2012. március 26., hétfő

Újabb fordulós betegség

Reggel hősiesen elindult dolgozni. Én mondtam neki, hogy jobbnak látnám, ha dolga végeztével jöjjön haza és maradjon itthon pihenni.

Ebédszünetben hazajöttem ebédet és teát főzni nekem.

Uszi után pedig ápolgattam.

2012. március 24., szombat

Névnap

Pénteken délben leléptem és hazamentem érte, majd együtt el a gyerekért. Amíg Siófokon intézte a dolgát, addig mi elmentünk vásárolgatni. Aztán együtt megebédeltünk és Miskolc felé vettük az irányt.

Hamar lenyomtuk az utat. Ott minden rendben volt, de ott kiderült, hogy mégsem alakul úgy a hétvége, ahogy mi terveztük, hiszen az egyik gyermeke külföldön van.

Alapvetően én nem voltam szomorú emiatt, hiszen így kisebb az esély a veszekedésre, vagy legalábbis később jön el.

Családilag megvacsoráztunk, majd lepihentünk. Szombat reggel vidáman keltünk, megreggeliztünk, majd elütöttük valahogy az időt. Ő eltűnt, én meg előkészítettem az ebédet.

Ebéd után elmentünk Miskolc-Tapolcára játszótérre. Sétáltunk, beszélgettünk és boldogok voltunk. Higgadtan beszélgettünk a kialakult helyzetről és közösen konstatáltuk, hogy nem korrekt a lányai eljárása.

Aztán az úton hazafelé felhívta a kisebbet, hogy akkor mikor mehetünk érte. Ő közölte, hogy éppen kakaóscsigát süt és majd utána. Aztán meglepő módon elmondta az álláspontunkat, mely szerint nem azért vettünk ki szabadságot és utaztunk ennyit, hogy itt legyünk, hanem azért, hogy együtt legyünk.

Kisvártatva meg is érkezett és az apja próbált hatni rá. Na, itt szakadt el a cérna. Hihetetlen, hogy mennyire nem foglalkozik azzal, hogy más is van rajta kívül. Ez még nem is lenne akkora gond, viszont az már inkább az, hogy nem érzi emiatt rosszul magát.

Nyilván nem rejtettem véka alá a véleményemet, így nem volt harmonikus az este, és ez a továbbiakba is így maradt. Teljesen felháborító, hogy egyáltalán nem foglalkoznak önmagukon kívül senkivel, hogy magas lóról beszélnek velünk, hogy a gyerekemet folyamatosan leugatják, hogy az apjukat nem tisztelik.

Ennek fényében nem sikerült túl jól a névnapi ebéd.

Hazafelé megpróbálta megnevelni a gyerekemet. Azt nem értem, hogyha ez az én gyerekemmel megy, akkor a sajátjaival miért nem.

És azt sem értem, hogy hogyan engedheti, hogy mindig idáig fajuljanak a dolgok és mindig komor legyen a hazafelé út.

2012. március 23., péntek

Fővárosi randevú

Ismételten a nagyvárosban volt dolgom. Eszembe jutott, hogy a karácsonyi bevásárlás során találtam a Duna-parton egy halászcsárdát.

Útközben megemlítettem neki, hogy jó lenne egy halászlevet enni a Duna-parton, mire azonnal jött a válasz: . Pontosan erre gondoltam én is :)

Munka után elmentünk közösen plasztikai sebészhez elővizsgálatra, ugyanis mindketten megszabadulunk egy-egy anyajegyünktől. Kedves volt a doki, jó hangulatú volt a beszélgetés és a műtétre is együtt megyünk.

A doki után átsétáltunk a Szabadság-hídon, és elmentünk a Duna-parti szegedi halászcsárdába, ahol nagyon finom halászlevet illetve fogast ettünk. Szokás szerint felezve. A vacsorát egy finom sütitállal fejeztük be.

Már vacsora közben sem érezte magát túl jól, és mivel mondta, hogy nincs túl sok dolga, így eszembe jutott, hogy esetleg haza is jöhetne velem és délután visszahozom, hiszen úgyis jövünk majd. És így is lett.

2012. március 21., szerda

Házikó

Amikor a gyerekkel jöttünk vissza az orvostól, előttünk haladt egy autóbusz, amin egy készházakat gyártó cég hirdette magát. Mivel nem hiszek a véletlenekben, ezt akként értelmeztem, hogy telket veszünk-házat építünk.

Este keresgéltem is telkeket és a hirdetés alapján találtam egy jót, írtam is egy e-mailt a hirdetőnek, aki ma visszahívott. Az az ingatlan nem olyan volt, amit elképzeltünk magunknak, viszont az ingatlanos ajánlott egyet, ami egyből felkeltette az érdeklődésünk. Az övét olyannyira, hogy már el is kezdte tervezni, hogy hogyan fogjuk átalakítani és már megsaccolta a felújítás költségét is.

Hmmm. Ez jó jel. Kíváncsi vagyok, hogy összejön-e...

2012. március 20., kedd

Börzdéj

41 éves ma a drága.

Bár 7 óra előtt nem nagyon szokott hazaérni, jelezte, hogy ma korábban jön. Ezúttal nem nagyon örültem ennek, ugyanis éppen ki volt centizve az idő.

Szerencsére kicsit késett, így nem volt gond. Az ünnepi menü pipibicepsz volt salátával (kicsit elszaladt a hétvége, ami a súlyunkat érinti), eper, pezsgő és torta, amiről persze elszólta magát a gyerek.

A főajándék is nagyon tetszett, ami egy szép "saját márkás" karóra volt.

Azt hiszem, hogy jól sikerült :)

2012. március 15., csütörtök

Talpra magyar!

Ezúttal nem jött haza éjjel a buliból. Egyik szemem sír, a másik nevet.

Gyakorlatilag az egész nap pihenéssel és evéssel telt. Tatárt készített, egész délután büdösködtünk a hagymától.

Pénteken is folytattuk a nagyüzemi evés-pihenés-szex hármast. Viszont itt már vegyítettünk alternatív programmal. Elmentünk a helyi termál fürdőbe. Helyi lévén mi most voltunk először, vele ellentétben, aki már múlatta ott az időt.

Gyerkőcöm eleinte óvatos volt a vízben, de azért megbátorodott. Olyannyira, hogy a végén már nem kellett elkapni a mély vízű csúszdában sem.

A szombati nap a névnapé (gyerek) és a névnapi készülődésé (apu) volt. Délelőtt pozsonyi kiflit sütött, míg én délután sörkiflit. Este pedig megültük apukám névnapját családilag.

Vasárnap esküvői meghívót hoztak hozzánk. És mint megtudtuk több komoly szerepünk is lesz a dologban. Legalábbis a fiúknak. A gyerek viszi a gyűrűket, az ember meg a menyasszonyt.

Jó hangulatú kis összejövetel volt, amit anyuéknál folytattuk egy ebéd keretén belül. Valóban finom volt a leves, de annyira mégsem, hogy 2 litert egyen belőle az ember. Pedig volt, aki megtette :)

Kicsit iszogattunk is, jókedvű volt mindenki.

Este a filmen elaludtunk. Fürdés után összebújtunk. Hajnalban pedig arra ébredtem, hogy mászkál, mert nem tud elaludni. Beszélgettünk sok dologról. Aztán a huncutkodás után azért sikerült... Olyannyira, hogy teljesen visszahúzott minket az ágy.

Jaj, de jó kis hétvége volt :)

Arany vagy ezüst?

Reggel felhozta, hogy reméli, hogy elkezdek foglalkozni a sztriptízzel, mert ugye ígéretem szerint majd a nászéjszakán. Hmm. El is felejtettem. De ugye amikor ezt mondtam, akkor eléggé elérhetetlennek tűnt az esküvő. Hát. Nem tudom, hogy mi lesz.

Azt mondta, írjam össze a gondolataimat a titkos esküvővel kapcsolatban, és beszéljük meg. A végén még tényleg lesz valami...

Egész nap jelen voltunk egymás életében elektronikusan. Délután már nem akartam új munkába kezdeni, így elkezdtem gyűrűket nézegetni. És partner volt :)