azonnal felszerelte az újonnan beszerzett csillárt. Nagy nehezen a vacsora is elkészült, majd közösen tv-ztünk. Amin nagyon meglepődtem, az az volt, hogy hozott nekem mikulás puncsot :) Aztán persze csak elkapta a frakkomat...

Télanyó

Ma télanyó ruhában főzőcskéztem, és abban vártam. Sajnos csak verbálisan értékelte. Mostanában sokszor fáradt :( vagy már nem kíván

Szerelmes vacsi

Olyan főzőcskézős kedvemben voltam, így megmutattam, hogyan kell megcsinálni egy jó steaket. Saláta, vörösbor. És maradék szülinapi torta. Persze a borsmártást neki kellett megcsinálnia, mert én azt nem tudok. De kárpótoltam a vajpuha hússal. Nem győzte dicsérni. Megnyertem magamnak ezt a feladatot a továbbiakban, mert neki többnyire rágós marad. Örülök, hogy valamit tudok jobbat csinálni, mint ő :) Aztán ma gyerekprojekt lett volna, de mivel túl fáradt volt, nem volt kivitelezhető. Sosem lesz közös gyerekünk :(

Láv, písz & harmoni

Amíg dolgoztam, felszerelte a lámpákat és felszerelte vadonatúj polcainkat. Épp csak elkészültünk ahhoz, hogy időben elérjünk a bálba. A bál tök átlagos volt. Nem volt benne semmi kirívó attól eltekintve, hogy később jött a vacsi és soká volt a tombola. Ő persze mindjárt talált magának ivócimbiket :) Bár későn értünk haza, sikerült viszonylag jól kipihenni magunkat. Olyannyira, hogy még a lépcsőház festésére is maradt energiánk. Aztán rohantunk anyuékhoz, ahol újabb családi ünneplés volt. Az este további részében pakolásztunk. Egyszer csak vége lesz már...

Boldogtalan születésnap

Valahogy mindig akkor jön közbe valami, amikor nekem fontos valami. Komoly hiba, hogy erre nem figyel oda. Az egész hete melóval zsúfolt volt. Tudtam azt is, hogy a szülinapomon nem tud hazajönni, de méltán vártam el, hogy előtte hazajöjjön. Nem így lett. Elhúzódott a tárgyalása. Olyannyira, hogy későn ért haza, bár fél órával korábban, mint ahogy ígérte. Gyorsan jött. Finom vacsorával és pezsgővel vártam haza. Pedig én voltam az ünnepelt. Nagyon megbántódtam. Persze a véleményemet nem rejtettem véka alá. Nem hiszem el, hogy inkább velem vállalja a konfliktust, minthogy másnak mondjon nemet. És azt sem, hogy egy üzleti tárgyalást miért nem lehet áttenni másik időpontra. Húzták ezt már éppen eleget eddig is. Pár napot nem hiszem, hogy nem ért volna rá, ha eddig ráért. Reggel természetesen ő volt felháborodva, alig tudott kipréselni magából egy boldog szülinapot-ot. Persze ez meghatározta az egész napomat. Szerencsére a melóval jól le tudtam magam foglalni, de itthon azért bőgtem egy sort. Én nem ilyen születésnapot érdemlek. Miközben szöszmötölgettem itthon, egyszer csak zörgetett. Megszólalt a lelkiismerete. Csak hazajött. Hozott mekis vacsit és Morgan tortát is :)

Dolgos-ünneplős

Reggel többször is megkívántuk egymást. Azért tök jó, hogy ennyire működik a kémia. Komoly feladataink voltak erre a hétvégére is. Kifestettük a vendégszobát. Nagyon szép lett. Sosem gondoltam volna, hogy a házamban lesz lila szín, de be kell vallanom: piszok jól néz ki. Persze néhány kiegészítővel még lehet fokozni a hatást. Idővel. Tök jó volt, hogy mindhárman aktívan részt vettünk a munkában. Hála a prémiumnak, be tudtuk rendezni a szobát és majdnem teljesen felvillanyoztuk a házat. Közben megünnepeltük nevem napját is, kicsit bővebb családi körben. A vasárnap kisebb morgolódással kezdődött, ugyanis ott felejtette magát a számítógép előtt. Többször kellett említenem, hogy munka van, és nem kívánok újabb egy hetet a kupi közepén tölteni. Nagy nehezen sikerült összeszerelni a bútorokat is, így nyugodt szívvel tekintettük meg annak a filmnek az utolsó, amely szárba szökkenő szerelmünket kísérte. Szerintem mi voltunk a legidősebbek és a legszerelmesebbek a moziban :) Jó volt hamiskásan becsempészni a tiltott elemózsiát a moziba...

Karikagyűrű

Egyre többször elfelejti felvenni :( Vajon ki előtt ciki?

Pénztárca

Amikor elindult volna visszavinni a lányait, kiderült, hogy nincs meg a pénztárcája. Több szempontból sem volt szerencsés a dolog, kifejezetten sok pénz volt benne, plusz kártyák és iratok. Mivel többszöri nekifutásra sem találtuk meg, kénytelenek voltunk elindulni anélkül. Az út természetesen semmitmondó volt, senki nem szólt egy szót sem, pedig lett volna mit megbeszélnünk. De úgy látszik, ez csak nekem fontos. Persze a vonatot megint csak futva értük el, nélkülem valószínűleg nem is sikerült volna. Hazafelé természetesen elmondtam a véleményemet, s persze megint én voltam a szar arc, akinek semmi sem jó, pedig egyébként minden hepi. A pénztárca persze közben sem került elő. Nem voltam nyugodt, mert akár és is elveszíthettem. Egész éjjel nem aludtam, gondolkodtam, hogy hol lehet. Persze akkor jutott eszembe egy lehetőség, amikor már nem volt itthon. Nekem is vagy fél órába telt, míg rászántam magam, hogy megnézzem, mert nem volt alternatív megoldásom. De MEGLETT!!! Egyből hívtam is. Mindketten megnyugodtunk. Ennek örömére soronkívül hazajött :)

Disznóvágás

Az egész családot meghívták a disznóvágásra. A múltkor nekem ezzel fenntartásaim voltak, mert az volt a véleményem, hogy nem érdemlik meg. Aztán azt gondoltam, hogy kapnak még egy esélyt. Mivel vendéglátóink nagyon fontosak nekem, egy lapra tettem fel gyakorlatilag mindent. Persze benne volt a pakliban, hogy nem jönnek el. Nem ez lett volna az első eset, ám nagy meglepetésemre mégsem történt meg. Szokás szerint pénteken éjjel értek haza. Viszont korán keltünk. Azt nem értettem, hogy miért reggeliztek, de apróbb csúszással végülis sikerült elindulnunk. Nem lepődtem meg azon, hogy szeretettel fogadtak minket. A gyerekek között sem tettek különbséget. Aztán megkezdődött a munka. Igazából kettős érzéseim voltak ezzel kapcsolatban. Nem értem, miért jön valaki disznóvágásra, ha irtózik mindentől, meg pofákat vág. Mindegy, nem akarom tovább ragozni. Összességében nagy gond nem volt, viszont voltak apró kis dolgok, amik bosszantják az embert... Otthon még festettük a gipszkartont, a két kisebb gyerekünk nagyon ügyesen vett részt a dologban. Nyilván ez sem múlt el nyomtalanul. Eddig is tudtam, hogy a kisebb leányzó nem egy jellembajnok, de ez ismét bebizonyosodott. Minekutána elég koszos munkát végeztünk, kértem mindenkit, hogy ne mászkáljon koszos papucsban, hogy ne kelljen plusszban takarítani, de természetesen süket fülekre talált. Miután az én gyerekemet piszkáltam, bevallotta, hogy lehet, hogy ő volt. Persze a nyomok másról árulkodtak. Mégsem vállalta a "tettes". Hát ennyit erről. Aztán persze másnap sem alakultak jobban a dolgok. Nem értem, miért rossz valami, ha más, mint a megszokott. A kamasz unott-vagyok-leszarok-mindent-és-mindenkit téma sem a kedvencem...

Rattan fotel

Megérkezett a meglepetéés! Pont olyan, amilyen a képen volt. És nagyon jól mutat!

Meglepetés

Szépen elképzeltem, hogy a viszonylag nagy alapterületű fürdőszobánkban milyen szépen fog mutatni egy rattan fotel. Mivel az újnak elég borsos az ára, nézegettem a neten, és találtam is jót. Mivel Bp-n volt a hirdető, megkértem a kedves párom, hogy nézze már meg, hogy milyen állapotban van. Nagy volt a csend... Aztán másnap ismét elküldtem, hogy emlékezzen rá, de egyáltalán nem reagált. Aztán este hívott, hogy késik, mert sajnos nem fért bele a kocsiba a fotel... Meglepetést akart szerezni nekem. És sikerült. Nagyon örültem neki :) Ja, és a 4. hónapfordulónk napjára elkészült a fotókönyvünk is :)

Gipszkartonozás

Persze nem úgy alakult, ahogy terveztük. Munkanap lévén, ezúttal neki el kellett mennie dolgozni, a gipszkartonos meg nem érkezett időben. Nagy nehezen sikerült áthidalni a problémát, s mire hazaértem, már elég látványos volt a dolog. Aztán este nekiálltunk glettelni. Hú. Patikamérlegen mértem az anyagot, hogy jó állagú legyen a dolog. 6 kg glettanyag ment el rá, remélem, megérte...

Konferencia Vol. 2.

Egész héten nyűglődött, de a konferenciára meggyógyult. Ellentétben velem, ő hívott, sms-ezett :)

Beteges

Mint az már a hétvégén is látható volt, itthon maradt gyógyulni. Nagyon jól tette. Persze nem tudott nyugton maradni - megcsinálta apukám számítógépét. Vagy éjfélig szórakozott vele...

Beteg

Hazajött a melóból, mert nem érezte jól magát. Végülis már egész hétvégén nyűglődött. Egész este ápolgattam meg főzőcskéztem. Este pedig nem volt hajlandó párosodni, mert gyűjtögeti a magvait a megfelelő alkalomra. Kíváncsi leszek...

Nagycsaládos hosszúhétvége

Az előző nagycsaládos hétvége meghiúsult a röplabda miatt, így nem mi mentünk arra, hanem ők erre. Szerda éjjel érkeztek, elég későn, mert a temetőben is voltak. Csütörtökön reggel felkeltem, megkevertem a palacsintát és ő kisütötte. A lányai meg fintorogtak, hogy már megint palacsinta van. Hát. Ha rajtam múlik, többet nem lesz. Aztán kiderült, hogy megint röplabda van. Amivel persze megint megkavarodik a hétvége. Nem hiszem el, hogy előre nem tudják, hogy mikor lesz meccsük. Jó lenne, ha már tudomásul vennék, hogy nem csak ők vannak. Nem tartom jónak, hogy mindig mi alkalmazkodunk. Eztán nem fogok. Persze megint megkaptam, hogy én húzom ki magam a közös programokból. Nem igaz. Én nem akarom megjátszani magam. El kellene dönteni, hogy vendégek vagy családtagok a lányai nálunk. Mert akkor annak megfelelően kellene viselkedni. Aztán estére betelt a pohár, iszogattam, jól éreztem magam. Egyébként olyan mérges voltam, hogy már a válásnál tartottam. Annak ellenére, hogy beteg volt, azért áldoztunk 1-2x a gyermekcsinálás oltárán. Nem tudom, sikerrel járunk-e. Pénteken viszonylagos nyugalom volt. Bár vannak dolgok, amiket soha nem fogok megérteni. Szombaton este elmentünk egy lovagi tornával kombinált vacsorára. Nem értem, hogy miért kell utálni az egész világot. Nem értem, hogy miért kell mindenre pofákat vágni. Utoljára vittem el bárhová is őket. Innentől kezdve lehet ülni a számítógép előtt és ott zombulni. Nem érdekel. Ja, és a köszönöm szót nem ismerik. Nem akarom mondani, hogy az én gyerekem fele annyi idős, de meg tudta köszönni. Aztán kitaláltam, hogy mit szeretnék az összes ünnepemre együttvéve. Közölte velem, hogy előbb venne gyémánt gyűrűt, mint TAB-ot. Hmm. Csaj rajta. Aztán menet közben kitalálta, hogy menjünk el inkább télből a nyárba. Oké. És ha terhes leszek? Akkor nem repülhetek. Sok szék közül a pad alá esek. Se névnapi, se szülinapi, se karácsonyi ajándék. Mire odaérünk, meg nem mehetek utazni sem. Nem fair. Aztán vasárnap reggel persze nem keltek fel a lányai időben. Én nem szóltam volna nekik. Jó lenne, ha kapizsgálnák már az élet dolgait. Ennyi idősen éppen ideje lenne. Aztán hazajött gyereket csinálni, lévén most van az idő. Ezúttal nem voltunk túl sikeresek, de másnap reggel próbálta bepótolni. Úgy tűnik, fogságban nem tud párosodni...

Meghitt testiség

Jót vacsiztunk, majd a napi rutin után meghitten szerelmeskedtünk. Tök jó volt. Harmóniában állunk még mindig egymással...

Kutyaház

Csodával határos módon korábban hazaért. Örülök neki nagyon ilyenkor, de nem szeretem, hogy nincs kész a vacsora. Ennek megfelelően közösen sütöttünk túrós lepényt. Mivel munkanap volt, én mentem dolgozni, gyerek meg iskolába, így zavartalanul tudtak kutyaházat építeni. Olyannyira sikeres volt a dolog, hogy a kutya már idejekorán belefeküdt és nem zavarta, hogy kalapálnak még rajta... Vasárnap családilag megtekintettük az új James Band filmet, ami nagyon jó volt. Hétfőn reggel óriási hóesésre ébredtünk. Nem voltam nyugodt, ugyanis még nem fejeződött be teljesen a téliesítés.

Hazajött

mert reggel szomorú voltam. Hogy miért? Mert megjött. Persze, rá voltam dühös, mert attól tartok, hogy még az előző életéből hozott nekem tartós ajándékot... Nem tudom. Nem beszéltünk erről. Csak hazajött, hogy összebújjunk.

Viszontlátás

A héten konferencián voltam, így nem nagyon találkoztunk, beszélgetni is alig-alig tudtunk. Eleinte úgy éreztem, hogy nem veszi jó néven, hogy elutaztam, de a végére megbékélt. Kiderült, hogy a terveinkkel ellentétben a lányai nem jönnek. Hát nem tudom. Most így hogyan fizessem be őket a sítáborba? Aztán hazaért, és kiderült, hogy nagyon hiányoztam neki. Persze ő is nekem. Befejeződött a kerítésépítés, így el tudtunk menni a kutyáért. Megismert, és annyira örült, hogy majdnem szétesett a nagy farokcsóválásban... Szerintem szerelem volt első látásra köztük, olyannyira, hogy már az úton megnyalogatta a kezét a kutya. Aztán volt persze egy kis harc, ugyanis az állat szereti felfedezni a világot. De szerencsénk volt, mert egyelőre megtalálta a réseket a pajzson, így sikerült időben beavatkozni. Közben a villanypásztor is megcsípte, így helyére is került. Remélem, megbecsüli magát. Volt még faültetés, takarítás, kutyaház építés is a hosszú hétvége programjában. Én még a füvet is lenyírtam. Viszont szex az alig volt. A fizikai erőnk elmegy a házra. Nem tetszik ez nekem. Ráadásul terhes sem vagyok...

Családi idill

Olyan idilli, hogy már fáj. Amióta itt lakunk, még nem veszekedtünk, de még csak nem is vitatkoztunk. Délután fogorvosnál voltunk, ugyanis a gyerkőcöm foga lyukas volt. Szerencsére nem volt nagy a gond,a kezdeti megilletődést követően már a fogtündérrel tárgyalt. Vacsi után feladatokat oldottak meg közösen, majd családilag kártyáztunk.

Még mindig kerítés

Annak érdekében, hogy kiskutyám minél előbb új otthonra leljen nálunk, megfelelő védelemmel kell ellátnunk az udvart. Bár esett az eső, munkásaink állták a sarat és egy egész jól kinéző kerítés rendszert álmodtak meg, valamint el is kezdték építeni. Míg anyukám főzött, én megpróbáltam felszámolni a teljes káoszt, viszonylag jó találati aránnyal. Ami dobozban van, annak egyelőre nincs szekrény. De talán karácsonyig meglesz. A zuram vasárnap lefestette a kerítést is, de ez nem akadályozta meg abban, hogy reggel-este magáévá tegyen.

Nem jó érzés reggel vitatkozni...

de a patópálozást sem szeretem. Meg ugye a tegnap este sem sikerült túl jól. Nem megy nekem ez a gyerekcsinálósdi. Talán jobb is, ha nem lesz közös gyerekünk. Ilyen életvitel mellett nem lehet. Egyébként meg nem nagyon érzékelem a pozitív oldalát annak, hogy a munka az első, hiába dolgozik 4 munkahelyen. Én nem így gondolom. Amíg nem a család az első, addig nem jó egy újabb gyerek.

Kerítésláb

Kata-féle rakott krumplit készítettem. Ő meg hozta a kerítéshez szükséges anyagokat. És egy újjal sem nyúlt hozzám. Pedig kisbabával álmodtam.

Munka a háznál

Meglepi vacsorával készültem. Olyannyira, hogyha a szokott időben érkezett volna, akkor nem kapott volna semmit, ugyanis elpepecseltem az időt a desszerttel, ami végülis nem az elképzeléseim szerint sikerült, ugyanis a csokitál összeszakadt, nem bírta a terhelést. De szerencsére nem ért haza időben, így azért el tudtam készíteni a sütőtökkrém levest és a görög salátát, a Thüringiai kolbász sütésébe már ő is bekapcsolódott. Szombaton reggel elment a mezőgazdasági boltba venni néhány szükséges dolgot, majd elment a szülőkért. A mai nagy munka lyukfúrás volt a kerítéslábakhoz. Jól haladtak, még a fű is lenyíródott valahogy. Vasárnap alvás - villanyszerelés - alvás kombó volt egy kis szex-szel fűszerezve. Délután balesetes látogatóban voltunk. Ez a hétvége olyan kis békésen telt.

Beszélgetős csütörtök

Jött, beszélgetett, vacsorázott és jól megkefélt

Kerítés

Időben érkezett, így apukámmal fel tudták mérni a terepet kerítés-ügyben. Kíváncsi vagyok, hogy mikor lesz ebből valami. Mindenesetre szépen megvacsoráztunk, majd idilli estét töltöttünk együtt. A vége már megint szexualizálásba fulladt. És ez így van jól.

Bajor vacsora

A hétvégét külön töltöttük. Nem ,nagyon szeretem ezt. Végülis elfoglaltuk magunk, szombaton mi szüreteltünk, vasárnap meg a házat próbáltam szintre hozni, amikor épp nem voltam a teraszra zárva. Eklektikus bajor vacsorával készültem :) Sütőtökkrém leves pirított tökmaggal, grillezett bajor csülök burgonyagombóccal és szalonnás párolt káposztával, illetve tiramisu volt. Pont nem tudtam befejezni, mert kivágta a biztosítékot. Még szerencse, hogy most már tudom, hol kell visszakapcsolni... Meghozta a bőr ülőgarnitúrát, bár menet közben egy részét elhagyta, vissza kellett mennie az autópályán. Megvacsiztunk, beszélgettünk, X Faktoroztunk. Ja, és szerelmeskedtünk is...

Lakberendezünk

Ismét székes fővárosunkba szólított a munka. Szerencsére hamar végeztem, így el tudtam menni néhány boltba körülnézni. Aztán végül az Ikeában találkoztunk (szerintem az egyetlen a témában, amit ő is el bír viselni.) Bár több dolgot is vettünk, sikerült olcsón megúszi, majd lazacvacsoráztunk. Kb. ennél több említésre méltó dolog nem is történt.

Lassan egyenesbe jövünk

Jelentem, már átlátható a lakás (legalábbis egy része) Októberfesztes vacsi volt ma. Reggel meg a házavató szex... Hát igen. Nekünk ez jutott...

Végső költözés

Hú. Ez bizony nagy menet volt. Miután egész este pakolásztunk, reggel korán keltünk. Biztos a drukk miatt nem tudtunk aludni. Szépen megreggeliztünk. Míg ő szerelgetett, én elmentem a népekért. Végülis 3 fordulóval sikerült elköltöznünk. Vasárnap kitakarítottuk a lakást és a maradék cuccot elhoztuk. Aztán jött a megérdemelt pihenés. Bár néhányszor kihozott a sodromból a "Hol van a..." kérdésekkel...

Költözés Vol. 6.

Eléggé ki voltam purcanva az egész napon pakolgatástól, cipekedéstől. Forró vizet engedett a kádba és kaptam bort is. Valamint utoljára még egyet huncutkodtunk. Remélem, hogy az új házban is nagy lesz a boldogság...

Lassan egyenesbe jövünk

Jöttek a kábeltévések. Hiába. Csak egészség és internet legyen. Amíg én pakolásztam, ő a szakikat igazgatta. Otthon pakolgattunk még. Ja. Szexeltünk is. Pusztán örömből.

Még mindig nem az igazi

Nem tudom, hogy értette-e a tegnapi kirohanást. Nem én generáltam. Az csak a következmény volt. Egyszerűen ha a lányai ott vannak, megszűnik normálisan és ésszerűen gondolkodni. Nem csak én költözöm. Miért csak az én felelősségem? Azért nem volt túl tiszta a lelkiismerete. Egész éjjel forgolódott.

Viharos hétvége

Ismét elég zsúfolt hétvége következett. Azt mondta, hogy 9-re érnek haza. Fél 7-kor fizetett Budaőrsön, komoly fejszámolást végeztem, és kiszámoltam, hogy fél 9-re érnek. A gyerekem is nagyon várta őket, de sajnos kidőlt. Mint ahogy én is. Végülis fél 11-kor ébredtem fel arra, hogy megjöttek. Mint kiderült, a lánykáinak vásárolhatnékjuk volt. Mintha Miskolcon nem lenne C & A és Takko. Mintha hazafelé nem lehetett volna venni 2 pólót. És mintha nekem nem lenne ovulációm. Ennyit a közös gyerekről. Ezek szerint nekünk soha nem lesz, hiszen mindig olyankor vagyok termékeny, amikor lányos hétvégéje van... Maradjunk annyiban, hogy ettől nem volt virágos jó kedvem. Jó lenne már látni azt is, hogy én sem vagyok fiatal, és nem megy olyan könnyen a teherbe esés. Így meg pláne. Reggel nem volt kedvem palacsintát sütni, végülis az autóban ettünk péksütiket, kalandos úton értünk Bükfürdőre, de még időben. Végighallgattuk a megnyitót, majd szétváltunk, én mentem pingpongozni, a többiek meg röplabdázni. Én lejátszottam az összes meccsemet, majd mentem szépen utánuk. Megvártam, amíg ők is végeznek, majd elmentünk ebédelni. A leves egy kicsit sós volt, de a főétel nagyon finomra sikerült. Aztán elmentünk a fürdőbe, ahol fürödtünk, csúszdáztunk, ki ki szaunázott. Majd jött az eredményhirdetés. A fiú röpi csapat első lett, a lány második vagy harmadik (erről megoszlanak a vélemények), mi természetesen megint az utolsók lettünk a pingpongban. Viszont. Óriási meglepetésünkre a céges csapat a második helyen végzett :) Ezt követően jött a mindent elsöprő vacsora. Komolyan mondom, hogy az felülmúlhatatlan volt... Ennyi finomságot már régen láttam egy helyen. Vissza kell még oda mennünk. Aztán hazafelé a vadállomány jelentős részével találkoztam, a többiek aludtam. Reggel palacsintasütés, majd kimentünk a házhoz. Én nekiálltam pakolni, a többiek meg játszottak és filmet néztek. Senkit nem zavart, hogy én ott esek-kelek és pakolok. Ez mértéktelenül feldühített. Nem értem, hogy más miért nem tud megfogni egy dobozt. Ha abban kikérjük a véleményüket, hogy milyen legyen a szoba, akkor vigyenek már le egy dobozt. Mi erre a válasz? "Szeretném, hogy jól érezzék magukat nálunk". Aha. Ez nem életszerű. Ha mi is burokban tartjuk őket, akkor mi lesz belőle? Soha nem állnak meg a lábukon...

Festő-takarító

Ma reggel elment kenyérért, míg én elkészítettem a reggelit. Aztán én elmentem dolgozni, ő meg elvitte a gyereket az iskolába. Ment apuért és kifestették a maradékot a házban. Utólag tudtam meg, hogy még fel is mosott. Ebéddel várt a drága, meg pakolt is. Sajnos nem ésszerűen, így ma át kell pakolnom a dolgokat... Este masszázs volt hepi finissel, reggel meg jó reggelt szex. Olyan idilli, hogy az már fáj...

Ó bébi

Váratlanul korán jött. Olyannyira, hogy otthon sem voltunk. Aztán siettünk haza. Vacsorát főzött. Gyereket nevelt. És este alaposan elrendezett.

Darázscsípés

Tegnap, a ragasztgatás közben megcsípett egy darázs. Pillanatnyilag fájt és kicsit megdagadt, de nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget. Aztán reggelre eléggé megdagadt és be is gyulladt. Égett, viszketett. Kénytelen voltam elmenni az orvoshoz, aki a fenekembe bökött egy óriási szurit, valamint kaptam még calciumot meg allergia gyógyszert. Eléggé elcsüggedtem, ugyanis a mai pakolási tervem ezzel meghiúsult. De a drága hazajött engem ápolgatni. Mindent meg is tett. Még a lakást is felgyújtotta majdnem. Itatta velem a calcimuscot. Meg ecetesvizezte a kezem. Meg vízhajtó teát is itatott velem. Teljeskörű volt a kiszolgálás. Imádom.

Megyünk és mégis haladunk

Reggel, a megbeszélt időben tudtam indulni. Mivel az út egyre jobb, kicsit előbb érkeztem a találkánkra. Nem aggódtam, nézegettem az embereket és olvastam. Aztán hívott, hogy most indul. Eléggé bepöccentem, mert messze megyünk és a ház körüli teendők is csúsznak. Kb. egy órás késéssel tudtunk indulni. Ami normális esetben nem zavar, de így már biztossá vált számomra, hogy a festés előkészületei is csúsznak. Nem rejtettem véka alá a véleményem. Nem értem, hogy miért neki kell elintéznie mindent? Más nem tudta volna? Aztán miután elismerte, hogy igazam van, szépen elbeszélgettünk. Jól esett, hogy azt mondta, hogy sajnálja, hogy nem voltam ott. Szépen róttuk a kilométereket, majd már a keleti oldalon elkaptam a frakkját, aminek következtében megállt a soron következő pihenőben és kerestünk egy eldugott helyet. De nem találtunk, így elbarikádoztuk magunk. Aztán megérkeztünk, az anyósom úgy fogadott minket, mintha mi sem történt volna. Kedves volt és mézes-mázos. Szokás szerint. De sajnos már nem látom benne az őszinteséget. Ettől függetlenül a meglepetésünk sikert aratott. Finom volt a kaja is, jól elbeszélgettünk. Aztán elvittük az anyóst a nyaralójába, majd hazajöttünk. A vasárnapot szex-szel kezdtünk, mert úgy érezte, hogy restanciája van még a tegnapi nap miatt. Kiment a házhoz, én meg apuért. Aztán ahelyett, hogy pakolta, volna, szépen befogtak munkára, így az otthoni munkákkal nem jutottam előbbre, de legalább kevesebbet kellett takarítani. Egész jól haladtak, csak sajnos elfogyott a festék. Hazavittük anyuékat, még ott iddogáltak, majd aztán hazamentünk. És szex-szel is fejeztük be :)

Oldódik a hangulat

A gyerek oldalast kért, így az volt a vacsora. Megkajáltunk, desszerteztünk. Hallgattuk az iskolás élményeket. Este pedig szerettük egymást. Nagyon.

De nehéz az iskolatáska...

Reggel egyedül vittem a gyereket az iskolába. Nem volt jó érzés. Kifelé jövet el is pityeredtem, mert úgy éreztem, hogy hiába van férjem, a végén mindig egyedül maradok. Gondolkodtam rajta, hogy felhívom, de messze volt, úgysem tudott volna segíteni. Valahogy azért csak eltelt a nap. Jött is este. Megvacsoráztunk. Beszélgettünk. Elmondta, hogy a lányai kifejezetten hiányoltak minket (ez jó), viszont az anyukája nem kérdezett semmit rólunk. (ez nem jó). Nem értem, hogy miért. Azt mondta, hogy ő nem tesz semmit, hívjam fel. Amit én mondanék neki, azt gondolom, nem telefontéma. Egyébként meg szerinte az idő mindent megold. Az anyukájában lehet. De hogy bennem csak mélyíti a rosszat, az biztos. A másik meg a tesója újabb akciója volt. Felhívom a figyelmed arra, hogy a nincsből nem tudunk adni. És itt emlékeztetnélek arra is, hogy volt ezzel kapcsolatosan egy megállapodásunk. Emlékszel rá? Aztán elmondta, hogy ha lesz gyerekünk, akkor lesz, ha nem, akkor nem. Nem kíván időre szeretkezni és az is mindegy, hogy fiú vagy lány. Hmm. Én azért nem vagyok nyugodt. Aztán szerelmeskedtünk egy nagyon jót. De én még mindig hiányolom a szép szavakat és a meglepetés-szerű sms-eket...

Egy átlagos este

Kicsit későn ért haza, így a vacsora még éppen nem hűlt ki. Tervezgeti a költözést. Ezt jó hír :)

Erdőszéli kisház

Az a harci helyzet, hogy napok óta fájnak a melleim, és most már a hasamat is érzem. A falánkságról és a liftező gyomorról ne is beszéljünk. Nem tudom, most mi lesz. Jó lenne, de már öreg vagyok ahhoz, hogy elsőre sikerüljön... Aztán persze egyfolytában ezzel szórakozik. Hogy nőtt a hasam. Meghogy más a fogása a mellemnek... Átvettük a házikónk kulcsait. Meg is néztük iziben. Tényleg csak festeni kell és már költözhetünk is. A családom körében is sikert aratott a dolog :) A gyereknek is nagyon tetszett. Remélem, jól fogjuk érezni magunkat. Boldogok és sikeresek leszünk ott.

Festékes hétvége

Közeledünk a kulcsátadáshoz, így megvettük a festékek egy részét. Néztünk tapétát és matricákat is a falakra. Az egész szombat a tervezgetés jegyében telt, és nekem egyre vadabb dolgok jutottak eszembe. Szerencsére békésen tűrte és azt mondta, hogy mindent megcsinál. Mondjuk nem kértem lehetetlent, de aprólékosat igen. Aztán mondta, hogy küldjem el a lányainak az elképzeléseimet. Megtettem. Az volt, amit vártam. Csak a kifejezetten rosszindulatú embernek nem tetszene. Bár az elég rosszul érintette, hogy a kisebbik meg akarja beszélni. Alapvetően az egész véleményezéssel nem értek egyet. Évente kb. 5x lesznek itt, én meg egész évben nézegessem? Szerintem eddig senki nem foglakozott még ennyit a szobájukkal. Én a helyükben örülnék, hogy nem a kanapén alszom... Aztán vasárnap családi programokon vettünk részt. Mentünk a kerihez ebédelni, majd Hernyékre paradicsomért. Itt aztán persze megint beittak. Segítettünk a paradicsom befőzés előkészületében és hazamentünk Ted-et nézni. Nagyon cuki kis film volt... Egyébként ő meg agresszíven és értetlenül viselkedett, ami nekem annyira nem tetszett. Reggel (másnaposan) azért próbált kiengesztelni...

A házasság újabb lépése

Lementem a hajóra aludni. Aztán szerdán megtörtént a házunk műszaki átadása. Én kkb 1,5 órát bírtam a fontoskodást, így leléptem. Csodálom a türelmét. A csávó konkrétan pofán verni való...

Családi nyaralás Vol. 2.

Ugyebár a tegnapi anyós-attrakció után nem volt túl sok kedvem a nem túl szép reményű újabb nagycsaládos nyaraláshoz. Írtam is neki egy sms-t reggel, hogy nem megyünk a Balatonra. Erre semmilyen válasz nem jött. Először azt hittem, hogy meg sem kapta, ezért írtam egy új sms-t, amire szintén nem válaszolt. Aztán délután hívott, hogy már látják a badacsonyi kikötőt. Tudta, hogy úgyis elmegyünk. Vittem vacsorát és frissen sült desszertet is, amit az egész brigád jó ízűen el is fogyasztott. Aztán sétáltunk, próbáltunk bort szerezni, de nem jártunk sikerrel. Felállítottuk a sátrat és nyugovóra tértünk. Reggel arra ébredtünk, hogy elvitték a cipőinket. Valószínűleg valamilyen állat volt, ugyanis nekem csak az egyiket vitte el... Aztán szépen megreggeliztünk, majd elmentünk a Sobri Jóska kalandparkba. Egész nap ott voltunk, nagyon jól éreztük magunkat. A gyerekek minden majdnem minden kalandban részt vettek és egy jót ebédeltünk is. Hazafelé pincét kerestünk, ahol tudunk bort venni, de csak többszöri próbálkozás után sikerült, de az legalább finom :) Aztán este kísérletet tettünk egy kis házas életre, gondoltuk megnézzük, milyen sűrű a nádas, de volt önként jelentkező gyerek, aki velünk tartott volna... Még jó, hogy a gyerekeink állandóan a nyakunkon lógnak és vigyáznak az erkölcseinkre :) Szerdára kultúrprogramot terveztünk, de a gyerekekben nem volt affinitás eziránt, így csak a marcipánmúzeumba mentünk. Aztán megnéztük Európa legnagyobb sztúpáját és építettünk magunknak szép nagy egyensúlyt. Utolsó lépésként pedig megnéztük az imahelyet is. Este már jelezte a drágám, hogy eléggé feszült a benne rekedt tesztoszteron miatt, így megtámadtuk az autót, de persze megzavartak minket ott is - ezúttal idegenek. Csütörtökön szabadprogram volt, ennek keretén belül elmentünk a badacsonyi tangazdaságba speciális bort venni, ahol borkóstolóval is szolgáltak. Megkérdezték a nagylánytól, hogy elmúlt-e már 18. A nemleges választ követően pedig kapott fél pohár bort. Aztán elmentünk vitorlázni. Az eredeti terv az volt, hogy mi visszahajózunk, ők meg mennek a kikötőjük felé, de mivel nem volt menetrend-szerinti járat, visszafordultunk. Mivel a lányok nem kívántak ismét vitorlázni, így velem. Elmentünk fagyizni és bementünk anyuhoz is. Meg sütöttem vacsorára palacsintát. Nem örültem annak, hogy egyedül hajózik, de jól tudott haladni, így éjjel hazajött. Bár foglalt volt az ágyam, egy darabig tűrte, aztán kirakta a trónbitorlót a nappaliba... Pénteken elmentem dolgozni, de időben hazaértem, délután elmentünk az aquaparkba, ahol jól szórakoztunk, majd bevásároltunk a hétvégére. Szombaton délelőtt elmentünk cipőket venni, majd bevásároltunk az esti vacsihoz. A gyerekek sütit sütöttek, mi pedig a lazacot készítettük el. Jöttek a barátnőmék, társasoztunk. Aztán kicsit változott a program, elvitte a lányait az IC-re és jött haza. A nemzeti ünnepen pedig elvittük a gyereket anyuékhoz nyaralni és tervezgettük a kisházunkat.

Vérig sértve

Szerencsére nem ő bántott meg, de az nagyon fáj, hogy nem áll ki értünk. A szerelmünkért. Arról korábban már volt szó, hogy az anyukája nem nézte jó szemmel a házasságunkat, aminek hangot is adott. Már akkor elég rossz volt a szám/szánk íze. Én akkor sem értettem, hogy miért kell ezt csinálni. Ha én elfogadom a múltat, akkor ő miért nem? Miután feltettem a képeket, nem reagált rájuk egyáltalán. Mondtam az én kedvesemnek, hogy eléggé elszomorít az, hogy a tesója barátnőjének az ilyen-olyan (néhol már-már közönséges) képeit lájkolja, míg a mi szépen kidolgozott képeinkről nem esik szó. Aztán tegnap végképp kivágta a biztosítékot,hogy a második feleségének a képét lájkolta, míg a mi fotóinkról semmi. Azt már megszoktam, hogy csak olyan képeket lájkol, amin én nem szerepelek. Nem engem kell szeretnie. A fiát. Alapvetően az bánt a leginkább, hogy az én kedves férjem ennek egyáltalán nem tulajdonított semmilyen jelentőséget. Azt mondta, hogy fogadjam el olyannak, amilyen. Arra a kérdésemre, hogy akkor engem miért nem lehet elfogadni olyannak, amilyen én vagyok, már nem tudott válaszolni. Pedig attól, hogy olyan döntést hoztunk, amivel ő nem ért egyet, az még lehet jó döntés. Ennek megfelelően töröltem az ismerőseim közül, nem akarom látni a további tevékenységeit. És meg lehet sértődni. A továbbiakban nem vagyok hajlandó arrafelé menni, hacsak nem beszéli meg ezt a dolgot az anyukájával. Ugyanis ha ez záros határidőn belül nem történik meg, akkor én fogok beszélni vele. És lehet, hogy annak nem lesz jó vége.

Legénybúcsú

Úgy volt, hogy most elég sokáig nem találkozunk, mert a hétvégén az évi rendes kanbuli lesz, legénybúcsúval egybekötve. Aztán felhívott délután, hogy esetleg vinnék-e nekik sörkiflit, de ezzel egyidejűleg vigyek pizsamát is. Eléggé meglepett. Viszont nagyon örültem neki. Elintéztem a dolgaimat és rohantam haza sütni és pakolni. Nem ment gördülékenyen a dolog, ugyanis meggyűlt a bajom az élesztővel. Mindegy, megoldottam és indultam is. Viszonylag nyugodt volt az út és megtaláltam a nyaralót is, viszont a fiúk még nem voltak ott. Hamarosan jöttek is. Kis beszélgetés, majd belevetettük magunkat az éjszakába. Amiről azt gondoltam, hogy durvább lesz. De alig ittunk meg pár üveg bort és beszélgettünk. Aztán éjszaka hullócsillagokat kerestem, hogy kívánhassak és láttam is vagy 3-at. Majd bebújtam a sátorba a kis szerelmem mellé. Aki nem tudta türtőztetni magát és alaposan meghágott. Reggeli, beszélgetés. Többször is el akartam jönni, de mindig tartóztattak. Kedvesek voltak. Azért én aggódom az éjszaka miatt...

Szerintem megcsal

Finom vacsorával vártam haza az én uramat. Kata-féle lecsó és vargabéles volt - egy kicsit másképp... Virággal jött haza a drága, mert látta, hogy az előző elhervadt. Nagyon jó ízűen evett, szeretek neki főzni. Úgy veszem észre, hogy a beszélgetéseink egyre bensőségesebbek az idő előrehaladtával. Nagyon korán ágyba bújtunk. Itt is beszélgettünk. Aztán megkérdeztem tőle, hogy megcsal-e. Teljesen felháborodott. És nagyon rossz néven vette, hogy ilyet kérdezek tőle. Majd elkezdett szerelmeskedni velem. Nagyon örültem neki, mert már nagyon vágytam az érintésére és a testére. Meg is lett az eredménye... Persze meg is könnyeztem, mert már nagyon hiányzott nekem testileg. Most jó sokáig nem találkozunk. Nem jó :(

Nászút

Elég nehézkesen indult ez a dolog. Többször is felmerült, hogy menjünk - ne menjünk. Tekintettel arra, hogy időközben házat vettünk, a török és bolgár nászút ki lett lőve... De azt gondoltam, hogy viszonylag ritkán van az ember életében ilyen, úgyhogy mindenképpen el kell mennünk. A következő leküzdendő akadály a szabadságolás kérdése volt. Én finoman szólva sem vagyok eleresztve, tőle meg azt kérték, hogy augusztusban lehetőleg ne menjen el hosszabb időre. Mivel most voltunk kettesben, csak ez a lehetőségünk volt. Szerencsére kapott 2 szélső napra szabit, így elkezdhettem szervezkedni. Már korábban kipuhatoltam, hogy a francia riviérán még nem volt, így nem volt kérdés, hova megyünk. Szép környezet, szép autók, fényűzés. Pont nekem való. Mivel nem mondtam meg neki, hogy hová megyünk, így neki is meglepetés volt, szinte végig. Csütörtökön délután telefonált, hogy később jön, mert dolga van. Nem örültem neki. Aztán elkezdtem aggódni, hogy mi lesz vele az éjszaka közepén és hogyan fog olyan hosszú utat levezetni és hogyan fog tudni kikapcsolni. Hallottam, amikor hazaért, és szépen megvacsorázott. Én a szokott időben ébredtem, de tudtam, hogy későn ért haza, így nem keltettem fel. Egy idő után elmentem bevásárolni, hogy legalább azzal ne menjen az idő. Elég rossz lelkiállapotban értem haza, mert véleményem szerint más megoldás is lehetett volna a tegnapi dolgára, de inkább engem és a nászútunk került háttérbe. És ez nem esett túl jól, mert olyan férjem már volt, akinek a munkája volt a fontosabb és ezt nem szeretném még egyszer átélni. Nem akarok ismét a háttérben lenni. Értem én, hogy pénzből élünk, de minek a pénz, ha nincs kivel elkölteni. Talán átérezte, hogy miről beszélek, mert nagyon kedvesen próbált vigasztalni és ölelgetett, nyugtatgatott. Aztán végülis sikerült 8 körül elindulnunk. Az út nyugodt volt, jó sokat beszélgettünk. Irányítottam, jól is haladtunk, de a fránya GPS az utolsó 100 km-en már kiírta a végcélt, így a kezemben kellett tartanom. Aztán amikor átértünk a határon, akkor kristályosodott benne, hogy hová is megyünk. Amikor világossá vált, nem tudta leplezni az örömét. Lementünk az autópályáról, és a parti úton mentünk Nizzáig. A szállást kicsit körülményesen találtuk meg, de sikerült és be is vackoltuk magunkat. Este busszal be szerettünk volna menni a városba a sokat emlegetett fagyizóba, de nem jártuk sikerrel. A reptéren finoman szólva sem volt kedves a hölgy, a buszt lekéstük és a városi bringák működését sem sikerült megfejtenünk. Aztán végül autóval mentünk be. Szerencsénk volt, elég jó helyen találtunk parkolót. Nézelődtünk, sétáltunk. Én már majdnem feladtam a fagyizó keresését, de azért sikerült megtalálnunk. Közel 100 féle fagyi volt, alig tudtunk választani. Voltak érdekességek is, pl.: kaktusz, ibolya, és orchidea. Aztán a szállásra visszatérvén beájultunk az ágyba... Kellemes volt a hőmérséklet, így jó sokáig aludtunk. Az én édes kicsi férjem ágyba hozta a pezsgőt és a reggelit is. Meg persze áldoztunk a nászút lényegének oltárán is. Majd útra keltünk a Marinelandba. Pont elértünk a delfinshowt majd utána a fókashowkat is. A legnagyobb élmény azonban a gyilkos bálnák show-ja volt. A fotók beszédesek... Aztán úgy terveztük, hogy elmegyünk Saint Tropez-be, de Cannes-ban leragadtunk. Itt több kör után találtunk csak parkolóhelyet, a kocsiban átöltöztünk, majd belevetettük magunkat a Földközi-tengerbe. Kellemes volt :) Száradás-napozás után nyakunkba vettük a várost. Tátottuk a szánkat, és mivel éhesek is voltunk, vacsi helyet találtunk. Szerencsénk volt, mert találtunk egy szuper helyet, ahol volt 3 fogásos menü is. Előételként hallevest és salátát ettünk. Főételként: grillezett lazacot és steaket. Desszertnek: csokimousse-t és tiramisut. Vasárnap friss bagettet kaptam reggelire. Az úti célunk Monaco/Monte Carlo volt. Itt is csak tátottuk a szánkat, a sok csodálatos hajó és autó mindent vitt. Persze a város nevezetességeit is megnéztük és nem maradtunk le a hercegi palota őrségváltásáról sem. Bementünk a Casinoba is, ahol elvertünk a 10 eurónkkal 20-at... Aztán útra keltünk ebédelés céljából. Megálltunk egy szimpatikusnak tűnő faluban. Sajnos nem jártunk sikerrel. Már felmerült az is, hogy visszamegyünk Cannes-ba enni, de győzött a józan ész, és Nizzában ettünk. Kagylót. Meg rákot. De azért hús is volt... Ismét nyakunkba vettük a várost, néztünk strandfocit, elmentünk fagyizni, de végülis ott nem ettünk, csak én rózsafagyit egy másik helyen. És elérkezett a hazaút. Viszonylag gördülékeny volt. Anyukám finom vacsival várt minket, apu meg leitatta az én drága páromat.

Mégiscsak szeret

Ismét dolgoznom kellett este, így nem tudtam hazavárni, de a vacsora készen volt. Megvárt. Megvacsiztunk, sangriáztunk. Aztán volt fincsi közös orgazmus :)

Viharos hétvége

Alapvetően békés volt a hétvége. Együtt főzőcskéztünk, kajálgattunk. Aztán délután birkóztak egy a fiúk. Én szóltam, hogy sírás lesz a vége - és az is lett. A gyerek bosszút akart rajta állni, ami egy gyomorszáj rúgásban manifesztálódott, de időben elkapta, a gyerek elveszítette az egyensúlyát és bekoccant a feje az asztal lábába. Persze a gyerek megsértődött. Részben jogosan. Mindkettejüknek igaza volt. Próbáltam igazságot tenni, meg a gyerek lelkében is elhelyezni a dolgokat. Nem sok sikerrel. Aztán vasárnap reggel a gyereknek volt több esze és bocsánatot kért. Aztán a volt férjem cseszegetett. Elég rosszul esett, hogy nem le velem, mert ez az egész elkerülhető lett volna. Úgy éreztem, hogy cserben hagyott. Sokat nem dobott a hangulatomon a mekis ebéd sem. Ja, és ez volt az első hétvége, amikor egy ujjal sem nyúlt hozzám. Ez már a házasság hozadéka?

Már megint váratlanul toppant be

Szépen elterveztem, hogy ma csak magammal foglalkozok, mivel egyik fiúm sincs itthon. Miután a szükséges dolgokat elintéztem, éppen pihengettem, amikor megérkezett. Örültem, de azért szólhatott volna, h jön, akkor friss vacsorával vártam volna. Így 3. nekifutásra sikerült csak megvacsoráznia, ugyanis a kenyérpirító közben megadta magát. Csendes, békés este, majd szerelmeskedés :)

Megkezdtük a költözködést

Hajnalban indult, későn jött. De elhozta a hűtőt, mert most volt olyan autója. Szegényem, nagyon elfáradt, nem is zaklattam. Aztán reggel szóvá is tette...

Találkozás - más szemüvegen keresztül

Amikor a gyerekem megtudta, hogy összeházasodtunk, eléggé elcsüggedt. Még sírt is. Aztán elmondta, hogy a legfőbb baja az, hogy nem mondtuk el neki. Majd átment tagadásba, mely szerint az esküvőt nem tekinti hivatalosnak, mert nem ő vitte a gyűrűket. Szerinte ez csak eljegyzés volt... Mindenesetre sikerült megnyugodnia. Aztán amikor hazaért az én édes uram, akkor olyan érzésem volt, mintha másképp viszonyulna hozzá. Mintha próbálná újra elfogadni... Aztán a Debrecen BL-be jutását házastársi kötelezettséggel pecsételtünk meg. Még mindig jó :)

Összeházasodtunk

Aztán végülis a borotválkozás mellett döntöttünk... Mivel a szokások szerint az esküvőt megelőző éjszakán nem illendő együtt aludnia az ifjú párnak, mi is így terveztük. Aztán gondoltam, ha már úgyis minden másképp van, akkor miért pont ebben kellene ragaszkodnunk a hagyományokhoz... Kicsit később jött (ami aztán később kiderült, hogy nem volt véletlen.) Elég húzós napnak néztünk elébe. Reggel időben keltünk (ahogy szoktunk), szerencsére a héten csak ezen az egy napon volt jó idő. Reggeliztünk, majd elvitte a gyereket az oviba, én pakoltam. Aztán elmentünk a bankba aláírni a hitelszerződést. Ott volt egy kis nézeteltérésem a szerződés egyik pontja miatt, de nem jutottunk dűlőre. Aztán átmentünk a közjegyzőhöz, ott is lerendeztük, amit kellett. Ennek örömére, elmentünk egyet sütizni, majd felmentünk anyuékhoz, ahol a drágám apukámnak panaszkodott, hogy ki lett semmizve, mert megszüntette a számláját és az én számlámra jön a fizuja és mindene. Aztán hazavittem, közölte, hogy nincs kedve visszamenni a városba ügyintézni, így rám szakadt minden a szépítkezéseken felül. Beszaladtam a bankba, ahol közölték velem, hogy a közjegyzői számla nem jó, mégis nekünk kell fizetni. Eléggé bepörögtem, mert nem erről van szó. Egyből felhívtam, hogy intézkedjen. Mentem fodrászhoz, majd a sminkeshez. Amikor végeztem, hívtak a bankból, hogy ő megígérte, hogy elintézi, de még nem ért be. Egyből hívtam. Párhuzamos ügyintézés: ő intézi a bankot meg a csokrot, én pedig megyek haza és pakolok. Így is lett, amíg ki nem derült, hogy nekem nincs kulcsom, így nem tudok bemenni a lakásba - így a lépcsőházban vártam, amíg haza nem ért. Gyors pakolás, és indulás, mert már késésben voltunk. Az autóban voltam kénytelen átöltözni. Korán értünk a hivatalhoz, a tanúink már ott vártak minket. Előbb megkezdődött a szertartás, ami nagyon jó hangulatban telt. Remélem, hogy mi is a képeken leszünk, nem csak az anyakönyvvezető feneke... A drágám reklamált, hogy nincs hitvesi csók. Aztán persze a gyűrűhúzás után lett :) Pezsgőzés, fotózkodás, majd irány a kikötő a teljes násznéppel, eszegetni. Jöttek a sógoromék is, aki hozott nekem virágot meg pezsgőt. Kajáltunk, beszélgettünk, amíg jobb idő nem lett, és kezdetét vette a fotózás. Örültek nekünk a hajósok, jókat kívántak nekünk. Fotózkodtunk a kikötőben és a szigeten is, nagyon jó hangulatban telt. Aztán meghozták a nagyhajót is. 2-es viharjelzésnél ez felettébb élvezetes volt, pláne úgy, hogy a sógorom vezette a kishajót, és nagyon vigyorgott. Többször is úgy tűnt, mintha a fotósunk beleesne a vízbe, de sikerült megúsznia. Többször is szólt, hogy ne mozogjunk. Nem mi mozogtunk, hanem a víz hullámzott... Aztán kisvártatva átszállt a nagy hajóra, ott meg már olyan kedvet kapott, hogy ihaj. Miután kikötöttünk, meg akartunk pihenni a krimónál, de akkora szélvihar volt, hogy el kellett menekülünk. Ezután édeskettesben elmentünk vacsorázni Maurohoz. Ezúttal nem a megszokott színvonlú ellátásban volt részünk, de azért jóllaktunk. Én vezettem visszafelé, és mikor lekanyarodtam a kikötőbe, azt mondta az én édes uram, hogy a másik irányba menjek. Persze, hogy nem mentem, már nem volt mászkálni, fáradt voltam. Aztán kiderült, hogy foglalt szállást az Anna Mária Villában, hogy mégse egy hajón háljuk el a nászt... Aztán kiderült, hogy tulajdonképpen mindketten először násztunk a nászéjszakánkon... :)

Nászút

Szokás szerint korán keltünk, így sokat kellett várnunk a reggelire.Szerencsére nem mi voltunk az elsők :) És még híres embert is láttunk Pindroch Csaba személyében. Aztán elmentem az irataimat lecserélni, ami nem volt zökkenőmentes, de azért abszolváltam. Összepakoltam, és elindultunk a szülővárosába, hogy a csokrot elvigyük az apukája sírjára. Jó, beszélgetős útunk volt. Megcsodáltuk a családi sírboltot, majd beugrottunk bemutatkozni a bankban, meg egy kicsit ügyintéztünk is. Aztán mentünk az anyukájához. Jó fej volt, ebéddel várt minket. Aztán megmutatta a gyűrűjét. Hát. Anyukája finoman szólva sem volt elragadtatva. Egyből azzal jött, hogy anyuék tudják-e, hogy én már a harmadik vagyok. Meghogy az lesz az első dolga, hogyha erre jár, hogy elmondja nekik. Ez most mi? Az oviban vagyunk és megmondanak anyukámnak? Az ilyet nagyon nem szeretem. Amikor tőlem független dolgok miatt én szívok. Azért az előre kell bocsátanom, hogy anyukád sokat kockáztat ezekkel a kijelentésekkel... Nem vártam, hogy örül, mert nem. De ezúttal okosabb lett volna, ha hallgatott volna. Megbántott. Aztán az úton hazafelé megbeszéltük ezt a dolgot. Ő sem érti, hogy mi a baja. Mindegy. Nem találkozunk gyakran. Anyumék pezsgővel vártak minket, amikor mentünk a gyerekért. Aztán egész hétvégén főzőcskéztünk meg pihentünk. Vasárnap reggel pedig jött pitizve és lihegve (elég kiábrándító volt elsőre), hogy a kiskutyám azt várja, hogy játsszak vele...

Már csak 2 nap...

Főzés-túltengésben szenvedtem. Mindenki mást akart: ő furfangit, a gyerek meg pizzát, így csináltam mindkettőt. Palacsintát csak azért nem sütöttem, mert nem gondoltam, hogy még belefér valakibe... Fáradt volt a drága. Viszont foglalkoztatja az esküvő. Kérdezte, h megborotválkozzon-e... Nehéz kérdés. Szexi, amikor borostás, de a képeken talán jobban mutatna anélkül...

Vita 2.

Reggel meg merészeltem kérdezni, hogy várható-e, hogy megkapjuk az ígért pénzt, hogy ki tudjuk fizetni a ház önrészét, s ha nem, akkor van-e alternatíva. Eléggé felháborodott a kérdésen. Nem értem, hogy miért. Az lenne gond, ha nem foglalkoztatna a dolog, és úgy tűnne, mintha az egész balhét ráhagynám. Ez nem én vagyok. Lehet, hogy ez gond, de én ilyen vagyok. Anyagi ügyekben nincs barátság és elég sokat buknánk, ha ez nem jönne össze. Nem tetszett, ahogy kezelte ezt a kérdést. Személyes sértésnek vette. Pedig egyelőre én vagyok az, aki a nagyobb kockázatot vállalja az egészben. Én elhiszem, hogy az eddigi asszonyok ezzel nem törődtek, de bennem ennél több felelősségérzet van. Miután kipréselt magából egy lerázós választ, kértem, hogy ne legyen a továbbiakban ilyen kölcsönadogatás. Pláne ne idegen és tróger embereknek. Erre teljesen felháborodott, hogy egyébként mit képzelek, hogy ebbe beleszólok. Azt gondolom, hogy teszek annyit a közöshöz, hogy megbeszéljünk ilyen dolgokat. És ha annyit nem érdemlek, hogy megbeszéljük, akkor nincs miről beszélnünk. Alapvető bizalmi kérdés, hogy az ilyen dolgokat megbeszéljük. Ha pedig nem beszéljük meg, és a megkérdezésem nélkül nyúl a közös kasszához, az bizalomvesztéshez vezet. Ezt akarod? Ezt kockáztatod. Megéri? Én nem gondolom. Ha szerinted igen, akkor elhamarkodtunk bizonyos dolgokat. De úgy tűnik, hogy ez még időben kiderült. Az gondolom, hogy van alternatíva. De akkor aszerint kell élnünk. Csak eddig nem ebbe az irányba mentünk. Mivel az eddigi cselekedetek azirányba mutattak, hogy közös kassza, minden egy helyen és közös elosztás, azt gondoltam, hogy így lesz. Amennyiben nem beszéljük meg az anyagi dolgokat, akkor más, egyértelmű elszámolási módot kell találnunk. De akkor beszéljük meg és kössünk kompromisszumot. Nem gondolom, hogy a nyakunkba vett teher ismeretében pénz kellene osztogatnunk. mindenféle fura alaknak. Közel 11 milliós hitel van a nyakamban. Én viszem a bőröm a vásárra. Értünk. A családunkért. Ezt kockáztatnád? Csak azért, mert nem éreznéd jól magad egy olyan szituban, ahol nemet kell mondanod egy idegennek, mert ne adj isten, megbeszéld velem? Tök egyszerűen le lehet ezt rendezni. Nincs és kész. Kinek mi köze az anyagi dolgainkhoz? Ha neki nincs, nekünk miért kellene, hogy legyen? Ezt megnyugtatóan le kell rendezni. Számomra elfogadható a külön kassza is, de akkor aszerint kell tervezni és megbeszélni. Szerintem fontos ez egy kapcsolatban. Nem akarok anyagi viták miatt sem vitázni sem elválni. Sarkallatos kérdés. Ha ez nem elfogadható számodra, én elfogadom. És ha elbizonytalanodtál, azt is. Akkor inkább ne házasodjunk össze. Még le tudjuk mondani.

Vita 1. - folytatás

Reggel, miután a gyerek elment (akit miatta sikerült megbántanom - de talán még időben sikerült kiengesztelnem), a füle botját sem mozgatta. Eszébe sem jutott utánam jönnie, vagy beszélgetnie. Nem jó irányba mennek a dolgok. Nekem ez nem tetszik. Aztán az ebéd utáni sziesztát követően elhívott fagyizni. Nem értem, hogy miért nem képes azt mondani, hogy nem cselekedett helyesen. Nem gondolom, hogy mindig nekem kellene bocsánatot kérnem. Ezt el is mondtam neki. Nem tudom, hogy vette-e az adást. Én nem kérem, hogy megváltozzon, én így szeretem. De azért a korábbi hibáiból tanulhatna. Nem biztos, hogy szerencsés hallgatni, ha valami baja van. Hiszen akkor nem tudom, hogy mi bántja. Én már többször szóltam, hogy figyeljen jobban. Ha ő szereti, hogy kényeztetik, akkor én is szeretem, hogyha odafigyelnek rám. Ha belekényelmesedünk, nem jutunk előbbre. Nem tudom, hogy mi van, de én egyre bizonytalanabb vagyok abban, hogy összekössük az életünk.

Vita 1.

Szombaton délelőtt csak úgy elvoltunk. Én házimunkáztam, a fiúk meg csinálták, amihez kedvük volt. Mentünk anyuékhoz ebédelni, befestettük a hajamat, és indultunk. Eléggé feldúlt volt, hogy akkor indulunk, amire ígérte, hogy érkezünk. Hazamentünk strandcuccért, annak ellenére, hogy én többször is mondtam, hogy nem akarok strandolni. Mivel várható volt, hogy a volt felesége legjobb barátnője is ott lesz, nem akartam magunkat kitenni a rosszindulatú észrevételeknek. Nem gondolom, hogy bármelyikünknek is szüksége volna arra, hogy az én hájamon vagy szőrős lábamon csámcsogjanak. Délelőtt azt is megkérdeztem, hogy strandidő van-e, mire a válasz az volt, hogy nem. Megnyugodtam, így nem kellett gyantáznom, hiszen az esküvő miatt hétfőn amúgyis megyek ilyen szakemberhez. Egész úton nem beszélt velem. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy mi miért történik, de egyáltalán nem vette az adást. Nem értem, miért nem képes a másik fejével gondolkozni. Én legalább megpróbálom. Változatlanul nem értem, hogy miért műsorozott ennyire. Nem késett el sehonnan, és volt olyan, aki ígérte, hogy eljön, de nem jött, és még csak nem is szólt. Útközben láttam a gyerekem apját. És kiderült, hogy miért nem tudott eljönni a gyerekért. Ennyit a halaszthatatlan dolgairól. Meg, hogy kinek mi a fontos. Vajon hányadszor vert így át? Aztán amikor Balatonfüredre értünk, a gyerek mondta, hogy ő nem akar fürdeni. Gondoltam, akkor jobb, ha mi be sem megyünk. Erre hozzám vágta a táskát és elrohant. Semmi kocsikulcs, semmi egyéb. Volt időm gondolkodni, amíg a gyerek játszott. És rájöttem arra, hogy ő egy imádnivaló bohém fiú, aki nem apának való. Amint buli szagot érez, egyből megvadul... Mi nagyon jól elvoltunk, játszótereztünk, ettünk-ittunk,fagyiztunk, sétáltunk, láttuk kikötni a hajónkat. Aztán amikor jött a vihar, megszólalt a lelkiismerete, és felhívott, hogy hol vagyunk. Kijött értünk és mentünk a nyaralóba, ahová jöttek a többiek is. Jót dumcsiztunk és utána mentünk vacsorázni. Azért néha kakaskodott egy kicsit. Nem nagyon tetszett neki, hogy mással is beszélgetek... Éjszaka megint én vezettem hazafelé. Óriási vihar volt, de szerencsésen hazahoztam a családot.

Tervezett érkezés

Ma este tervezetten érkezett. Szépséges parizeres vacsorát kapott. Meccset néztünk, meg a napi rutin. Aztán este csak összebújtunk. És kezdeményezett is. Már azt hittem, hogy sosem fogja megtenni. Betudtam a fáradtságának, de azért már elég régen voltunk együtt. Mosolygós reggelit kapott tükörtojással. Ebéd közösen. Vőlegényruháért rohangáltam, amíg ő tanuskodott. Túl sok sikerrel nem jártam. Vagy méret nem volt, vagy az ára volt magas. Aztán végülis a drága helyen kötöttünk ki. Nem gondoltam volna, hogy megveszi ilyen áron. Ezek szerint tud még meglepetést okozni. Aztán, amikor megnézte magát a tükörben, közölte, hogy ehhez kell cipő is. Tényleg? Mintha ezt már mondtam volna. Szerencsére azt is sikerült találnunk. Lassan összeáll a kép...

És újra

Szegényem. Megint haza kényszerült jönni. Mérges vagyok a tesójára. Nem tudom, miért nem ért a szóból. Drágaságom meg csak tűr csendben. Meg utazik, rengeteget. Korán kel, és fáradt. Nem jó ez így. Ha nagyon rövid idő alatt nem történik semmi, akkor nem tartom a szám. Jó volt összebújni vele este.

És megint...

Örülök én, de sajnálom, hogy más hülyesége miatt kell ennyit autóznia. Remélem, hogy mielőbb megoldódik a dolog.

Megint csak úgy beállított

Elég zsúfolt volt nap volt mindkettőnk számára. Ő most tért vissza a melóba és meg az életünket szerveztem. Ettől függetlenül tartottuk egész nap a kapcsolatot. Este többször is hívtam, de csak később vette fel. Épp úton volt - hazafelé... Aztán hamar haza is ért. Volt egy kis probléma a hajókkal. Megvacsiztunk. Beszélgettünk. Elmondtam neki, hogy szeretném elvinni a csokromat apukája sírjára. Azt hiszem, jól esett neki. Reggel pedig kis évődés és közös reggeli után együtt indultunk munkába.

Nyaralás 2012.

Elég zsúfolt a nyár, még szerencse, hogy a pihenést már nyár elejére időzítettük. Még márciusban lefoglaltunk egy prágai utat a barátnőmékkel. Miután elvittük a gyereket az oviba, felvettük őket és útnak is indultunk. Az út szerencsére zökkenőmentes volt, bár többször is meg kellett állnunk a folyó ügyek miatt. Azt első megállónk Kutna Horá volt. Megnéztük a templomot valamint a Csontkápolnát. Aztán elmentünk és ettünk egy jófajta cseh ebédet, ahol megtudtuk, hogy a barátném végre kisbabát vár :) Aztán elfoglaltuk a szállást és elmentünk tradicionális cseh vacsorát enni. Ami rántott karfiol volt. Hmm. Nagyon nem erre számítottunk. A vacsora kudarca után nyakunkba vettük a várost. Nagyon jó szimata van a keresztgyerekünknek, ugyanis olyan helyre irányított minket az anyukája orra után, hogy ihaj. Helyben készült sört forgalmaztak és nagyon jó volt a konyhájuk is - első ránézésre. Mi nem ettünk ugyan, de ők igen, és megfogadtuk, hogy a szálláshoz kapott tradicionális cseh vacsoráról lemondunk, inkább itt eszünk. Miután jól laktak az éhesek, mentünk tovább a Vencel térre, ahol megkívántunk egy jó ki kolbászt. Jó fej volt egy pasi, teli szájjal mutogatta, hogy melyiket érdemes enni. Aztán meglátogattuk a vonatos helyet, amit mindenkinek szeretettel ajánlunk: Aztán hazametróztunk. A reggeli jó volt, és elég korán indultunk a város felfedezésére. Az első állomás a Hradzsin volt. Megnéztük a várat, a templomot körbe jártuk, mert nem találtuk meg a bejáratát, aztán bementünk, megnéztük azt is. Majd elmentünk az aranyutcába is, de mivel csak kombi belépőt lehetett kapni, ezért újra végigjártunk mindent. Még egykori egyetemi társával is találkoztunk... Aztán találtunk egy nagyon jó, családias kis éttermet, ahol jót ebédeltünk, többek között pivni syr-t is. Ami nagyon büdös sajt, viszont nagyon finom íze van, ha ezen már felülemelkedtünk. Elmentünk, megnéztük a Károly-hidat, majd a régi főteret. Aztán megkerestük a zsidó negyedet. Második nekifutásra sikerült is... Aztán bedobtunk egy finom csülköt, majd ismét "vonatoztunk" egyet. A fárasztó nap után édes az alvás. Reggeli után robogtunk tovább Cesky Budejovicébe, majd Cesky Krumlauba. Itt megnéztük az Unesco részét képező várat a várvédő macikkal és óriási nagyot ettünk. Viszonylag későn értünk haza, de azért egy mosás muszáj volt, mert ugye másnap indultunk nyaralni... Miután visszaszereztük a gyerekem, robogtunk is tovább. Zökkenőmentes út után érkeztünk a családi nyaralóba. A lányai természetesen megint soká jöttek. Komolyan mondom, nem értem, miért nem lehet telefonálni. Viszonylagos nyugalomban telt a nyaralás. Strandoltunk, pihentünk. Az aquaarénát megfúrta a család, így oda nem mentünk. Nagyon nem tetszett neki, hogy leszavaztuk. Utána mindenkinek őt kellett engesztelnie. Minden nap közös főzés volt, meg jó kis beszélgetések. Közben sikerült kiadni a lakást, így még ott is pakolásztunk egy kicsit. Az utolsó nap elmentünk a Nyíregyházi állatparkba is. Fókamóka és egyéb nyalánkságok. Jobban zártuk ezt a nyaralást, mint a tavalyit...

A fekhely mellett most is töltve áll...

Miután a gyerek elment apukájához, egymásnak estünk. Végre. Már azt hittem, hogy berezelt. Aztán közös olvasás volt. Az ágy mellett hűvös koktéllal. A meleg miatt teljesen kikészültünk, egész nap csak aludtunk. Azért közben volt még egy kis huncutkodás... Filmet nézett, ami engem nem nagyon kötött le. 2,5 év után most először unatkoztam mellette. Hmmm. Hanyatlik a kapcsolatunk :( Este pedig romantikus szex zenével.

Most akkor mi van?

Reggel kicsit be volt tojva, hogy mi van, ha tényleg terhes vagyok. Már régen volt nyávogós kicsije (bár egyik most is rendszeresen nyávog) Anyuékat vártuk ebédre. Én főzte többnyire, mert ő még nem érezte magát túl jól. Reggel többször is volt a városban, pezsgőt is vett a nagy bejelentéshez. Elég nehezen ment az ebéd. Láttam rajta, hogy izgul. Megnéztük a prágai képeket és anyuék bolgár nyaralásainak fotóit. Már azt hittem, hogy meg sem mondja, amikor összeszedte magát és előállt a farbával. Anyuék eléggé meglepődtek. Nem tudtam felmérni, hogy örülnek-e vagy sem. Biztos hallgatok majd emiatt. Egyébként egész nap elég fura volt. Délután megpróbáltam elcsábítani, de nem hagyta, azt mondta, majd este. Mikor elmentem lefeküdni, nem jött utánam, csak éjfélkor, igaz akkor próbálkozott, de épp aludtam...

Megkukult

a kékszalagon a nagy hőségben. Természetesen ez a Kék Szalag sem indult zökkenőmentesen, ugyanis a hajón nem volt vitorla. Nem is tudom, hogy a tesója ezt hogy képzelte. Aztán végülis a mi hajónkkal indultak el. Vidáman, egész nap jó hangulatban. Többször is adott életjelet magáról, jól haladtak, jókedvűek voltak. Aztán este 9-kor hívott, hogy érte tudnék-e menni Keszthelyre. Egyből autóba ültem és száguldottam érte. Nem tudtam, hogy mi van. Amikor odaértem a kikötőbe, eléggé fújt a szél, 2-es viharjelzés volt. Aztán mikor megtaláltuk egymást, akkor kiderült, hogy valószínűleg napszúrást kapott. Nem vagyok vele, aztán megbetegszik... Mivel nem jött meg, mondtam neki, hogy lehet, hogy 3-an várjuk haza. Örült neki. Nagyon.

Balatoni nyár

Ezen a héten megint jó sokat voltunk együtt. Pénteken sietett. Szegény, még haza sem ért, már nyomtam is a kezébe a porszívót. Jött, látott és megint tarolt. Valahogy nem tudunk ellenállni egymásnak. S ez így van jól. Szombaton elvoltunk én az okoskámmal ismerkedtem, ő pedig aranygaluskát csinált. Pont olyat, amilyenre vágytam. Délután elmentünk a helyi vizes parkba és ott lubickoltunk jó sokáig. Este hamburgert sütött. Aztán vasárnap én pihenni szerettem volna, de határozottan fellépett és elmentünk a Balatonra. Útba ejtettük anyuékat (vittünk nekik aranygaluskát, mert tegnap nem jöttek pedig állítólag meg akarta mondani nekik az esküvőt), majd irány a tó. Megebédeltünk, majd mentünk is ki a vízre. Persze megint szexualizáltunk, ovulációm lévén orálisan elégítettük ki egymást. Hmm. Egyre jobb... Jó sokat voltunk a vízen. Pihentünk, aludtam, olvastam. Este elmentünk vacsorázni. Az úton sérelmezte, hogy megnéznek a férfiak az utcán...

Nosztalgia

Mivel csütörtökön nem volt programom délutánra, lementem hozzá a Balatonra - nosztalgiázni, hiszen 2 éve is hasonlóképpen jártunk el, csak akkor még illegálisan. Ki is futottunk a hajóval annak rendje és módja szerint. A tó közepén elfogott minket a vágy és egymáséi lettünk, pont, mint 2 éve. Mivel csak huncutkodásra telt, ezért este folytattuk, ahol abbahagytuk. Mert jó vele. Mint mindig.

Allergia

Együtt mentünk a nagyvárosba, családilag. Őt kitettük a munkahelyén, majd elmentünk csatangolni. Egy Tropicarium, egy kis játszóház, egy kis 3D mozi (Madagaszkár 3). Aztán rohantunk is érte, mert közös allergia vizsgálatra mentünk. Érdekes dolgok derültek ki mindhármunkról. Neki jószerivel már élnie sem volna szabad :) Aztán elmentünk a szentendrei házhoz. Most kerültem először a közelébe. Nem szívesen vallom be, de az, amit láttam belőle, tetszett. Mindezt még tetézte egy hangulatos kis vacsorával a Duna parton, ahol engem eléggé levettek a lábamról egy gusztán tálalt halászlével...

Meglepi buli

Én viszonylag időben hazaértem, pedig messziről jöttem. Kicsit segédkeztem a meglepi buli előkészületeiben, elmentem a gyerekért és megpróbáltam kicsit pihenni. Elég korán le is feküdtem. Egész este nem jelentkezett, bár utalt arra, hogy mi vár rám. Azért egy hazacsábítós sms-t írtam neki, csak hogy megmaradjon az érdeklődése... Éjjel megérkezett. Elég mérges voltam, mert megint szittyósan vezette le azt a hosszú utat. Nem értem, miért nem tud megmaradni a valagán. Mindenesetre felpuszilgatott az alvásból és egymásnak estünk. Még yoni masszázzsal is készült. Aztán reggel újraforgattuk az estét. Délelőtt a meglepi bulira készültünk, ami szerencsére jól sikerült. Főztünk, sütöttünk. Még táncoltunk is. Aztán este, mikor elcsendesedőben volt a ház, ismét elkaptuk egymást. Komolyan mondom, nem is tudom, hogy mi van velünk. Reggel siettünk haza, majd miután gyermektelenek lettünk, forró vizet engedett nekem, pezsgőt töltött és gyertyát is gyújtott. Épp csak a hangulat kedvéért. Aztán persze én is rákontráztam - felvettem a fürdőruha fölé valómat fürdőruha nélkül. Még jó, hogy egymáséi lettünk. Aztán elmentünk anyuékhoz élménybeszámolót hallgatni, aminek kapcsán én kedvet kaptam egy bolgár nyaraláshoz. Találtam is jót, mire közölte velem, hogy volt ott az előző feleségével és egyébként sem tud eljönni augusztusban. Eléggé bemérgedtem. Bezzeg a lányaival elmegy augusztusban, és azért ott a hangulat eléggé kétes kimenetelű. Egyébként meg a másik csajjal állandóan utazott, engem meg alig visz valahova. Max akkor megyünk, ha én intézem. Szóvá is tettem - persze a régi nóta, de válaszolni most sem tudott a felmerülő kérdéseimre... Kicsit duzzogtam, de azért hagytam magam kiengesztelni. Este külön életet éltünk: ő meccset nézett, én pedig lefeküdtem. Észre sem vettem, amikor bejött. Viszont reggel nem bírta megállni, és felébresztett - persze szexualizálási célból. Az utóbbi időben valahogy gyakrabban adózunk az egyéb lehetőségeknek. Ez persze nem baj...

Visszatérő emlékek

Nem mentem túl jó kedvvel, hiszen tudtam, hogy ezúttal nem lesz ott. Amikor társaságban voltam, nem volt olyan vészes, de egyedül mindig eszembe jutottak a két évvel ezelőtt történtek: - amikor megláttam a kopasz nyakát - amikor titokban sms-eztünk - amikor együtt háltunk - amikor mindenki szeme láttára táncoltunk a gálán. Az Aquaticumban vártam, hogy melyik pálmafa alól ugrik ki. Minden piros fürdőnadrágosnál vártam, hogy talán ő lesz az. Persze ő meg rám sem tojt... :( Nagyon szűkszavúan válaszolt az sms-eimre is. Brrr.

2 évvel ezelőtt

Régen voltunk már ilyen sokat külön, ugyanis engem tovaszólít a kötelesség. Viszont 2 évvel ezelőtt sok minden történt. Érdemes visszalapozni...

Családi nap

A cégem családi napjára voltunk hivatalosak. Nem volt sok bizodalmam, hogy eljönnek, de végülis időben megérkeztek. Pont akkor, amikor vért adtam. Azt hiszem, hogy szépen elfoglalta magát mindenki. A tombola után hazajöttünk, átöltöztünk, megmutattuk a házról készült fotókat a gyerekeinek is - akiknek nagyon tetszett. Csakúgy, mint az anyukájának (ez azért elég nagy meglepetés volt) Aztán a bálban már nem voltunk annyira aktívak, így viszonylag korán hazajöttünk. Rommá áztunk. Miután lefeküdtek a gyerekek, adóztunk a testiségnek is. Reggel beszélgettünk és elmondtam neki, hogy én előre szeretném megmondani a szüleimnek, hogy férjhez megyek - mert megérdemlik. Sokat köszönhetünk nekik (gyakorlatilag a nászajándékot már megkaptuk). Meg ugye én vagyok az egyetlen gyerekük, szerintem jár nekik, hogy velem/velünk örüljenek. Elmondtam neki azt is, hogy én nem szólok bele, hogy ő ezt hogyan kommunikálja, és tiszteletben tartom a döntését és semmilyen fórumon nem fogom kellemetlen helyzetbe hozni. Meglepő módon, nem ellenkezett. Sőt. Azt mondta, hogy ő fogja megmondani. Hmmm. meglepő fordulat. Ami sajnos rövid ideig tartott, mert közben kiderült, hogy ő majdnem elbizonytalanodott, ami nekem azt jelenti, hogy elbizonytalanodott. És mind kiderült, csütörtökön azért nem közeledett, mert "nem érezte komfortosan" magát a papírmunkától. Egy világ omlott össze bennem. Én így már nem akarom. Ezek után mire számítsak? Megismétli magát a történelem? Én ezt nem szeretném. Azt a baj, hogy csak a pozitív jeleket vettem észre, a negatívakat nem. Pl. egyáltalán nem választott magának tanut. Vajon ciki bármely barátját megkérnie? Nem értem. Értelmes emberek vagyunk, miért nem mondja meg? A nászút ügyében sem tett lépéseket (legalábbis én nem tudok róla). Ezek szerint oda sem megyünk. Mik ezek, hogyha nem egyértelmű jelek? És amikor ezt szóvá tettem, akkor képes volt azt mondani, hogy ha így viselkedem, azzal azt érem el, hogy nem fogja elmondani ezeket a dolgokat. Hát ez szép. Akkor mi értelme a kapcsolatunknak? Megmondtam neki, hogy holnap lemondom az egészet. Nincs rá szükség. Azt sem szeretném, hogy fancsali képet vágjuon a képeken, mert épp nem érzi komfortosan magát. Azt, hogy eztán mi lesz, nem tudom. Amikor elköszöntünk, azt mondta, hogy szeretné, ha mire visszaér, ott legyek a hajón és hogy a terveinket ne változtassam meg. Azt biztos, hogy nem leszek ott. Nem érzem úgy, hogy nekem kellene bocsánatot kérnem. Sőt, ha jól belegondolok, hirtelen nem is jut eszembe olyan, amikor ő kért volna. Én vagyok sárba taposva és megint én könyörögjek? Ezúttal nem. Túlcsordult a pohár. Tényleg nem érzem úgy, hogy nekem kellene tepernem.

Anyakönyvvezető és fotós

Mivel épp a nagyvárosban volt dolgom, leegyeztettem az anyakönyvvezetővel, hogy beugranánk. Szerencsére korán végeztem, így eljutottam a nagy bevásárlóközpontba, ahol volt lehetőségem körülnézni "menyasszonyi ruha" ügyben. Persze a megszokott helyben ismét nem csalódtam. Igazából 2 ruha közül alig tudtam választani, de győzött a józan ész, és a kényelmesebbet vettem meg. Szerintem nagyon csinos... Aztán futottam még egy kört cipő ügyben is, de sajnos nem jártam sikerrel. Kb. az utolsó előtti pillanatban indultam el ahhoz, hogy időben odaérjek. Ő persze előbb ott volt, de csak pár percet kellett várnia rám. Bementünk, megbeszéltük, adatot egyeztettünk, és mentünk is a kikötőbe vacsorázni. Épp, hogy elkészült, amikor megjött a fotós is. Én nem is számítottam rá, hiszen nem válaszolt. Megnéztük a kikötőt, a szigetet, a Balatont és a hajókat. Azt mondta, hogy nem lesz gond a fotókkal. Kihajóztunk, nagyon jó volt a szelünk. Aztán lepihentünk, tv-ztünk, mintha otthon lennénk. Nagyon furán távolságtartó volt, de talán jobb is, mert nagyon fájtam.

Gyermekműsor

Olyan finom krumpli főzeléket főztem, hogy hét nyelven beszélt. Kicsit későn értünk haza, így nem végeztem el teljesen. Murphy: ha ér későn érek, ő korábban jön. Nem volt gond, segített befejezni a fasírt sütését. Amikor elcsendesedett a ház, és nekifogtunk volna a szokásos szöszmötölésnek, a gyerek teljesen kiakadt, hogy miért tesszük be az ajtót. Teljesen készen voltunk. Én beszéltem vele, ő beszélt vele, de a gyerek csak hajthatatlan volt. Aztán kitaláltam, hogy kapcsoljuk be a tv-t, akkor megnyugszik, hogy hallja, hogy fenn vagyunk, és nem lesz gond. És így is lett :)

Lakodalom

Most sem múlt eseménytelenül a hétvége. Viszonylag korán érkezett. Megvacsorázott. Aztán megvacsorázott, majd megvacsorázott. Az áldozat nagyjából 1 kg chillis bab volt. Kitakarítottunk majd nyugovóra tértünk. Reggel a fiúk megcsinálták a maradék házimunkát (azt, ami maradt nekik előző napról) én meg pakoltam. Korán mentünk anyuékhoz, hiszen volt még fodrászolás is, és viszonylag hosszú út állt előttünk. A finom ebéd után neki is indultunk. Légvonalban nem voltunk nagyon messze, a közlekedés elég macerás arra felé. Elég jó időt futottunk, a főnökéék már ott voltak. Ennek örömére ittunk is egyet. Mindnyájan egy sznob esküvőre voltunk felkészülve - így nem volt olyan nagy a csalódás. A szállásunk a nagyon szép Duna Residence Villaparkban volt. Miután mindenki megérkezett, autóba vágtuk magunkat és éppen hogy odaértünk a neszmélyi Hilltop Borhotelbe, ahol az egész hacacáré volt. Önmagunkhoz abszolút híven szemben haladtunk az árral egy darabig. Aztán felküzdötük magunkat a hegytetőre, ahol a ceremónia zajlott. A menyasszony átlagos volt, azt viszont feltűnő, hogy nem volt rajta melltartó és pink volt a cipője. Mindegy, ő tudja... Útban, a csoportképhez, átmentünk a boldogságkapuján, majd ismét megküzdöttem a csokorért. Nem lett az enyém, de mentségemre legyen mondva, ezúttal ugrottam érte. Számítottunk arra, hogy lesznek érdekes dolgok az esküvőn, de igazából 2, nem megszokott dolog volt: az előétel sushi volt, és nem volt süt, hanem valami francia édesség több ízben. Az este jó hangulatban telt, sokat táncoltunk és beszélgettünk. A menyasszonytánc során közös erővel elloptuk a menyasszonyt. Éjfél után hágott a tetőfokára a hangulat, még az asztalon is táncoltunk. Hajnali fél 3-kor indultunk haza, azt gondolom, pont a megfelelő időben. Pihi, majd a másnapos ápolgatása. Viszonylag hamar összeszedtük magunk, útközben ebédeltünk, majd kb 50 km-re meg kellett állnom, mert már nem bírtam tovább nyitva tartani a szemem - szerencsére ő már össze tudta szedni magát annyira, hogy hazaérjünk. Ebéd utáni alvás, majd nyomás a gyerekért. Közös cseresznye szedés és vacsora. Hogy őszinte legyek, ebben a társaságban sokkal jobban éreztem magam, mint a baráti társaságában. Talán azért, mert úgy éreztem, hogy itt nem kísértett a múlt. Tv nézés közben pedig megkérdezte, hogy lennék-e a felesége...

Pizza

Mint mindig, most is hálás közönség volt. Szerintem felejthető volt, de ő ismét az egekig magasztalta. Mert ilyen. És mostanában valahogy rákaptunk a manuális örömszerzésre...

Eperlekvár

Előző nap mondogatta, hogy eperlekvárt akar készíteni. Nem gondoltam, hogy komolyan gondolja. Pedig igen. Elmentünk "szedd magad" akcióban eperért. Egy idő után eléggé elcsüggedtem, mert nem ment annyira a szedés - a korán érkezők eléggé megkopasztották az ültetvényt. De azért 1,5 óra múltán sikerrel jártunk, éppen annyit szedtünk, amennyit terveztünk. Hazaérvén egyből nekiálltunk az eper tisztításának, majd a főzésnek. Elég lassan készült el, de finom lett (még nekem is, pedig én nem szeretem a lekvárt).

Nagycsalád - kicsit másként

Pünkösdvasárnapot az én nagyobb családommal töltöttük a hegyi mulatságban. Anyuékat is mi vittük. Jó nagyokat ettünk, próbálta kiismerni magát a szövevényes családi kapcsolatokban. Volt, akivel most találkozott először. A madarak az csiripelték, hogy nagyon szimpatikus volt mindenkinek. Megnéztük a mulatságot is, itt szépen elvonultak apuval sörözni, elég hosszú időre. Hazafelé megmutattuk anyuéknak a házikót. Tetszett nekik nagyon.

Szülinap

Kisfiam szülinapját ültük. Finom ebédet főzött - anyukám igényei szerint a spárga volt a középpontban. Aztán megköszöntöttük a 7 évest, aki ettől kezdve kivonta magát a forgalomból. Mi pedig megnéztük a lakodalmas képeket.

Ő sem áll ki mellettem :(

Azt hittem, hogy más, mint a többi férfi. De nem. Ő sem áll ki mellettem. Mindig azt mondja, hogy nem szól bele a dolgaimba, de ez csak kamu. Általában igen. Persze, amikor szükségem volna egy kis erősítésre, akkor mossa kezeit...

Annyira tudtam,

hogy hétvégén megint balhé lesz a lányai miatt. Úgy volt, hogy megyünk együtt a Balatonra. A várható időjárás miatt, ezt a programot eltolta és idejöttek volna. Ha beszélnének magyarul. Komolyan mondom, nem értem, hogy miért nem lehet beszélni már velük és az anyjukkal beszélni... Végülis talán jobb is így, legalább a komolyabb veszekedés elmaradt.

Házasok lettünk

No, nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk... Ma leelőlegeztük a házat, és megkötöttük az adás-vételi szerződést. A gyerek perselyére nem volt szükség, majd csak vészhelyzet esetén használjuk fel - ő ajánlotta fel. Kicsit macerás ez az eladó, okos ember létére (vagy éppen azért) van egy kis agylövése. Pezsgő helyett szex-szel ünnepeltük meg új életünk első lépcsőjét. Mozgalmas időszak áll előttünk, remélem, sikerrel vesszük az akadályokat.

Szakértő

A reggeli után elmentünk anyuékhoz, megebédeltünk, majd délutáni szieszta. Utána elkaptuk egymást. Aztán délután kimentünk megnézni a házat, ezúttal szakértővel. Ő sem talált benne nagyon hibát, így egymás tenyerébe csaptak a fiúk, úgyhogy úgy tűnik, hogy házasság nélküli házasok leszünk rövidesen. Örülök neki nagyon. Este gyengédek voltunk egymáshoz. Olyannyira, hogy nagyon hamar elment. Állítólag jól elő volt készítve... Pedig ritka, hogy a 2 aktus között ilyen rövid idő alatt összeszedje magát. Ezek szerint még tényleg szeret. Remélem, nem csak a ház fölötti öröm miatt sikerült...

Harisnyakötő

Pénteken disznóvágáson voltunk. Nem örömből, hanem kötelességből, ugyanis még meleg húst vittek az esküvőre. Én eredetileg nem akartam menni, de mivel apu kidőlt, én vettem át a stafétát. Keményen dolgoztunk, így viszonylag hamar el is végeztünk. Beugrottunk anyuékhoz, vittünk kaját, áradoztunk egyet a házról, majd mentünk a gyerekért. Egy kis plazas affér után az ember úgy próbálta megnyugtatni a gyereket, hogy bedobta neki a kecót. Persze a gyerek kapott az alkalmon, és meg akarta nézni. Mi csak kívülről gondoltuk, de a gyerek belevetette magát sűrűjébe. Azt mondta, hogy odaadja az összes zsebpénzét, csak vegyük meg. Még kiskutyát is választhat és a nevét is ő választhatja meg. A szombati napunk is zsúfolt volt. Reggel mentünk autót takarítani, illetve fodrászkodni. Aztán ők anyukámmal útra keltek, mert ő ment az autót díszíteni, anyu meg hajakat. Mi apuval mentünk egy kicsit később. Az autó valami gyönyörű volt. Azt esküvőről nem akarok áradozni, mert ne tisztem, épp csak arról emlékezek meg, ami minket érint. 1. Felálltunk a csokordobáshoz. Egyenesen nekem irányozták, de csak pattant a karomon. Nem mozdultam érte, gondoltam, vannak még ott fiatalok, akiknek még nem adatott meg... 2. Apukám említett anyunak, hogy van az ujjamon karikagyűrű. De mivel Gáboron nem volt, nem merték megkérdezni... 3. A fiúk felálltak a harisnyakötő elkapásához. Mi dupla eséllyel indultunk - sikerrel. A gyereké az érdem :) A menyasszony próbálta itt is irányítani a dobást. Jó érzés, hogy sokan drukkolnak nekünk.

Álomotthon

Én feladtam már, hiszen sok 18 millió forint. Sokat sakkoztam, de egyszerűen a körülményeket figyelembe véve nem vállalhatjuk. Most még oké, de ha gyesen leszek... Délelőtt küldött nekem egy rakás ingatlant, de mindegyikben láttam valami gondot. Régi, ronda, rossz a fűtés, stb., stb. Volt olyan, mit meg sem néztem, mert eleve kizártam. Aztán este, amikor hazajött, akkor beszélgettünk sokat. Én már ugye lemondtam a rönkházról, de ő nem adta fel. Mondtam, hogy nagyon sok a részlet. Mondta, ne aggódjak. Aztán elővezettem a gyerektartásos dolgot is. És nem sértődött meg, sőt, azt mondta, hogy jó ötlet, csak nem kivitelezhető. Aztán kérte, hogy nézzük meg azokat a házakat, amiket kigyűjtött. Nagy nehezen ráálltam. Az első 7-ből 2 maradt versenyben, majd jött az, amit ő kivastagított, míg én el sem olvastam, mert a városban volt. Rávett, hogy olvassam el. És első olvasatra, a képek láttán felkeltette az érdeklődésemet. Gondoltam, addig üssük a vasat, amíg meleg, úgyhogy az ingatlan közvetítőt kizárva, keressük meg a házat, hiszen a falu nem olyan nagy, hogy ne találnánk meg. El is indultunk. Hamar odaértünk. Beértünk a faluba, na, merre. Ő mondta, hogy jobbra. Már tekertem a kormányt, amikor megláttam, hogy másik irányban van a központ. Aztán a következő kereszteződésnél ő mondta meg, hogy jobbra. És egy újabb kanyar után megtaláltuk. Valaki odavezetett minket... Mint megtudtuk, előző nap tették fel a házat a netre és mi vagyunk az első érdeklődők. Kedvesek voltak nagyon, mindent elmondtak nekünk. Egyből beleszerettünk mindketten. Közös otthon. Azt mondta, hogy átvisz a küszöbön...

Alku

Házhoz jött az eladó, hiszen más ügyben jött, biztosítást kötni. Miután letudtuk a kötelező köröket, rátértek az üzletre. Sajnos 18 millió alá nem ment a dolog. Bár én megvettem volna ennyiért is. Azt külön tetszett, hogy rákészült. Utánajárt, hogy a környéken mennyiért lehet házat venni és mennyiért lehet építeni. Szerinte túlértékelt a ház. Fürdés közben jutott eszembe, hogy a magas törlesztő részletet kompenzálná, ha a gyerektartást nem kellene fizetni. Nem semmizném ki a gyerekeit, de egy összegben is megváltható a gyerektartás. Az egri lakás erre pont megfelelő volna. Ha kiadnák, folyamatosan lenne bevétel, a végén pedig az övék is lenne. Csak még azt nem tudom, hogy hogyan tálaljam...

Erdőszéli kisház

Korábban, amikor házakat nézegettünk, már többször is fennakadt egy ház a rostán. Mindkettőnknek tetszett, de én a hellyel nem nagyon voltam kibékülve, meg elég drága is volt. Aztán jött a biztosítási ügynököm, és tudtam, hogy az övé, elkezdtünk beszélgetni, hogy jelentősen levitték az árát, és még így is alkuképes, és hogy nézzük meg, nem veszítünk semmit. Tegnap este megnéztük. Nagyon beleszerettünk. Jó lenne, ha meg tudnánk venni. Olyan jó lenne ott közös fészket rakni. Minden szempontból jó lenne nekünk. A mérete, a szobaszáma, az elhelyezkedése... Ideális kisgyerekkel és nagycsaláddal. Fogadhatnánk nagyobb társaságot. Pincének is lenne hely... Ajaj. Beleéltem magam...

Tragedy

Apukámat szívinfarktussal bevitték a kórházba. Amikor szóltam neki, egyből indult volna haza. Nagyon jól esett. De érdekes, hogy ez pont most történt. Éppen tegnap, a hazafelé úton azon gondolkodtam, hogy jó dolog ez a titkos esküvő. Izgi, meg minden. De 5 év múlva kinek akarunk lakodalmat tartani, amikor azok az emberek lehet, hogy nem lehetnek velünk, akiknek mindent köszönhetünk? Mi értelme lesz majd úgy? Lehet, hogy apu betegsége égi jel volt?

Szorul a hurok...

Elvittük a gyereket az oviba. Együtt utaztunk székesfővárosba, mert több közös programot is szerveztünk. Mint előző este kiderült, a nagy dilemma az volt, hogy az A4-es helyett jó-e nekünk egy A6-os. Az az igazság, hogy én az A4-est szeretem... Azért, hogy meggyőzzön, ezt a napot az új családtaggal is töltöttük. Elmentünk a gyűrűkért. Mielőtt bementünk érte, elmentem wc-re, de egy kicsit hosszadalmasra sikerült. Ő meg azt hitte, hogy meg akarok lépni... Az az igazság, hogy ez meg sem fordult a fejemben, de most, hogy mondja... Aztán mentünk golfozni. Ez azért nem az volt, amire számítottunk, de az alap dolgokat megtanultuk. És az az igazság, hogy egész jól is ment. Jókat röhögtünk, meg feszegettük a lehetőségeket. Még szerencse, hogy nem lett belőle baleset. Minden esetre jól éreztük magunkat. Miután kellőképpen kifáradtunk, elmentünk a Duna-partra a Szegedi Halászcsárdába egy finomságos halászlére. Isteni volt.

Meglepetés szerű érkezés

Csak úgy jött, pedig nem így beszéltük meg. Úgy szerveződött a programja, hogy így volt ésszerűbb. Szeretem az ilyet...

Tínédzser lámúr

A hétvége ismét nem telt eseménytelenül. Ózdra voltunk hivatalosak, az unokahugi ballagására. Nem ismertük a programot, de jókedvvel mentünk. Útközben újabb gyorsétteremben próbáltuk ki a gyerekmenüt, majd mentünk is Bogácsra, a családi birtokra. Útközben tudtam meg, hogy csak hármasban leszünk első este. Bevásároltunk szépen és mentünk szálláshelyünkre. Szeretem nagyon ezt a helyet. Nyugodt. Erdőszéli kisház. Főztem egy teát, mert fájt a torkom. Üldögéltünk a teraszon és élveztük a csendet. Este kicsit pezsgőztünk, miközben próbálta felhozni magát a múlt heti csúfos römi-vereség után. Hozott nekünk reggelit, majd el is indultunk. Ózdon anyukája épp a tesóján hegyezte a nyelvét, így ő megúszta. Aztán elmentünk a ballagásra. Szerencsére viszonylag hamar letudtuk a hivatalos programot, majd meghívást kaptunk a családi ünnepségre is. Nagyon jó hangulatú volt a dolog. Én jól éreztem magam, mert nem volt előítéletem senkivel szemben. Persze azért nem volt ezzel mindenki így, de azért ez szerencsére nem volt annyira észrevehető. Minket mindenki kedvesen fogadott. Aztán az ebéd után visszaindultunk alkalmi szálláshelyünkre, immár anyukájával kiegészülve. A lányai egész nap nem adtak hírt magukról. Ezen egy kicsit felhúztam magam, de próbáltam a jó oldalát nézni. Szalonnát sütöttünk (úgy, ahogy csak ő tud). Persze amikor nekiültünk, megeredt az eső. Szerencsére nem tartott sokáig, így tudtuk folytatni - jóllakásig. Azért egy üveg bor is lecsusszant szépen. Aztán miután megettük a jégkrémet is, megérkeztek a lányai is. Egy kis beszélgetés, majd tehetségkutató nézés. Én szerencsére elaludtam rajta... Aztán miután mindenki elaludt, valahogy én felébredtem. És megtörtént az, ami még sosem: kézzel elégítettük ki egymást. Pont, mint a tinik... És a legdurvább az, hogy félelmetesen együtt mozog a testünk. És persze közös orgazmus lett a vége. Vasárnap délelőtt elmentünk a helyi fürdőbe, aholy jól éreztük magunkat. És tényleg, minden téren flottul ment minden. Mielőtt elindultunk, még meglátogattuk a német rokonokat. Én ott annyira nem érezte, jól magam. Amikor Annerose-t látom, valahogy azt érzem, hogy nem szívesen lát mellette. Úgy tűnik, ő az egyetlen, aki (látványosan) visszasírja az előző feleséget... Aztán hazajöttünk. Aggódott, hogy mi lesz vele 2 napig nélkülem...

Orgona ága

ár nem vallottuk be, mindhárman kicsit izgultunk az utazás miatt. Ennek megfelelően korán keltünk, így volt időm nyugodtan friss pékáru és zöldség vásárlásra. Nyugodt reggelizés után komótosan indultunk el. Ez kifejezetten jól esett nekem, mert nem ehhez voltam szokva az utazások előtt. Már Ausztriában megálltunk egy kicsit shoppingolni. Aztán vidáman, beszélgetve, eszegetve értünk el Münchenig. Itt megálltunk egy imbiszre és egy pofa sörre. Jól esett, hiszen 40 fok volt árnyékban. Innen még kb. egy órás utunk volt, és el is foglalhattuk a szállásunkat. Kicsit eszegettünk, majd nyugovóra tértünk, hiszen mindnyájunkat elnyomott az utazás. Reggel volt egy röpke gyömösz. Eléggé kívántam a szexet. Így tabletta nélkül eléggé megnőtt a szexuális étvágyam, ráadásul még épp ovulációs időben is voltam, így azért elvettem ami jár. Szépen lementünk reggelizni. Nagyon jó kis svédasztalos volt a dolog. Nem a meg szokott szállodás, hanem inkább az autópályaszélén levős. De nem baj, bőven leettük annak az árát, amennyit fizettünk. Aztán visszamentünk a szobába, rápihenni a vélhetően fárasztó napra. Szerencsére nem volt olyan meleg, mint tegnap, viszont kissé borongós volt, aminek annyira nagyon nem örültem. Mindegy, a megbeszélteknek megfelelően éppen a nyitásra értünk oda. Az igazat megvallva, nem gondoltam, hogy ilyen sokan lesznek már nyitáskor. A gyerek szerint ez volt maga, a mennyország... S valóban. Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere. Lego és vidámpark minden mennyiségben. Persze volt olyan, amire nem szívesen ültünk fel, de a legtöbb nagyon élvezetes volt. Az én kedvencem a Pirates volt (itt is, mint a Disneylandben). Nem csak hogy egymást lőttük vízzel a hajókon, hanem kintről is lőttek minket, valamint voltak vízibombák is, amik alkalomadtán előbújtak. A végén pedig hőkabinban száradtunk... Végigjártuk az egészet, megnéztük a Star Wars helyszíneket legoból, a "minimondust" legoból. Megnéztük, hogyan készül a lego. Aztán a Kingdom-ban volt egy olyan rész, ahol óriási balhé volt, ugyanis a gyerek már a célegyenesben jött rá, hogy hol is van. Mindent megtett annak érdekében, hogy ne kelljen felmennie, de már olyan helyen voltunk, ahonnan csak egy irányba lehetett lejönni... Ki akart mászni a béklyóból, átlépett a kocsikon és visított. Majd miután lejöttünk, kisvártatva közölte, hogy vissza akar menni... Aztán voltunk panoráma utazáson is a lego toronyban, innen ráláttunk a teljes parkra. Voltunk vízesésen is, itt nem elég, hogy megforgattak minket, még egy kaján dinó le is köpött minket. Itt már nem volt gond, ugyanis közben kisütött a nap. Egy idő után elfáradtunk, így a shopban vezettünk le. Kicsivel a zárás előtt indultunk vissza. A helyi késdobálóban vacsoráztunk, nagyon finomakat... Újabb szex, alvás, majd a reggeli után indultunk is haza. Nagyon tartalmas kis hétvége volt, és még nem volt vége. Hazafelé a drága lopott nekem egy óriási csokor orgonát. A hosszú hétvége után pedig levezettünk Hévízen, családi körben. Amikor újra el akartam kapni a frakkját, akkor riadtam fogta a "csomagját", ugyanis szegény eléggé ki volt szipolyozva a hétvégén...

Csöncsön gyűrű

s bár nem arany, de gyűrű. Karika. És a miénk. És egyáltalán nem volt vita. Teljes volt az összhang. És aktívan részt vett a választásban. Úgy tűnik, neki is fontos. Nagyon boldoggá tett vele... Remélem, olyan lesz, amilyennek elképzeljük. 2 hét múlva mehetünk érte. Várom.

Gumimaci

Sokat cseteltünk napközben, s a vacsora igény zöldbab főzelék volt. Nem akarom dicsérni magamat, de kifejezetten jól sikerül. Persze a dicséret és a kedveskedés nem maradt el. A kedvenc (agyrohasztó) műsora a vége-felé közeledik, így azt néztük meg. Este az ágyban beszélgettünk, igazából hiába simiztem, nem volt ráhangolódva a dologra. Szerencsére azért nem volt szükség nagy rábeszélésre. És elsőre sikerült felhúznom neki a gumit :) Levezetésként ismét örömet okozott, hogy ismét belefér a fenekem a tenyerébe...

Lenyugodtak a kedélyek

Reggel szex-szel ébresztett. Boldogan omlottunk egymás karjaiba. Együtt mentünk a reggelidébe, ahol finomságot vettem magunknak. Alig tudtam becsempészni a szívecskét... Jött este is, mert úgy akadt dolga. Közösen főztük meg a vacsorát. Ismét jó hangulatban telt minden. Remélem, ez így is marad hosszútávon. Egy kis szex reggel, egy kis szex este. Immár menetrendszerűen... Veszélyes, és oda kell figyelnünk, mert abbahagytam a fogamzásgátlót, hogy augusztusban a tervek szerint megtörténhessen az "aranylövés"...

És még nincs vége

Miután az előző posztot lejegyeztem, jeleztem neki, hogy újabb bejegyzés van. Semmi reakció. Gyakorlatilag sem ebéd közben, sem egész délután egy szót sem szóltunk egymáshoz. Aztán elérkezett az idő: az elmaradt húsvéti keresztgyerek látogatás... Mi már elkészültünk, de ő még mindig a tv-t nézte. A gyerek is és én is többször szóltunk, hogy készüljön, de a füle botját sem mozdította. Aztán nagy nehezen kinyögte, hogy nem akar eljönni, mert hogy ha csak a szeretőm, akkor nem kell részt vennie a családi programokban sem. Eléggé kiakadtam, mert miatta nem rendeztük el a dolgot a múlt héten, valamint úgy éreztem, hogy nem teheti meg velem azt, hogy nem jön el, amikor tudja, hogy kényes a helyzet és azért valamilyen szinten bizonyítanunk kell. A látogatás nem volt szerencsés. Odaértünk. Lenn voltak a gyerekekkel az udvaron. A gyerek egyből beállt kicsik közé játszani. Mi meg álltunk ott sután. Nagy nehezen a bemutatkozás is megtörtént, aztán semmi. Persze a koma nem jött haza. Volt béna magyarázkodás, de igazából nem volt hihető. Ha akart volna, haza tudott volna jönni. Pláne annak ismeretében, hogy az egyeztetés során volt erre való utalás. Igazából nem lepődtem meg, de a szívem mélyén titkon reméltem, hogy a kíváncsisága erősebb lesz, mint a lojalitása. Sajnos nem. Aztán álldogáltunk még és nem történt semmi. Próbáltam beszélgetni, de vendéglátónk túl passzív volt. Egy hajszál választott el attól, hogy elinduljak haza, amikor végülis felmentünk a lakásba. Itt sem volt jobb a helyzet. A gyerekekkel elvoltunk, de végig úgy éreztük magunkat, mintha nem látnák, hogy ott vagyunk. Nagyon rossz érzés volt. Főleg azért, mert én nem így ismertem meg a komaasszonyomat. Lehet, hogy megbánta már, hogy meghívott minket? Nem tudom. Minden esetre ez volt a dolog üzenete, hiszen többször is elbujdokolt előlünk. Na, amikor elfogyott a maradék lelkesedésem is, elindultunk és megkönnyebbülten elmentünk fagyizni. Ebben a mai napban talán ez az egyetlen jó dolog volt. Folytatódott tovább a némaság. Este, az ágyban megpróbáltam vele beszélgetni, de esélyem sem volt. Mivel nagyon utálom ezt, és az ilyenkor fellépő légkört, kimentem a nappaliba aludni. Észre sem vette. Nem jött utánam. A reggel sem vitte el a rosszkedvet. Nem bírom elviselni, hogy nem szól egy szót sem. Ennek megfelelően elkezdtem hisztizni, és kiszórni a cuccait. Aztán elindult. Hiába szóltam neki, nem jött vissza. A gyerek közölte velem, hogy menjek utána, meg minek kell elüldözni. Én nem üldöztem el, de ezt a viselkedést nem tűröm. Nem értem, hogy miért csinálja. Az elmúlt 20 évben nem jött be, gondolja, hogy eztán be fog? Egy kicsit talán ő is megerőltethetné néha magát. Nem akartam elmenni a kikötőbe, mert úgy éreztem, hogy ha valaki mást még a kormányrudat sem fogta meg, és mégis mindent megkapott, amire csak egy nő vágyhat, akkor én minek tegyek bármit is. Közben kimostam, és eszembe jutott, hogy nem említhetem magam egy lapon azzal a nővel, így fogtam magam és elindultam. Amikor odaértem, az arcán látszott, hogy örül, de hamar visszatért a búskomorságba. Segítettem neki egy darabon, de mivel egy jó szót sem kaptam, akkor inkább hazajöttem. Nem láttam értelmét, hogy ott maradjak. Sőt, igazából az egész kapcsolatunknak nem láttam további értelmét. Ki akartam tenni a szűrét. Jobb mindenkinek, ha nem raboljuk egymás idejét, és elengedjük egymást, hiszen nem ugyanazt akarjuk. Egy idő után hazajött. Nem volt valami szószátyár. Folyatódott a kummogás. Persze megint én kezdeményeztem a beszélgetést. De ünnepélyesen megfogadom, hogy ezúttal utoljára, bármi is legyen a vége. Elmondtam neki, hogy véleményem szerint mindent meg lehet beszélni, de ha ő nem válaszol, akkor elég nehézkes. Elmondtam neki, hogy mi történt az elmúlt 1,5 napban, és hogy én ezt hogy éltem meg. Megértőnek tűnt. Csak egyszer érném el azt, hogy megpróbál egy kicsit az én fejemmel is gondolkodni. Aztán lassan visszarendeződtünk a régi kerékvágásba. Azt hiszem, hogy mindkettőnket megviselt a dolog. Olyannyira, hogy a szerelmeskedésünket nem koronázta siker...

Nem tudom, mi legyen a címe

Még előző este küldtem neki egy sms-t, hogy ne házasodjunk össze. Semmi reakció. Azért küldtem, mert nem vagyok benne biztos, hogy össze kell házasodnunk. Az én részemről csak annyi, hogy túl rizikósnak tartom az ő előéletével, hiába vágyom rá. A részéről pedig annyi, hogy abszolút nem érdekli. Van-e így értelme egyáltalán? Egész csütörtökön délután és este profiterolt sütöttem, mert az a kedvence. Örömet akartam neki szerezni. Ami a pénteki vacsoránál talán sikerült is. Abból gondolom, hogy többször is evett belőle. Viszonylag nyugodtan telt az este és a reggel egészen addig, amíg nem kíséreltem vele beszélgetni a közeledő esküvőről. Egyáltalán nem tetszett a reakciója. Becsapottnak érzem magam azért, mert én lemondtam mindenről, ami ezzel kapcsolatos, mert nem akartam nagy terhet neki. Háttérbe szorítottam a saját álmaimat és vágyaimat, csak azért, mert szeretem. Tettem ezt annak tudatában, hogy más - talán érdemtelenül - mindezt megkapta. Ezzel szemben ő minden lehetséges alkalommal az orrom alá dörgöli, hogy neki ez mennyire nem fontos, és tulajdonképpen nem is igazán akarja. Elfogadtam, hogy nincs gyémántgyűrűs lánykérés, mert nem érzi, hogy eljött volna az ideje. Ha annak nem jött el, akkor az esküvőnek sem. Lemondtam az aranygyűrűről, hiszen jó nekem a kulcskarika is. Mindketten tudjuk, hogy ez azért komoly kompromisszum. Lemondtam arról, hogy bármilyen csinnadratta legyen, sőt, arról is, hogy akár csak a szüleim osztozzanak az örömömben. Vállaltam volna az ezzel járó élethosszig tartó tüskét a szüleimben. Pedig igazából nem is értem, hogy miért kell így lennie. Talán nem vállal fel? Nem tudom. Tudod-e, hogy ezek mekkora áldozatok egy nő részéről? És ezek tudatában miért gondolod, hogy szívességet teszel? Mit gondolsz, meddig feszítheted még a húrt? De ma reggel betelt a pohár. Utoljára hallottam ezt. Én ennél több vagyok. És igenis megérdemlem, hogy letérdeljenek elém, és megkérjék a kezem. Igenis, megérdemlem, hogy a szüleim, a gyerekem és a legjobb barátnőm (összesen 5 ember) ott legyen az esküvőmön. Ideje lenne már rájönnöd, hogy ebben a kapcsolatban ketten vagyunk és nem Te diktálsz. Egyenrangú felek vagyunk. És nekem is be kell látnom, hogy az, hogy én valamit szeretnék, az nem elég. Megvárom, amíg Te is úgy gondolod, hogy mi életre szólóan egy pár vagyunk. Ha ez 5 év, akkor 5. Ha ez 7, akkor 7. Más kérdés, hogy kitart-e addig a türelmem. De ugye mindenben van rizikó és vállalnunk kell az ezzel járó következményeket. Mindkettőnknek. Folytatni fogom a tabletta szedését minden meggyőződésem ellenére - a hozzáállásod miatt. Hiszen gyakorlatilag szeretők vagyunk és nem társak. Így nem engedi meg a józan eszem, hogy gyereket vállaljak. Van már egy gyerekem, aki apa nélkül nő fel.

Csokihab és egyéb nyalánkságok

Már előző este elkészítettem az állítólagos kedvenc édességét, hogy jó legyen az állaga.

Siettem haza, hogy a vacsora időben elkészüljön, mert kicsit macerás volt.

De jött, látott és evett. Bár a csokihab állagával nem nagyon voltam elégedett, szerencsére neki ízlett.

Csendes családi este, végén egy kis szöszmötöléssel... :)

Változás a blogon

Vajon észre veszed, hogy mi változott?

Külön

Hosszú idő után először vagyunk külön egymástól a hétvégén.

Ő csajozik, mi meg itthon vagyunk. Szépen rendet raktam, főztem, farmoztam.

A megígért időben érkezett. Nagyon örült a vacsinak, sokat dicsérte.

És feltett egy érdekes kérdést: "Boldog vagy velem?". Nem is nagyon tudtam hová tenni, ő nem az a kifejezett érzelgős típus. Pedig sokat hízelgett ma. Próbálom azt gondolni, hogy azért, mert hiányoztam neki a hétvégén...

Varratszedés

Tekintettel arra, hogy a hét jelentős részében itthon pihentem ki a betegséget, nem autóval mentem varratszedésre, hanem buszoztam. Hmm. Elég idegesítő volt, hogy az elején minden görbe fánál megállt, de azért szerencsésen odaértem. Kis késéssel jött is értem. Miután túlestünk a kellemetlenségen, teljesítettük a küldetésünket is, hazafelé vettük az útirányt.

Az úton megkívántuk egymást. Miközben beszélgettünk arról, hogy mi fog este történni, szépe reagált is a testünk, így ennek megfelelő letértünk az autópályáról, fittyet hányva arra, hogy világos van és hogy nincsenek még bokrok, amik mögé jótékonyan el lehet bújni. Végülis nem tartott sokáig a dolog, és egyöntetűen megállapítottuk, hogy ez az autó kisebb, mint az elődje.

Este közösen készítettük a vacsit és eszegettünk. Az este ezúttal is szex-szel ért véget, s mivel elég fáradt volt, így egyoldalúra sikeredett.

Reggel korán keltünk, mert nem tudod aludni és jó szokásához híven engem is felébresztett. Beszélgettünk. Közölte velem, hogy alapvetően nem vagyok hisztis, de amikor rám jön a bolondóra, akkor hisztis-raplis boszorkány vagyok. Ez eddig is tudtuk. Aztán miután véleményt alkottam Reneé Zellwegerről (malac a feje), megtudtam, hogy én sem vagyok egy matyóhímzés és ráadásul még sárkány is vagyok. Hát. Vérig sértett. Aztán persze utána nem győzött bocsánatot kérni.

Délután elmentem a fotóshoz, egyeztetni a fotózást. Gondolkodási időt kért, de azért az alapokban sikerült megállapodnunk. És őt is érdekelte a dolog...

hisztis raplis boszorkány

Beteges húsvét

Már hetekkel korábban jelezte, hogy borkóstolóra megy a barátaival. Nyilván nincs ezzel semmi gond. Én is el szoktam menni nélküle a barátnőimmel mulatni.

Viszont közben én teljesen lerobbantam. Olyannyira, hogy délelőtt be is lázasodtam. Szerencsére rövid volt a munkanap, így a bevásárlás és a gyerek összeszedése után le tudtam pihenni.

Valahol a szívem mélyén reméltem, hogy hazajön ápolni engem. Ahogy ismerem, régen ezt megtette volna. Akkor, amikor még fontos voltam neki és még nem volt kényelmes.

Nagyjából bele is törődtem, de aztán este jött egy mms tőle. "Érdekházasság" nevű borról készült kép. Mivel szöveg nem volt, csak a fotó, először arra gondoltam, hogy azért küldte, hogy észhez térítsen: csak érdekből vesz feleségül. Hiszen ő gyereket akar, én meg ugye házasságon kívül nem akarok gyereket szülni.

Aztán küldtem neki 1 sms-t, mely szerint elég rossz érzés, hogy fontosabb neki egy üveg bor, mint én. Hát ebben is maradtunk.

Aztán éjszaka azért hazajött. De ugye az nem ugyanaz. Pláne, hogy nem szeretem, amikor ittasan ül autóba, pláne ilyen hosszú útra.

Eléggé sérelmezte az smst. Ezenkívül azt is, hogy nem tudtam, mi az az érdekházasság. És igaza volt, ugyanis ez volt az ex cégének a bora, amiből több palackkal is fogyasztottunk közösen.

A húsvéti készülődés elég takarékon történt, ugyanis változatlanul nem éreztem magam túl jól. Sokat segített. Este kötelező családi programon vettünk részt.

Vasárnap reggel tetőzött a betegségem, ugyanis totálisan bedugult a fülem és fájt is. Házilag megpróbálta kezelni, de nem sok sikerrel. Ellenszegültem, és elmentem az ügyeletre, ahol megállapítást nyert, hogy fülkürt hurutom van. Ismét teljesítettük a kötelező programokat, majd hazamentünk pihenni.

Húsvét hétfőn elmentem anyukámat is meglocsolni, ez jó fejség volt tőle.

Azt viszont nem, hogy nem hagyott békén. Amikor ő volt beteg, akkor én szépen kivártam a 2 hetet, és nem erőltettem a szerelmeskedést, míg róla ez abszolút nem volt elmondható. És ez nem tetszett nekem. Valóban ilyen lenne a valóságban?

Dugulás elhárítás

Elég zsúfolt napon volt, ráadásul utaznom is kellett. Erre közölte velem, hogy rántott húst akar enni. Hmm. Nem nagyon szeretek azt készíteni, ráadásul a betegség határán vagyok, leginkább fekvésre vágyom.

Mindenesetre szerencsém volt, mert a mélyhűtőben volt megfelelő hús, így ennek megfelelően elkezdtem az előkészületeket. Aztán a gyerek közölte velem, hogy el van dugulva a wc. Aztán kiderült, hogy nem csak a wc, hanem a teljes rendszer. Persze megpróbáltam elhárítani, de meg kellett várnom.

Komoly küzdelem árán sikerült csak rendeznie a dolgot, így este fél 9-kor sikerült csak nekiállni. Együttes erővel azért sikerült finom vacsit készítenünk. És nagyon jó étvággyal ette. Ezért érdemes bármikor bármit főzni neki...

Újabb lépés előre

A takarítás után átadtuk magunkat az édes semmittevésnek.

Végre vége a szexmegvonásnak is. És ezúttal tényleg rekordot döntött.

Szombaton anyuéknál ebédeltünk, és közös mézeskalács sütés volt.

A hétvége további része lustálkodással telt. Mindössze addig mozdultunk ki a lakásból, amíg megnéztünk 2 potenciális ingatlant. Sajnos egyik sem volt az igazi.

Elindulunk felfelé

Reggel nem kelt fel, amikor indultam. A gyerek mondta, hogy adjak neki egy puszit és átadja neki.

Csendben telt a nap. Azonban úton hazafelé felhívott. Pont, mint régen...

S bár a távolban volt dolga, éjszaka megint hazajött.

Sajnos a gyerek megbetegedett. Vigyázott rá és teljes erőbedobással ápolta.

Nagyon jól esett.

Totális mélypont

A reggel olyan semmilyen volt. A hétvége paravánja még mindig köztünk volt. Már nem volt olyan beteg, így ebédre hazahívott. A békülős kaját főzte (gombakrém leves és túrógombóc) majd beszélgettünk végre a hétvégéről.

Annyira másként látjuk a helyzetet, hogy az már komolyan aggasztó.

Patthelyzet

Egész egyszerűen nem hajlandó beszélni velem a lányai viselkedéséről.

Ha ezt nem tudjuk megbeszélni, akkor mi értelme az egésznek? Folyamatos probléma ez köztünk.

Újabb fordulós betegség

Reggel hősiesen elindult dolgozni. Én mondtam neki, hogy jobbnak látnám, ha dolga végeztével jöjjön haza és maradjon itthon pihenni.

Ebédszünetben hazajöttem ebédet és teát főzni nekem.

Uszi után pedig ápolgattam.

Névnap

Pénteken délben leléptem és hazamentem érte, majd együtt el a gyerekért. Amíg Siófokon intézte a dolgát, addig mi elmentünk vásárolgatni. Aztán együtt megebédeltünk és Miskolc felé vettük az irányt.

Hamar lenyomtuk az utat. Ott minden rendben volt, de ott kiderült, hogy mégsem alakul úgy a hétvége, ahogy mi terveztük, hiszen az egyik gyermeke külföldön van.

Alapvetően én nem voltam szomorú emiatt, hiszen így kisebb az esély a veszekedésre, vagy legalábbis később jön el.

Családilag megvacsoráztunk, majd lepihentünk. Szombat reggel vidáman keltünk, megreggeliztünk, majd elütöttük valahogy az időt. Ő eltűnt, én meg előkészítettem az ebédet.

Ebéd után elmentünk Miskolc-Tapolcára játszótérre. Sétáltunk, beszélgettünk és boldogok voltunk. Higgadtan beszélgettünk a kialakult helyzetről és közösen konstatáltuk, hogy nem korrekt a lányai eljárása.

Aztán az úton hazafelé felhívta a kisebbet, hogy akkor mikor mehetünk érte. Ő közölte, hogy éppen kakaóscsigát süt és majd utána. Aztán meglepő módon elmondta az álláspontunkat, mely szerint nem azért vettünk ki szabadságot és utaztunk ennyit, hogy itt legyünk, hanem azért, hogy együtt legyünk.

Kisvártatva meg is érkezett és az apja próbált hatni rá. Na, itt szakadt el a cérna. Hihetetlen, hogy mennyire nem foglalkozik azzal, hogy más is van rajta kívül. Ez még nem is lenne akkora gond, viszont az már inkább az, hogy nem érzi emiatt rosszul magát.

Nyilván nem rejtettem véka alá a véleményemet, így nem volt harmonikus az este, és ez a továbbiakba is így maradt. Teljesen felháborító, hogy egyáltalán nem foglalkoznak önmagukon kívül senkivel, hogy magas lóról beszélnek velünk, hogy a gyerekemet folyamatosan leugatják, hogy az apjukat nem tisztelik.

Ennek fényében nem sikerült túl jól a névnapi ebéd.

Hazafelé megpróbálta megnevelni a gyerekemet. Azt nem értem, hogyha ez az én gyerekemmel megy, akkor a sajátjaival miért nem.

És azt sem értem, hogy hogyan engedheti, hogy mindig idáig fajuljanak a dolgok és mindig komor legyen a hazafelé út.