2013.01.25-27. Gyerekcsinálós hétvége

Hajnalban szépen leléptem, reggel felébresztettem, pedig nem kellett volna - nem tudtam, hányra megy. Az úton nem volt gond, de itthon már komoly hóátfúvások voltak. Meleg vacsival vártam volna, de korán hazaért, így várnia kellett. Szépen megvacsiztunk és tv-ztünk. Este sikerült elcsábítanom. Az okosok azt mondják, hogy ilyenkor 2 naponta kell huncutkodni, hogy eredménye legyen. Ennek megfelelően szombaton főzőcskéztünk, vendégül láttuk anyuékat, majd a gyermekem kis barátját, szánkóztunk, jól éreztük magunk és pihentünk. Csakúgy, mint vasárnap. Jókat ettünk, minden fellelhető szuperhőst megtekintettünk a tv-ben és ágyba bújtunk. Nem elég, hogy eleve rossz a "muszájszex", de még tett is rá egy-két lapáttal, ami nem esett túl jól. Meghát ugye rám sem nagyon figyelt oda. Azt mondta, hogy fedező ménnek nézem. Akkor ezek alapján ő meg engem holtstein fríznek? Azt biztos, hogy ez volt az utolsó ilyen, én feladom. Innentől kezdve tényleg csak öröm szex lesz és hallani sem akarok gyerekről. Ha jön, jön, ha nem, nem. Ennyi.

2013.01.24. - Kultúrprogram

Mivel székes fővárosunkban volt dolgom, erre szerveztem az egyik karácsonyi ajándékát. ő elrendezte a szállást, így erre már nem volt gond. Időben jött értem, és majdnem időben érkeztünk a színházba is, ha lett volna időpont. Szerencsére nem kezdték el nélkülünk. Kedves, szórakoztató darab volt - Esküvőtől a válásig - ismert szereplőkkel, de nem volt hepiend :( Aztán beváltottuk a kuponunkat a Mátyás Pincében, ahol fejedelmi vacsorán vettünk részt. Nagyon kellemes volt, jól is laktunk, jól szórakoztunk.

2013.01.23. - Család

Érdekes lépésre szánta el magát: annak ellenére, hogy ezen a hétvégén a lányaival kellene lennie, itthon marad, hogy szaporítsuk a családunkat. Kíváncsi leszek...

2013.01.22. - Ellágyult

Többször is váltottunk sms-t és többször beszélgettünk is. Este, amikor lefeküdtem, és egyedül voltam az ágyban, és hiányzott, felhívtam jó éjszakát kívánni. És ellágyult a drága...

2013.01.21. - Megoldásra törekszünk

A tegnapi vita emlékével indultunk dolgozni. Én átgondoltam a lehetőségeinket, és próbáltam megoldást keresni. Persze ehhez mindketten kellünk. Tekintettel arra, hogy ő eddig még nem látott bizonyítékot arra, hogy vannak napok, amikor szerencsés együtt lenni a gyermekáldás céljából, vállaltam a hőmérőzést, illetve egy ovulációs teszt beszerzését, hogy megnyugodjon. A komolyabb problémát a jelen hétvége jelenti, amikoris lányos hétvégéje van. Erre is próbáltam megoldást találni. Este elő is vezettem a dolgot. Meglepően jól fogadta, legalábbis nem ugatott le, és úgy láttam rajta, hogy gondolkodik is rajta. Amikor utalást tettem az esti huncutkodásra, közölte velem, hogy esetleg egyedül, mert hogy ő nagyon fáradt. Hát talán mégsem volt annyira ;)

2013.01.19-20. - A válság csak fokozódik

Pénteken este mulatott a barátaival. Ésszerűen döntött, amikor nem jött haza. Épp csak, hogy hazaért, havat lapátolt, végighallgatta a szomszédasszony sirámait és hőstettét (amiben a kutyánknak és nekem nem kis szerepünk volt), majd mentünk is anyukámhoz szülinapot köszönteni. Délután moziztunk, szerelmeskedtünk majd újra moziztunk, közben csipeszt sütöttünk, majd megint szerelmeskedtünk. Az átok, mintha kezdene elszállni. Elolvastattam vele az előző blogbejegyzést. Kértem a véleményét, de nem szól semmit. Vasárnap délelőtt is filmet néztünk, meg pizzát sütöttünk. Közben egy jóindulatú ismerős közölte, hogy benn volt a legjobb barátnőmmel a kisbabája születésénél. Nagyon szíven ütött a dolog, több szempontból is. Leginkább az, hogy nem az illetékestől tudtam meg, az pedig mélyen felháborított, ahogy ezt az információt kezelte nyilvánosan a facebookon. Fel is mentem a hálóba sírni, mert eléggé megbántódtam. Azt akartam, hogy hagyjon mindenki békén. Nyilván nem ez lett, állítólag keresett (nem hallottam), de végül megtalált és mondott néhány keresetlen szót, megpróbált vigasztalni is, de állítólag eltoltam magamtól. Én erre nem emlékszem. Aztán ez a történet kihozta belőlem a mi problémánkat, ami a gyerekkérdést illeti, és közölte velem, hogy csak akkor van jogom őt számon kérni, ha biztosat tudunk. Ez sem esett azért túl jól, mert nagyon nem értek vele egyet. Aztán persze lelépett. Egyedül hagyott a bánatommal. Ismét. Időközben tisztáztam a helyzetet a barátnőmmel. Mivel lenyugodtam, próbáltam megbeszélni az én kedvesemmel a problémáimat. Nem értem, hogy miért nem támogat. Hogy miért nem próbál az én fejemmel gondolkodni. Szó szót követett, csak még jobban elmérgesedett a helyzet. Olyannyira, hogy már komoly hülyeségre is képes lettem volna, csak hogy figyeljen rám. Egy mázli volt, mégpedig az, hogy ott volt a gyerek. Teljesen összeomlottam. Ő azt hiszi, hogy hisztiztem, de az nem az volt. Egyértelműen. Én segélykiáltásnak mondanám. Azt gondolom egyébként, hogy jó lenne már eldöntenie, hogy melyik fontosabb: az egója vagy a mi kapcsolatunk. Persze azért még belém rúgott egyet, közölte, ha műsorozom, el fog menekülni. Hát köszi. A gyereket nem magamnak szülném, azt hiszem, hogy ez világos. Mért nem áll mellettem a saját férjem? Kinek mondjam el a problémáimat, ha nem neki? Ki hallgat meg, ha nem ő? És ki támogat, ha nem ő?

2012.01.17. - Válság

Egész nap szakadt a hó. A híradások arról szóltak, hogy felénk milyen kaotikus állapotok uralkodnak, hogy több elzárt település is van felénk. Amikor ezt hallottam, átfutott az agyamon, hogy régen, amikor még szeretett, hazajött volna. Szépen elintéztem a dolgaimat, és mentem haza. De nem tudtam bejárni, mert ott állt egy autó :) Aggódott és hazajött. Mégis szeret :) Be is fűtött, hogy ne fázzunk. Összebújtunk, filmet néztünk, közösen chipset sütöttünk. De valahogy mégis olyan távolinak éreztem. Szóvá tettem, hogy mostanában hanyagol és régen szeretkeztünk. Nem válaszolt. Mélyen hallgatott. Egyszercsak megszólalt, hogy ki kellene vizsgáltatnunk magunkat. Ez eléggé szíven ütött engem. Több okból is: - Az érve az volt, hogy lehet, hogy nem jókor próbálkozunk. Én nem értem, mi ezzel a baj. Tök mindegy, hogy mikor van peteérésem, azon a napon szeretkezni kell, különben nem lesz gyerek. Ha ő azon a napon nem akarja, akkor nem lesz gyerek. Mivel napra pontosan megérkezik a menstruációm, így ki lehet számítani az ovulációmat. A doki is ezt tenné. - én már többször is elmondtam, hogy nem vagyok képes arra, hogy egy ilyen tortúrának kitegyem magam. Ha nem lenne gyerekem, lehet, hogy másképp gondolnám, de van. - őt sem akarom kitenni ennek az egésznek ismét. Nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni. - mi van, ha kiderül, hogy baj van valamelyikünkkel? én nem viselném el a vádaskodó pillantásokat. És az együttérzésre sem vagyok kíváncsi - ha nincs gond, azt mondják, hogy próbálkozzunk. ha van, akkor meg úgysem lesz. tudni akarjuk mi ezt egyáltalán? - és ha nem lehet gyerekünk, akkor engem is el fog hagyni? - azt mondta nekem egyszer, hogy ne görcsöljünk rá, ha jó isten úgy akarja, akkor jönni fog Egyébként én tavaly voltam vizsgálaton, minden rendben volt, a doki azt mondta, hogy nyugodtan próbálkozzunk. Ő 3 éve volt egy teljeskörű ilyen jellegű vizsgálaton, és nem találtak semmit. Vajon változhatott-e valami ennyi idő alatt? Nem volt nyugodt éjszakám. Sírtam is. Tudom, hogy ő ezt már egyszer átélte, de én még nem. És jogosan várom el, hogy a férjem támogasson és próbáljon megérteni, hogy milyen érzések kavarognak bennem ezzel kapcsolatban. Arra senki nem kíváncsi, hogy nekem az elmúlt fél évben hogyan esik az, amikor érzem, hogy megjön. De nem mondhatom el neki, mert egyszer azt mondta, hogy ő ezen már egyszer túlesett. Nem akarom, hogy összehasonlítgasson. És azt sem, hogy azt gondolja, hogy "jaj, már megint". Amikor reggel próbáltam elmondani az ezzel kapcsolatos gondolataimat-érzéseimet megosztani, még ő háborodott fel. Elmondtam neki, hogy bele van kényelmesedve az életünkbe. Aztán megkérdeztem tőle, hogy hol van az a kedves fiú, aki imádja a feleségét, akinek minden második gondolata pajzán. Aztán megölelt és elment. Este, a barátaival bulizni. Aminek durva vége is lehet. Az ifjú feleségét is egy ilyen alkalommal csalta meg. Vajon velem is megteszi?

2013.01.15. - Dekoncentrált

Megint hazajött. Olyan furán gondterhelt mostanában, de nem mondja meg, mi a baja... Még a gondosan összecsomagolt kaját is itthon hagyta reggel. Dekoncentrált. Nem tudom, miért. Remélem, hogy tisztel annyira, hogy elmondja, ha megzavarta egy másik nő a fejét. Inkább mondja meg, de ne alázzon meg.

2013.01.14. - Hó

Az éjszakánk nem volt valami nyugodt. Időben felkeltünk, többször is szóltam, hogy induljon, mert elkésik, de nem tette, aztán meglátta, mekkora óriási a hó. Én szóltam, hogy időben keljen fel... Aztán mondtam neki, hogy magát mentse, hogy ne sokat késsen, én majd megoldom, de megint úgy válaszolt, ahogy nem érdemeltem meg. Persze kishijján az árokba ment, így segítettem neki, pedig ezúttal nem érdemelte meg. Volt róla szó, hogy hazajön, de olyan kaotikus volt a közlekedés, hogy kértem, ne jöjjön. Nyilván hazajött...

2013.01.11-13. Láncfűrészes

Közkívánatra Jókai bableves volt a kaja. Szombaton jöttek anyuék is ebédre. Sajnos a steak nem sikerült túl jól, mert valószínűleg egy vén marha volt. Vasárnap a favágás után nagy nyugi volt, majd a hólapátolás után volt egy érthetetlen hisztije. Nem tudom, hogy miért, elvonult számítógépezni, úgy válaszolgatott, mint egy smirgli. És a végén kiderült, hogy vett egy láncfűrészt. Eddig ezeket a dolgokat velem intéztette és most meg meg sem beszélte velem. Rendkívül rosszul érintett.

2013.01.09. - Kezdeményező

Mivel az utóbbi időben nem vetettük meg a nagy zabálásokat, ezért úgy gondoltam, hogy egy könnyed, görögös vacsorát főzök. Mivel pitát nem lehetett kapni, úgy döntöttem, hogy magam sütöm meg. És nagyon jól sikerült. Nem győzött dicsérni. És ami nagy meglepetés volt, önállóan kezdte a szexet, minden sugallat nélkül!

2012.01.07.

Egész este a telefonomról próbálta meg leszedni az üzeneteket, hogy újra tudják indulni. Sajnos a feladat elvégzése nagyobb kihívás volt neki, minthogy engem szeretgessen :(

2012. 01. 04. - Szexi cipő

Ma véradás volt a cégnél, így csak délig dolgoztam. Pont kapóra is jött, hiszen még nem voltam biztos a gyerek egészségben, így korábban el tudtam hozni. Azaz csak tudtam volna, ha nem felejtette volna el. Így vártam rá vagy 40 percet, mire előkerítették. Mivel elég kalandvágyóak vagyunk mindketten, nekiindultunk a nagyvilágnak, és elmentünk Grazba megvenni a már korábban kinézett cipőt. Hogy szó ne érje a ház elejét, azért mást is vettünk. Ma elkezdtük a káposztaleves kúrát, ami egy szlovák kolbászos káposztalevesben manifesztálódott. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a megfelelő módja az ünnepekben felszedett kilóknak. Szombaton sütött tócsnit az ebédhez, én a régen rendezett papírokat pakolgattam, filmezgettünk és végre volt szex. Az idén először :) Vasárnap meg elkapott az új cipőmben, hogy aztán többféleképpen is megrakjon. Még a konyhapultra is feldobott. Azért csak benne van még a kisördög...

2013.01.03. - Első munkanap

Nem kellett volna dolgoznia, de mégis megtette. És hazajött.

2013.01.02. - Lázcsúcs

A szünet utolsó napján nem éppen így terveztük, de sajnos így alakult. A gyerek láza csak nem akart elmúlni olyannyira, hogy még hidegvízben is kellett fürdetni. Többször is. Azzal egyidejűleg, hogy egyébként nem volt semmi baja. Épp lázcsillapítóért voltam el, amikor tetőzött a láza 39,6 foknál, de jól kezelték a helyzetet. Kb. ezt követően már nem is volt láza, alig csak egy kis hőemelkedés. Nagyon jó fej volt, hogy segített.

2013.01.01. - Újév

Előző napi buli hiányában rendkívül frissen ébredtünk. Elmentünk anyuékhoz újévet köszönteni és lencsét enni. Délután kártyáztunk, filmeztünk, estére sajnos a gyerek belázasodott. Amikor azt mondta, hogy fáj a feje, azt hittük, hogy becsípett a pezsgőhabtól, de sajnos nem így volt.

2012.12.31. - Szilveszter

A téli szünetben már szinte menetrendszerűvé a reggeli befűtés és a közös reggeli, majd ez követően a kártyaparty. Mivel szép idő volt, elmentünk egyet kirándulni a kutyával. Felfedeztük a környéket. Kutya szinte végig szabadon volt, az orra állandóan a földön, mert szimatolt. Egy macska majdnem rosszul járt, mert a köztük lévő kerítés egyszercsak elfogyott. A gyerek is nagyon szépen sétáltatta egészen addig amíg a Zsömi el nem kezdett kakaskodni egy másik kutyával. Egyből elengedte a pórázt :) Ebéd után elmentünk Kehidára fürdeni egyet. Jól kiszívott minket a víz, kellően elfáradtunk. No azért nem annyira - itthon még volt energiám francia pezsgőhabot készíteni. Bár terveztük, hogy fennmaradunk éjfélig újévet köszönteni, de nem volt jó műsor a tv-ben. Így rádolgoztunk a gyerek-projektre :)

2012.12.30. - Szülinap

Már menetrendszerű, hogy valamelyik lánya programot csinál, amikor nálunk vannak. Ennek megfelelően korábban kell indulni. Ezzel még nem is lenne olyan nagy gond, de nem kelnek fel. Már nem ez volt az első eset. Én - pusztán nevelési szándékkal - megtenném, hogy nem keltem fel őket. Vegyék már észre, hogy minden cselekedetünknek vannak következményei. Én rendet raktam, takarítottam, főzőcskéztem, aztán elvittem Menő Jenőt bulizni. elértünk oda, hogy a gyerek megy buliba, mi meg nem. Aztán nagy nehezen elcincáltam a gyereket, miután vége lett a bulinak, így meg tudtuk köszönteni aput 65. szülinapja alkalmából.

2012.12.29. - Madártej

A nap átlagos volt, legalább nem volt konfliktus. Aztán nagycsaládosan elmentünk anyumékhoz madártejet enni.

2012.12.28. - Graz reloaded

Mint mindig, a második nap mintha nyugodtabb lett volna. Úgy látszik, kell egy kis idő, amíg megbarátkozom velük. Persze műsor most is volt. Az egyik akart kirándulni, a másik nem. Nagy meglepetésemre nem kötelezett senkit semmire, így hármasban vágtunk neki az útnak. Nyugalmas volt az út. Mivel még világos volt, úgy döntöttünk, hogy bemegyünk körülnézni Seiersbergbe. Itt nézegettünk, vásárolgattunk. Találtam egy nagyon jó ki cipellőt, de sajnos lebeszéltek róla, de legalábbis nem támogattak. Már amikor kijöttünk a boltból tudtam, hogy azért még visszajövök. Majd elmentünk kolbászozni. Nagyon finom volt :) Feleslegesen siettünk haza: a gyermekem természetesen késett...

2012. 12. 16. Már megint beteg

Nem volt tervezett, de hazajött. Gyógyulásért, amit egy fakhagymakrém levesben manifesztáltam.

2012. 12. 15. Advent

Az volt a terv, hogy szombaton, munka után elvisszük anyukáját az adventi vásárba Bécsbe és vasárnap mézeskalácsozunk. Mivel az időjárás nagyon durva volt, így megcseréltük a programot, szombaton mentünk anyuékhoz mézeskalácsozni. Sütögettünk, iszogattunk: olyan rossz borból forralt bort, hogy az elmondhatatlan. Vasárnap délelőtt aztán útnak indultunk. Anyukája végigdumálta az utat. Bécs külvárosában leparkoltunk, majd bemetróztunk a városba. Aztán sétálgattunk, majd imbiszest kerestünk, mert az én édes kicsi párom éhen akart halni. Szerencsére találtunk kasekrainert, amit aztán lefojtottunk egy kis punccsal, és persze a csokis fánk sem maradhatott el. Hazafelé iszonyatos nagy ködben jöttünk, kishíján karamboloztunk is, de a rutin és az okos autó megvédett minket.

2012.12.27. - Feszkó

A reggel nagyon szépen indult. Az ember gondoskodott a melegről az asszony meg a reggeliről. Az idill persze addig tartott, amíg a lányok fel nem keltek. Annyira idegesítő, hogy mindenhol ott vannak, hogy a helyemre ülnek. Így a további konfliktusok elkerülés érdekében úgy döntöttem, hogy inkább folytatom a könyv olvasását. Persze az én drágámnak ez nem felelt meg. Én voltam megint a gonosz mostoha, aki állandóan kivonja magát mindenből. De az nem tűnt fel, hogy nélkülem kezdtek el filmet nézni, pedig kifejezetten mondtam, hogy én is megnézném. Azért jó lenne, ha látná, hogy már 1 hete a családjának ugrálok, ezen kívül ez a 2 nap van, amikor én kipihenhetem magam, ugyanis nincs itthon a gyerekem. Nyilván neki állt feljebb. Én voltam a szemét. Mint mindig. Persze az én álláspontom nem nagyon érdekelte. Mint mindig. Csináltunk egy utó-szentestét. Na, erről sem mondanék semmit. Azért ahhoz már elég nagyok, hogy egy apróságot vegyenek az apjuknak karácsonyra-

2012.12.26. - Karácsony keleten

Korán indultunk, mert ebédre Miskolcra kellett érnünk és még útközben be kellett ugranunk az unokaöcsiért. Miután ez megtörtént, az én édes uramnak lényegesen jobb kedve lett, ugyanis édesanyja a továbbiakban nem rajta köszörülte vitriolos nyelvét. Nagyon jó időt futottunk. A család nagyobb része már ott volt, így az én drágám is felkerekedett, hogy elmenjen a lányaiért. Az csak menet közben derült ki, hogy ők még egy másik megyében vannak a nagymamájuknál. Ez bizony kivágta nálam a biztosítékot, ugyanis ha én el tudok indulni 450 km-ről, hogy időben odaérjek, akkor ezt más is meg tudja tenni. Utálom az ilyet, akkora tisztetletlenségnek tartom, hogycsak na. Persze nem kellett sok, eléggé berágtam, így lementünk a kocsmába inni. Ekkor dőlt el véglegesen, hogy nem én vezetek. Miután még iszogattuk az újdonsült unokahugaimmal, egész jó kedvem lett. Tök jó hangulat volt a szivarszobában. Azt nem kell mondanom, hogy kik ültek végig savanyú képpel az asztalnál, ugye? Aztán elindultunk az országjárásra. Hazavittük az anyósomat, majd a ködös idő és egy komolyabb dugót követően a meki előtt pihentünk meg, és menetrendszerűen hazaértünk. Hallottam, hogy beszélik egymás között, hogy jó a szobájuk, de a szájukon persze már nem fért volna ki...

2012.12.25 - Karácsony nyugaton

A karácsonyi ebédet anyuéknál költöttük el. Anyu nagyon kitett magáért. A nagyszobában terített, az ünnepi Zsolnay-ba. Egész jól elvoltak az ősök, mi meg apu új monitorát szerelgettük. Este nézték még a tv-t, én meg a hálóban olvastam a karácsonyra kapott könyvemet. Aztán egyszer csak feltrappolt, és mérgelődött. Egészen konkrétan besokallt az anyukájától. Próbáltam nyugtatgatni, hogy már nem kell sokáig kibírnia, de eléggé lázadó volt...

2012.12.24 - Szenteste

Éééés. Felvirradt a szent nap. Kinn bohóckodtak a gyerekkel, kiválasztották a karácsonyfának is megfelelő fenyőfát. Szépen kivágta, majd behozta. Megkezdtük a díszítést. Közös volt, mindenki segített. Aztán volt egy kis esetlenkedés a karácsonyi ajándékommal. Kinn lófráltunk az udvaron, és megláttam a kis ékszeres dobozt a kisház lépcsőjén. Azt hittem, hogy csak a dobozt tette oda, így meg sem néztem. Persze megsértődött. Aztán nekifutott még egyszer: az éjjeli szekrényre tette. Itt már megnéztem, de a nagy kérdés nem hangzott el. Főzőcskéztünk egész nap, nagy nehezen a pulyka is befért a sütőbe. Aztán felkerekedtünk, elvittük a gyereket anyuékhoz, majd elmentünk az evangélikus templomba. Az istentisztelet után hazamentünk befejezni a vacsorát. Kisvártatva jöttek anyuék gyerekestül. Persze megérkezett a Jézuska, mire megérkeztek. Szépen megvacsoráztunk. Közben anyukája rosszul lett (visszanyalt a fagyi), de szerencsére hamar rendbe jött. Aztán gyermekem kiosztotta az ajándékokat, kicsit tv-ztünk, majd elvonult a vendégsereg.

2012.12.22. - Karácsonyi előkészületek

Egész nap főzőcskéztem. Jobbára én, mert ő még ápolásra szorult. Talán már kicsit jobban volt. Remélem, az ünnepre sikerül meggyógyulnia.

2012.12.21. - Háztűznéző

Bár reggel még volt egy kis dolga, hamar megfordult, és hazatérével egyidejűleg hozta anyukáját is. Megvártam őket, körbevezettük a házban és elrohantam a városba ügyintézni és a gyerekért. Valahogy nem volt az igazi. Rossz volt a közérzete olyannyira, hogy gyomorbajok kezdték kerülgetni. Ettől függetlenül hősiesen megsütötte a beiglit. Bár a végét már nekem kellett befejezni, mert annyira elgyengült. Aztán persze kapta az ívet rendesen az anyukájától. Én nagyon jól szórakoztam. Ilyenkor biztos jobban értékel. Végülis rosszabb felesége is lehetne...

2012.12.20. - Téli szünet

Én már ma átadtam magam a téli szünetnek. Ennek keretében ki is takarítottam a lakást és ünneplőbe öltöztettem a szívem. Este céges bulim volt. Hősiesen megvárt. Nagy megerőltetésre azért nem volt szükség, ugyanis az újonnan szerzett 3D-s tv-t buherálta és jól szórakozott azon, hogy egy kicsit becsíptem. Mozgalmas napok állnak előttünk.