2009. október 28.

Egy elég mozgalmas, versenyzős nap után találkoztunk. Közös ismerősünk mutatott be minket egymásnak. Az az érdekes, hogy még egyetlen rendezvényen sem láttam - vagy legalábbis nem figyeltem fel rá.

Ő azt mondta, hogy egy 2 héttel ezelőtti összejövetelen épp a felesége hívta fel rám a figyelmét... Ez bizony érdekes :)

Nagyon jót beszélgettünk - borozgatás közben. Értelmes férfi és értelmes nő. Nagyon jó párosítás. Ráadásul a szakmánkban is van átfedés, így volt közös témánk is. Persze nagyon rövid idő után már nem is volt szükség közös témára, hiszen csak dőlt belőlünk a szó. Valahogy egy hullámhosszra kerültünk.

Egy idő után azt vettem észre, hogy valaki odajön hozzánk pár szót váltani, de kb. 2 perc múlva odébb is áll. Valahogy nem engedtük be "magunk közé".

És hipp hopp el is telt az este. Azon vettük észre magunk, hogy a dj az utolsó számot konferálja, így - úriember lévén -, minden küzdelmem ellenére (nem tudok táncolni) felkért. Természetesen lassú szám volt. Jó volt hozzábújni. Jó illata volt. De az a lila ing... :(

Azt követően elköszöntünk egymástól, és mindenki ment a saját szobájába. Legalábbis én azt hittem.

Gyorsan megnéztem a személyes horoszkópját (jó volt az intuícióm, az aszcendense tényleg oroszlán) levetkőztem és ágyba bújtam. Kis idő múltán kopogtak az ajtón. Ilyen még nem történt velem. Hogy egy pasi megkeres úgy, hogy nem is tudja a szobaszámom. Persze közös ismerősünk a segítségére volt ismét. Én nagy naívan azt hittem, hogy a bizonyos közös ismerős az, mert nálam öltözött át és azt hittem, hogy a szobámban felejtett valamit. De nem így volt.

Ő volt az személyesen. És be akart jönni. Csak elbúcsúzni. Mivel én nem voltam felöltözve, nem engedtem be. Nem hagyta magát: mondta, hogy akkor öltözzek fel.

Valami megmagyarázhatatlan dolog folytán felöltöztem és kinyitottam az ajtót. Egyből meg akart csókolni. Hárítottam. Búcsúpuszit kért. Gyakorlatilag kierőszakolta :) Majd rácsaptam az ajtót. Konkrétan.

Aztán persze elalvás előtt azon járt az eszem, hogy mi lett volna, ha marad. Még sosem volt egyéjszakás kapcsolatom. Az biztos igzi lehet. De a kisördögöt gyorsan el is hessegettem.

Persze nem csak egy lassú szám volt, hanem voltak klasszikus gyorsabb számok is. Bár a szoknya kontúrjai eleinte teret szabtak a pörgésnek, az igazítás után már ezzel sem volt gond. Szerintem jól táncolt, könnyen megtaláltuk a közös mozgásokat és a ritmusból sem estünk ki soha. De aztán jött az a bizonyos lassú amikor is a korábban jól működő önkontroll cserbenhagyja az embert. Megéreztem illatát és a haja simogatott. Becsuktam a szemem és csak éreztem. Azzal táncoltam, akivel az egész este egy pillanatnak tűnt, akit két héttel korábban megláttam és akire felfigyeltem. Akkor feltűnt, majd eltűnt...

Egész este vakságban szenvedtem, két dologra tudtam csak figyelni, a szemeire és a szavaira. Még az amúgy feltűnő csillogó dolgok is mellékesnek tűntek... Aztán vége lett és elment. És el sem tudtam búcsúzni. De azért vannak a jó barátok(?)

És kidobott.

És igaza volt.