Sörkifli és meleg tea

Pénteken a kötelező gyakorlatok után indultam a Balatonra, vagy talán nem is a Balatonra? Ezt akkor még nem tudtam. Bíztam benne, hogy ha aznap nem is, de másnap biztosan tudunk valahol találkozni. Az út rendben ment, attól eltekintve, hogy még Pest előtt kaptam egy telefont, ami fontos volt. Ez megszakította az amúgy mostanra már megszokottá váló folyamatos telefon beszélgetésünket. És aztán 1 órán keresztül nem tudtam elérni. Hiába írtam smst, hiába hívtam. Mint kiderült büntetést kaptam. :((( Ez nem tetszett mert nem érdemeltem meg. És ha megérdemelném akkor sem venném jó néven. Ha megérdemlem, akkor miért nem kapok lehetőséget, hogy tisztázzuk és elnézést kérhessek. Ha meg nem érdemlem meg akkor miért. Ez rejtély.

Mint már mondtam, azt hittem, hogy mással beszélsz. És kicsit érzékenyen érintett abban a pillanatban. Bocsánatot kérek azért is, hogy igaztalanul büntettelek és azért is mert hiú reményt ébresztettem Benned.

Megérkeztem a Balatonra, kipakoltam, elhelyezkedtem és a szomszéddal beszédbe elegyedtem. Mivel elég régen láttuk egymást, volt közös témánk bőven...
Aztán később újra kapcsolatba léptünk. Sikeresen túltettük magunkat a technikai akadályokon és végre láthattuk egymást nem csak hallhattuk.

Csodálatos ez a technika. És milyen beszédes...

Igazán már csak egy dolgot (...) kellene valahogy megoldanunk és a távolságot véglegesen át is hidalnánk.

Erre az egy dologra nagyon kíváncsi vagyok.

Persze jó sokáig elbeszélgettünk, ezért másnap hajnalban kellett kelnem, hogy mindazt elvégezhessem amit szerettem volna napközben. Azonban ez nem gond, mert minden percet ki akarok használni, hogy együtt lehessek vele.

A megbeszéltek szerint kis késéssel megérkeztem hozzá. Lenn vár az utcán nyáriasan fehérbe öltözve. Ahogy ment fel a lépcsőn előttem, máris megkívántam... :P Ezt persze Ő is észrevette...

Szeretem észrevenni. :) :) :)

A lakásban azonban az asztalon már várt a frissen sütött sörkifli, aminek lehetetlen volt ellenállni. És persze nem is akartam...

Öröm Neked főzni. Mivel élvezettel eszel és látszik Rajtad, hogy ízlik.

Közös reggelizés után kicsit lepihentünk... aztán mégegyszer és még egyszer. Mert a pihenés jót tesz az ember szeme tisztaságának. ;)

Én azért lehet, hogy nem pihenésnek hívnám. Ha pihentem volna, akkor mitől van ez a borzasztó izomláz? Hiába, én sem vagyok már mai csirke...

Aztán pici komolyabb beszélgetés, ami elegendő indíttatást jelentett a visszaúton a gondolkodás megalapozásához.

Igen. Azt hiszem, most először beszéltünk komolyan a közös jövőről. Azt azért meg kell hagyni, hogy tudod, mikor kell lelépni. Remélem, hogy egyszer megosztod majd velem, hogy min gondolkodtál az úton visszafelé....

Még 22 nap...

http://www.youtube.com/watch?v=H_IRob0AFUQ

Visszaszámlálás - 25 nap

"Egyre közeledik az idő,
Mikor már nem láthatlak,
Hiába is kereslek,
Sehol sem talállak.

Már nincs sok hátra,
Félve számlálom a napokat,
Még egy hónap,
S vége a világnak.

Még egy hónapig láthatom mosolyod,
Még egy hónapig hallhatom hangod.
Még egy hónap és minden megszűnik,
Még egy hónap és minden eltűnik.

Még egy hónap, s emlék marad:
Még egy hónap... És utána mi van?

Még egy hónap és örökre elmész,
S noha engem a bánat emészt,
Vajon ezután emlékszel-e még?
Emlékszel majd arra az ostoba lányra?
Arra a különc kis libára?
Vagy talán örökre elfelejtesz?
S könnyed szívvel feledésbe vetsz?

Vajon emlékszel-e, hogy valaha ismerted?
Vajon emlékszel-e, hogy valaha szeretett?

Noha szívem mélyén sejtem a választ,
Rettegve nézem a szádat:
Áruld el, kérlek, emlékszel rám majd?"

Nem gondolom azt, hogy temetnünk kellene azt ami virágzik. Ne tedd ezt velem, ne siettesd azt időt. Semmi sem biztos, még ha a csillagokba is lenne írva, akkor is változhat.

Szeretem

Az Újhold dvd 2010. június 18-án jelenik meg. Lehet, hogy nem véletlen?

26 nap. És

http://www.youtube.com/watch?v=PnHAWYXmPIE

Ugye abban egyetértünk, ha a megjelenés előtt megnézzük együtt a dvd-t akkor az jó jel. De ha nem sikerül, az sem jelent semmi rosszat. Mert együtt leszünk.

Na, ki lepődött meg jobban?

Már a hét elején mintha említette volna, hogy pénteken felugrik egy puszira. Akkor elgondoltam, hogy tényleg jön, akkor ebéddel fogom várni. Már többször is említette, hogy a csirkeszárnyat nagyon szereti. Sőt, amikor látta, hogy milyen, akkor mondta is, hogy ő is szeretné...

Bár többször nem volt szó arról, hogy jön, de valahogy megmaradt bennem, úgyhogy reggel be is vásároltam - kárba semmiképp nem vész, max. hívok valakit vacsira.

Olyan fél 11-kor szólt, hogy fél 1-kor találkozzunk a tónál. Egy kis vargabetűvel szóltam, hogy jó lenne-e esetleg 1-kor nálam. Nem ellenkezett.

Én délben értem haza, és egyből neki is ugrottam a főzésnek. Tudtam, hogy kicsi az esély, hogy elkészüljek időben, de sikerült :) Örültem neki, hogy nem látott főzés közben, mert tuti beleszólt volna, de ha nem, akkor pedig az zavart volna, hogy a nappaliból néz.

Kicsit késett, de megint elragadó volt... Nagyon meglepődött, hogy főztem neki. Azon meg pláne, hogy mit. Kicsit csalódott azonban, hogy nem lepődtem meg azon, hogy jött. Persze, mert elszólta magát... És amikor ez felmerült benne, én már majdnem biztos voltam benne, hogy meg fog tenni mindent azért, hogy jöhessen.

Ebéd előtt megpróbáltunk betelni azzal, hogy - ha csak egy kis időre is, látjuk egymást. Nem történt semmi extra, hiszen épp nem aktuális a kérdés. Csak néztük egymást. Összebújtunk. Egyszerűen élveztük egymás közelségét. Szívünk együtt dobbant. És jó volt. Mint mindig.

Megebédeltünk. Ízlett neki :)

Aztán újabb egymásra találás. Fizikailag is. Bár én már korábban jeleztem, neki is feltűnt, hogy mennyire összeillünk.

Aztán megint eljött a búcsú ideje. NEMSZERETEM!

Ő haza, én a gyerekért indultam. Egy idő után feltűnt neki, hogy követem. Nem volt akarattal, de épp arra volt az út. És elkísért az ovihoz. NEMHISZEMEL...

Utána búcsú, kisebb-nagyobb megszakításokkal hazáig beszélgetés. Istenem, mi lesz ebből?

A mai mérleg: 3 ellágyulás, 1 szívkitépés.

1. ellágyulás: amikor megérkezett és összebújtunk, ahogy rám nézett... Felejthetetlen. Lehet, hogy könnyfátyolt is láttam? Nem, nem. Az már túl szép lenne...

2. ellágyulás: amilyen jóízűen ebédelt. Öröm volt ránézni. Az ilyen pillanatokért érdemes főzni.

Szívkitépés: amikor azt mondta, hogy nem hihetek neki, hogy nem akarhatom őt és nem akarhatok tőle gyereket. Az agyam tudja ám, hogy igaza van... De a szívem azt kérdi: miért? Én sem most gondoltam... Tudom, hogy hol a helyem a dolgok rendszerében és nem hoznám kellemetlen helyzetbe. Ennyire nem bízik bennem? De ezzel a mondattal a reményt is megtépázta.

3. ellágyulás: az, hogy eljött az oviba. Még most sem hiszem el...

Már többször mondta, hogy nála a lángolás 8-12 hónapig tart. Mivel az első időpont vészesen közeledik, megkezdődőtt a visszaszámlálás is: 28 nap. Még ennyi időnk van, hogy boldogok legyünk. Hogy a mi világunkat gyarapítsuk. Aztán tényleg elengedem. Lehet, hogy belehalok, de neki az lesz a legjobb.

Hamvadó remény

Miután leszállt a gépe, egyből jelentkezett, aztán beszéltünk is vagy 2 órát :) Feltűnt már, hogy mennyit tudsz beszélni? Én örülök ám neki, mert szeretem hallani a hangod - akkor is, amikor kicsit meg vagy fázva.

Közben kiderült, hogy rendeződni látszanak az otthoni viszonyok. Ez tök jó. Bár nem értem a feleségét. Egyre nagyobb hülyeségeket csinál, valószínűleg kétségbeesésében. De ha így folytatja, (ő is) más karjaiban fog kikötni. Tudod, egy nő akkor keresi máshol a boldogságot, ha otthon nem kapja meg... Odafigyelhetnél.

Azt hittem, hogy a hétvégén össze tudunk futni valahol: aquapark, vidámpark, kiállítás, stb... Végtelen számú a lehetőség. Persze gyerekestül. De így már nincs esély rá. Talán egyszer majd lesz még rá lehetőség...

Még néhány kósza gondolat...

Sokat gondolkodom kettőnkről.

Ismét boldogok voltunk. A mi világunkban. Hisz senki és semmi nem zavarhatja meg, ha mi együtt vagyunk. De ha nem... Valami mindig történik, ami beárnyékolja... Talán ezeket végig kell küzdenünk, hogy a kapcsolatunk tökéletesedjen? Nem tudom.

Ő kitűzött magának egy dátumot. Október. De miért is? Én nem kértem tőle. Miért nem csináljuk addig, amíg jó? Ha tényleg szeretjük egymást, akkor tudunk kompromisszumot kötni. És ne felejtsd el! Mindenre van megoldás... Időnk, mint a tenger.

Valószínűleg azért is lenne észszerű, ha kicsit félrevonulnék. Hogy segítsem abban, hogy tisztán lásson. Vajon az lenne a jó, ha nem keresném? Egyszerűbb lenne? Nem tudom. Magamtól valószínűleg nem lenne erőm, de ha ő kéri, megteszem.

Nem szoktam kérni, de most egy dolgot fogok: ha találsz nálam jobbat, ne vacillálj. Légy hozzám őszinte, és lépj le. Tudod, elég, ha csak egy linket küldesz a blogra és tudom, hogy mi a pálya. Ilyen könnyen még úgysem szakítottál!

És szó érte a ház elejét, hogy szex-központúvá vált a kapcsolatunk. Nekem mind szellemileg, mind testileg tökéletes partner vagy. De ha Neked ez sok... Én elfogadom. De ettől függetlenül imádok szeretkezni Veled :)

Annak ellenére, hogy külföldön van, jelentkezik. Sms-t ír. Este fel is hív. Szeretem hallani a hangját. Bár most egy kicsit náthás, de így is. Remélem, van, aki főz egy meleg teát, hogy minél előbb meggyógyulj!

Az Ő térfelén - 2. nap

Az éjszakám nagyon felemásra sikerült. Boldog voltam, mert együtt voltunk, viszont végtelenül szomorú is a vele történtek miatt. A telefonja óta gyomromban lévő gombóc egyszerűen nem akart kijönni :(

Amikor kijöttem a szobából, ott volt teljes valójában. Nem vett észre, pedig még fütyültem is neki.

Együtt reggeliztünk. Kicsit tudtunk beszélgetni, de jöttek a többiek is. Közben őt figyeltem. Minden csajt levett a lábáról :) Az viszont nagyon fura volt, hogy mennyire higgadt. A halvérű halacska. De abban biztos vagyok, hogy belül őrlődött. Nem mutatta, ura volt arcizmai minden rezzenésének, de tudom, hogy nem egy érzéketlen ember.

Ő elment dolgozni én még beszélgettem a kollégákkal és útrakeltem. Dolgoztam, vásároltam, olvastam és gondolkodtam a történteken. És arra jutottam, hogy

* soha nem fogom azt kérni tőle, hogy váljon el

* soha nem kérem azt, hogy válasszon engem

* egyszerűen csak szeretem

* és várok, hiszen időm, mint a tenger.

Szinte a megbeszélt időben hív. Találkozunk, és folytatjuk közös útunk. Kis városnézés, panoráma úton közlekedés. Aztán teljesen megdöbbenek, mert meglátok egy településnevet. Azt, ahol épp az anyukája tartózkodik. Jaj. De semmi gond, csak a tavat mutatja meg, hogy gyerekként hol töltött sok időt a kutyájával. Beszélgetésünk kissé zötyög. Ő elmondja, hogy mi történt, én meg hallgatom. Hozzáfűzni valóm és kérdésem, mint a tenger. De mégsem. Nem jött el az ideje.

Aztán elmegyünk közös életünk egy meghatározó helyszínére. Elmegyünk cukiba, elmondom, hogy mi nyomja a lelkem. Aztán sétálunk. Kényszeresen mutatja a látnivalókat. Szerintem pályát tévesztett. Idegenvezetőnek kellett volna mennie. Méghogy kifogyott már a mondanivalókból... Szerintem még el sem kezdte.

Aztán egyszer csak megbolondulok. Kérem, hogy forduljunk vissza, és induljunk el. Nem bírom már a közelségét. Mert olyan jó vele. És olyan rossz, hogy már nem sokáig.

Nagy nehezen autópályát érünk és haladunk is. Megírom neki, hogy szeretem. Befékez előttem, aztán a következő pihenőnél megáll. Nem tudom mire vélni. Gondoltam, a folyó ügyek... De nem. Csak jön felém mosolyogva, csillogó szemekkel, kishijján kikap az autóból és elmondja, hogy ő is, nagyon. Annyira meghitt volt. Ha valaki látott volna minket kívülről, azt hitte volna, hogy egy nagyon csöpögős, romantikus filmbe tévedt. De nem. Ez a mi valóságunk. Amit sok dolog próbál megmérgezni, de nem hagyjuk. Hisz az érzelmeink tiszták.

Az út folytatása, egy jelentősebb dugó, majd a végső állomás. Búcsúzás. A gólya rendületlenül köröz felettünk :) Tesz egy kósza kísérlet arra, hogy menjek vele. Csak egy kicsit. Mennék. De nem hozhatom kellemetlen helyzetbe.

Azt hiszem, hogy most volt a legnehezebb az elválás. Legalábbis nekem.

Az Ő térfelén - 1. nap

Már este mindent bepakoltam, hogy reggel már ne kelljen vesződnöm semmivel. Amit nem, azt felírtam, nehogy nagy izgalmamban elfelejtsem.

Az éjszaka egy része nagyon jó volt, jól kipihentem magam, de a tudatalattim nagyon mozgott, 3 óra tájt felébredtem és gondolkodtam. Nagyon izgultam. Azért sikerült még egy kicsit aludnom, aztán elkészültem és elindultam.

Nagyon simán tudtam haladni. A tavunk nagyon szép volt, épp akkor pirkadt, amikor odaértem. Szépen el is terveztem, hogy pont napfelkeltekor érek a magyar tengerhez és hogy majd milyen szép fotót fogok tudni készíteni. Sajnos nem sikerült, mert pont ott volt köd.

A kedvenc helyemen megvettem a kedvenc reggelimet és folytattam is utam. A szokottnál kicsit korábban hívott acélszemű szeretőm. Izgalom volt a hangjában. Az úttal kapcsolatban ellátott néhány instrukcióval, majd ment dolgozni. Amikor nem voltak nála, akkor egyfolytában beszéltünk. Székesfővárosunk általam nem ismert részén is ő segített át. Nem is tudom, minek a gps...

Igazán nehéz elhibázni. Főleg annak, aki olyan magabiztosan vezet, mint Ő. Sokkal inkább magamat akartam meggyőzni arról, hogy tényleg mindenre gondoltam. Nem érheti baj, kényelmetlenség, amikor hozzám jön.

Zökkenőmentesen értem oda, gyakorlatilag az elvárt időpontban.

Amikor beértem az irodájába, csillogó szemei egyből levettek a lábamról. Tényleg várt.

Készített nekem forró kakaót, ami nagyon finom volt. A céges ajándékcsomag gyakorlatilag minden egyes részét elhelyezte valahol az irodájában. Mindenről én fogok eszébe jutni :)

Odaadtam a sütit, talán ízlett neki. Viszont a pezsgőt nem ittuk meg és a kazit is elfelejtettük meghallgatni... Annyira izgultam, hogy elfelejtettem...

Kis tárlatvezetés az irodájában, illetve egy sejtelmes ajándék. Egy lakat. A szemét, ellopta az ötletem... Azt kérte, hogy ne bontsam ki, amíg nem észlelem a jelet.

Aztán mentünk tankolni, majd megnézni a ruhát, amit már hetekkel ezelőtt kinézett nekem. Közben én a pakorlóházban egy kicsit megtámasztottam az autót. (Azt hittem, elférek. De nem.) Úgysem történt még velem ilyen soha...

(szép) Párként vonultunk be a helyi plazaba. A kirakatüvegekben figyeltem, hogy is mutatunk egymás mellett. Meg kell hagynom, nagyon jól...

Megmuttatta, hogy milyen öltönyt szeretne, aztán mentünk a célboltba. Persze megint átvert. Nem is tudom, hogy dőlhettem be neki... Nem szürke volt és nem is kék. Hanem lila. Szokatlan, de jól néz ki. Azt, hogy tetszik neki a ruha rajtam, több testrészével is tudtomra adta :)

Azzal, hogy megkérdezte, hogy megveheti-e nekem, totál ledöbbentett. Legalább annyira felhúztam magam a kérdésen, mint amennyire jól esett.

Ruhavásárlási kalandunk után mentünk dolgozni. Közben városismertetőt tartott. Életének több fontos helyét is megmutatta nekem.

Munka közben apró pillantások, néhány sms.

Az egyik kolléganőnk meg is kérdezte, hogy korábbról ismerjük-e egymást. Mondtam, hogy párszor már találkoztunk, miért kérdezi. Azt mondta, hogy mert úgy néz rád a pasi, mint aki menten felfal. Hmmm...

Aztán elmentünk a szállásra. Le kellett mondani a taxit, mert ő jött értünk. A vacsora előtt sétáltunk a városban. Megnéztünk néhány helyi nevezetességet. Ő volt az idegenvezetőnk. Kb. a harmadik nevezetesség volt egy híd, amire a szerelmesek szerelmük biztosítékaként lakatot helyeznek fel és a kulcsot a folyóba dobják. Na, megvan a jel. Igen ám, csakhogy engem egy kolléga feltartott így nem volt lehetőségem elővenni a lakatot. Teljesen készen voltam. A vacsoránk színhelyéül szolgáló étteremben sikerült félrevonulnom. Elővettem a lakatot és amikor megláttam, hogy mi van ráírva, majdnem összeestem. Belegravíroztatta a mi filmünk főhőseinek nevét - szimbolizálva a mi szerelmünket. Az a helyzet, hogy jó, hogy nem volt ott, mert kiszámíthatatlan lett volna a reakcióm...

Aztán valami csoda folytán mellém került az asztalnál. Kb. fél óra után már totál készen voltam, hogy ott van olyan közel mellettem, és nem érhetek hozzá... Ezt jeleztem is neki sms-ben. Apró érintések, játék a tűzzel. Azt hiszem, mindketten ettől eléggé beindultunk. De én biztosan...

Közben apró, csípős megjegyzések, hogy miért egy másik pasit nézek, s miért nem őt. Imádtam, ahogy minden lehetőséget megragad, hogy felhívja magára a figyelmem... Egy kicsit féltékeny volt a drága. Pedig ha tudná, hogy csak ő érdekel...

Kis idő múltán, úriemberként hazavitt minket taxival, majd elköszönt, bár az emeleti kulcsot magához vette. A lányok nem hagyták annyiban a dolgot. Mondták, hogy menjek utána, és hívjam be jégerezni. Furcsálltam, hogy miért pont én, de azt mondták, hogy azért mert szép vagyok és fiatal. Persze, egyből jött. Iszogattunk, beszélgetés közben cigizgettünk. Aztán kis idő múltán én elköszöntem (már eléggé dühített, hogy az egyik lány eléggé nyilvánvalóvá tette, hogy tetszik neki a pasi) és lefeküdtem. Kis idő múltán érdeklődött, hogy esetleg meglátogatnám-e. Nanááááááááááááááá. :) Megvártam, amíg lakótársam elmegy a fürdőbe és megereszti a csapot, és egyből nekiiramodtam. Várt a teraszon. Gyakorlatilag egyből egymásnak estünk. Nem voltunk urai a vágyainknak, melyek rövidesen be is teljesedtek. Többször is.

Aztán kisebb rábeszélést után haza indult. Azt, hogy mi történt, ő írja le - ha akarja...

Már majdnem elaludtam, amikor hívott. Nagyon megörültem, amikor láttam, hogy ő az. Gondoltam, nem tud betelni velem. Sajnos nem így volt. A hír nagyon nem volt jó. Óriási teher mindkettőnknek. Viszont egyből megosztotta velem. És ez óriási dolog.

A hegy megy Mohamedhez

Holnap nagy útra kelek. 500 km-teszek meg azért, hogy Vele találkozhassak (persze munka álruhába bújtatva).

Több szempontból is érdekes lesz a dolog. Neki lesz hazai pálya - minden előnyével és hátrányával.

Tök idegen leszek a környezetben - még elmenekülni sem tudok majd sehova, ha úgy adódik.

De a szavaiból úgy vettem ki ma délután, hogy készül.

Én is. Remélem, tetszeni fog az apró kis meglepim...

Persze, hogy készülök, hiszen nem szeretném, ha bármilyen negatív élménye lenne. Sokkal inkább azt szeretném, ha tetszene a környék, a város, az emberek, a cég, és persze én. Egy dologtól nem félek. Tudom, ha mellette leszek, nem akar majd elszaladni.

Izgulok.

De biztos jó lesz. Vele. Mint mindig.

Mint mindig.

Most először mart belém

a féltékenység Vele kapcsolatban.

Tegnap a főnökeimmel róla beszélgettünk a nagyapja könyve kapcsán. Már akkor feltűnt, hogy az érzéseit és gondolatait elrejtő főnököm hogy nyilatkozott róla. Akkor még poénnak vettem, hiszen elszólása mindenkinek lehet.

De ez ma reggel szintén megtörtént. :(

Én bírom a csajt és nem mehet tökre a kapcsolatunk egy pasi miatt. Pláne, hogy ő az egyik szövetségesem.

Lehet, hogy tényleg félre kellene állnom az útból?

Teljesen össze vagyok zavarodva. Sosem voltam féltékeny típus. De most beleállt a gombóc a gyomromba és nem tudom kiűzni belőle.

Hülye. Csak rád vágyom.

Hidd már el, hogy nem

zavartál. Ha zavartál volna, nem is vettem volna fel a telefont.

Örülök, hogy kezdesz olyan lenni, mint én: amint öröm vagy bánat ér, akkor megkeresel.

Egyébként csak filmet néztünk, semmit extra. Bőven belefért az a (2) telefon. Figyeltem arra, hogy mit mondok. De amikor elkezdtél aggodalmaskodni... Mit mondhattam volna? Pont az lett volna fura, ha elkezdek magyarázkodni...

De nem volt belőle gond. Ha lett volna, azt is kezeltem volna. Mert nagyon örültem, hogy hívtál.

Újabb bonyodalom

Az (ismét) csodálatos együtt töltött időt megint van, mi beárnyékolja... Már menetrend-szerűen. Ezúttal én csak közvetve voltam ludas.

A búcsúzást követően szomorúan, de mégis boldogan mentem az anyukámhoz ebédelni. Az ebéd utáni szieszta közben hívott a jövendőbeli exférjem, hogy gondoljam át ezt a dolgot, mert ő szívesen venné, ha visszakapná a családját. Engem eléggé megvisel ez a dolog, mert én már döntöttem, hogy külön kívánom folytatni, de persze mindig jön a gyerek ütőkártyával. A lelki terrort nagyon nehezen viselem, így kellett valaki, akinek kiönthetem a szívem. Lett volna más, ha nem az én kedvesem? Feltételeztem, hogy még úton van, de azért a biztonság kedvéért írtam egy sms-t, hogy merre jár. Szerencsére volt még egy kis idő a hazaértéig, így tudtunk beszélgetni. Kiöntöttem neki a lelkem és ismét meghallgatott. Mert ő úriember. És segített, elmondta a véleményét és a tapasztatalait. Mint mindig. Gondolom, neki sem lehet azért könnyű velem...

A délután további része viszonylagos nyugalomban telt. Mígnem az anyáskodó barátnőmből ki nem bújt az aggodalmas tyúkanyó... Elmentünk egy szülinapi buliba, és kicsit félrevonultunk beszélgetni. Mondta, hogy tudja, hogy van valami bajom, ne kerteljek. Elmondtam neki, hogy a távoli pasival közös a vonzalmunk. Csak ennyit. Erre (nagy meglepetésemre) egyből kidőlt belőle, hogy ő a pont nekem való pasi. Olyan, akivel egy hullámhosszon vagyunk, aki megfelelő szellemi partner és olyan, akire fel tudok nézni... (Bár az előélete hagy némi kívánni valót maga után.) Hát mit mondjak... Nem segített ezzel...

Ja, és feltett egy kérdést. Jövő héten, ha ott leszek a közelében, akkor ellen tudok-e állni neki. Mondtam neki, hogy igen. Mire ő: és akarsz is? No comment. (Ő nem tudja, hogy ténylegesen van köztünk valami.)

Aztán buli közepén voltunk, amikor az én vikingem felhívott. Megtalálta a módját, hogy beszéljen velem. Nyugtalanította, hogy szomorú volt a hangom, amikor elbúcsúztunk, és nem hagyhatta annyiban. Jót dumáltunk, mint mindig :)

Ezt most csakazértsem én kezdem el...

Akkor vajon ki? Mármint ki az az én. Én? Vagy Te? Bár ha alaposabban megnézzük, akkor látszik a dőlt betűkről, hogy ki az az én. Mármint az az én aki megkezdi. Nem az aki csakazért sem... Különben sem 8-án szombaton kezdődik a történet, hanem szerdán délután...

Jó fej vagy, hogy elkezdted. Kíváncsi voltam, hogy milyen szemüvegen át láttad ezt a kalandot.

Ifjú hősünk egész héten intenzíven tartja idősödő partnerével a kapcsolatot a Bell féle alapokon nyugvó, de a hőskor vívmányát messze meghaladó képességű távolba beszélő készülékével. Ezen információs csatornán jut a tudomására, hogy a péntek este egyik fő műsorszáma a már általa korábban megkezdett regény megfilmesített változatának megtekintése lesz. Mivel az ifjú eme tiniknek szánt könyvet még épp a feléig olvasta el, így kénytelen volt az egész szerda délutánját, majd estéjét e remek befejezésének szentelni. Így nyugodt szívvel vághat neki a filmnézésnek, hiszen végig fogja érteni, hogy mi történik, még ha esetleg partnere el is vonná figyelmét mindenféle technikákkal...

Nem gondoltam volna, hogy ennyi idősen képes leszel elolvasni egy tini lányoknak szóló könyvet :) Mindenesetre örülök neki, és remélem, nem csalatkoztál az ízlésemben.

Egyébiránt nem kívántam elvonni a figyelmed semmilyen techinkával. Én tényleg csak filmnézést terveztem. Nos, hogy ez nem így alakult... Nem bánom :)

Hősünk másnap már hajnalban beoson munkahelyére, hogy meglepetést készítsen partnerének. Mivel a már többször megbeszélt párhuzam a könyv két szereplője és eme világ két lakója között feltűnővé vált a mű abszolválás után, ezért úgy gondolta, hogy némi képes anyaggal feldobja e blog fejlécét. Mivel kreativitásunk a jövőben is töretlen lesz, ezért most ide bemásolom az "alkotást", ha esetleg változás következne be ne legyen az enyészeté e "kompozíció".

Sokat nem kell magyarázni, egyértelmű melyik regényről van szó. Talán a nézésü(n)k is nyilvánvalóvá teszi érzelmei(n)ket. Csak hogy még egyértelműbbé tegyem mire gondolok odabiggyesztettem a két aszcendenst. Felülre a skorpiót...Mert szeretem ha ott van ;)))

Mikor máskor lett volna benn az oldalban ha nem akkor:
"Kontárkodsz : ) :) :)" kapta hősünk a jelzést smsben. Akkor amikor még csak a próbák zajlottak. Nem gond, végül is nem titok, legfeljebb félig sikerült a meglepetés...

Ez óriási meglepetés volt. Azt sem gondoltam volna, hogy ilyenekkel képes vagy vesződni... De azt hiszem, hogy lassan tényleg el kell fogadnom, hogy a mi világunkban minden lehetséges.

Aztán beindul a nap, rövid telefonok, majd hősünk egy borvidék felé veszi útját, hogy még egy picit távolabbról tudja majd megkezdeni péntek dél környékén a megközelítő hadműveletet.
Az este borzalmasra sikerül ifjú barátunknak. Persze egy epizódot ne felejtsünk ki... A gatya sztori :)))) Mivel két alsógatya van két napra eldöntendő,melyik legyen a főszereplő péntek este. Ezt meg kell kérdezni, hiszen demokrácia van. Hogyan? Ez ma már egyszerű, nem kell elmagyarázni, erre való az MMS. Egy szépséghiba lehet mindössze, ha az ember rossz számra küldi. Olvasóim népes táborában jogosan vetődik fel a kérdés, ez az eset az az eset e? Nos, igen ifjú hősünk rossz számra küldte el a képet. Bár ez még mindig jobb, mintha egyéb ;))) képet küldött volna. Szóval e vidám incidenstől eltekintve egyedül partnere sms tengere tartja benne a lelket. Így hát korán lefekszik azzal a gondolattal, hogy már csak 1 éjszakát kell eltöltenie és ismét kedvese karjaiban lehet.

Beköszönt a péntek reggel 3 óra. Innen hősünk már nem alszik, küzd ugyan, de nem sikerül visszaaludnia, noha előző este nyomatékosan, többszörösen felhívta párja figyelmét a pihenésre, hiszen a következő éjszakát nem az alvásnak szeretné szentelni. Akkor most ez a 3 óra alvás neki vajon elég lesz? Szerencsére még fiatal teste friss és erős...

Fiatal és friss? Ez nekem új... :) :) :) Na jó, az erőset elfogadom...

Reggeli után az eredeti tervekkel ellentétesen indulás az előző este történtek miatt a munkahelyre. Meló aztán "Tűz Csucsu", irány a Wild West.
Folyamatos programegyeztetés, majd a célegyenes. És egy apró ellágyulás, mely köztudottan nem jellemző hősünkre. A pillanat, mely az emberben sokáig megmarad. Amikor a Nő meglátja lovagját és felsikolt örömében. És ez megvolt. És nagyon jól esett. Ezért el is navigáltam magam...de csak egy kicsit. Aztán hősünk felrohan kedveséhez, kicsit liheg, mikor meglátja, mert gyönyörű, aztán liheg és átöleli, aztán még liheg egy kicsit és megcsókolja. Majd futás le, indulás a partiba. Persze egymástól függetlenül, hiszen ettől a perctől kilépnek közös világukból, ahol ők nem ismerik egymást. Vagy csak egy picit.

Komoly szervezést igényelt ez a dolog, de gond nélkül lement. Örültem, hogy felugrott és hogy lophattam csókot tőle. Jó volt látni a csillogó szemét, amikor meglátott. Ja, és ajándékok garmadával láttott el. Megint úriember volt, mivel gyakorlatilag miatta lemondtam a fuvarom, elszállítmányozott és még az autó ajtaját is kinyitotta előttem...

http://www.youtube.com/watch?v=AaAuu_E6kAA

Csodálatos este, 10m távolság, folyamatos e-kommunikáció. Közben apró kihívások...a karzattal kapcsolatban, majd a helyezkedéssel kapcsolatban. Hősünk úgy érzi büszkeségével játszanak, amikor kétségbe vonják, hogy partnere mellé merne ülni. Tíz perc múlva, már csak 2m a távolság... Aztán hivatalosan is beszélgetnek. Fél éve nem találkoztak. Édes a viszontlátás :)

Ne feledkezzünk meg a történelem kezdetén feltűnt mellékszereplő ismételt jelenlétéről, aki ifjú hősünk egyik szomszédja lett a közeledés után. Igen, ő az aki annak idején, a megismerkedés estéjén segített a szobaszámban majd másnap reggel a telefonszám megadásában. Most jelzett, majd bizalmasan, a szemkontaktust folyamatosan fenntartva, a következő információval szolgált:

- úgy tudom, hogy válnak - majd jelentőségeljes, de finom biccentéssel jelezte, hogy ez bizony megbízható információ.

- azt is hallottam, hogy már külön költözött...tényleg, nem miattad válik? - kérdezi ártatlanul...

Hősünket kemény fából faragták, így tudatlan, de érdeklődő arccal fordul a jólinformált kedves közös ismerős felé:

- Jó lenne - és kacsint...

Ismerkedésünknél jelenlévők közül 2 fő (1 fiú és 1 lány) jelen volt ezen a rendezvényen is. Mindketten egyértelmű megjegyzéseket tesznek velünk kapcsolatban (fiú a fiúnak - lány a lánynak). És mintha mindketten szurkolnának...

Aztán valahogy lassan elmegy az idő, a vendégek kezdenek elszivárogni. Ő is elindul hazafelé...és felgyorsulnak az események. Hősünk még húzza az időt, beszélget még egy pár emberrel, majd jelentőségteljesen a zsebébe nyúl, megnézi telefonját és mintha fontos hívást kapott volna, elnézést kér és félrevonul. Közben felhívja Őt és jelzi, hogy indul, folyamatosan beszél, majd, óvatosan kilép az épületből, ahol tovább telefonál, miközben téblábol és egyre távolabb kerül az épülettől. Teszi ezt bátran, hiszen lakótársa elmondta, hogy hajnalban kell indulnia...így nem lesz feltűnő, ha reggel nem lesz ott. Hősünk szinte mindenre gondolt, eltekintve egy apróságtól. A cipő. De erre ne is vesztegessük most a szót hiszen ez a másnap reggel egyik vidám látványossága. Rövid nadrág elegáns fekete cipővel. Szerencsére fénykép nem készült :)))

Aztán csak méterek vannak hátra, fel a sötét lépcsőházban és igen, újra együtt. A mi világunkban, teljes létszámban. Igaz hősünk kialvatlan, de a találkozás szűk körben felvillanyozza, és a tervezett filmnézést destruktív módon elodázza. De mit tehet szegény, amikor partnerét olyan ruciban találja, ami bizony ne a filmnézésre sarkallja. Arról nem is beszélve, amikor az lekerül...De ezekkel a részletekkel, nem untatom az olvasót...Azt viszont meg kell említeni, hogy a kanapé nem került felavatásra. Nem is fog, legfeljebb érintőlegesen. Nem úgy a szőnyeg...ami ideális avatásra. Lehet többször is fel kell majd avatni. Aztán filmnézés. Kiderül, hogy már van aki nem először látja a filmet, sőt nem is másodszor. Apró részletek, finom célzások.

http://www.youtube.com/watch?v=IoBoeg-oyBA&feature=related

Jó együtt, csak úgy. Aztán vége a filmnek, futás aludni. Vagy mégsem? Vagy. Közben valaki akar valamit telefonon. Akkor amikor nem lehet. Illetlen alak. Hősünk ugyan felajánlja a telefonszünet lehetőségét, de párja nem akar élni vele :) Aztán édesen alszunk együtt.

És becsap a mennykő. Hősünk riadtan ébred és társát nem találja. Sehol. Nem ez nem lehet. Persze irreális hogy eltűnjön, de mégsincs mellette. Ki a szobából és igen megvan. Ott alszik a kanapén. Mit történhett? Miért hagyta magára? Nem érdekes, azonnal vissza kell szereznie, ha kell az ölében viszi be, bár egy kicsit kába az éjszaka közepén. Felkölti aljas módon és azonnali visszatérésre szólítja föl. Kicsit vonakszik, de amikor érzi, hogy nincs menekvés akkor megadja magát sorsának és visszabújnak ismét együtt. Hősünk horkolhat tovább nyugodtan :)

Az a helyzet, hogy láttam a szemedben, ha nem mentem volna önként, tényleg bevittél volna... Néha jobb, ha ez ember hagyja magát, előbb szabadul :)

Aztán reggel ébredés, közös reggeli torna:)))

Közös reggeli készítés, van aki a szilárd, van aki a folyékony táplélék irányába mozdul. Minden finom, könnyed csevegés. Közös telefonálás a kötelező irányokba, majd indulni kell. Igen...most jön a cipő...senki ne nevessen.

Nagyon szexi voltál rövid nadrágban, fehér titokzokniban fekete öltönyhöz valósi cipőben... A helyedben megijednék tőlem... Ha ettől nem menekültem el, akkor mitől fogok?

A vidám pár együtt indul a szálláshelyre, ahol minden terv szerint alakult és gyorsan folytathatják útukat egymás után. Cél a tó. Igen, az a tó. Ami mindig szép. És csak az övék. Útközben hősünk előre ugrik, hogy ő várhassa párját és ne egyszerre érkezzenek. És a várakozás nem hiába való, bár partnerének fejében megfordulnak meggondolatlan ötletek (!). Nyugodt, békés levezetés. Kedves beszélgetés, csókok, simogatások.

És az egymásba forradó tekintettekkel mi lesz?!

Búcsúzáskor megkaptam tőle a virágom. Amit én kaptam tőle, és ő lepréselte. Ez volt a "kegyelemdöfés".

És már csak 5 nap, hogy újra lássák egymást...most a másik térfélen. Hősünk elindul a mesés keletre, míg párja ebédelni.

Jó veled. Mindig.

Jó veled. Mindig.

Háborgó lelkek

A szombati elköszönéskor jelezte, hogy nem fog tudni keresni a hétvége fennmaradó részében. És persze, hogy elfogadta az agyam. Hisz nincs más választásom.

A szívem azért remélte, hogy ad egy apró életjelet magáról. Hisz én különlegesnek éltem meg a hétvégi együttlétünket. És azt hittem, hogy ő is. Vagy legalábbis ad erről valami jelet.

Nem így volt.

Aztán ma ismét büntettem mindkettőnket. Reggel inkább be sem kapcsoltam a telefont, mert biztos nem tudtam volna megállni, hogy ne vegyem fel... Aztán egy pár óra múlva írt egy minden rendben? sms-t. A válaszom nem volt. Pár sms-t váltottunk, majd aztán nem volt szívem tovább gyötörni.

http://www.youtube.com/watch?v=vvjWPNIb-gI

1 órát beszéltünk. Talán megértette a hisztim, azt viszont nem, hogy miért büntetem mindkettőnket. Azért, mert ilyen vagyok. A skorpió még a saját farkába is beleharap, ha arról van szó.

Mondott egy nagyon érdekeset. Szerintem észre sem vette, de én megőrzöm itt belül, magamban. Még lehet belőle valami...

Az viszont nagyon zavar, hogy miattam van baja magával és az életével. Lehet, hogy félre kellene állnom, amíg tisztázza a gondolatait? Nem tudom, mi tévő legyek...

Bár ő azt mondja, hogy nem tud a magának feltett kérdésekre válaszolni. Mégis azt gondolom, hogy tud, csak nem akar. Egyébként miért gondolod így? Nekem is Te tanítottad meg, hogy legyek magammal őszinte és mondjam ki a problémáim, és akkor meg fogom érteni.

Csak hogy segítsek, most egyet kimondok. Ha kimondani ki tudom, talán a megoldás sincs olyan messze.

Igen, valóban nem élem meg kirobbanóan az orgazmusomat. Mert szégyellem. Mert egy prűd, katolikus családban nőttem fel. És azt hallottam, hogy ez bűn. De talán egyszer majd ez is megoldódik. Talán épp a Te segítségeddel.

Nagyon fontos kérdés. Az hogy hogyan éled meg csak rajtad múlik. Nem hiszem, hogy ezt el kellene fojtani. Egészen egyszerűen nem szabad. Amikor olyan helyzetbe kerülsz, hogy orgazmust élhetsz át, nem lehet szégyened. Hiszen már kitárulkoztál, átengedted magad. Nem csak a tested. Hiszen megadba fogadtál valakit.

Ha ez egy egyéjszakás kaland, akkor ki kell élvezned. Hagynod kell szabadon áramlani az energiát a testedben. Ki kell élvezned minden pillanatát, hiszen egyszeri alkalom. Önzőnek kell lenned.

Ha ez több, ha már az érzelmek is borzolják a testedet és átadod magad a közös gyönyörnek, akkor mi az ami miatt vissza kellene fognod magad a gyönyör pillanatában. Mi forog kockán? Mit veszítessz? Mi az amit nem oszthatsz meg a pároddal?

Nem sikítozni, ordítani, vonaglani és csapkodni kell! Ezt csak kevés férfi élvezi. Sokakra inkább lohasztólag hat, mert elvonja a figyelmet, esetleg zavaró, kiábrándító is lehet.

Megjátszani, rájátszani is teljesen fölösleges, hiszen akkor a párodat csapod be, és hosszabb távon a saját magad kárát okozod, mivel a partnered elhiszi, hogy az elég amit nyújt.

A férfiak döntő többsége ki akarja elégíteni a partnerét, ahogy ő is ki akar elégülni. És élvezi a visszajelzéseket, élvezi, ha látja a gyönyört. Örül annak, ha valamivel a kedvére tehet partnerének. Hiszen ő is ugyanezt várja el.

Élvezd az orgazmusodat. Hagyd, hogy átjárja a testedet. Csak önmagaddal foglalkozz ezekben a pillanatokban. Úgy mozogj, ahogy neked jól esik. És addig, ameddig neked jól esik. Aztán lazulj el. Ha a párod orgazmus közelben van úgysem fogja hagyni... és akkor ismét vedd fel a ritmust.

Készítsd elő az orgazmust. Tudasd velem, hogy közeledik. Tudod, én is szoktam. És ha te még távolinak érzed, hagyd hogy kényeztesselek egy kicsit másként. Mondd ki, hogy neked még kell egy kis idő. És tudni fogom mit tegyek.

És ha neked korábban jön, hagyd hogy elragadjon. Nem kell a színház, csak egyszerű jelzés.

Csak fújd ki hosszan a levegőt és borulj a mellemre, vagy húzz magadhoz, nézz a szemembe és szoríts magadhoz.

Mondd azt, hogy "no ezt kérem mégegyszer", vagy annyit "mmmmm", vagy azt, hogy "a lábam ujja is bizsereg". Mindegy mit, amit érzel, vagy gondolsz. Csak adj egy jelzést. Mert az nekem jó. Mert tudom hol tartunk. Mert akkor egy kicsit én is megpihenek, hogy újra nekifussunk.

Élvezd, hagyd hogy átjárjon. Hagyd, hogy én is veled együtt örüljek az orgazmusodnak.

És ha egyszerűen nem bírok magamon uralkodni, akkor légy olyan mint eddig. Tudod. Nem hagyom annyiban...

Azt akarom, hogy élvezhessem az orgazmusodat, mert tudom jól, hogy Te is élvezed ha nekem van.

Őrült meglepetések éjszakája

Úgy látom, ahogy a kapcsolatunk intenzitása nő, a blog írási kedvünk csökken. Vagy csak erre már nem jut időnk?

Na, de vissza az elejére.

Már korábban jelezte, hogy a vadnyugaton lesz pénteken fiús buliban. Többször is megpendítette, hogy esetleg találkozhatnánk... Mivel úgy nézett ki, hogy én leszek a gyerekes hétvégés, sajna erről a találkozóról le kellett mondanunk.

Viszont az égiek ezúttal úgy döntöttek, hogy adnak egy lehetőséget... A férjem a megbeszéltekkel ellentétben a pénteki és a szombati napot kívánta a gyermekünkkel tölteni, így felszabadult az estém. Amint ez biztossá vált, jeleztem is neki. Ő visszaküldött egy vigyorit, hogy vette, később beszéltünk. Az ismét több órás beszélgetésünk során visszakérdezett a dologra. Mondtam neki, hogy amikor megtudtam, hogy ez a helyzet, akkor egyből az ugrott be, hogy elugrom egy puszira. A második az volt, hogy tudunk találkozni másnap. Mondta, hogy mikor ér oda, mondtam neki, hogy arra én is oda tudok érni. Először semmi reakció, majd kis átgondolás után mondta, hogy régen találkozott a fiúkkal, inkább velük lesz. Hát jó. Elfogadom: tudom, hol a helyem a dolgok rendszerében. Pedig tényleg csak egy szavába került volna...

December óta tervezgetjük a barátaimmal, hogy összefutunk. Persze a társaság fele most sem ért rá. De én menni akartam. És összejött, mégha részben is. Hogy mi lesz a program az már a társaság összetételéből adódóan borítékolható volt.

Meglepetésként ért a hír, hogy Ő szabaddá vált. Éreztem, hogy látni akarom. De nem tudtam, hogy hogyan. Van az a pont a mi bulijainkban, amikor ugyan együtt vagyunk, de mégis bármi megtörténhet bármelyikünkkel. Erre céloztam, talán nem elég hangsúllyal a beszélgetésünk során. Azonban erre nem volt pozitív visszajelzés. Az, hogy hajlandó egy pusziért megtenni ekkora távolságot meg sem fordult a fejemben.

Ez kicsit azért rosszul esett, így "bosszúból" felmentem a páromhoz. Dumáltunk, kutyát etettünk, majd römiztünk. Mivel szerintem nem játszott túl sportszerűen, kicsit felhúztam magam, és elindultam haza. Közben Ő írt vagy 5 sms-t. Egy hirtelen ötlettől vezérelve írtam neki, hogyha most indulok, az jó-e. Visszaírta, hogy vár. Nem kellett többet mondani, nekivágtam a kilométereknek, végülis másfél óra, és ott is vagyok. Induláskor összefutottam a párom szüleivel, a főnökömmel, elütöttem egy macskát és szerintem be is mértek... Na mindegy, ennyi bőven belefér...

Kihangsúlyozom, hogy az én tervem az volt, hogy adjunk egymásnak egy puszit és utána mindenki megy a maga útjára. Az, hogy nem így lett már a kettőnk felelőssége.

Amikor felértem az autópályára, jeleztem, hogy 1 óra múlva ott vagyok. Nem akarta elhinni. Aztán néhány sms után leesett neki, hogy mégiscsak megyek. Megadta a címet, és rövidesen oda is értem. Jól időzített, a többiek éppen akkor mentek bulizni, ő megvárt engem. Megkaptam, amit akartam, így indultam is volna, de nem engedett. Elfuvaroztam a buli színhelyére (közben volt egy kis vitánk - az első, hogy merre menjünk... ), és nem engedett el. Egy darabig húzólkozdtunk, hogy mi legyen. Autóbezárások, ki-és beszállások. Én haza akartam menni, ő pedig azt, hogy együtt legyünk. Számára 2 lehetőség volt: vagy megyek vele bulizni, vagy jön velem, de mindenképpen együtt leszünk.

A bulival két bajom volt: nem voltam úgy öltözve, másrészt pedig ez egy kanbuli, mit keresne ott egy nő? Persze ezek az érvek őt nem zavarták. Aztán egy idő után jobbnak láttam, hogyha engedek, egy ittas embernek nem sok mindent lehet megmagyarázni. Így vele tartottam a barátaihoz. Egyáltalán nem lepődtek meg, hogy mentem. Ez azért elgondolkodtató...

A buli első része hagyományosan beszélgetéssel, iszogatással telik. Természetesen mindenkinek a párja ilyenkor aggodalmasan telefonál, hogy ne igyon sokat, viselkedjen rendesen, ...

Ezért hát feltűnő volt mindenki számára, hogy e normál telefon mellett én még egy sor smst is kapok. Persze, hogy megkérdezték és persze nem mondtam el. Azonban nem hülyék. Különösen egyértelmű lett a helyzet amikor az indulásra került a sor. Ez a buli második része hagyományosan. Elindulunk valahová, de sohasem oda érkezünk... Mivel öten voltunk én jeleztem, hogy nekem nem kell két taxi én majd megoldom... Innen már mindent értettek...

Bemutatkozás, kis beszélgetés (én többnyire hallgattam), majd elindultam volna hazafelé. Persze, hogy nem engedett. Azért kis hízelgés után úgy tűnt, hogy belátta és utamra engedett egy feltétellel, hogy megmondom, mikor találkozunk legközelebb. Oké, ez nem gond, holnap fél 9-kor. Ebben is maradtunk.

Hazafelé sok sms jött. Többször is utalt rá, hogy jön utánam. A maligánfoka ismeretében és a helyzetre való tekintettel ennek nem nagyon örültem volna, ha megtörténik. Felelőtlenség... Aztán írt olyan smst, amitől megnyugodtam, hogy nem készül hülyeségre. Hazaértem, lejelentkeztem nála, lefeküdtem és kikapcsoltam a telefont.

Na ezt nem kellett volna...

Amikor úgy gondoltuk, hogy a fáradtság erőt vesz öreg testünkön, akkor hazaindultunk. Aztán még egy kicsit beszélgettünk és én éreztem, hogy nem aludhatok ott, mert van egy sokkal jobb hely a számomra, bár kicsit messze van. Noha megígértem, mégsem tudtam ellenállni a gondolatnak. Tudom, hogy "szereti" a meglepetéseket. :)

Ezért nekivágtam. Gond nélkül haladtam egészen a tóig, ahonnan elküldtem az smst. "szép ez a tó". De nem jött visszajelzés, pedig tudom, hogy értette volna mire gondolok. 5 perc után elküldtem még egy smst, de előtte bekapcsoltam a kézbesítési jelentést. Sajnos igazam volt. Nem kapja meg, mert ki van kapcsolva. Hülye szokás...vagy csak mindig magamból indulok ki?

Összedőlt a terv. Megérkezem, a nevét nem látom a kapucsengőn. A bejárati ajtó zárva. :((((

Remélem nem alszik már soká....Én lepihenek a kocsiba. Pirkad. Lassan jönni fognak az emberek. Mit gondolnak majd rólam??? Na mindegy alszok.

Pár órás alvás után megébredtem, bekapcsoltam a telóm, és 6 üzenet várt Tőle. Meglepődtem. Tényleg eljött. S mivel nem voltam bekapcsolva, a kaputelefont meg nem találta meg, az ablakom alatt, a kocsijában aludt. Annyira bedühödtem, hogy el nem tudom mondani! Hogy lehet ilyen felelőtlen? Miért sodorja veszélybe magát. Hiszen bármi történhetett volna...

Ja, és tudod, mikor hiszek el Neked bármikor bármit is legközelebb!!!!!!!!!!!!!!!! Ezt buktad, öreg. Ennyit arról, hogy az van, amit én akarok. Nem, nem. Úgy kevered a kártyákat, hogy azt akarjam, amit Te. Kissé aljas, nem gondolod? Arról nem is beszélve, hogy ha valamit a fejedbe veszel, azt véghez is viszed.

Hívtam, nagy nehezen vette csak fel. Feljött. Visszabújtunk az ágyba, hisz én keveset ő pedig szinte semmit nem aludt. Persze ebből aztán nem lett alvás... Hogy is lehettem ilyen naív.

Dörömbölő vágyak, örvénylő testek, és a végén: az első közös orgazmus. Ami csodálatos volt. Kis pihenés, beszélgetés és ismét megkívántuk egymást. Itt már bevetettem egy apró kis huncutságot. Először kicsit megijedt, de aztán úgy láttam, nem volt ellenére... :) Aztán idő volt: szóltam neki, hogy mennem kell, mert fél 9-kor randim van. Mondta, hogy maradjak nyugodtan, mert a pasi nem lesz ott :)

Kis pihenés, közös teázás, a párjaink megnyugtatása, majd újra az ágy. Majdnem minden lehetséges módon szerettük egymást. Szeretek szerelmeskedni vele. Összeillünk.

Megbeszéltük az ezzel kapcsolatos észrevételeinket is. Ért engem egy kritika, mely szerint szerinte nem élem át kirobbanóan az orgazmust. Szerintem nem így van. Lehet, hogy most egy világ omlik ösze Benned, de azok a nők, akik közben kiabálnak, nincs orgazmusuk, csak megjátszák, ugyanis a test ilyenkor blokkolja a hangszálakat, így komolyabb hangot nem vagyunk képesek kiadni. Nézz csak utána...

A maratoni szeretkezés után kis pihenés, majd elkezdett reggelit készíteni nekem. Nagyon érdekes érzés volt konyhalánynak lennem a saját konyhámban... Mindenesetre a reggeli kiválóan sikerült. Jó volt együtt reggelizni is. És még egyetlen pasi sem készített nekem reggelit. Látod, ebben is Te vagy az első.

Aztán sajnos eljött a búcsú ideje. Egyre rosszabb...

Mindenki elment a saját dolgára, délután beszélünk, nem keveset, mindenről, mint mindig. És most 2 nap csend :( Ez a szeretők sorsa... Oké, oké, tudom, hol a helyem a dolgok rendszerében. De már tényleg kezdünk nagyon összenőni.

Ja, és iszonyatos izomlázam van :)

:)))) korral jár :))))