Kb. 2 órás alvás után ébredtem fel. Idegen helyen amúgy sem nagyon tudok aludni, de úgy, hogy valaki szuszog mellettem... Nagyon régen volt már ilyen. Iszonyatosan szégyelltem magam. Meg világos is volt. Jaj, ennyire nyomorultul már nagyon régen éreztem magam.
Ő vidáman ébredt. Kedves volt, mint mindig. Megölelt, megcsókolt. És szeretkeztünk. Hmm. Finom reggeli ébredés. És utáltam, hogy megint 2 perc volt 2 óra. Eljött az is, aminek már éjszaka meg kellett volna történnie. Felöltözött és elment. Mindenesetre azt megbeszéltük, hogy együtt fogunk reggelizni.
Rövid ájulás után boldog ébredés. Nem dobott ki. Phhúúú mi volt itt az éjszaka. Micsoda szenvedélyes nő. Micsoda test. Pipa? Pipatórium. Világosodik, fel kellene kelni, el kellene menni, a szobámban még nem is voltam. De ezt az édes nőt nem lehet itthagyni. Furcsa hangokat hallat, szégyelli magát, engem meg utál, hülyeségeket kérdez "miért nem aláztam inkább meg?" Aztán dorombol és hozzámbújik. Minden fájdalom és keserűség már a múlté. Az éjszaka minden elpárolgott. Minden egyszerű és világos. Aztán elkezdenek dörömbölni a vágyak (ok ezt tőle loptam). Megcsókolom lassan a mellét, a hasát, a csípőjét, a térdét és a bokáját. "Hé te mit akarsz?" És már húz is magához. Aztán...mint borsó meg a héja...
Gyorsan elkészültem, rendet raktam. Nálam hagyta az óráját. Mi érdemel az a bőnös, akinek a záloga a kezemben van?
Én értem le előbb, már elkezdtem pakolni a tányéram, mikor jött és úriemberként megkérdezte, leülhet-e hozzám. Természetesen. De ne bámulj már ilyen feltűnően, mert a szemed elárul. Jöttek a többiek is. Jó volt huncutul összepillantani úgy, hogy a többiek még csak nem is sejtenek semmit.
Még csak fél 9? És csak 10-kor kell elhagyni a szobát? De jó lenne ismét befogadni... Térj észhez, kislány, nem lehet minden a tiéd!
Útunk egy darabig egy irányba visz. Menjünk együtt. Ő elöl, hiszen mégiscsak ő a férfi. Útközben beugrunk a bazilikába körülnézni. Leizzadok az oltárnál.
Ugrás be az autóba, és irány nyugat. Mondta, hogy az autópályán ő 143-mal megy. Na jó, de arról nem volt szó, hogy az országúton is...
Jó volt az autózási lendületünk. Én rádobtam még az egyik kedvenc számommal.
Bp-n hamar átverekedtük magunk. Majd következett a hattyúdal. Megálltunk egy McCaféban. Ő kávézott, nekem jó volt egy forró csoki. Fáradtak voltunk és boldogok. Én pedig iszonyatosan szégyelltem magam előtt. Biztos, hogy ezek után könnyű prédának tart. De én egy rendes lány vagyok...
És elbúcsúztunk. Fájt. Fizikailag.
Jobb lenne, ha nem is találkoznánk többet. Bár a lelkem egy darabja meghalna, de talán még képes lennék élni...
Még pár sms, és alvás, hisz az előző éjszaka mozgalmas volt...
Kellemes reggeli, végre szembe ülhetek vele, végre kettesben, persze nem sokáig. Jönnek az ismerősök, viccelődés, laza hangulat. Itt mindenki boldog?
Aztán menni kell, jön a telefon. Előre indul, én még bénázok az előző nap elhagyott fürdőgatyám fellelésével aztán rohanok, hogy valahol a pályán utólérhessem. De nem, megvár. Előre enged. És persze rossz irányba indulok. Mintha nem ismerném a várost. De nem baj, legalább még lehetek vele kettesben egy kicsit. Nézzük meg a bazilikát. Van kedve. Parkolás, rövid idegenvezetés, aztán indulás.
Aztán jön utánam. Nem beszélünk, csak megyünk. Ez így nem lesz jó. Vagy megbánta, vagy azt hiszi, hogy én bántam meg. Beszéljük ki. Szereti a Mekit, oda biztos szívesen beülne. OK.
Ügyesen követ a nagyvárosban is, nem kell miatta másként vezetnem.
Aztán beülünk és örülök, hogy megálltunk. Szégyenli magát, összezavarodott, elvesztette józan ítélőképességét, és félrebeszél. Én meg csak próbálom nyugtatni. Héj! Nehogy visszaessünk a bátyó hugica szerepbe! Csak szabadkozik, magát okolja, de miért? Mennem kell, nem tudom rendesen megölelni, zavar a nyílt tér. A védelmi reflexek erősek.
Aztán nem csitul, ráerősít, nem értem, és nem tudok már semmit tenni. 3 órán keresztül keresem azt a zenét, amit elküldhetnék neki, hogy támogassam, de egyik sem elég jó.
Kétségek közt érkezem, bár ami köztünk történt, elnyomja kételyeim.
Ez volt életem egyik legjobb 24 órája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése