A szeretet ünnepén

Sajnos külön voltunk. Mindketten a szüleinkkel töltöttük az ünnepeket.

Én már korábban egy kósza ötlettől vezérelve kitaláltam, hogy valamilyen módon ott szeretnék lenni vele szenteste. És végül ez egy "Szexi Télanyu" formájában manifesztálódott.

Vasárnap, amikor felvittem Budapestre, beszereztem a megfelelő öltözéket, hétfőn pedig a barátnőm készített néhány pikáns fotót.

Ezek egyikét küldtem el neki szenteste, majd a karácsony minden napján egyet-egyet.

És a meglepetéseknek még nincs vége :)

Az a helyzet, hogy nem volt jó nélküle a karácsony. Hiányzott, hogy nem harapta meg a fenekemet senki... Na persze, nem ez így nem igaz. Csak jó lett volna látni, ahogy csillog a szeme, ahogy meglepődik, ahogy örül...

Miért szemétkedik?

A tegnap esti bulikból küldött nekem egy szerelmes képeslapot.

A fura az, hogy a nevét és az én nevemet ötvözte, és azzal szólított meg.

Most ezt miért kell?

Amikor az ember lánya kezd beletörődni a dologba, egyből pofon vágja egy ilyennel.

Üres a lakás

Reggel hiába dugtam ki a fenekem a takaró alól, senki nem harapta meg.

Délben hiába mentem haza, nem várt senki ebéddel és nem volt kihez hozzábújnom. Ezt persze megosztottam Vele is... Hívott, hogy "jó ebédhez szól a nóta", s ha szeretném, énekel nekem.

Nem jó ez így...

Komolyodik?

Elintézte a dolgait otthon és már repült is haza. Finom vacsival várt minket - mindig.

Szerdán már szinte helyi lakosnak mondhatta magát - vért vettek tőle, önállóan vásárolt és közlekedett.

Gyakorlatilag minden nap ugyanúgy telt. Reggelit készített, útnak indított minket, ebéddel várt, majd vacsival.

Szerdán este karácsony beigli sütés. Szerintem nagyon jól sikerült, az íze is finom. Persze ő a tökéletesre hajtott, mert nem volt benne elég kunkor (szerinte). Azért idővel megbékélt vele. Minekutána a neve kezdőbetájét vélte feldedezni...

Gyermek mentes napon közös romantikázás. Majd baráti programként finom lábszár pörköltes vacsi és Tabuzás. Örülök, amikor a baránőmék nálunk vannak, mert utána mindig jobban értékeli, hogy én vagyok a párja :)

Pénteken nekem céges dolgom volt, így ő rakta le a gyereket. Még mesét is olvasott neki :) Engem megvárt. Vajon hiányoztam vagy ellenőrizni akarta, hogy mikor érek haza?

Szombaton családi ebéd anyuéknál majd azt követően mézeskalácssütés. Ő gyúrta, sodorta, szaggata, gyerkőc segített neki. Mindenkinek megvolt a maga feladata. Apu járt a legjobban, ő volt a pohártöltés-felelős :) Mindenki aktívan kivette a részét a munkából, tök harmonikus volt. Azt azért megjegyezném, hogy feltűnően sokat tollászkodott a tükör előtt. Nem akarta, hogy anyu megkifogásoljon valamit :)

Este filmet néztünk. Esküvőset. Mely alapján közölte velem, hogy nem akarja, hogy esküvőt szervezzek. Rosszul esett. Ez meg is határozta az este többi részét; pedig "szerelmes hangulatban" volt.

Vasárnap szintén filmnézés majd szerelmetes búcsú. Félútig elvittem, jó volt sokáig együtt lenni. Ezért mindez nem volt érdek nélküli. Újabb meglepetés készül NEKI. És lehet, hogy nem is csak egy?

Lélegzetvétel

Azért a múlt héten volt egy kis gond velem. Szexuálisan. S mint tudjuk, az orgazmus az ember fejében dől el, így nekem kell rendet raknom a fejemben.

Vívódom.

Ezt el is mondtam neki. Hiszen a múltja nem garancia semmire. Mit teszek, ha úgy hagy el, hogy már van egy közös gyerekünk? Én is megbélyegzett leszek, hiszen két apától lenne két gyerekem. Hogy mi lesz most? Teljesen kilátástalan a helyzetünk, hiszen az, hogy ő hol talál magának munkát, jelentős hatással lehet a mi kapcsolatunkra is.

Ennek ismeretében váltunk úgy el, hogy 2 napig nem keres, ad időt, hogy át tudjam gondolni. Nem hittem el, hogy megteszi.

Azt mondta, ha nem bírom tovább, akkor hívjam fel. Alig tette be a kocsiajtót, már hívtam is. Azt hittem, érti a jelzést...

Sajnos nem értette... Sok sms-t írtam neki, de egyikre sem válaszolt. Így amikor letelt az idő, akkor keresett is. Persze nem vettem fel. Hagytam egy kicsit, hadd szenvedjen. Tudja meg milyen rohadt érzés, ha nem tudja az ember, hogy mi van a kedvesével.

Azért az 5. próbálkozás után felvettem. Nem bírtam tovább. Megbeszéltük a dolgot. Igazából én nem gondolkodtam az elmúlt 2 napban, nem éreztem szükségét. Pláne, hogy állandóan azon járt az eszem, hogy mit csinálhat.

És mi van, ha nem tudom túltenni magam a hozott dolgain?

Most akkor együtt élünk?

Óriási útakadályokkal küzdött meg, hogy elérjen hozzám. Nem elég, hogy autó hijján tömegközlekedési eszközzel kellett jönnie, az IC késett, ezért a későbbi busszal tudott csak jönni, még ítéletidő is volt. Zuhogott a hó, és volt némi ónos eső is.

Szeretettel vártuk a buszpályudvaron, örültünk neki nagyon, hogy megérkezett. A kacsamájas vacsora szerencsére népszerű volt. Elég sok lilahagyma is bánta a dolgot :)

Meglepően nyugodt volt a történtek után. Ellenben velem, akit még mindig felháborít a dolog. Nagy őszinteségi rohamomban elmondtam neki azt is, hogy hétfőn annyira bestresszeltem magam, hogy kicsit elájultam. Ennek tudatában nem engedte, hogy vért adjak. Pedig behívtak.

Pénteken délután mentünk segíteni az anyukámnak előkészülni a családi bulira, amit otthon folytattunk, mert mindkettőnknek voltak vállalásai, így ennek megfelelően végeztük a dolgunkat.

Szombaton este volt a nagy családi összejövetel. Jó fej volt mindenki. Mindenkinek szimpatikus volt elsőre. Szerintem ő is jól érezte magát.

Vasárnap kisebb lélegzetvételű dolog volt a család másik ágával, de itt sem volt gond.

Kedden vettem ki egy nap szabit, hogy tudjuk egy kis időt együtt tölteni. Közös főzőcskézés (aranygaluska), romantikázás. Még alma materembe is elvittem, megmutattam neki a tablómat.

Szerdán moziban voltunk családilag. Nagyon jó volt. Utána túlestünk egy meghatározó találkozáson is.

Csütörtökön pedig együtt mentünk a nagyvárosba. Én dolgozni, ő pedig haza.

Mindent összevetve nagyon jó volt, hogy velünk volt. Jó volt mellette felébredni, jó volt hazamenni ebédelni.

Kíváncsi vagyok, milyen lesz a folytatás, ha lesz egyáltalán.