Azt hiszem, kipihentem magam. Gyötör a lelkiismeret. És gyötör a vágy. Nem lett volna szabad... De olyan jó lenne újra...
A jegyem kettőssége most is megmutatja magát.
Ő más biztos más vízeken evez. Engem megkapott. És el fog dobni. És igaza lesz.
Aztán derült égből villámcsapásként jön az sms: "... Folyamatosan előttem van az arcod. Nem kell válaszolnod, csak megosztottam veled." Próbáltam viccesen eltolni, hogy igen, rémképek néha engem is gyötörnek... Mire ő "Nem pont így jelenik meg a kérdés számomra. Örülök, hogy vagy."
Én is örülök, hogy van. De nem szabad.
Nem mondanám hogy kialudtam magam, aztán egész nap sport a "haverokkal". Lazítás, beszélgetés, iszogatás, ahogy kell. Jó figyelemelterelő, de ha magam maradok, akkor meglátom arcát, azt amit tegnap reggel láttam mikor fölé kerekedtem. Lecsukott szemmel, megbízva bennem, átadva magát a kéjnek. Aztán egyszer csak nem bírom és megosztom vele. Nem tudom milyen állapotban van, ezért hagyom hogy ne válaszoljon. De válaszol. Akkor talán már nincs is olyan nagy baj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése