Kiderült, hogy március 4-5-én konferencia lesz Egerben. Amire nekem sajnos elfelejtettek meghívót küldeni, de egy kolléga közbenjárására pótolták. Tudtam, hogy megy, és eldöntöttem, én is megyek.
Fedősztorinak bedobtam egy budapesti találkozót. Nagyon édes volt, megint készült, sőt azt is felajánlotta, hogy eljön velem vásárolni is, ha úgy gondolom...
Hát az azért elég bizalmas dolog. Pláne velem, amikor eléggé ki tudom dobni a hisztit, ha valami nem úgy áll rajtam, ahogy azt elképzeltem.
Ja, és küldött egy tök jó zenét:
Agyam elfáradt, mirigyeim beszáradtak, lelkem csontosodott, bőröm páncélosodott. Aztán minden felfordult. Volt egy csodálatos péntekünk. Csak úgy hirtelen a semmiből. Valahogy hirtelen megint minden megint stimmelt. Az ég alja felderült, a patkányok visszahúzódtak, tüdőm megtelt friss levegővel.
AZTÁN ELTŰNT
Mint amikor a sivatag fáradt vándorának felvillantják a Coca Cola reklámot, vagy a sarkkör vacogó emberének kandallót ígérnek, majd bal lábbal pofán rúgják.
FELADTAM - NEM KELLEK - LE VAGYOK PATTINTVA
Aztán előkerült, lassan kihúztam belőle az igazságot(?) és az összegubancolt gombolyagok újra rendszert alkotva várták a folytatást. Én is. Bár nem értettem saját magammal egyet. Vagy mégse?
Aztán randevút ajánlott. De hol van már a sushi íze? Hova lett a teaház aromája? Vajon belémrúg, vagy megsimogat? Van értelme? Van még varázsa? Képes vagyok rámosolyogni? Megölelni? Megsimogatni?
AKAROK EGYÁLTALÁN VALAMIT?
Csak ne lett volna annyira édes a kezdet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése