Puzzle

Tök váratlanul állt az ajtó előtt. Éppen vasaltam, a kaja csak félig volt készen. Mindegy, volt türelme, kivárta a sorát és szépen megvacsoráztunk.

Megbeszéltük a nap érdekességeit, majd mindenki elfoglalta magát. A fiúk kártyáztak, míg én puzzlet raktam. Aztán egy idő múlva besegített. Hiába, együtt nyerők vagyunk.

Aztán szépen együtt megfürödtünk, majd áldoztunk a testi örömök oltárán. Azzal fejezte be, hogy "nekem csak te vagy." Lassan kezdenek már gyanúsak lenni ezek a megjegyzések...

Gombafesztivál

Korán keltünk, mert még el kellett készíteni az egyik fogást a gombafesztiválra. Aztán el is indultunk. Elég korán odaértünk, még tudott segédkezni az előkészületekben. Akárcsak én. A fiúk a főzőverseny helyén főzőcskéztek, az asszonyok pedig otthon.

A menü:

előétel: hússal-gombával töltött krumpli baconbe csavarva, kakukkfüves-juhtúrós töltött gomba

főétel: gombás vadpörkölt tócsnival

desszert: gombás, túrós, tökös-mákos rétes

És ezzel a menüvel mi voltunk a nyerők! :) Tök jó, hogy aktívan kivettük a részünket a csapatmunkából. Már azt is kitaláltuk, hogy jövőre mit főzzünk: gombakrém leves, gombás-húsos töltött cukkini és gombás sztrapacska (csak azért írtam le, hogy ne felejtsük el).

Az tök jó volt, hogy többen is csak a tócsni miatt jöttek oda hozzánk, és elkérték a titkos receptet. Szerinte az a tuti recept, ha szerzel magadnak egy pasit, aki el tudja készíteni :)

Ő nyilatkozott az újságnak is:

http://zalaihirlap.hu/cimlapon/20110828_hernyek_varganya_fesztival

Otthon még arra is képes volt, hogy nézze velem a Titanicot. Azt hittem, hogy még nem látta, de sajnos már igen :(

Aztán este volt egy kis morci, ugyanis sztorikat mesélt a régi életéről (ausztrál csaj), ami nekem nem nagyon tetszett, így ezen felbuzdulva mondtam neki, hogy aludjon inkább a kanapén. Én nem gondoltam komolyan, de ő igen, így ki is ment. Aztán szóltam neki, hogy jöjjön be, de nem jött. Bár reggel már mellettem ébredt, végig háttal feküdt. Állítólag jobban kellett volna hízelegnem, hogy jöjjön vissza... Méghogy a nők a hisztisek :)

Nyugalom

Jaj, szegényem nagyon másnaposan ébredt. Nem is tudom, hogy miért, mert csak bort ivott és abból sem valami nagy mennyiséget. Adtam neki egy fejfájás csillapítót, de kikötötte, hogy többet nem iszik (na persze).

Aztán elmentünk a gyerekért, ahol anyukám adott neki Rennie-t is a gyomrára. Na, ettől aztán jó kedvre kerekedett. Szerencsére, mert a nyafogást nem tűröm...

Szépen elmentünk boltba, majd megfőzte az ebédet, míg én kitakarítottam a lakást. Kölcsönösen segítettük egymás munkáját: ő porszívózott én meg krumplit pucoltam. Ebéd után tv-zés, majd elmentem sütiért. Aztán közösen puzzlet raktunk. Nem gondoltam volna, hogy valaha is nekiáll, de kifejezetten ügyes volt.

Éjszaka nagyon aranyos volt. Ki voltam takarózva, és betakargatott, de ennek ellenére is kitakartam magam. Aztán hogy meg ne fázzak, a saját testével melegítette a hátsómat :)

Beavatás

Reggel azzal engedett el, hogy örülne, ha elmennék vele este. Még mindig nem éreztem őszintének a meghívását. Mindenesetre utánanéztem, hogy hogyan tudnám legegyszerűbben megtenni az utat. Sajnos, a tömegközlekedés nem egyszerű arrafelé, így éppen kapóra jött, hogy a barátnőmék mentek haza, így leszállítottak Siófokra, ahol ő várt.

Küldött egy sms-t, hogy a Tesconál, a Suzuki reklám alatt vár. A barátnőm férje, mondta, hogy ott áll. Mondom neki: ez nem az ő autója. És mint kiderült, mégis :) Másik és sokkal jobb autóval jött értem a drága. A legkedvesebb autómmal...

A kompozás közben találkoztunk a középiskolás padtársammal is, teljesen váratlanul. Majd útközben kellett átöltöznöm, hogy elég szép legyek a barátai előtt, akik már nagyon vártak minket. Kedvesen fogadtak azok is, akikkel eddig még nem találkoztak velem. Mivel én vezettem, nem (nagyon) ittam, hogy még hazajussunk, és hát a beszélgetés során eléggé megbátorodtak a fiúk. Volt, amikor már pikánssá vált a beszélgetés.

Úgy fél 1 tájt el akartak még menni buliba, de nekem már nem volt kedvem, így hazaindultunk. Kijárt nekem a parkolóból, megmutatta, hogyan kell elindulni és utána szépen bealudt. A dolognak csak annyi a pikantériája, hogy még soha nem vezettem automata váltós autót. Nem baj, mert hamar belejöttem :)

Ja, a nap híre: egy helyi cég ügyvezetőt keres. De jó lenne, ha megkapná. Sokkal egyszerűbb lenne az életünk...

Sátorozás

Mivel nagyon jó volt az idő, megbeszéltük, hogy a Balatonon alszunk. Mivel a gyerek még nem tud úszni, veszélyesnek láttam volna a hajón aludni, hiszen ha pisilnie kell éjjel, akkor nem tud kimenni, így a sátorozás mellett döntöttünk.

Munka után elindultunk, így viszonylag időben leértünk. Ismét várni kellett rá. Nem kevesebb, mint 3 órát. Én még elviseltem volna, de ugye a gyereket le kellett foglalni, ami elég fárasztó volt. Többször is hívtam, de ki volt kapcsolva. Rossz gondolataim voltak.

Aztán mikor megérkezett, szánta-bánta a dolgot. De ez nekem nem elég. Állandóan én várok rá, és nem keveset. Végülis azért mindig megérkezik, de akkor is rossz érzés.

Megemlítette, hogy szívesen venné, ha holnap elmennék vele Balatonfüredre, bemutatna a barátainak, akiket még nem ismerek. Abban a lelkiállapotban ezt nem tartottam olyan jó ötletnek, hiszen már emiatt volt tegnap egy vita, és nem akarom, hogy bármit is akarata ellenére tegyen.

Elmentünk vacsorázni, majd a fiúk felállították a sátrat és elaludtunk. A gyereknek óriási élmény volt :)

Nem beszéli meg velem a dolgait

és nem értem, miért.

Hiszen azt beszéltük meg, hogy mindig, minden körülmények között mindent megbeszélünk, még akkor is, ha tudjuk, hogy a másiknak rosszul eshet. Bár most nem ilyenről van szó, mégis rosszul esett.

Titkai vannak előttem, és hétköznapi dolgok. Mert ha meglepetés miatt titkolózik, akkor rendben van, de így...

Lehet, hogy ezt is kötöttségnek veszi?

Pedig én mindig, mindent elmondok neki még akkor is, amikor még csak gondolati fázisban van...

Buktam a melegebb éghajlatot

Mivel a környékünkön volt dolga, gyakorlatilag az egész napot itt töltötte. Sajnos ebédelni nem sikerült együtt, de délutántól egyfolytában együtt voltunk.

A barátnőmmel négyesben elmentünk az aquaparkba, mert nagyon meleg volt. Aranyos volt, sokat játszott a gyerekkel.

A kisebbik lánya megköszönte neki a meglepit, amit én küldtem. Meg kell, hogy mondjam, nem túl jól diplomata, ugyanis nem mondta neki, hogy jobb lenne, ha esetleg nekem köszönné meg. Jól esett volna.

Aztán este felhívtuk a barátnőméket, mert hamburgert sütött. És volt egy érdekes telefonhívása is: mint kiderült, baráti hétvégét tervezett. Nem azzal van a baj, hogy elmegy, hanem azzal, hogy nem szól. Kíváncsi lettem volna, hogy mikor tervezett szólni.

Aztán este beszélgettünk. Mondtam neki, hogy milyen jó lenne, ha szeptemberben születtem volna, mert akkor még több helyen van meleg. Mondta, hogy tulajdonképpen akár előre is hozhatjuk a dolgot. Nagyon megörültem, hiszen akkor akár a hőn áhított Törökországba is elmehetnénk. De gyereket csinálni Hegykőn is lehet. És ő erre szavazna inkább.

Hmm. :(