Graz

Film nézés közben kitalálta, hogy elmehetnénk Grazba kolbászt enni. Nem nagyon akartam, olyan jól punnyadtunk a tv előtt.

Aztán gondoltam, hogy miért ne, és útra is keltünk. Nem autópályán. Ennek megfelelően kanyargósabbnál kanyargósabb szűk utakon mentünk. Nem szeretem az ilyet, mert félek.

Aztán nagy nehezen odaértünk, egyből találtunk parkolóhelyet is a belváros közelében. Hamar megtaláltuk a főutcát is, és nézelődtünk. Finom kolbászt ettük és nagyon rossz sört ittunk hozzá. Folytattuk a sétát, és alulról megláttuk a Schlossbergi óratornyot. Magasan volt, nagyon nem fűlött a fogam hozzá, de kiprovokálta, hogy felmenjünk. Visszanyalt a fagyi, mert neki sem volt kedve, de nem mert nemet mondani.

Aztán visszafelé ettünk újabb kolbászt. Ezúttal forralt bort ittunk hozzá, ami meglepően jó volt. És erős.

Elmentünk Seiersbergbe, ahol először alig találtunk parkolóhelyet, de végül sikerült. Nézegettünk a boltokban.

Az egyikben találtunk nagyon szép estélyi ruhát. Teljesen egyformát választottunk, csak ő a fekete változatot én pedig a fehéret. Bár megpróbálta rám szuszakolni a 34-es méretű feketét, megfelelő méretű csak a fehérből volt. Nem lehet véletlen.

Aztán ékszerbolti kirakatot is nézegettünk. Mutatott egy gyűrűt, hogy az nagyon tetszik neki, de szerintem az férfi gyűrű, mert nőnek nagyon ormótlan lenne szerintem. Aztán kérdezte, hogy melyik gyűrűt kell megvennie ahhoz, hogy ne legyen vége a kapcsolatunknak januárban. (Többször is mondtam neki a nap folyamán, hogy így lesz.)

A hazafelé úton olyan eszetlenül vezetett, hogy már féltem mellette. Nagyon undok volt egész úton, pont, mint amikor én szoktam dilizni.

Nem hagyta, hogy megöleljem, hogy megpusziljam. Eltolt magától.

Elmondtam neki, hogy miért merült fel bennem a dolog. Nem tudom, hogy tud-e a fejemmel gondolkozni.

Karácsony

December 24-én reggel felkerekedtek a gyerekkel fenyőfát venni. Viszonylag hamar hazaértek. 2 fával. Hogy a gyereknek saját fája legyen. Nagyon aranyosak voltak. A bibi mindössze az volt, hogy csak egy karácsonyfa tartónk van. No nem, baj, elugrott apukámhoz, eszkábáltak egyet, így megkezdődött a turbó karácsonyfa díszítés.

Ebédelni anyuéknál voltunk, majd siettünk haza, hogy elő tudjunk készülni a vacsorához.

Elmentünk az evangélikus misére. Az az igazság, hogy kicsit féltem tőle. Egyrészt még nem voltam ilyen helyen és nem ismerem a szokásokat, másrészt pedig azért, mert még nem láttam vallása gyakorlása közben. Attól tartottam, hogy egy új embert fogok látni, aki nem fog tetszeni. Szerencsére nem így lett.

Jó hangulatú volt az istentisztelet, felszabadultabb volt, mint a mi erősen kötött liturgiánk.

Aztán rohantunk haza, folytattuk a készülődést. Elmentem anyuékért, és nálunk elköltöttük a szent esti vacsorát. Sült pisztráng volt kapormártásban és aszalt szilvával töltött szűzpecsenye baconban sütve. Nagyon jól sikerült. Miután anyuék hazamentek, megtörtént az ajándékozás is, amiről én majdnem elfeledkeztem.

Amikor megláttam a dobozt, akkor már tudtam, hogy csak óra lehet. És tényleg az volt. Egy nagyon szép, extra Roberto Cavalli óra.

Neki is nagyon tetszett a fotókönyv, amit kapott. Az az igazság, hogy azt hittem, hogy a NOBU főzőcskézés fog jobban tetszeni neki. Persze, örült annak is, de az még nem kézzelfogható egyelőre.

Karácsony első napján reggeli után útra keltünk. Valahogy nagyon hosszú volt az út, de szerencsésen megérkeztünk. Anyukája már nagyon várt minket és nagyon nagy örömöt szerzett a gyereknek az ajándékaival.

Anyukája véleményezte az órámat. Azt mondta, hogy szép, az időt meg majd megnézem a telefonomon :)

Aztán megkezdődött a nagy családi ebéd. Finom volt minden.

Anyukája az mondta, hogy annyira finom a salim, hogy a sajátja már nem is ízlik neki.

Aztán az ajándékozás. Először nekem úgy tűnt, hogy mindenki örül mindennek, de rövidesen világossá vált, hogy ez nem egészen van így. Persze megint a kisebbik lánya műsorozott. Nem értem, hogy miért van erre szükség és miért nem lehet örülni. Pláne olyan dolognak, amit kifejezetten ő kért. Aztán persze nyafogott, hogy unatkozik és haza akar menni. Persze a farmmal foglalta el magát. Nekem ez azért esik rosszul, mert csak akkor foglalkozik vele, amikor az apjával van. Egyébként meg nem törődik vele. Látom minden nap.

Valahogy észhez kellene téríteni. Ha a szülei nem teszik meg, akkor legkésőbb a születés napján megteszem én. És akkor legalább lehet utálni.

Viszonylag korán felébredtünk mindhárman. Útra is keltünk és időben hazaértünk. Nagyon hamar eltelt az idő. Legfőképpen azért, mert a gyerek elfoglalta magát és mi még beszélgetni is tudtunk.

Miután a gyerekemet elvitte az apukája, közölte velem, hogy na, most vagyunk nászúton, és meg is próbáltunk ennek megfelelően viselkedni :)

Karácsonyi előkészületek

Kedden reggel korán keltünk, mert az ovis karácsonyi ünnepre sörkiflit sütöttünk. Majd elvitte a gyereket az oviba, és míg kihallgatták, addig én előkészületeket végeztem a beiglizéshez.

Elég soká ért haza, de persze a beigli azért nem sérül. Ő gyúrta, én pedig a tölteléket készítettem. És szerencsére sokat kell pihentetni a tésztát, így tudtunk hódolni egyéb örömöknek is.

Majd elmentem a gyerekkel karácsonyozni az oviba. Amikor hazaértünk, megszaglászott. Hát nem is tudom.

Menet közben kiderült, hogy mégsem kell Romániába mennie. Komolyan nem értem. Miért nem mondta ezt korábban? Ennek örömére elkészítettünk a házi szaloncukrokat is.

Szerdán szintén ő vitte a gyereket az oviba (kifejezetten a nagyszájú kérte), aztán folytattuk a szaloncukrozást.Azért elsőre nem sikerült mindegyik, volt, ahol be kellett avatkozni :)

Mindenesetre nagyon finomak lettek és a csomagolással már egész jó a kinézetük is.

Este fokhagymakrém levest főzött nekem, meg felturbózta fokhagymás pirítóssal is. Nagyon finom volt.

Csütörtökön reggel sütöttem sörkiflit a céges bulijába. Dolgosan telt a nap, este még magamra is jutott időm. S ezt nem is rejtettem véka alá. Küldtem neki egy sms-t. Célzott szándékkal. S talán nem csak ennek következtében, de már hajnalban hazajött.

Kissé másnapos volt, de azért sikerült felszerelnie a sokáig halogatott függönykarnist is. Igaz, hogy több menetben, de sikerült.

Borús előkészületek

Szeretettel vártam haza. Már az ünnepekre készülődve felöltöztettem a lakást, töltött káposztát melegítettem és puncsot készítettem.

Időben hazaért, majd közölte, hogy szerdán mennie kell Romániába. Hát ezt bizony nem vettem túl jó néven, már a korábban leírtak miatt.

Hétfőn reggel aztán el is mondtam a véleményem. Jól összevesztünk.

Békülős ebédet készített nekem (gombakrém leves, túrógombóc), valamint vett egy új kézimixert is.

Persze ebéd után is faképnél hagytam, ugyanis éppen komoly beszélgetésben voltunk, amikor megcsörrent a telefonja. És felvette.

Délután együtt vittük a gyereket az uszodába, majd este azért kibékültünk.

Már megint együtt

Mivel mindketten Bp-n voltunk, így jutott idő arra is, hogy egy viszonylag késői ebédet együnk közösen. Örültem, hogy ma is hazajön.

Hazafelé, az úton aztán gondolkodtam. Már régen megbeszéltük, hogy az ünnepek előtti hetet együtt töltjük és együtt készülünk az ünnepre.

Először bejött a képbe a karácsonyi buli. Nincs ezzel gond, nyilván fontos ez egy vezető életében, hogy megköszönje a dolgozók munkáját.

Aztán tegnapelőtt szólt, hogy már reggel elmegy, mert biztos, hogy felgyűlik a munka. Hát igen. Végülis ez is elfogadható érv.

Aztán ma szólt, hogy szerdán Romániába kell mennie.

Viszont nekem a megbeszélt 5 napból csak 2 fél napom marad együtt vele. Gyakorlatilag egyedül maradok. Megint. És öltöztessem egyedül ünneplőbe a szívem. Mint ahogy az elmúlt 15 évben is. Nem értem, hogy minek él az ember párkapcsolatban, ha ilyenkor meg egyedül van.

Felnőttem?

Vagy igaz szerelemben élek?

Már nem az számít, hogy mit kapok karácsonyra, hanem az, hogy lássam már az arcát, amikor kibontja.

Ja, ő meg rosszban sántikált. Én meg ápolgattam.

Lasagne

Kívánság vacsora készült. Én nem nagyon szeretem, de ő azt kért.

Soha nem csináltam még eredetit, de ezúttal megpróbálkoztam vele. A sűrű program ellenére is bevállaltam. És azt hiszem, hogy nem bántuk meg. Bár szegény vagy 3 napig ette.

Fészekrakó program

1 napra szabadságoltam magam, és prémiummal a zsebemben, szülőkkel az ülésen ellátogattam székesfővárosunkba. Elmentem a korábban megrendelt karácsonyi ajándékokért, valamint megvettem a hálószoba berendezést.

Jól elfáradtunk, mire felcipekedtünk. A lakás úgy nézett ki, mint egy bútorraktár. Na persze nem sokáig. Az ágyat szerelte össze legelőször. A többire csak pénteken került sor. Ő szabadságon volt, és még az állítólagos karácsony ajándékomért is volt ideje elmenni a szomszéd várba.

Azért a karácsonyi ajándékról ő sem fog lemaradni, szerencsére időben elkészült. A további bonyodalmak elkerülése érdekében én az irodában hagytam, nehogy véletlenül illetéktelen kezekbe kerüljön.

Ja, újabb előrelépés történt a kapcsolatunkban: rendelkezési jogot kaptam a bankszámlájához. Hmm. Ez már tényleg komoly.

Aztán este sikerült felavatnunk az ágyat. Nagy és tágas :)

Szombaton reggelivel ébresztett. Anyuéknál ebédeltünk, meg hát ugye a karácsonyi előkészületek hevében forralt boroztunk, amit otthon folytattunk, mert jöttek a barátnőmék.

Este még volt valami huncutkodás - szerintem. Szerinte csak álmodtam. Pedig határozottan tudom, hogy nem :)

A vasárnap délelőtt a buja erotika jegyében telt: sötétített szoba, halk zene. Masszázsra már nem futotta :(

Majd elmentünk Szombathelyre - mert nem tud megülni a fenekén. Ha valamit eltervez, azt meg kell valósítani. Szerencsére megint hallgatott rám, és a józanabb megoldást választotta. Vagy legalábbis várhatóan azt fogja választani.

Persze egész úton az ajándékommal húzott. Szerintem kevésbé bírja, mint én...

Jók vagyunk mi együtt. Őrültek. Akik vagy esznek vagy fajfenntartanak :)

Miku

Mai nap nagyon jól sikerült. A kedvestől jött reggeli üzenet, nagyvezírünktől kapott Miku, a textilboltosok kedveskedése és a rég nem látott ismerős bókjai ("árad belőled a harmónia és a nyugalom") mind jól estek.

A délutánunk kissé zsúfoltra sikeredett, ugyanis több helyen is részt kellett vennünk a Mikulás ünnepségen.

Nagyjából együtt értünk haza: mint egy boldog család - anya szidja a gyereket, gyerek bőg, az ember meg cipeli a cuccot...

Gyorsan rittyentettem egy mindenki által kedvelt vacsorát, Télanyunak öltöztem, megtömtem a cipőket és nagy meglepetésemre én is kaptam csokimikit :)

Ez a bolond megint elszólta magát a karácsonyi ajándékkal kapcsolatban. Nem kellett sok hozzá, hogy kitaláljam. Ha nem is magát a tárgyat, de a helyét nagyjából.

Jó volt ez a mai nap. És szerintem hosszú idő óta most van először igazi családja. Ami tök jó. Remélem, nem unja meg, mint egykoron.

A vagy B helyett C

Az előző postban írtam már a hétvégéről. Számomra 2 megoldás létezett: 3-an jönnek, vagy senki.

Természetesen egy harmadik lett a végső, mégpedig az, hogy ő jött, a lányai pedig maradtak otthon.

Ez a verzió nálam nem játszott, de amikor ezt megtudtam, szépen főztem egy furfangit és vártam haza. Azt tudtam, hogy nem lesz vidám, de régen láttam már ennyire maga alatt. Azt már megszoktam, hogy nem egyhamar mondja el, hogy mi bántja, de most nagyon nehezen jött ki csak belőle. De nem menjünk a dolgok elé.

Megvacsoráztunk, mint rendesen, és esti rutin volt - egy dolgot kivéve: gyakorlatilag hozzám sem ért.

Szombat reggel már lényegesen jobb volt a kedve, és nagyon finom reggelit készített nekünk. Mindenkinek szájíze szerint.

Délelőtt elmentünk az ovis sportnapra, ahol kisfiam is versenyzett, majd itthon ebéd és egy desszert újítás: sült túrópuding vaníliasodóval, ami rendkívül jól sikerült. A gyereket csak komoly unszolással tudtuk rávenni, hogy megkóstolja, viszont utána alig akarta abbahagyni.

Míg ebéd utáni sziesztáját töltötte, mi visszamentünk a sporiba, de viszonylag hamar haza is jöttünk. A délután és az este viszonylagos nyugalomban telt, már néha őszinte mosolyt is véltem felfedezni a szemében.

Ez egészen addig tartott, amíg a kisebbik lány be nem jelentkezett msn-n. Tőlem kérdezte, hogy miért nem hozta el őket az apjuk. Én inkább ettől a dologtól távol tartottam magam, úgyhogy ő válaszolt neki. Számomra meglepően határozottan. Elég hamar lezárta a beszélgetést. Igazából nem értettem, hogy miért, hiszen eddig hagyta, hogy teljesen hülyére vegyék a gyerekei. Aztán végülis még beszélgettem a lánnyal kb. 1 órát, próbáltam higgadtan rávezetni a helyes útra. Nem tudom, hogy sikerült-e, viszont abban biztos vagyok, hogy elgondolkodott rajta.

Aztán fürdés közben elmondta, hogy azért akadt ki, mert az egyik lány otthon volt, a másik meg elment bowlingozni ahelyett, hogy felültek volna a vonatra és eljöttek volna. És azt is mondta, hogy azért akartak inkább jönni, mert a suliban jól hangzott volna, hogy Bécsben voltak az adventi vásárban, de nem miattunk akartak jönni. Meglepődtem ezeken a megnyilvánulásain, mert eddig foggal-körömmel védte őket. Remélem, hogy sikerül megbeszélniük ezt a dolgot.

Persze a szombat estére is rányomta a bélyegét ez. Leginkább a hangulatára. És már megint én szívtam olyan miatt, amiről én tehetek a legkevésbé.

A vasárnap reggel huncutkodással kezdődött, de sajnos nem értünk a végére, amin én egy kicsit meglepődtem, ugyanis 1 hete nem voltunk már együtt (nem is nagyon emlékszem ilyenre), és mégsem ment el. De azért délelőtt sikeresen bepótolta :)

Egész nap ettünk és filmet néztünk (én közben karácsonyi előkészületeket végeztem). Tök jó volt az édes semmit tevés...

2 dal van, ami eszembe jutott a hétvégén. Szerinted melyik jellemzi inkább a hétvégét?

http://www.youtube.com/watch?v=wgg6mfGssEc

vagy

http://www.youtube.com/watch?v=RTOquAnzVrU

Hát nem tudom

Mivel nem beszéltünk előzőleg, nem voltam abban biztos, hogy jön-e egyáltalán. A legideálisabb persze az lett volna, hogy fittyet hány arra, hogy mit mondtam, és elmegy az Ikeába, és mire hazaérek, már otthon várnak az új bútorok. Még az esélyt is megadtam neki, hiszen délelőtt mentem haza átöltözni, nem délután, nehogy lebukjon.

Délután hivatalos elfoglaltságom volt, kissé később értem haza. Nem volt otthon. Úgyhogy átmentem a barátnőmhöz lélekmasszázsra. Nem akarózott hazamenni. Aztán végülis összeszedtem magam, és hazamentem. Már otthon volt, sőt, előkészítette a vacsorát és be is fejezte.

Elég döcögősen indult a beszélgetés. És elég nehezen sikerült normalizálni a viszonyt. Sajnos nem beszélünk egy nyelvet. Nagyon nem. Egyszerűen nem ért meg. Meghallgat, de konkrétan nem foglalkozik vele. Nem reagál, nem érvel, nem védi magát, nem támad. Mintha meg sem hallaná azt, amit mondok. Valószínűleg rossz lehet neki minden alkalommal szembesülni a kudarcaival.

A legjobban az bánt, hogy a múlt bármely hozadékával szemben semmi esélyem. Legtöbbször én húzom a rövidebbet. És én ezt nem szeretem, mert úgy érzem, hogy nem ezt érdemlem. És más hibái miatt nem sérülhetek én, hiszen én tehetek róla a legkevésbé.

És én mindig elmondom, hogy mi bánt. Senki nem mondhatja, hogy nem szólok, ha valami bajom van. Egyébként nem is értem, hogy miért van ez. Tök egyszerűen vagyok leszerelhető. Nem vagyok bonyolult, csak egy szőke nő.

Azt viszont nem tudom, hogy mit kellene csinálnom, hogy az is számítson, amit én szeretnék, vagy ami nekem jó.

Elég későig beszélgettünk, így ennek megfelelően kissé fáradtan ébredtünk. Persze az én lelkiállapotom nem túl stabil, mert nem sikerült maradéktalanul megnyugtatnia, így aztán reggel is sikerült kiakadnom.

Megint a gyerekei miatt. Egyszerűen ott szívatják, ahol csak tudják. Ő meg csak tűri, ahelyett, hogy néhány dolgot megvilágítana nekik. Azok a gyerekek nem tudják, hogy valamit nem jól tesznek, ha nem mondják el nekik. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy végülis hogyan fog alakulni a hétvégénk.

Elfogadom bármelyik alternatívát, mert nincs más választásom. Viszont újabb támadási felület keletkezhet belőle. És tényleg nem tudom, hogy meddig lehet feszíteni a húrt. Nem fenyegetőzöm, nem adok ultimátumot sem, de szeretném, ha figyelembe venné, hogy én is létezem.

Nem szeretném, ha ezek a dolgok megmérgeznénk a kapcsolatunkat. Én azt gondolom, hogy akkor van gond, ha nem beszéljük meg. Az nem beszélgetés, hogy én elmondom, hogy mi bánt, Te meg csak hallgatsz. Totális bizonytalanságban élek. És ez nem jó.

Szülinap

Nagyon jól telt a szülinapom. Nagyon sok régen látott ismerős emlékezett meg a szülinapomról. Tök jó hangulatom volt nagyjából egész nap.

Az sms-eimre nem válaszolt, gondoltam azért, mert éppen főz nekem és vacsival vár haza. A csajok azzal nyugtattak, hogy biztos az ékszerboltban van, és válogat.

Aztán este megérkezett. Kaptam egy doboz kézműves bonbont. Először azt hittem, hogy az egyik bonbonban van valami meglepetés. De elég rövid úton kiábrándított. Hát igen. Van, aki gyémánt gyűrűt kap meg egzotikus utazást. Mert megérdemli, hiszen 2 naponta jár fodrászhoz, és még műkörme is van.

Az agyam tudja, hogy szeretettel hozta. Nagyon finom, és értékelem is, de...

Nem volt túl jó kedvem. Nem tudtam magam megjátszani. A kérdéseire válaszoltam, de igazából nem akartam beszélgetni vele.

Reggel korán kelt. Számítógépezett, majd ahelyett, hogy bebújt volna az ágyba, inkább felöltözött és elment. Amikor kérdezősködtem, persze megint tett róla, hogy én még érezzem magam rosszul.

Becsületére váljon, egész nap lelkiismeretesen gondozta a farmot. Talán azért, hogy közelebb legyen hozzám. Nem tudom.

Próbálkozott az Ikeával, de még mindig nem tudtam elmenni. Egyszerűen eltűnt belőlem a fészekrakási inger. És az igazat megvallva, nem láttam rajta sem a lelkesedést.

Estére kikapcsoltam a telefonom. Egyszerűen nem akarok beszélni vele. Nem tudnék mit mondani. És ez rossz érzés.

És elgondolkodtam a külön karácsonyon is. Nem biztos, hogy nekünk valók az ünnepek. Az ő szülinapja veszekedésbe torkollt, az enyém meg... Hát jobb nem is beszélni róla.

Névnap

Meglepődtem, hogy nem felejtette el a névnapomat. Még szerencse, hogy készültem :)

Szép virágot kaptam (bár anyukám 3x akkorát!, de az enyém szebb és én többször is kapok). Pont illik az enteriőrbe. Este készültünk a másnapi családi összejövetelre.

http://www.youtube.com/watch?v=hLQl3WQQoQ0

Szombaton folytattuk a főzőcskézést, némi huncutkodással vegyítve.

A családi rendezvény zavartalanul lement.

Vasárnap megnéztük a Hajnalhasadás I. részét. Nagyon jól megcsinálták. Bár az elején kisség mérges voltam rá, végülis örülök, hogy elmentünk.

Aztán a családi ünneplés 2. felvonása következett. Ez nem volt annyira szórakoztató, de szerencsésen túléltük.

Előbb jött, mint ígérte

Hétvégén megbeszéltük, hogy szerdán jön csak. Ehhez képest szólt, hogy zavarjam el a másik pasit, mert fél óra múlva itt van.

Épp csak elkészültem a vacsival, amikor megérkezett. Aztán végeztük a napi rutint. A gyereket nagy nehezen lefektettük, pedig nagyon várta már, hogy hozzám bújjon. Legalábbis ezt mondta...

Először nem volt nagyon hangulatom a dologhoz, de viszonylag hamar ráhangolódtam, aminek nagyon örült.

Aztán közölte velem, hogy ő milyen szerelmes. Reméljük, ez hosszú távon is így marad.

4-kor indult és nem integetett. Pedig megállt. De nem látott. Pedig ott ugráltam, hogy vegyen észre.

Gaz csábító :)

A hétvégét ezúttal amonnan töltöttük. Mi már reggel elmentünk a Pockommal, vásárolgattunk, szórakoztunk. Aztán munkaidő végére elmentünk elég, és elindultunk. Túl sokáig nem jutottunk ugyanis megálltunk egyet minifánkozni. Elég lassan sikerült kikeverednünk a nagyvárosból, de megküzdöttünk vele. Úgy, hogy az ember egész úton farmerkedik, nem is olyan hosszú az út :)

Jó volt menni, mert már elég régen voltunk ott. Még a lányai is kedvesek voltak velünk. Bár a karácsonyi ajándékaikról elég érdekes elképzeléseik vannak...

Szombaton délelőtt a várakozásokkal ellentétben jött az anyukája, aki felköszöntött névnapomon. Tök jól esett. A csendes pihenő alatt többször is huncutkodtunk :)

Kora este pedig elmentünk bowlingozni, majd cukrászdába.

Hazafelé úton mindenáron autós szexet akart. Nem tudom mi ütött belé :) De tartottam magam, és nem álltam be a sorba...

Meglepő módon azt mondta, hogy hazajön. Jól esett, mert Csepelen is maradhatott volna. Bementünk az Ikeába kajálni, de azért vásároltunk is. Kis odafigyeléssel talán a gardróbot is sikerül onnan megvalósítani.

Itthon a fiúk összeszerelték a média-állványt, majd a vacsi.

Olyan édes volt. Átment szerelmes tinibe. Megborotválkozott alul-felül, sőt még parfümözött is mindkét helyen. Hogy elcsábítson. Sikerült :)

Hangulatromboló szomszédság

Jött a drága, mindenféle időjárási és útviszonyt áthágva.

Közös vacsora, kis beszélgetés, majd bezavart a szobába, ahol a fejébe vette, hogy mindenképpen ellazít. Szépen neki is kezdett. Nem sajnálta az energiát és az időt sem. Pont belemelegedtünk volna, amikor a szomszédban is rákezdték, és hát elég hangosak voltak. Ettől persze a mi vágyunk kissé lanyhult, mert azok ott elég alpári módon nyomták. Ennek megfelelően szerencsére hamar végeztek, így mi is szépen vissza tudtunk térni egymásba.

Megint olyan volt, mint régen

Összevesztem anyukámmal és a távolból vigasztalt, pont mint régen.

Bár jobb lett volna, ha inkább hozzábújhatok...

Nyeremény hétvége

Ezt a hétvégét tettük szabaddá e célból, mert az évvége közeledtével várhatóan egyre kevésbé lesz rá lehetőség.

Én értem oda előbb. A szálloda nagyon szép, ízléses, 1 éve felújították. A portás viszont eléggé ittas volt. Én felmentem a szobába, ami szintén szép volt, és vártam a párom. Olyan volt, mintha a titkos kedvest vártam volna. Aki szerencsére kisvártatva meg is érkezett. Kis beszélgetés után lementünk vacsorára. A személyzet itt sem volt tökéletes, viszont a kaja nagyon finom volt.

Vacsora után beszélgettünk és mindenféle rafkós kérdésem ellenére is az derült ki, hogy a hétvégén nem számíthatok semmiféle meglepetésre.

Az éjszaka és a reggel elég aktívan telt. Reggeli után folytattuk, amit megkezdtünk, majd felkerekedtünk, hogy elmegyünk fürdőzni. Mivel lassan délfelé járt, így inkább ebédelni mentünk. Itt is jól belakmároztunk, majd útra keltünk. Komolyan is beszélgettünk, nem tudom, hogy megértette-e kétségeimet.

A Galérius fürdő nagyon hangulatos volt. Ebéd után pihentünk egy kicsit, majd szaunáztunk és vártuk, hogy a jakuzzi beinduljon. Itt is beszélgettünk. Nyugodt körülmények között az ember ráér gondolkodni. És eszembe jutott, hogy eddig túlnyomó többségét tekintve odamentünk, ahová én vittem magunkat. Ellenben az elődömet nagyon sok helyre vitte el. Amikor megkérdeztem, hogy igazságos-e ez annak tudatában, hogy állítólag ennyire még senkit sem szeretett, szemrebbenés nélkül rávágta, hogy igen. Na, ilyenkor nyílik ki a bicska a zsebemben. Hiszen nyilvánvaló az igazságtalanság.

Rájöttem arra is, hogy én most ugyanazt csinálom, amit ő csinált az elődömmel. Sokat teszek azért, hogy működjön a dolog, mert nem akarok újabb kudarcot. Nehéz ezzel a felismeréssel megbarátkozni.

Amikor megosztottam vele a konklúziót, mely szerint az a lány mindent elvett tőlem, teljesen döbbenten nézett rám. Pedig így van. Mivel nem vesz feleségül, ezért gyereket sem szülhetek.

Aztán persze megbékéltünk, a gőzben próbáltunk adózni a testi örömöknek, de mivel nem sikerült, ezért az élménymedencében is próbálkoztunk.

A fürdőzés után megnéztük a helyi pálinka fesztivált, majd a szállodában megvacsoráztunk. Az este a tervekkel ellentétesen alakult, ugyanis a pezsgő után mindketten bealudtunk.

Reggeli után útra keltünk, hogy levegyük a hajót a vízről. Mondta, hogy előtte ugorjunk be az Obiba, mert csavarhúzót kell vennie. Mivel rossz irányba ment, nekem még volt időm körülnézni néhány boltban. Aztán odaadta a kürtősömet, majd betaszigált a kocsijába és a sálammal bekötötte a szememet, majd elrabolt.

Útközben csak azt tudtam mondogatni, hogy most mi lesz a hajóval meg a kocsimmal. Meg kérdezgettem, hogy miért megyünk délre. Először azt hittem, hogy Dunaföldvárra megyünk halászlevet enni, de teljesen irreális lett volna, ugyanis előző nap ettem halászlevet. Aztán megfordult a fejemben az is, hogy megyünk Budapestre gyűrűt nézni.

Viszonylag hamar megérkeztünk. Kiráncigált a kocsiból, majd levette a sálat a szemről. Egy rally pályára keveredtünk. Mégis volt meglepetés :) És nagyon ügyes volt, mert nem hagyta, hogy kiszedjem belőle, ellenállt az összes hisztinek és feltételezésnek. Ezért mindenképpen elismerést érdemel.

Először azt hittem, hogy visznek rally autóval egy kört, de mint kiderült, én vezettem azt a bizonyos rally autót... Nagyon jó volt, bár elég kényelmetlen :)

Aztán a nagykaland után visszatértünk a való világba, levettük a hajót a vízről. Bár eleinte minden ment rendben, mindketten tudtuk a dolgunkat, de végül ez is elég kalandosra sikerült, ugyanis a motor nem indult el, így elég nehézkes volt a daruhoz jutás. Aztán el kellett mennem még fagyállóért, mert téli ablakmosót vettünk előző nap. Amikor onnan visszaértem, már elég nyűgös voltam, mert nagyon nehézkes volt a dolog és ráadásul még nagyon fáztam is. Aztán amikor betelt a pohár, akkor elmentem az étterembe. Szerencsére rövidesen jött utánam és szépen megvacsiztunk.

Hazafelé beugrottuk anyuékhoz, majd siettünk haza, de nem eléggé, ugyanis az ígérttel szemben korábban hozták haza a gyerkőcömet. De legalább az anyósom kiélte a kíváncsiságát, ugyanis bemutatkozott az én drágámnak.

Nem tudom, hogy most mi van

Korábban ért haza, mint én. Ő ment a gyerekért is.

Otthon már vártak, de mondta, hogy nem szeret. Aztán azt mondta, hogy azt nem szereti, hogy nem szeretem.

De én nem mondtam, hogy nem szeretem.

Aztán azt is mondta, hogy nem tud nélkülem aludni. És az is, hogy rossz volt úgy hazajönni, hogy nem vártam itthon.

Az is sérelmezte, hogy hétfőn nem hívtam vissza. Talán mégis szeret?

Most akkor mi van?

Annyira tudtam,

hogy már nem szerelmes belém.

Egész hétvégén nagyon furán viselkedett. Persze én sem voltam angyal, de a kialakult helyzetben ez szerintem normális. És igen, ezt egy férfinak tolerálnia kell, pláne akkor, ha azért elég erőteljesen részese a dolognak.

Amikor pedig kérdezősködtem, akkor nem válaszolt és a végén közölte, hogy kiábrándítóan viselkedem. Amikor jeleztem felé, hogy hozzám nagyon egyszerű út vezet, egész egyszerűen csak szeretni kell, akkor közölte, hogy ő nem játssza meg magát. Pedig Szívem ahhoz, hogy működjön egy kapcsolat, néha nem árt. Azt hittem, hogy tanultál már a korábbiakból.

Aztán a délután viszonylag nyugiban telt, én azt hittem, hogy minden rendben, amikor is közölte, hogy már nem szerelmes belém. Teljesen ledöbbentett. Állítólag pénteken este még szerelmes volt, és ha majd nem leszek vele, akkor megint az lesz. Korábban azt mondta, hogy nála nem úgy működik, hogy egyszer szerelmes egyszer nem; hanem ő vagy szerelmes vagy nem. Akkor most mi van?

Este szerelmeskedtünk, de első körben nem tudtam magam átadni az örömöknek. Sírtam. Mert nem érzem magam biztonságban. Ezek után meg pláne nem.

Másodjára jó volt. Azt hiszem, tényleg szerettük egymást.

Terhes vagy nem terhes

Ez itt a kérdés.

Az én viszonylag pontos menstruációm már 3. napja késik. Bár tegnap volt némi maszat, de a mértéke nem volt megnyugtató.

Ennek megfelelően eléggé ki voltam akadva, amit ő finoman szólva sem tolerált. Azt hiszem, ilyenkor látszik meg, hogy milyen ember igazán. Bezárkóztam a szobába, és konkrétan rám törte az ajtót. Mindezt csak azért, mert egyedül akartam lenni.

Átgondoltam a lehetőségeimet. Egyik sem túl rózsás, hiszen mindegyikben én húzom a rövidebbet.

Bár a teszt negatív lett, mégsem nyugodtak meg a kedélyek. Fel nem foghatom, hogy miért.

Miután hazaértünk a családi ebédről, bementem a szobába, gondoltam, bejön, és odabújik. Bár bejött, rám sem nézett, hiszen nem tudta, hogy ébren vagyok.

Nem érzem úgy, hogy nekem kellene bocsánatot kérnem. Ezúttal nem. És megvárom, amíg megteszi. Miért nem lehet az én fejemmel gondolkodni? Miért kell flegmázni, ha nem úgy van valami, ahogy ő elképzeli? Nem ketten vagyunk ebben a kapcsolatban?

Tudom, hogy mi következik most. Szépen elkezdni leépíteni a kapcsolatunkat.

Kaptam rózsát

igaz, a vártnál egy héttel később. De belefért a 8 napba :) Az a baj, hogy ezzel csak áltatom magam, hiszen neki nem olyan fontos.

Haltepertőt csináltam vacsorára, hogy visszahozzam azokat az időket, amikor még őrültségeket csináltunk. Teljes passzivitás.

Az egyetlen dolog az volt, hogy közösen csináltunk pozsonyi kiflit. Hmm.

Kudarc

az ágyban. Ilyenre nem nagyon emlékszem. Érzem, hogy nem kíván. De akkor minek kezdeményez?

Semmi extra

azon kívül, hogy jól bekajáltunk annak ellenére, hogy éppen fogyókúrázik :)

Hosszú hétvége nagycsaládosan

Már megint későn jöttek, nem is igazán értettem, hogy miért. Bár odáig már eljutottunk, hogy legalább vonattal jöttek Budapestig.

És nem kaptam virágot. Eléggé rosszul esett, mert ez érdektelenségről árulkodik. És nem magyarázat az sem, hogy nem tudtam mit venni (a virág mindig nyerő) és az sem, hogy elfelejtettem, hiszen minek van okostelefonja, abba elég egyszer beírni.

Összességében azt mondom, hogy a hétvége zökkenőmentesen zajlott. A gyerekekkel egyáltalán nem volt gond, amin eléggé meg is lepődtem, hiszen nem erre számítottam. A lányok sokat segítettek, a kaját megdicsérték, bár kétség kívül még mindig elég rendetlenek.

Hétfőn találtam egy nagyon kedvező ajánlatot Tunéziába. Gondoltam, jó lenne elmenni. Vele nem szeretnék, mert ugye ott kérte meg az előző felesége kezét. Nem szeretném, hogy állandóan ez lebegjen a fejem felett. A barátnőm mindig ezt mondja, hogy tegyem már túl magam ezen a dolgon. De mit csináljak, ha egyszer nem tudom? Egyszerűen mindig mindenhol ott van. Aztán el is mondtam neki. Persze megsértődött, mert véleménye szerint nem helyén való, hogy nélküle utazom. Azért ismerve az életét, kicsit túlzásnak érzem ezt a kijelentést. Hiszen ő is tett már néhány dolgot az életében, ami nem helyén való.

Mivel nem akarom, hogy tüske kerüljön belé, így nyilván nem megyek el. Viszont egyre több dolgot vesz el tőlem. Az helyén való?

Aztán estére valahogy megbékélt, olyannyira, hogy a pizsimbe öltözött, sőt, még piros tangát is vett.

És elég sokat bujálkodtunk :)

2 éve,

hogy megismerkedtünk egymással.

Már amikor először hallottam róla, elhatároztam, hogy az évfordulónkon "Gyilkosság a vacsorán" programon veszünk részt. http://gyilkossagavacsoran.hu/

Kb. 1,5 hónapja szerveztem meg. Persze pont ezen a napon nem Budapesten, hanem Győrben volt az előadás. Nem baj, gondoltam, ez nem állíthat meg, így a tett helyszínén foglaltam szállást.

Megbeszéltük, hogy megyek elé, és követni fog. Bár a tervezettnél később tudtunk elindulni a munkája miatt, időben megérkeztünk. Láttam, hogy eléggé tanácstalan és nem tudja, hogy mi vár rá. Nagyon jó fejek voltak, leszedtek minden plakátot, hogy még véletlenül se bukjak le, és tényleg meglepetés legyen a meglepetés.

Becsekkoltunk, majd felküldtem a szobába, amíg rendeztem az anyagiakat. Aztán megkísértett, de ezúttal nem mentünk túl sokra, mert éreztem rajta, hogy nem nagyon akarja.

Aztán a megadott időben lementünk vacsorázni. Az előadás nem volt rossz, szerencsére nem volt annyira interaktív; viszont én teljesen mást vártam.

Este még megpróbált megkísérteni, de olyan fáradt voltam, hogy nagyon hamar elaludtam.

Alig aludtam valamit, és korán is keltem. De azért nem hagyott nyugodni...

Terror üzemmód :)

Mint az tegnap is írtam, nem túl jó hangulatban váltunk el egymástól. Délelőtt küldtem neki egy sms-t, hogy jöjjön haza.

Úszás, mosás, vasalás, főzés. Sehol senki. Már meg is fürödtem, amikor megérkezett. Rosszkedvű volt. Megvacsoráztunk és csak bámult, nem mondott semmit. Állítólag nem szeret elmenni innen fájó gyomorral. Állítólag nem ért engem. Miután elfáradtam, bementem aludni és nem jött velem. Kis idő múltán kimentem hozzá. Hiába beszéltem, nem válaszolt, nem kérdezett, nem mondott semmit. Nem látok a fejébe és nem tudom, mit gondol, így csak találgatni tudok. Bár ezt lényegesen cizelláltabban tettem, mint az elmúlt napokban.

Másodszori nekifutásra sikerül becsalnom, de megint csak csend. Aztán nem tudom, hogy mi történt, de elkapott. Aztán utána megeredt a nyelve.

Azt hitte, hogy már nem szeretem. És nem érti, miért nem fogadok el gyűrűt tőle. Ez most komoly? Szerintem nem nálam van a hiba. Ettől még szeretem.

És ráadásul még az évfordulóval kapcsolatban is elszóltam magam...

Szakítópróba

Mozgalmas hétvége állt előttünk, és így is lett. Na, hogy ilyen irányt vehetnek a dolgok, azt viszont a legrosszabb álomban sem gondoltam volna.

Pénteken délután salátákat készítettem a másnapi bulira. Szívesen csinálok ilyet, szeretek ezzel foglalatoskodni. Megérkezett, megvacsoráztunk.

Vacsora után kiböktem, hogy hol is jártam tegnap. Először nem akartam megmondani, csak csinálni, de végülis úgy döntöttem, hogy elmondom, mert nyilván nem tudta volna hová tenni a dolgot.

Az a helyzet, hogy a Tao masszázs működik. Tényleg jó, és tényleg hosszabb tőle az orgazmus. Legalábbis ő azt mondta.

Szombaton reggel folytattam a bulira készülődést. Sörkiflit sütöttem. Aztán miután kettesben maradtunk, ő is komoly érdeklődést mutatott a Tao masszázs iránt. Az, hogy nem járt sikerrel, nem az ő hibája, ugyanis hideg és világos volt. Nem baj, az, hogy foglalkozik vele, mindenképpen nagyon jó dolog, mert nem egyoldalú.

Aztán elindultunk. Szépen, csinosan. Nagyon jó hangulatú kis utazás volt egészen addig, amíg a Váli völgyi pihenőnél nem közölte, hogy születésnapomra egy gyűrűt szeretne venni. Én egyből mondtam neki, hogy ne vegyen gyűrűt, mert nem akarom félreérteni, hiszen ismerem az álláspontját ezzel kapcsolatban. És aztán jött a hideg zuhany: "Olyan gyűrűt szeretnék venni neked, ami az összetartozásunkat mutatja, de nem akarom megkérni a kezed és nem akarlak feleségül venni". Na, kész. K.O.

Nem is tudom értelmezni a mondatot. Annyira üti egymást a 2 tagmondat, hogy az elképesztő. És számomra elfogadhatatlan. Számára pedig természetes. És igazán ez az elszomorító.

Aztán ez már meghatározta az egész hétvégét. Nem tehetek róla, de annyira rosszul esett, hogy elmondani nem tudom, és még mindig a hatása alatt állok.

Tudta, hogy megbántott, ennek megfelelően többször is bocsánatot kért. De ugye a kimondott szavakat már nem lehet visszaszívni.

A legfájdalmasabb az volt, hogy bár az eszem már korábban elfogadta az álláspontját, a szívem azért reménykedett. És ráadásul az utóbbi időben azt vettem rajta észre, hogy mintha enyhülne az ellenállása. Milyen jogon veszi el tőlem a reményt? Ennyire önző lenne? Hiszen ketten vagyunk ebben a kapcsolatban.

A barátai egyébként nagyon kedvesen fogadtak minket. Annak ellenére, hogy az előző feleség legjobb barátnője volt a házigazda, cseppet sem éreztették velem, hogy nem kívánatos lennék. Nagyon készültek, és örülök, hogy ajándékba azt vittük, amit, mert egyáltalán nem éreztem túlzásnak (volt, aki annak tartotta.)

A délután nagyon kellemesen telt, és szerveztek programot is, ami nagyon jól sikerült. Nagyon jól éreztem magam. Aztán amikor visszamentem a villába, akkor már nem éreztem olyan jól magam. Sajnos elkaptam egy beszélgetést, ami az előző feleséggel volt kapcsolatos, nevezetesen az, hogy el szeretett volna jönni, de a házigazda mondta, hogy ne jöjjön. Ezt természetesen magamra vettem. Meg feltűnt az is, hogy állandóan egyedül maradtam. Aztán fél 12 köröl megfáradt a drága, és mondtam, hogy akkor induljunk. Persze rövidesen virágos jókedve támadt és még maradt volna. Nem értem, miért kell belőlem hülyét csinálni? Egyáltalán nem volt arról szó, hogy ott aludjunk. Ha lett volna, pakoltam volna valami ruhát. De így? Azt nem képes elfogadni, hogy ott nem lehet hibázni. Nem akarom, hogy bármilyen okot adjak a rosszindulatú pletykára.

Végül nagy nehezen elindultunk. Egész úton hazafelé vagy aludt vagy puffogott. Nem értem, miért mindig neki áll feljebb, ha néha megpróbálna egy kicsit az én fejemmel is gondolkodni, akkor nem így lenne.

Meg mint megtudtam, ha kimozdulok a saját közegemből, akkor nem érzem jól magam. Én nem így gondolom. Én nagyon jól érzem magam. Amikor nem, az mindig neki tudható be, és ilyen esetekben mindig vele van bajom. A gond az, hogy ő ezt meg sem próbálja kiküszöbölni.

Aztán az egész vasárnap csendben telt. Nem szeretem az ilyeneket, mert nem látom értelmét. De néha mégis szükséges, hogy kicsit észhez térjen és mérlegelje, hogy mi a fontos. Hogy mennyire számítok neki és hogy mit jelentünk egymásnak.

Ahogy tőlem már megszokott, elkezdtem bántani. Remélem, hogy azért tudja a helyén kezelni, és azt is tudja, hogy nem gondolom komolyan, csak dühös vagyok. Ilyen vagyok, ez ellen nem tudok tenni. Először javasoltam, hogy engedjük el egymást, hogy mindenkinek meglegyen az esélye, hogy olyan életet éljen, amire vágyik. Nagyon nem tetszett neki.

Aztán kitaláltam, hogy gyakorlatilag mindegy mi lesz, szexrabszolgának megtartom. Totálisan kiakadt. Azért nagy nehezen sikerült elcsábítanom, aminek a végén én teljesen leblokkoltam és elmentem a wc-be sírni, majdnem kiszabta az ajtót a helyéből. Azt viszont nem értem, hogy miért.

Reggel ultimátumot adtam. De nem azért, hogy holnapután vegyen feleségül, hanem arra kértem, hogy csak a lehetőségét gondolja át. Ha teljesen elzárkózik ettől a dologtól, akkor tényleg felül kell vizsgálni a kapcsolatunkat, hogy ki, mit akar a másiktól. Hiszen teljesen kiszolgáltatottá tesz azzal a kijelentéssel, hogy "majd ha úgy gondolom, akkor feleségül veszlek". Hogy lehet ilyet mondani? Nem ketten vagyunk ebben a kapcsolatban? Nem vagyunk egyenrangúak ebben a kapcsolatban? Miért nem számít, hogy én mit szeretnék? Miért nem lehet kompromisszumot kötni? Én már sokszor elmondtam, hogy nekem nem kell csinnadratta, nekem nem kellenek a külsőségek. Azt szeretném, ha csak a miénk lenne, hiszen olyan jó nekünk együtt. Ezt tudnia kell. Vártam én már rá, nem is keveset. Olyan dolgokat tettem érte, amit másért nem tettem volna meg. Ez nem számít? Én egyetlen ok miatt szeretném, ha hivatalos lenne a kapcsolatunk, csak a gyerek miatt. De ha ez nem történik meg, akkor le kell mondanunk a közös utódról. Van-e értelme megfosztanunk magunk ettől? Boldogok vagyunk együtt és szeretjük egymást. Nap mint nap teszünk érte, hogy ez így legyen. Ezt kellene mérlegelni.

http://www.youtube.com/watch?v=D6eUdMYzL3k

Ha eddig nem tudtad, akkor most felvilágosítalak: a legtöbb, amit egy szerelmes nőnek adhatsz, az, hogy feleségül veszed. Mert a nőt igazán az teszi boldoggá, hogy mindenki színe előtt tartozik valakihez. Egyszerűen abból fakad, hogy nők vagyunk. Ahogy ebben már tapasztalatodnak is kell(ene) lennie.

Otthon

A héten minden nap jött. Igaz, hogy érdekből, de legalább mindig itt volt. Szeretem, amikor velünk van. Tényleg olyan, mint egy igazi család.

Csütörtökön az a helyzet állt elő, hogy este ő otthon volt, míg én csak éjjel értem haza, mert dolgom volt. Mondta, hogy nem vár meg, de amikor beléptem, egyből kipattantak a szemei. Tett egy gyenge kísérletet arra, hogy kiszedje belőlem, de tartottam magam :)

A megnyugtató közelség

Ingázik a héten szegényem, mert egyelőre hontalan, ennek megfelelően elég késő érkezett.

Vacsora után elolvasta a figyelmeztetésem, és nagyjából ugyanaz a véleménye róla, mint nekem. Sőt, ő még más hibát is talált benne. Egyelőre túllépek rajta, és nem feszegetem, viszont ha helyzet lesz, akkor nem fogom szégyellni elővenni.

Az este további része csendben és harmóniában telt. Szeretem az ilyet, bár az utóbbi időben kissé kezd csepegős lenni a dolog. Nem baj. Ez teszi széppé.

Ja, és reggel lecsekkoltam: tényleg kirakta a képeimet a visszapillantóra.

Munkahelyi válság

Munkában nem alakult jól a nap, ugyanis írásbeli figyelmeztetést kaptam, életemben először és véleményem szerint igazságtalanul, bár a jog lehetőséget ad rá. Elég rosszul érintett, hogy egy ilyen időszakban annak ellenére, hogy én néha erőn felül teljesítek, nem mérlegel a főnököm és nem áll ki értem.

Ezt elég nehéz nekem feldolgozni, bármi is van a háttérben. Még mindig úgy gondolom, hogy vihart csináltak a biliben. Nem ismerem az okot, de kivárom, hogy mi lesz belőle. Nyilván, egész éjjel gondolkodtam, kerestem az okokat és magyarázatokat. Most már talán kezdek lehiggadni, majd meglátjuk, hogy mi lesz. Én a továbbiakban is teszem a dolgom, viszont megteszem a kezdeti lépéseket ahhoz, hogy saját vállalkozásunk legyen.

Nagyon jól esett, hogy támogatott, sőt, még haza is jött, hogy a támaszom legyen. Próbált nyugtatni, de persze én már eléggé behergeltem magam, úgyhogy gyakorlatilag semmi esélye sem volt.

Aztán olcsó albérletet kerestünk neki/nekünk. Találtam egy nagyon cukit occsó pénzért. Olyan jó lenne, ha összejönne a kiskuckó. Hiszen ezt már együtt választottuk.

Szerelmetes hétvége

Anyukámék voltak hivatalosak ebédre. A menü: lebbencs leves, steak borsmártással és vaníliás-túrós palacsinta volt.

Anyuék időben értek, mi meg elég jól neveltek voltunk és megnéztük az új autójukat. Az ebéd zökkenőmentesen zajlott, mint rendszerint. Megnéztük a gombafesztiválos videót, majd a mosogatást követően pihentünk egyet.

Ettől fogva gyakorlatilag a teljes hétvége a filmnézés jegyében telt, bár néha kártyáztunk is. És a malackodás sem hiányzott.

Amivel nagyon meglepett, az az volt, hogy kért fotót a visszapillantóra, hogy mindig láthasson... Hmm.

Lazac és rák

Hajnalban keltem, hogy időben hazaérjek. Dolgoztam és egész idő alatt azon járt az agyam, hogy mit tegyek a tegnap készült képekkel. Először az évfordulónkra akartam átadni, de azt hiszem, hogy elég nagy lesz a meglepetés anélkül is.

Először arra gondoltam, hogy készítek egy fotókönyvet a képekből, de nem lehetett volna az igényeim szerint kivitelezni. Majd arra gondoltam, hogy egy képet kiválasztok, keretbe teszem, és azt kapja meg, hogy kitegye az asztalára az irodában - annak ellenére, hogy már jelezte, hogy ilyet ő nem tenne.

Elmentem a fotós ismerősömhöz, ahol láttam egy nagyon szuper kis naptárt, és beugrott, hogy ez lesz a tökéletes ajándék, hiszen mégsem egy fotó egy keretben, hanem abszolút íróasztalra való álló naptár.

Korábban jelezte, hogy ő hozza a vacsorát, így meg kellett szöknöm a boltba, hogy el tudjak menni a naptárért. Végülis sikerült, bár a fiúknak már feltűnt, hogy milyen soká jöttem.

A vacsora grillezett lazac volt tejszínes-kapros rákraguval és nagyon finom lett. Végülis most 2 éve, hogy életében először meglátott.

Vacsi után átadtam a naptárt. Nagyon tetszett neki. Kíváncsi vagyok, hogy kiteszi-e az asztalára...

Tévedések vígjátéka

Már reggel a nyakamba vettem a nagyvárost. Ultrahangos fogkövetlenítés volt az első program. Elég hamar végeztem, így benéztem a szomszédos bevásárlóközpontba nézegelődni. Mivel nem volt konkrét elképzelésem, elég hamar útra is keltem a B ponthoz. Szerencsére hamar megtaláltam a fotós csapatot, akik elvileg kihozták belőlem a jót.

A megbeszéltnél kicsit korábban érkeztem, de nagyon kedvesen fogadtak. Éppen még egy fotózás volt, míg közben elkezdtek sminkelni. Nagyon szép, nem túl erős és természetesnek ható festést kaptam, valamint a hajam is megoroszlánosították egy kicsit. Gyakorlatilag mind a smink, mind a frizura elsőre tökéletes lett, nem úgy a ruha. Minden áron élén színű, kivágott, szemtelenül rövid ruhát akartak rám adni. Én gyakorlatilag rájuk bíztam magam, annyi volt csak a kitétel, hogy jól érezzem magam. Hiába próbáltam türkiztől a rózsaszínig mindent, egyszerűen a legelső, fekete, szűk, decens ruhát szavaztuk meg együttesen. Maga a fotózás nem tartott sokáig, és nagyon jól sikerültek. Erre a csajra nem lehet nem mosolyogni :)

Aztán elmentem vásárolni, de természetesen egyik helyen sem jártam sikerrel.

Majd előállt a taxi, mentem a kedvesemért, elvittem bankba, majd az autójáért.

A hajamat egyből észrevette, majd miután levettem a napszemüveget, a sminket is. Bár eleinte furcsállta, nagyon tetszett neki. Kissé zavart, hogy elég sok kérdést tett fel, alig tudtam a kitérő válaszokat adni.

És olyan csodálattal nézett rám, hogycsak na!

Elmentünk a Duna Plazaba enni, valamint közölte velem, hogy már jó ideje áll a farka :) Büszkén vonult végig velem a bevásárlóközpontban, élvezte, hogy a férfiak megbámulnak. Egy darabig én is, de hosszú távon biztos, hogy idegesítene.

Már előző este mondta, hogy extra programja van ma estére, ne szervezzek keresztbe. Nem is tettem. Eleinte azt hintette el, hogy valami extra kajáldába megyünk. Én mondtam neki, hogy én vidéki lány vagyok, nem kell ilyen helyekre vinni.

Aztán parkolóhajszába kezdtünk majd a Keresztapa kocsmájában bedobtunk egy felest. Ott azt kérdezte, hogy milyen táplálékra vágyom. Egyből rávágtam, hogy szellemire.

Aztán az állítólagos kajálda felé vettük az irány. És mit ád Isten: éppen útba esett a Vígszínház, ahová beugrottunk... Megtekintettük a Tévedések vígjátéka című darabot a páholyból. Jobb helyünk nem is lehetett volna...

http://vigszinhaz.hu/szindarab/7+t%C3%A9ved%C3%A9sek+v%C3%ADgj%C3%A1t%C3%A9ka/

Az estét a színházzal szemközti óriási Szeráj nevű török étteremben fejeztük be, ahol jót ettünk, bár én nem nagyon voltam éhes.

Kb. fél órát utaztunk ideiglenes szállásunkra, ahol ezt a szuper napot egy szeretkezéssel koronáztuk meg.

A csillaghullásról lemaradtunk

mert felhős volt az ég.

De érdekes. Fél évvel ezelőtt még azt kívántam volna, hogy vegyen feleségül. Már nem ez a legfontosabb a kapcsolatunkban.

Mivel fodrásznál voltam, nem készültem el időben a vacsorával. Segített befejezni, bár eléggé leminősítette. Nem baj, eztán ilyen kaját csak ő fog készíteni.

Pezsgő is volt, ezt meg én kívántam már a hétvégén.

A meccs közben én már majdnem elaludtam, de hősiesen kivártam a sorom. De sajnos hiába. Szerelmeskedés közben eléggé leblokkolt engem, így aztán ezúttal egyoldalú volt a siker.

Éjszaka valamit ki akart belőlem szedni, csipkedett elég sokáig, de aztán csak reggel tudtam meg, amit akart... És ráadásul új információhoz nem is jutott, de nem hitte el, hogy ezt már mondtam.

Őszikék

Hősiesen megvárta a reggelit. Próbált aludni is délelőtt, de a vágya erősebb volt :)

Aztán mentünk anyukámékhoz ebédelni, ahol szintén hősként viselkedett. Evett, ivott, beszélgetett, pedig láttam rajta, hogy nagy fáradt. Otthon aztán már nem bírta tovább: elaludt. S miután újult erőre kapott, sütött nekem túrós lepényt :)

Olyan furán nézett a gyerek után, amikor elment. Már többedszer kaptam rajta. Aztán persze töredelmesen bevallotta, hogy nem szereti, hogy egy csomó élmény a férjemhez köt. Akkor ezek szerint már érti, hogy nekem miért rossz bizonyos esetekben?

Vasárnap megterveztük a hálószobabútort, szerelmeskedtünk, többször is - de nem elégszer, mert menet közben megrokkant szegény.

Nagyon bújt és nagyon kedves volt egész hétvégén. Imádom, amikor ilyen.

Aztán persze hétfőn reggel megint jött a rossz érzés. Az élet igazságtalan. Miért kap az egyik érdemtelenül meg mindent, a másik meg kiérdemelve sem semmit?

Próbáltam haza csalogatni

de nem sikerült:(

Egész nap szexis és szerelmes sms-ekkel bombáztam. Azt akartam, hogy vágyjon rám, és vágyjon hazajönni. Még fotót is küldtem neki a dekoltázsomról.

Ma kanbuli van. Igazából azért van rossz érzésem, mert a másik 2 srác egyedülálló és a vadász stádiumban van. S mivel őt eléggé viszi a buli, tuti, hogy elmegy, ha hívják. És nem szeretném, ha kísértésbe esne...

Aztán végülis a buliból egyenesen hazajött. Állítása szerint. Reggel 1/2 8-kor ért haza. Hmm.

Vendégségben

Barátosném hívott vacsorára minket. Korán érkezett - hiába, az éhség nagy úr. A beszélgetés jól telt, elsősorban a gyerekvállalás és a szülés volt a téma. Náluk már nagyon aktuális a dolog.

Lehet, hogy lassan nálunk is az lesz. Most megint rám jött a dolog.

Persze miután hazaértünk, ismét áldoztunk a testi örömök oltárán. És már megint én mentem el előbb. Ezen a héten már másodszor. Hmm. Már nem kíván.

Bár mint ismét megerősítette, senkivel nem volt még ilyen aktív szexuális élete...

Az ÉLET és az ő nagy dolgai

Este megérkezett, megvacsoráztunk, én kissé távolságtartó voltam. A hétvége negatív érzései még mindig munkáltak bennem.

Kicsikém aranyos volt és bevonult a szobájába, hogy ne zavarjon minket. Így aztán előálltam a farbával: sokat gondolkodtam azon, hogy min szoktunk vitázni. Alapvetően a szoktunk erős kifejezés, hiszen nem vitázunk gyakran, de gyakorlatilag 2 téma van, ami a vitákat szokta generálni. Az egyik már nem vita tárgya, míg a másik folyamatosan fennáll, és mit ád Isten: ez számára is elég tiszta. Bizony ám, a lányai.

Sokat beszélgettünk a témáról, nem tudom, hogy mire jutunk az üggyel kapcsolatban, de hiszem, hogy meg kell beszélni ezeket a dolgokat, mert ha gyűlik, akkor az jóra nem vezet.

Aztán végülis elmondta, hogy számára mi ketten vagyunk egy egység, és az összes többi ezen kívül áll.

Aztán persze megint nekem esett. Bár tudja, hogy szex-szel nem lehet mindent megoldani... Bár úgy érzem, hogy most már nem is kell megoldani. Mindenesetre nem gondoltam volna, hogy a hétvége után újra visszatalálunk egymáshoz.

Lecsapta

a telefont. Egész egyszerűen kinyomta. Ilyet én szoktam.

Valószínűleg fáj az igazság.

Nyaralás 2012.

Ismét olyan hétvége van, amikor nem vagyunk együtt.

Nem nagyon szeretem az ilyen alkalmakat, de muszáj ezzel együtt élnem. És akár jó szívvel is tehetném, ha nem érezném magam vesztes pozícióban.

Mozgalmas napunk volt, pár perccel azután hívott, hogy hazaértünk. Kellemesen indult a beszélgetés, de aztán elment rossz irányba. Ugyanis a lányai - a kérésére - leadták a nyaralási igényeiket. Amik nem kicsik.

Több szempontból is rosszul érintett a dolog.

1. Ha már elvileg mi vagyunk a felnőttek, akkor velem miért nem beszél erről? Az még csak hagyján, hogy hová, de az nem kérdés, hogy egyáltalán el akarok-e menni velük? Az helyzet, hogy nem nagyon. Pár napok elvagyok velük, de többre nem vágyom. És úgy érzem, hogy nem miattam. Én azért megyek nyaralni, hogy kipihenjem magam és nem azért, hogy arra figyeljek, hogy a hisztis kamaszoknak éppen mivel van bajuk. Azé n nyaralásomat egyszer lehet tönkretenni. EGYSZER!
   Én elég sokat tepertem azért, hogy megszeressenek. Ha nem, hát én nem erőltetem. Sok nő a töredékét nem tette volna meg annak, amit én megtettem azért, hogy átmenetileg egy család legyünk, ha már így alakult.
   De azt gondolom, hogy neki is van ebben felelőssége. Többször kellene beszélniük a kialakult helyzetről, valamit orientálhatná őket arra, hogy tehetnének esetleg olyat, amitől én is jól érzem magam.
2. Megint a kettős mérce. Én gyakorlatilag 1 éve szeretnék elmennek Rómába (Vele most már nem), és kb. fél éve mondogatom, hogy Törökországot is jó lenne megnézni. De totálisan süket fülekre talált. Nincs ezzel gond, megértem, hogy anyagilag nem feltétlenül tehetjük meg, de akkor a gyerekei felé is legyen stop. Ne ők irányítsák az életünket csak azért, mert apunak lelkiismeret furdalása van.

Tudományos munkatárs

A reggel nem indult túl jól, megint megszakadt a szívem, amikor integettem neki az ablakból. Ezt meg is írtam neki. Nem szeretem, amikor elmegy, mert nem tudom, hogy visszajön-e, s ha visszajön, azt hogyan teszi.

Az egész nap olyan kis melankolikusan telt. Még szerencse, hogy olyan sok a munka, hogy nem azon jár az eszem, hogy mi lesz.

Vacsi után én még dolgoztam, de elhajtott, mert meg akarta oldani helyettem a dolgot. Szerencsére ezt nem tette meg, viszont jelentős mértékben segített. Nem hiába: ha az ember pasija valaha tudományos munkatárs volt...

A leghétköznapibb este

Ennyire hétköznapi esténk még nem volt.

Hazajött, megvacsoráztunk, leraktam a gyereket, ő meccset nézett, én olvastam.

Héé! Én ezt így nem akarom ám!

Azért volt egy mondata, ami sokat dobott a dolgon: "azt hiszem, a fütyim akar valamit"

Mégiscsak megadta magát

Gyakorlatilag egész hétvégén bennem volt a kérdés, hogy mi az, amit titkol előlem.

Elég sok alternatívát felsoroltam, hogy mik lehetnek azok, amiket félreérthetek, de egyikre sem mondott semmit. Már egy idő után nem is az érdekelt, hogy mi is az, amit mondott az anyukája, hanem az bántott, hogy titkolózik előttem. Olyannyira a szívemre vettem, hogy a hétvége során egyetlen orgazmusom sem volt, pedig azért néhányszor megpróbáltuk.

Aztán este végülis kibökte: anyukája nem akarja, hogy legyen még gyereke. Bár indokot nem tudott mondani rá, hogy miért. Mert csak.

Hát. Nem értem, hogy ezt miért kell ennyire titkolni. Jelen állapotban szerintem nem ő az egyetlen, aki így van ezzel a dologgal.

Szüret

Szerencsére kikúrált annyira a drága, hogy el tudtam menni a szüretre. Én konkrétan nem szüreteltem, lenn tevékenykedtem: főztem, pakoltam, diót szedtem.

Úgy tűnt, hogy ő is jól érezte magát. Segédkezett a főzésben is. Egyébként úgy tűnik nekem az utóbb időben, hogy a főzés egyre nagyobb része tolódik át ránk... De nem baj, mert szeretünk főzni is és enni is.

Betegség és titok

Már hazafelé a versenyről is eléggé fájt a torkom, de azt nem gondoltam, hogy annyira lerobbanok, hogy nem tudok menni dolgozni. Bár magamtól elmentem volna, ő nem engedett el. És milyen jól tette! Ugyanis még be is lázasodtam.

Annyira édes volt. Egész nap ápolgatott. Teát főzött, fokhagymakrém levest csinált. Betakargatott, elment a gyerekért az oviba. Pont, mintha egy család lennénk.

Hoztak nekem gyógysütit. Imádom őket!

A héten már többször is kérdeztem tőle, hogy beszélt-e az anyukájával a hétvégéről. Mondta, hogy igen. Bár én arra voltam kíváncsi, hogy a gyerekkel és velem kapcsolatban mondott-e valamit, ő kettőnkre értette, és mondta, hogy igen, de megígérte az anyukájának, hogy nem mondja el nekem.

Eléggé rosszul esett a dolog egyrészt azért, mert megbeszéltük, hogy nincsenek titkaink egymás előtt, és elmondunk mindent a másiknak még akkor is, ha tudjuk, hogy a másiknak fáj, másrészt azért, mert az én szüleim soha nem kérnének tőlem olyat, hogy titkolózzak.

Megpróbáltam belőle kiszedni, mindenféle fortélyokkal a dolgot, még meg is erőszakoltam, de nem adta be a derekát.

Ügyfélszolgálati verseny

Eljött az éves, szokásos 2 napos program, ahová nem szívesen engedett el, gondolom, mivel ő az ismeretségünk óta először nem volt jelen.

Mivel én korán indultam, reggel ő vitte a gyereket az oviba.

A nap nem sikerült túl jól, bár számomra elég szerencsés volt, mert nyertem több dolgot is :)

Jött, és visszahozta a gyerekülést. Mivel a program csúszott egy kicsit, fél órát várt rám az autóban. Úgy készültem, hogy nálam alszik a szállodában, de nem tette. Régen, amikor még szeretett, nem okozott volna gondot neki. Pedig én még tiszta alsót és inget is vittem neki...

Későn jött

Annyira, hogy nem bírtam megvárni és elaludtam. Azt mondta, hogy ne várjuk meg a vacsorával, amit én úgy értelmeztem, hogy ne is főzzek, így nem volt főtt kaja. Most először.

Persze azért nem maradt éhen.

Bogács

Nagy hepening volt a családi birtokon.

Mi ebéd után indultunk a Pockommal, kifosztottuk az Ikeát és a Kikát, majd egyesült erővel mentünk Mekizni, felszedtük még a pótutasunk és elég hamar meg is érkeztünk a célállomásra. Aztán ő továbbment a lányaiért, mi meg beszélgettünk. Alig hogy hazaértek, megérkeztek a rokonok. A drága rosszindulatú megjegyzése alapján erős volt a kíváncsiság. Az mondjuk eléggé lejött, hogy az előző asszonyt bírta a nagynéni, mert feltűnően stírölt engem.

Másnap reggel nekiálltunk a nagy közös sütögetésnek. Nyilván senkire sem hallgatott, ennek megfelelően anyukája jól meg is haragudott, felgyújtotta még a sörkiflimet is. Ettől függetlenül csak bele kellett jönnie a dologba, mert a végén már egészen jól sikerült a langali.

Délután elmentünk a helyi termálfürdőbe. Szokás szerint senki sem vette figyelembe, hogy eltérő korosztályúak a gyerekek, így többnyire külön voltunk. Utánunk sem jött. Pedig szerintem lett volna megoldás, mert a gyerekmedence mellett van felnőtt medence, ahonnan jól szem előtt lehetett volna tartani a gyereket.

Aztán természetesen ismét a lányainak nem felet meg, ami rajtuk kívül 10 embernek jó volt. Ezen már nem is akadok ki, de azt hittem, hogy van annyi eszük, hogy feltűnik nekik, ahogy állandóan ők vinnyognak.

Vasárnap bementünk az IKEA-ba, aztán a gyerek úgy döntött, hogy vele jön haza. Így jobbára kerülgettük egymást. A hétvége lezárásaként elmentünk anyuékhoz öntözni, ahová éppen akkor érkezett egy nagyobb gyümölcs szállítmány a Z+D Kft. jóvoltából...

Sweet harmony

A szülői értekezlet elég hosszúra sikerült, így ő várt minket haza. Közösen megfőztük a vacsorát, borozgattunk.

Aztán kipróbáltuk az átrendezett hálószobát reggel és este egyaránt...

És valamit szövetkezik a barátnőmmel. Biztos meglepi bulit szerveznek :)

Béke

Mivel ezt megjegyeztem egy sms-ben, amikor beért, már egyből bocsánatot is kért.

Este felülkerekedtem a büszkeségemen, és felhívtam. Meglepően jót beszélgettünk. Átbeszéltük a hitel dolgait, valamint a hálószobánk berendezését.

És szerelmes volt a hangja :)

Komoly veszekedés

Reggel elhozott dolgozni. Ment is a munka, majd a végén kimentem, én nem jött értem. Nem ért ide időben. Eléggé csalódott voltam, mert nem szoktam ilyen későn a gyerekért. Meg ugye megbeszéltük...

Először busszal akartam menni, de eszembe jutott, nincs pénzem, így a nyakamba vettem a felüljárót és elgyalogoltam. Az ovi mellett a gyerekem kis barátnője közölte velem, hogy a "kisfiadat baleset érte". Na, teljesen kétségbe estem. Hiszen, ha időben érkezem, akkor ez nem történik meg. Szerencsére nem volt komoly a dolog. A drága közben megérkezett, úgy ment el mellettem, csak néztem. Rossz helyen kereste a gyereket, de legalább a szándék megvolt :)

Aztán elmentünk fagyizni, majd beugrottunk anyuhoz. Aki felajánlotta, hogy megfodrászol minket. Ő ismét visszautasította, amivel nagyon megbántotta anyukámat. Persze az ezzel kapcsolatos véleményemet nem rejtettem véka alá. Aminek következtében bedobta a durcát. Nem értem, hogy miért. Amikor én csak igazságot mondtam.

Aztán vacsora közben mondtam neki, hogy vagy változtat ezen a lekezelő viselkedésen vagy valamelyikünk elmegy. Erre lekezdett öltözni. Párszor azért szólnom kellett, hogy ne csináljon hülyeséget. Maradt. Aztán kb. fél óra múlva lement róla a bolondéria, és elmondta, hogy mi a baja. Ezen meg én húztam fel magam, hogy szóból ért az ember, ha az elején elmondja, akkor nem kell 2,5 órát puffogni. Nem értettem a lényegét.

Meg persze azon is bepöccentem, hogy szívfájdalom nélkül elment volna, ahelyett, hogy erőt vett volna magán. Remélem, hogy észbe kap és rájön, hogy ez a fajta viselkedés nem válik be nálam. Ha már többször is bebukta, akkor nem is értem, hogy miért nem próbál felülkerekedni ezen.

Aztán az este további része elég hűvösen folytatódott. És én elhatároztam, hogy nem fogok reggel kávét főzni, meg nem csomagolok kaját, meg ilyenek. Aztán persze nem bírtam tovább, és kimentem. Persze nem hagyta annyiban a dolgot, kifejezetten kért ebédet. Aztán elbúcsúztunk.

És nem nézett vissza...

Kocsikulcs

Vidáman ébredtünk reggel. Reggeli után megnéztük a Másnaposok 2 című filmet. Szerintem az előző jobb volt, de ezen is jól szórakoztunk. Aztán elkaptuk egymást. Nem kicsit :)

Szépen felöltöztünk, és indultunk anyuékhoz ebédelni. A 2 kocsi között pakolásztunk, majd a drága fogta, és lecsukta az autója csomagtartóját. Amiben benne van a kocsikulcs, a lakáskulcs, a táskám, és gyakorlatilag minden. Még jó, hogy anyuéknál van egy lakáskulcs, így legalább haza tudtunk menni.

Nagyon nem örültem neki, és hangot is adtam a nemtetszésemnek. Lehet, hogy ez meg neki nem tetszett.

Persze, már megint én húztam a rövidebbet, és jól át is kell szerveznek a napom. De miért nem lehet kérdezni? Miért gondolja mindig azt, hogy mindent tud?

A dühöm viszonylag hamar elmúlt, de azért egy kicsit még piszkáltam ám:)

Aztán persze már csak mosolyogtunk a dolgon. Azért elég sok minden megtörténik velünk:)

Aztán a Forma 1 alatt aludtunk, majd megnéztünk még egy kedves, romantikus filmet. Aztán ő dolgozott, én olvastam. Elmentem fürdeni, s persze bejött hozzám. Lassan már nem kapok levegőt...

Az esti filmnézés közben megint megkívántuk egymást. A kimaradt napokat elég jól pótoltuk...

Sportnap

Pénteken már korán leléptem, mert dolgom volt. Szerencsére nem tartott sokáig, így neki tudtam állni főzni. Sok kaját csináltam, sőt, még az általam elkészíteni utált, viszont általa enni nagyon szeretett kókusz kockát is megsütöttem.

Este az ágyban próbálkozott, de nem éreztem magam túl komfortosan, így aztán nem lett igazából semmi. Ő viszont bukott egy orgazmust, mert nem hagyta magát...

Reggeli után indultunk Zalakarosra, az 5 Vízmű Sportnapra, ahol ő a röplabda csapatot, míg én a pingpong csapatot erősítettük. Nekem is volt sikerélményem, míg ők nyertek is. A sportprogram csak délelőtt volt, így ebéd után a fürdőbe ejtőztünk. Egy kicsit nehézkes volt a szervezés, de ettől függetlenül jól éreztük magunkat. Úgy láttam, hogy a társaság is befogadta.

Aztán volt egy kis vitánk is. Nyilván :) Szerinte az alábbi dal szerelmes szám. Szerintem szakítós:

http://www.youtube.com/watch?v=VjWX-WPO6Hk

Vajon mi lehet az igazság?

Borozgatánk Katámmal

Szerdán délután feljöttek a barátosnémék iszogatni-beszélgetni egy kicsit. Aztán persze 4 üveg bor lett a vége.

Virágos jókedvünk kerekedett, a fiúk elég jól szórakoztak rajtunk. De ezt gondolom, hogy van szükség az ilyen lazításokra is alkalmanként. Ez most éppen egy olyan alkalom volt :)

Szenvedés

Alapvetően nem indult túl jól a hét, és ez legfőképpen a volt férjemnek volt köszönhető. Nem szeretném részletezni, mert nem itt van a helye, de eléggé kiakasztott. S persze kedvesem volt az egyetlen, akivel ezt meg tudtam beszélni.

Aztán anyuékhoz mentünk ebéd után egy kis fodrászkodásra, ő is oda érkezett. Hozott nekem vigasztalásul szép virágot. Meglepően korán jött, szerencsére a közelben volt dolga.

Aztán otthon közösen főztünk vacsorát, amit villámgyorsan el is pusztítottunk. A fiúk leültek Pókember 3-at nézni. Aztán felmerült a palacsinta iránti igény, s én persze, hogy nekiálltam este 8-kor palacsintát sütni...

Olyanok voltunk, mint egy jól működő család.

Aztán az este nem ment annyira nagyon könnyen, hiszen a szex jó volt, de az orgazmus csak nem akart jönni. Persze addig addig erőltette, amíg be nem teljesült, de nem muszáj ám, hogy mindig legyen az embernek orgazmusa. Anélkül is jó veled a szex!

Aztán beszélgettünk sokat.

Reggel megint nyűgösen ébredtem. Először azt hittem, hogy magammal van a bajom, de napközben rájöttem, hogy igazából vele. Nem tudom elképzelni, hogy képes egy helyben élni egy teljes családban. Hiszen neki egy a gyökértelen lét bejön...

Külön hétvége

Régen voltunk ennyi időt külön.

Többször is mondta, hogy jó lenne, ha ott lennénk. De hát hogyan, amikor nem is hívott?

Nagyon egyedül érzem magam nélküle.

Vacsora

Nem szokott ilyet csinálni, de tegnap este azt mondta, hogy csirkemellet kér tejszínes gombamártásban. Rendes asszony vagyok, úgyhogy megfőztem neki a kívánságát.

Főztem hozzá olaszos paradicsomkrémlevest is, mert jó sok paradicsom volt itthon.

Nem állok messze a valóságtól, ha azt állítom, hogy mind a 10 ujját megnyalta utána, de azért a dicséretet nem vitte túlzásba:( Persze az édesség hiányzott neki, de azt meg tudatosan nem csináltam. De azért megoldotta.

Megiszogattunk egy üveg bort, majd az esti rutin után egy közös orgazmusban forrtunk eggyé.

Mindenképpen fontosnak tartom megemlíteni, a gyereknek ő olvasott mesét. A gyerek kifejezett kérésére.

:)

http://www.youtube.com/watch?v=phYWLOotC7M

Puzzle

Tök váratlanul állt az ajtó előtt. Éppen vasaltam, a kaja csak félig volt készen. Mindegy, volt türelme, kivárta a sorát és szépen megvacsoráztunk.

Megbeszéltük a nap érdekességeit, majd mindenki elfoglalta magát. A fiúk kártyáztak, míg én puzzlet raktam. Aztán egy idő múlva besegített. Hiába, együtt nyerők vagyunk.

Aztán szépen együtt megfürödtünk, majd áldoztunk a testi örömök oltárán. Azzal fejezte be, hogy "nekem csak te vagy." Lassan kezdenek már gyanúsak lenni ezek a megjegyzések...

Gombafesztivál

Korán keltünk, mert még el kellett készíteni az egyik fogást a gombafesztiválra. Aztán el is indultunk. Elég korán odaértünk, még tudott segédkezni az előkészületekben. Akárcsak én. A fiúk a főzőverseny helyén főzőcskéztek, az asszonyok pedig otthon.

A menü:

előétel: hússal-gombával töltött krumpli baconbe csavarva, kakukkfüves-juhtúrós töltött gomba

főétel: gombás vadpörkölt tócsnival

desszert: gombás, túrós, tökös-mákos rétes

És ezzel a menüvel mi voltunk a nyerők! :) Tök jó, hogy aktívan kivettük a részünket a csapatmunkából. Már azt is kitaláltuk, hogy jövőre mit főzzünk: gombakrém leves, gombás-húsos töltött cukkini és gombás sztrapacska (csak azért írtam le, hogy ne felejtsük el).

Az tök jó volt, hogy többen is csak a tócsni miatt jöttek oda hozzánk, és elkérték a titkos receptet. Szerinte az a tuti recept, ha szerzel magadnak egy pasit, aki el tudja készíteni :)

Ő nyilatkozott az újságnak is:

http://zalaihirlap.hu/cimlapon/20110828_hernyek_varganya_fesztival

Otthon még arra is képes volt, hogy nézze velem a Titanicot. Azt hittem, hogy még nem látta, de sajnos már igen :(

Aztán este volt egy kis morci, ugyanis sztorikat mesélt a régi életéről (ausztrál csaj), ami nekem nem nagyon tetszett, így ezen felbuzdulva mondtam neki, hogy aludjon inkább a kanapén. Én nem gondoltam komolyan, de ő igen, így ki is ment. Aztán szóltam neki, hogy jöjjön be, de nem jött. Bár reggel már mellettem ébredt, végig háttal feküdt. Állítólag jobban kellett volna hízelegnem, hogy jöjjön vissza... Méghogy a nők a hisztisek :)

Nyugalom

Jaj, szegényem nagyon másnaposan ébredt. Nem is tudom, hogy miért, mert csak bort ivott és abból sem valami nagy mennyiséget. Adtam neki egy fejfájás csillapítót, de kikötötte, hogy többet nem iszik (na persze).

Aztán elmentünk a gyerekért, ahol anyukám adott neki Rennie-t is a gyomrára. Na, ettől aztán jó kedvre kerekedett. Szerencsére, mert a nyafogást nem tűröm...

Szépen elmentünk boltba, majd megfőzte az ebédet, míg én kitakarítottam a lakást. Kölcsönösen segítettük egymás munkáját: ő porszívózott én meg krumplit pucoltam. Ebéd után tv-zés, majd elmentem sütiért. Aztán közösen puzzlet raktunk. Nem gondoltam volna, hogy valaha is nekiáll, de kifejezetten ügyes volt.

Éjszaka nagyon aranyos volt. Ki voltam takarózva, és betakargatott, de ennek ellenére is kitakartam magam. Aztán hogy meg ne fázzak, a saját testével melegítette a hátsómat :)

Beavatás

Reggel azzal engedett el, hogy örülne, ha elmennék vele este. Még mindig nem éreztem őszintének a meghívását. Mindenesetre utánanéztem, hogy hogyan tudnám legegyszerűbben megtenni az utat. Sajnos, a tömegközlekedés nem egyszerű arrafelé, így éppen kapóra jött, hogy a barátnőmék mentek haza, így leszállítottak Siófokra, ahol ő várt.

Küldött egy sms-t, hogy a Tesconál, a Suzuki reklám alatt vár. A barátnőm férje, mondta, hogy ott áll. Mondom neki: ez nem az ő autója. És mint kiderült, mégis :) Másik és sokkal jobb autóval jött értem a drága. A legkedvesebb autómmal...

A kompozás közben találkoztunk a középiskolás padtársammal is, teljesen váratlanul. Majd útközben kellett átöltöznöm, hogy elég szép legyek a barátai előtt, akik már nagyon vártak minket. Kedvesen fogadtak azok is, akikkel eddig még nem találkoztak velem. Mivel én vezettem, nem (nagyon) ittam, hogy még hazajussunk, és hát a beszélgetés során eléggé megbátorodtak a fiúk. Volt, amikor már pikánssá vált a beszélgetés.

Úgy fél 1 tájt el akartak még menni buliba, de nekem már nem volt kedvem, így hazaindultunk. Kijárt nekem a parkolóból, megmutatta, hogyan kell elindulni és utána szépen bealudt. A dolognak csak annyi a pikantériája, hogy még soha nem vezettem automata váltós autót. Nem baj, mert hamar belejöttem :)

Ja, a nap híre: egy helyi cég ügyvezetőt keres. De jó lenne, ha megkapná. Sokkal egyszerűbb lenne az életünk...

Sátorozás

Mivel nagyon jó volt az idő, megbeszéltük, hogy a Balatonon alszunk. Mivel a gyerek még nem tud úszni, veszélyesnek láttam volna a hajón aludni, hiszen ha pisilnie kell éjjel, akkor nem tud kimenni, így a sátorozás mellett döntöttünk.

Munka után elindultunk, így viszonylag időben leértünk. Ismét várni kellett rá. Nem kevesebb, mint 3 órát. Én még elviseltem volna, de ugye a gyereket le kellett foglalni, ami elég fárasztó volt. Többször is hívtam, de ki volt kapcsolva. Rossz gondolataim voltak.

Aztán mikor megérkezett, szánta-bánta a dolgot. De ez nekem nem elég. Állandóan én várok rá, és nem keveset. Végülis azért mindig megérkezik, de akkor is rossz érzés.

Megemlítette, hogy szívesen venné, ha holnap elmennék vele Balatonfüredre, bemutatna a barátainak, akiket még nem ismerek. Abban a lelkiállapotban ezt nem tartottam olyan jó ötletnek, hiszen már emiatt volt tegnap egy vita, és nem akarom, hogy bármit is akarata ellenére tegyen.

Elmentünk vacsorázni, majd a fiúk felállították a sátrat és elaludtunk. A gyereknek óriási élmény volt :)

Nem beszéli meg velem a dolgait

és nem értem, miért.

Hiszen azt beszéltük meg, hogy mindig, minden körülmények között mindent megbeszélünk, még akkor is, ha tudjuk, hogy a másiknak rosszul eshet. Bár most nem ilyenről van szó, mégis rosszul esett.

Titkai vannak előttem, és hétköznapi dolgok. Mert ha meglepetés miatt titkolózik, akkor rendben van, de így...

Lehet, hogy ezt is kötöttségnek veszi?

Pedig én mindig, mindent elmondok neki még akkor is, amikor még csak gondolati fázisban van...

Buktam a melegebb éghajlatot

Mivel a környékünkön volt dolga, gyakorlatilag az egész napot itt töltötte. Sajnos ebédelni nem sikerült együtt, de délutántól egyfolytában együtt voltunk.

A barátnőmmel négyesben elmentünk az aquaparkba, mert nagyon meleg volt. Aranyos volt, sokat játszott a gyerekkel.

A kisebbik lánya megköszönte neki a meglepit, amit én küldtem. Meg kell, hogy mondjam, nem túl jól diplomata, ugyanis nem mondta neki, hogy jobb lenne, ha esetleg nekem köszönné meg. Jól esett volna.

Aztán este felhívtuk a barátnőméket, mert hamburgert sütött. És volt egy érdekes telefonhívása is: mint kiderült, baráti hétvégét tervezett. Nem azzal van a baj, hogy elmegy, hanem azzal, hogy nem szól. Kíváncsi lettem volna, hogy mikor tervezett szólni.

Aztán este beszélgettünk. Mondtam neki, hogy milyen jó lenne, ha szeptemberben születtem volna, mert akkor még több helyen van meleg. Mondta, hogy tulajdonképpen akár előre is hozhatjuk a dolgot. Nagyon megörültem, hiszen akkor akár a hőn áhított Törökországba is elmehetnénk. De gyereket csinálni Hegykőn is lehet. És ő erre szavazna inkább.

Hmm. :(

Tanga és/vagy gatya

Alsót cseréltünk. Ő felvette a tangámat, és rám adta a gatyáját.

Szerinte sem kényelmes a tanga :)

Kalandos utazás

A lányok ebédet főztek nekünk, és ebéd után útra keltek. Kérlelt egy darabig, hogy menjek vele, de nem láttam értelmét annak, hogy Miskolcig elmenjek, mert utána hogyan jövök haza. Budapestig még hagyján, de Miskolc azért már tényleg messze van.

Aztán felmerült, hogy Budapestig közösen megyünk, onnan mi hazajövünk, ők pedig intercityvel mennek haza. A nagyobbik gyermek viszonylag nyugodtan fogadta a dolgot, de a kicsi hisztizett, hogy ő mennyire nem akarja. Hiába próbáltunk észérveket felsorakoztatni, hajthatatlan volt. Gondoltam, okos enged-így maradtam otthon. Fájó szívvel néztem utánuk az ablakból. Aztán közben meggondoltam magam - hiszen olyan mindegy, hogy itthon fekszem, vagy az autóban ülök.

Visszajöttek értem, és indultunk is. Én vezettem egy darabig, de mivel várható volt a dugó, így ő átült. Nem is csalt a női ösztön, 2 helyen is lépésben haladtunk az autópályán. Itt már borítékolható volt az, hogyha hazavisszük őket, akkor nagyon későn érünk haza, és hajnalban meg ugye kelés. Újabb hiszti.

Aztán megérkeztünk a bevásárló központba, de nem talált senki sem magának megfelelő dolgot. Én innen már nem akartam továbbmenni, hiszen nem túl jó szívvel engedtem el őket, és nem nagyon voltam kíváncsi a hisztire. Érdekes egyébként, hogy az induláskor a nagyon nyugodt nagyobbik leányzó is láthatóan bepánikolt. Gondolom, azt hitte, hogy majd a kicsi kihisztizi az autózást. Aztán a kicsi kifejezetten kérte, hogy menjek velük a pályaudvarra.

Szétváltunk, ügyintéztünk. Aztán nagy nehezen megtaláltuk a vonatot, és felszálltunk, megkeresni a helyet. Én közben leszálltam, mert úgy éreztem, hogy mindjárt indul a vonat. Én kívül mentem, ők pedig a vonaton. Aztán hallottam a megszokott szignált, és bezörögtem neki, hogy indul a vonat. Természetesen nem hallgatott rám, így ennek megfelelően fennmaradt a vonaton.

Nagyon izgalmas volt a dolog. Mindketten egy pillanatra kétségbe estünk.

Ő megpróbált kiugrani, majd kinyitni az ablakot, hogy kidobja a kocsikulcsot. Én meg csak álltam a peronon...

Aztán ott úgy döntöttem, hogy ha kb. negyed óráig nem jelentkezik, akkor szépen átmegyek a Deák térre és hazabuszozom.

Aztán hívott is, hogy megbeszélte a kallerral, hogy megállítják a rendezőn a vonatot, és le tud szállni. Szerencséje volt, mert visszafelé volt egy járat, amivel vissza tudott jönni. Azt mondta, hogy nem aggódott értem, mert legrosszabb esetben legfeljebb vettem volna magamnak egy autót, hogy hazajussak.

Aztán azt mondta, hogy nem ez volt a nap egyetlen meglepetése. Egyből mondtam neki, hogy akkor mi? Felavatjuk az autót? Egyből mérges lett, hogy ezt is kitaláltam. Majd az autópálya vége felé jött a kegyelemdöfés, azt is kitaláltam, hogy hol :)

Nem is kellett sokáig várnom, hiszen megtaláltuk a rejtekhelyet...

A legnagyobb extázis közben ezt mondta: "Úristen, mennyire szeretlek". Ennél szebbet és jobbkor nem is mondhatott volna. Azt hiszem, ezzel elleszek egy darabig.

Nyárutó nagycsaládosan

Pénteken kalandparkoztak. Nélkülünk, mert úgy ítéltem meg, hogy az én kölyköm még kicsi hozzá. Mint kiderült, nem alaptalanul.

Aztán közösen megfőztük a vacsorát, majd Dzsungel George-t néztünk. Miután az én gyerekem lefeküdt, hagytuk a nagyokat és áldoztunk a testi örömök oltárán.

A nagy nemzeti ünnep a tervekkel ellentétben otthon telt. Egyszerűen a gyerekek nem akartak sehová sem menni. Nem gondoltam, hogy ez valaha megtörténik - pedig csütörtökön, a hazafelé úton már volt erről szó. Azért, hogy hasznosan töltsük a napot, megnéztünk egy-egy kötelező olvasmányból készült könyvet. Azért a kulturális programot megszakítottuk egy mekis ebéddel. Szépen elsétáltunk nagycsaládilag a gyorsétterembe és még desszertet is kaptunk :)

A délutáni filmnézés után Monopoly-ztunk. Én nem voltam aktív játékos, csak a gyerekemnek segítettem. Ismét kettős volt a mérce. Amit az ő gyerekének lehetett, azt nekünk nem, mert szó érte a ház elejét. Mondanom sem kell, hogy eléggé bepöccentem a dolgon, így bementem a szobába és olvastam, majd aludtam.

Az evéshez sem nagyon volt kedvem már, sőt, a tűzijáték sem érdekelt, a műsorvezető személye sem tudott odacitálni a tv elé.

Este megbeszéltük a dolgot. Egyszerűen nem érti, hogy ilyenkor miről van szó. Vajon tényleg nem érti a különbséget?

Reggel, az ágyban ismét beszélgettünk. Elszólta magát, hogy a kolléganője szervezi a november végi kiruccanást, mert az ő egyik kedvenc helye. Na, nem is kellett több. Miután megtudtam a nevét, a különböző közösségi oldalakról összeszedtem a szükséges infót. A megoldás: Kanári-szigetek. Ami úgy néz ki, hogy meghiúsul, mert kitaláltam. Én azért nem adom fel!

Ráadásul elszólta magát, és közölte, hogy nem csak Barbadoson lehet házasodni, van más tengerpart is. Ebből én arra következtettem, hogy már utánajárt a dolognak. De nem is értem, hogy miért nem szólt eddig erről, amikor nagyon jól tudja, hogy engem már egy ilyen kijelentés is milyen boldoggá tesz.

Bébi projekt

Reggel a barátnőm sms-e fogadott, hogy nem leszek keresztanyuka :(

Persze kapva-kapott az alkalmon, és ismét szóvá tette, hogy csináljunk gyereket.

Jaj. Lassan kezd már napi témává válni a dolog. És ezzel együtt kezd kellemetlenné válni.

Meg különben is: miért kell állandóan emlegetni. Tudja, hogy szeretném és mégis fájdítja a szívemet.

Ettől függetlenül azért összeálltunk egy pörge gyömöszre. És annyira nem is rossz az a magassarkú szandál...

Újra közös nyelvet beszélünk

A tegnap esti beszélgetést követően mindketten megnyugodtunk. Mint mindig, ez is félreértések sorozata volt. Jó, hogy meg tudjuk beszélni a dolgokat, így legalább nem marad senkiben tüske.

Reggel viszonylag időben sikerült elindulnom, és eszembe jutott, hogy nincs is olyan messze attól a helytől, ahol szoktam reggelizni. Nem kellett nagyon rábeszélni. Már ott volt, amikor mentem. Közölte, hogy ma nálam alszanak, majd megreggeliztünk, aztán felajánlotta, hogy menjünk el a bokorba. Nem mintha nem lett volna kedvem, sőt, neki még kézzel fogható bizonyítéka is volt :)

Elintéztem a dolgaimat székesfővárosunkban, majd elmentem egy kicsit vásárolgatni. Konkrét elképzelésem volt, s mivel azt nem kaptam, így nem telt sok időbe a vásárlás. Azért sikerült találnom egy nagyon elegáns és szexis szandált...

Aztán mentem a gyerekekért a hajóhoz, hogy eljuttassam őket nagy nagy családi estebédre Maurohoz. A tesója közölte velem, hogy nem kapok fagyit, mert nem ettem meg az ebédet. Hmm. Ezt a nevelés dolgot apukám sem erőltette nagyon, mert tudta, hogy nincs sok értelme. :) Jót ettünk és beszélgettünk, majd hazaindultunk. Volt egy csajos kocsi és a többiek :)

Jót beszélgettünk hazafelé, aztán otthon közölte velem, hogy nélküle nem vehetem fel az új szandálomat, mert túl szexis (qrvás), és enélkül is éppen elég feltűnő vagyok... Hmmm.

Aztán lovehotellé változtattuk a hálószobát...

Hiszti

Egész nap írogattam neki az sms-eket, hogy érezze: attól, hogy fizikailag nem vagyok ott, lélekben még igen. Hát persze, hogy válaszra sem méltatott.

Tegnap délután, amikor hazamentem, óriási csatatér várt. Az még hagyján, hogy a wc-ben égett a villany, hiszen néha én is elfelejtem lekapcsolni, de ami az étkezőben várt, az minden képzeletemet felülmúlta. Nem gondolom, hogy 5 embernek olyan nagy fáradtság lett volna kicsit összepakolni. Hiszen a mosatlant be lehet tenni a mosogatógépbe, legalább nem látszik. Pláne, hogy én nem hagynék ott ilyen rendetlenséget sehol, hiszen nagyon kiábrándító dzsuvás lakásba hazamenni.

Aztán már a tegnap este sem ment valami zökkenőmentesen a beszélgetés. Mellőzöttnek éreztem magam. Nem kicsit.

Reggel a melóban sem alakultak túl jól a dolgok. Olyan emberben csalódtam, akit eddig tiszteltem és szerettem. Egyszerűen képtelen vagyok megbarátkozni a gondolattal, hogy emberek a saját érdekeik miatt hajlandóak átgázolni a másikon.

Ezután hívott a drága. A beszélgetés során 3 dolgon húztam fel magam, de nagyon:

• "Miattad megyünk vissza holnap." - Hát miattam nem kell visszamenni sehová.
• "Pénteken megyünk a kalandparkba." - Együtt tervezgettük, hogy milyen jó lenne elmenni. Most meg elmennek nélkülünk. Nincs azzal gond, hogy hármasban akarnak lenni, de akkor is rosszul esett. A válasz erre az volt, hogy ha ott lennénk, mi is mehetnénk. Csak azt az apróságot felejtette el, hogy nem látok a fejükbe és ha nem mondják, akkor nem tudom, mit terveznek. Kíváncsi vagyok, hogy mikor akart szólni, hogy menjünk el. Valószínűleg utólag. Erre a válasz az volt, hogy minek szóljak, hiszen azt mondtad, nem jöttök. Az meg sem fordul a fejében, hogyha tud versenyképes alternatívát mutatni, akkor megyünk, nem kerül semmibe? Megint a kettős mérce. Én tegyem érdekessé az ő nyaralásukat, hogy nagy kegyesen eljöjjenek, igaz? Az én nyaralásomnál ki figyel erre? Amikor néha még a rendes viselkedés is nehezükre esik.
• "Azt, hogy hová megyünk szombaton, majd a csajok eldöntik" - még jó, hogy mindenki egyenlő és mindenkinek a véleménye ugyanúgy számít. Oké, hogy nekem mindegy, hogy hová megyünk, de van egy gyerekem, és az ő érdekeit is szeretném figyelembe venni, ugyanis annyira önző anya vagyok, hogy számít nekem, hogy a gyerekem jól érzi-e magát vagy sem.

Egyből visszaütötte a labdát, hogy miért nem vettem ki szabit, és mentünk el. Persze, könnyű áthárítani a felelősséget. Amiatt panaszkodott, hogy túl sokan vannak. Akkor mi hogyan fértünk volna el?

Ha hétfőn a lányai mutattak volna hajlandóságot mutatni a közös együttlétre, azonnal mentünk volna. De még csak utalás sem volt rá. Azt hiszem, ez alapján, jogosan gondolom, hogy annyira nagyon nem akarnak velünk lenni.

Vajon mit kellene tennem?

Very Big Happy Family

Megkezdődött az a hét, amit ő a lányaival a Balatonon tölt. Számtalanszor elmondta, hogy menjünk le mi is a gyerekkel, de több okból sem tartom szerencsésnek. Egyrészt kevés a hely, másrészt a nem túl j emlékű nyaralás még eléggé élénken él bennem, így annyira nem szorgalmaztam a lányaival való találkozást. Meg ugye korlátozott a szabadságom mennyisége is.

Alapvetően azt terveztem, hogy egész héten csendben maradok és nem kommunikálok vele. Hogy lássam, hogy érezzem a hiányát. Mint később kiderült, ez eléggé félreértelmezte volna, ugyanis azt hiszi, hogy van valami, amit nem osztottam meg vele a hétvégével kapcsolatban. Eléggé rosszul esett, hogy nem bízik meg bennem. Hát nem látja, hogy mennyire oda vagyok érte? Hogy imádom, és hogy legszívesebben állandóan vele lennék?!

Aztán a barátnőm elküldte a buli képeit és persze azonnal továbbküldtem neki a cicimet. Kedvesen válaszolt.

Mivel folyamatosan azt mondták a hírekben, hogy nagyon nagy vihar lesz, ezért küldtem neki egy sms-t, ha úgy gondolják, hogy olyan lesz az idő, akkor jöjjenek haza. Nagyon sokáig nem is válaszolt. Aztán amikor mentem fodrászhoz, akkor szólt, hogy kibővített létszámmal jönnének.

Végülis nem gond, hiszen sok jó ember kis helyen is elfér. Elmentünk vásárolni. Tárkonyos csirkeragu és 2x sült túrós palacsinta volt. Sajnos a leves nem készült el arra, amire megérkeztek, de szerencsére nem voltak túlzottan éhesek. Kedvesem leszólta az újdonsült frizurám, míg mindkét csajnak tetszett.

A lányai viszont nagyon megleptek. Kedvesek voltak, aranyosak és segítőkészek. Majdnem szétestek, annyira akart mindkettő segíteni. Nem lázadtak, sőt, több dologra is javasoltak megoldásokat. Hmmm. Vajon mi történhetett? Az apjuk szerint szükség volt a rosszra, hogy észhez térjenek, és értékeljék a jót. A próféta szóljon belőle. Ámen.

Kaja után még kártyáztunk, aztán nyugovóra tértünk. De azért csak nem hagyott békén... Megint szerelmeskedtünk. És hagyta, hogy csak nekem legyen jó. Ugye milyen jó, amikor az embernek már csak az jó, ha a másiknak is jó?

A reggel zökkenőmentesen indult. Az óriáscsaládos reggeli után elindultam. Ő pedig integetett nekem a lépcsőházban. És az ablakból is.

Nagyon szeretem.

http://www.youtube.com/watch?v=co6WMzDOh1o

A viszontlátás és "örömei"

Ő már korán reggel írt, hogy elindult haza. Én csak délben tudtam elindulni. Egyből írtam is neki, hogy vigyek-e kaját. Csak ennyit válaszolt: "magadat hozd". Beleéltem magam, hogy finom ebéddel vár és hoz főz levest is, mert tudja, hogy a másnapos gyomromnak jót tesz.

Számításaimnál egy kicsit később értem haza, mert kellett 2 kitérőt is tennem az útitársaim miatt. De ami nagyobb csalódás volt, az az, hogy egyáltalán nem volt kaja... Persze, áthidaltam a dolgot, de az már nem volt ugyanaz.

Aztán megkezdtem az ápolgatását. Szegényem, eléggé le volt robbanva. Még lázas is volt. Persze, minden tőlem telhetőt megtettem, hogy gyógyuljon. Forró tea rummal, forró csoki, homeopátiás szer. Persze ő nagyon nyafogott, de miután látta, hogy ezt nem nagyon tolerálom, csendben tűrt. Egyébként nem értem, miért csinálta. Anélkül is megtettem minden tőlem telhetőt.

Aztán estére azért összeszedte magát. Szerelmeskedtünk. Még mindig nagyon szeretek szerelmeskedni vele.

Az viszont eléggé feltűnő volt, hogy sokszor mondta: "édesem". Remélem, nem lelkiismeret megnyugtatás volt.

Magam sem fogalmazhattam volna meg jobban

Sokszor és sokat eszembe jut ez a házasság téma. Nem az esküvő miatt, hanem inkább a gyerek miatt. Tőlem ne kérje senki a papírt, hogy ki a gyerek apja...

A csajokkal sokat beszélgettük erről és elég eltérőek a vélemények. Látom, hogy kik azok, akik stabilan és jól érzik magukat a kapcsolatukban, és látom azokat is, akik nem. Azt gondolom, hogy az a nő, aki állandóan azt hajtogatja, hogy ő nem akar férjhez menni, az hazudik.

Ennek megvan a tudományos magyarázata is. Az alábbiakban olvasható. A szívemből beszél, magam sem fogalmazhattam volna meg jobban:

"Súlyos gond ez a mai, családot alapítani vágyó férfiak és nők gyakran belefutnak. Ők azok, akik a munka értelem, öröme mellett nélkülözhetetlennek tartják a magánélet harmóniáját. Szeretnének családot. Szeretnének úgy élni, hogy van bizalom, szolidaritás, egymás iránti valódi érdeklődés. Van öröm egymásban. Szóval a rövid távú élvezet, a pillanatnyi győzelem egyre sivárabb önelégültsége vagy az azonnal szerelembe estem mámor helyett más értékek alapján élnének. Az összetartozás, a szeretet-szerelem összetett érzésének a híveiként keresik a testiség mellett a valódi kapcsolat 3 lábú stabilitását. Mi is ez a stabilitás?

1. A megmagyarázhatatlan testi vonzalom
2. A szociális közegben való együttműködés (barátok, kultúra, családtagok elfogadása)
3. a közös célok, értékek megvalósítsa, melyek elérésében a támaszt a másikkal együttes élményben keresik. Olyan közös célokban képesek egyezséget kötni, melyekről tudják, hogy egyedül nem érnék el

Egyszerű ez a hármas értékrendszer. Belátható, hogy a férfi- és a női életút beteljesüléséhez ebben a mintázatban a férfi és a nő egymásra vannak utalva. Nembeli lényegük megéléséhez a függés vállalása szükséges, sőt, nélkülözhetetlen.

A férfi-nő kapcsolatban az egyénnek rendelkeznie kell a kötődés képességével, hogy a másikban tükröződve lássuk a saját utunkat, saját hitelességünket. A kötődés morális kérdés is, nem csak érzelmi folyamat.

Ez nem jelenti azt, hogy az egyén emellett ne rendelkezzen a függetlenség igényével. Az a gond, hogy a mai világ magasra értékeli az autonómia, a versengés, a siker-győzelem, azaz az indivíduum létet, és leértékeli a függés, a kötődés világát. Mintha utóbbi a gyermeki világ része lenne, melyet egy felnőttnek ki kell nőnie, hogy elérje a függetlenségét.

Nagy csele természetnek, hogy akár férfi, akár nő vagy, szükséged van a nemiséged átéléséhez a másik nemre. Ehhez érintkeznetek kell egymással a szociális szabályok betartása mellett.

A kérdés azonban a találkozások valódi célja. Csakis a nemiséghez vagy a nembeli lényeged megéléséhez, annak fejlődéséhez keresed a másikat? Azaz vállaljátok-e mindketten a kötődést?"

Külön bulizós hétvége

Mi már csütörtökön kezdtük a bulizást. Nem volt semmi extra. Igazából nem éreztem annyira nagyon jól magam, mert hiányzott a szentem.

Pénteken reggel a sütik mellé sörkiflit is sütöttem nekik és megcsináltam a húshoz a salátát. Délután jött érte. Nagyon nem tetszett, hogy a felesége által csak csajozós pólónak nevezett fehér pólóban volt. Meg is mondtam neki, hogy ezúttal nem engedem el jószívvel. Nem csak a fehér póló miatt, hanem amiatt is, mert elmesélte, hogy miket szoktak csinálni ezeken a bulikon. És ugye mi már elég régóta vagyunk együtt. Mi van, ha un?

A péntek este viszonylag nyugodtan telt, ugyanis aludtunk. Azért végig ment köztünk az sms. Ez azért egy kicsit megnyugtatott. Meg az is, hogy különösebben nem ment bulizni. Persze ez lehet, hogy annak tudható be, hogy eléggé meg volt fázva.

A szombaton egész nap az estére hangoltunk. Telihold event, Beach House. Ennek megfelelően azért eléggé benne volt a boogie a lábunkban. Ő meg éjfélkor lefeküdt, mert szegényem annyira rosszul érezte magát.

Különbuli előtt

Hétfőn reggel azzal indult el, hogy most egy darabig nem jön, mert már unom, és fontos lenne, hogy már hiányozzon nekem. 100%-ig biztos voltam abban, hogy jönni fog. És nem jött. Nagyon csalódott voltam, de elfogadtam, hogy ezúttal nem volt más megoldás. Ennek megfelelően - elmondása szerint - nem tudott jól aludni, mert nélkülem már azt sem tud.

Hétfőn meghozták a csodálatos mosogatógépet is. A sors fura fintora, hogy az exférjem legjobb barátja volt a szállító. Kicsit fura volt, amikor megtudtam, de végülis nem volt gond - bár korántsem volt olyan fesztelen a hangulat, mint régen.

Kedden sajnos eléggé későn érkezett, de arra volt ideje, hogy a mosogatógépet betegye a helyére. Aztán sikeresen elcsábítottam, nem titkoltan azzal a célzattal, hogy a hétvégi kanbuliban ne járjon hülyeségeken az esze. Aztán mint kiderült, nem ez volt az utolsó találkozásunk a hétvége előtt. Hát feleslegesen strapáltam magam?!

Szerdán viszonylag korán jött, így ennek megfelelően elkezdte beszerelni a gépet. A kisfiammal elmentek alkatrészt vásárolni ("Olyan jó lenne, ha szeretne téged az apukám".) Aztán szükség volt némi segítségre, így apukámat is bevonta a dologba. Így aztán mindenki elégedett volt. A végeredmény pedig szuper lett. Szép, csendes, csodás.

Este még azért nekiálltam készülni a bulikra. Csajoknak salit, a fiúknak sütit csináltam. Ennek megfelelően eléggé fáradt voltam. Jó fej volt, tolerálta, nem piszkált. Csak nehogy meg legyen a böjtje.

Összeállt a kép

A vasárnap délelőtti mozizás a romantikus film jegyében telt, mint többnyire. Ezúttal az Excsajok szelleme című filmre esett a választás.

http://www.imdb.com/title/tt0821640/

Elég találó volt a dolog. Sok minden összeállt bennem amiatt, ahogy reagált bizonyos jelenetekre. Véglegesedett bennem a kép:

• Az előző házasságát igazán nem is akarta, csak azért nősült meg, mert a csaj férjhez akart menni, és mert mindenki ezt várta el tőle
• A menyaszörny (:)) okán már legszívesebben lelépett volna, de nem volt hozzá elég bátorsága - azért valahogy kihúzta még egypár évig, különböző viszontagságokkal
• Ezt erősíti az is, hogy friss házasként kurvázott.

Szép kilátások a jövőre. Pláne, hogy miután közölte velem, hogy ha esküvőre is gondol, akkoris csak abban a konteksztusban, hogy én biztos örülnék neki, mert ő egyáltalán nem hisz benne.

És még valami. Nem azért tervez november végi melegebb éghajlati pihenést, hogy megvalósítsa az álmaimat. Egyiket sem :(

Azt hiszem, hogy ez az igazi csalódás, hogy elveszi a reményt. Akkor most mi értelme? Ördögi körbe kerültünk: Ő nem nősül, de gyereket akar. Én nem szülök gyereket házasságon kívül. Meghát ugye a helyrajzi kérdés is eléggé feloldhatatlannak tűnik. Mi lehet ebből?

Én nem akarom sem magamhoz láncolni sem elvetetni magam úgy, hogy ő nem akarja, hiszen az jóra nem vezet. Mi lehet a megoldás?