A mai nap a mi szakmáknak elég fontos. S ő főnök lévén, sok helyre hivatalos. Így ma jobbára "csak" sms-re korlátozódott a kommunikáció.
Este társaságban volt, ahol elég problémás volt az sms írás, mert arról faggatták, hogy tényleg olyan csinos-e a barátnője, hogy folyamatosan sms-t kell neki írnia.
Nem is vagyok a barátnője...
De a piszok azt mondta, mert azt nem hiszik el. Igaza lehet...
Blogot írok. Én? Én nem vagyok olyan fiú... sohasem írtam. És még csak rá sem kellett vennie. Valahogy természetes volt, ahogy a sorait olvastam. Nem hagyhattam szó nélkül. Kellett a másik oldal is. Anélkül nem lenne teljes az emlék. Jó a cím. Interneten keresek hasonlókat.
Fred Bongusto - Il Nostro Amore Segreto
Puccini - Turandot - Tanto Amore, segreto e inconfessato
majd talán egyszer meghallgatjuk együtt.
De, hogyan kellene leírni az érzéseket? Mindegy, majd kialakul.
Én már tudom amit Ő nem. Már múlt hét végén tudtam. Édes bosszú, csak ki ne bökjem. Egy két réveteg kérdés, hogy biztos legyek benne. Még a szerencse is velem van. Azt mondja, hogy szerdáig szabadságon van :)))) Akkor még megbeszélése sem lehet majd... Biztos utálni fog, mert minden nő utálja az ilyen meglepetéseket. De ki fogom engesztelni. Csak el ne felejtsem berakni a kellékekeket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése