Sajnos a találkozó meghiúsult, hiszen közben én nagy elhatározásra jutottam. Elválok. Már nem működik, sokszor próbáltam megoldani, de nem sikerült. Feladtam. Még elég fiatal vagyok hozzá, hogy újra kezdjem, és megtaláljam a méltó társam.
Tekintettel arra, hogy van ebben tapasztalata, sokat segített. Megosztotta velem, hogy mi történt vele.
De sajnos nem volt lelkierőm arra, hogy találkozzunk. Nem akartam, hogy lásson ilyen állapotban. Totál mély depresszió, kisírt szemek, lélektelenség.
Nagyon megbántottam :( Ezek szerint érdemtelen vagyok arra, hogy rám áldozza az idejét.
Kihűlt a föld, fekete felhők gyülekeztek, a csillagok kihúnytak, a nap felrobbant. Az állatok furcsán vonyítottak, a patkányok előbújtak és a lelkemet marcangolták. Hiénák kacagtak önbecsülésem foszlányain, lelkem sárba tiporva utcagyerekek játékává vált.
GYILKOS
Persze neki is van problémája...amit megértek, igazodom, kultúráltan válaszolok, vagy legalábbis megpróbálok, miközben szívem a testemen kívül verdesi a falat. Persze, semmi gond (legfeljebb belehalok). Nem probléma, majd találkozunk később... Aha....Persze...Nem probléma...Aztán lemondok minden foglalást, elnézést kérek, megköszönik, minden rendben. Minden rendben?
NEM BÍZIK BENNEM - NEM SZÁMÍT RÁM - NEM SZÁMOL VELEM
Aztán másnap anyósom megkérdezi miért voltam olyan szomorú? A kollégáim jelezték, hogy sohasem láttak még korábban ilyennek.
NEM ERRE SZERZŐDTEM - NEM EZT TERVEZTEM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése