2009. november 3.

Elég hatásvadász a fiatalember... 1 hétig semmi, ma pedig felhívott. Kicsit beszélgettünk, majd a lényegre tért. Jó lenne valamikor összefutni.

És közölte, hogy abszolút tisztességtelenek a szándékai. Dícséretes, hogy nem hülyít. Legalább tudom, mire számíthatok.

Mivel a következő héten úgyis van dolgom székes fővárosunkban, gondoltam - üsse kavics, találkozzunk.

Hiszen ez még nem kötelez semmire.

Nagyon hosszú hét volt. Vajon zaklathatom? Tudja mi a számom? Egyáltalán felveszi a telefont ha meglátja, hogy én hívom? Vagy ha felveszi nem küld el rögtön? Ja és nős vagyok. Neki meg férje van. Nem eccerű...

Ha viszont nem hívom, akkor nem tudok vele beszélni. Antagonisztikus helyzet...

Aztán, valahogy minden olyan egyszerűen ment. Kedves volt, és meghallgatott. Őszinte voltam, bár próbáltam viccesen előadni. Úgy tűnt veszi az adást és nyitott. Tökéletes időpontot javasolt, bár a helyszínnel kapcsolatban voltak kételyeim. Olyan hely kell, ami kényelmes (nem 10 percre akartam látni) és nem bámul bele a szomszéd az arcomba. Ha pedig eszünk akkor az legyen különleges, ne legyen rohanós, száj szélén ketchup lecsorgatós. Volt még egy bő hetem kitalálni...