Viszontlátás

A héten konferencián voltam, így nem nagyon találkoztunk, beszélgetni is alig-alig tudtunk. Eleinte úgy éreztem, hogy nem veszi jó néven, hogy elutaztam, de a végére megbékélt. Kiderült, hogy a terveinkkel ellentétben a lányai nem jönnek. Hát nem tudom. Most így hogyan fizessem be őket a sítáborba? Aztán hazaért, és kiderült, hogy nagyon hiányoztam neki. Persze ő is nekem. Befejeződött a kerítésépítés, így el tudtunk menni a kutyáért. Megismert, és annyira örült, hogy majdnem szétesett a nagy farokcsóválásban... Szerintem szerelem volt első látásra köztük, olyannyira, hogy már az úton megnyalogatta a kezét a kutya. Aztán volt persze egy kis harc, ugyanis az állat szereti felfedezni a világot. De szerencsénk volt, mert egyelőre megtalálta a réseket a pajzson, így sikerült időben beavatkozni. Közben a villanypásztor is megcsípte, így helyére is került. Remélem, megbecsüli magát. Volt még faültetés, takarítás, kutyaház építés is a hosszú hétvége programjában. Én még a füvet is lenyírtam. Viszont szex az alig volt. A fizikai erőnk elmegy a házra. Nem tetszik ez nekem. Ráadásul terhes sem vagyok...