8.35: a szokott időpontban nem jelentkezik :(
10.00: ilyen későn kapnának postát?
11.00: tuti, hogy a titkárnője eltüntette. vagy ami még rosszabb, elvitte a feleségéhez
12.00: beperelem a postát
13.00: feladom
Egész nap ezen jár az eszem. Nem tudok dolgozni, gondolkozni. Nem sikerült a meglepetés :(:(:(
Aztán 14 óra után jött egy mms, amiben lefotózta az elkészített ajándékot, a következő szöveggel: "Már egy jó ideje megkaptam, de még most sem tudlak felhívni. Félek, hogy olyanokat mondanék, amiket nem kellene mondanom. Nagyon meghatott az ajándék és különösen a jókívánságod. Még most is remeg a kezem. Köszönöm."
Ezek szerint sikerült meglepetést szereznem. Írtam neki, hogy ha érez magában elég erőt, akkor hívjon bátran. Sajna első próbálkozásra nem sikerült, de másodikra, az általam megjelölt időpontban felhívott. Meglépett otthonról, kutyát pisiltetni, hogy beszélhessen velem...
Nagyon meghatott. De miért csinálja ezt? Mit mondott volna, amit nem lett volna szabad? Nagyon szeretném tudni...
Vannak olyan pillanatok, amiket nehéz szavakba önteni. Van amikor jobb nem beszélni. Csak úgy elrévedni, bután nézni és élvezni. Van amikor elég érezni, magunkba szívni, és elraktározni. Hogyan mondod el a tó vizén megcsillanó holdfényt egy meleg éjszakán? Hogy meséled el a gyermeked kacaját?
Nem, nem az ajándék volt az érdekes. Hanem az aláírás. Emiatt remegett meg a testem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése