Találkozott a barátnőmmel egy konferencián. Küldött nekem egy ajándékot: egy apró felálló ormányú elefántot. Ez tényleg szerencsét hoz!
(Ja ez a lökött nő elfelejtette odaadni, nekem kellett emlékeztetnem.)
Az irodámban van, a szekrényemben. Amikor felpillantok, látom. És megnyugszom.
Bele kell törődnöm, hogy nem vagyok mindenható. Amit tudok, azt az életem útján gyüjtögettem. Magamtól, másoktól. Talán már túl vagyunk a krízisen, amiben csak semleges lehettem. Felelősséget éreztem(?) Segíteni akartam. NEKI. Én eközben a padló repedéseiben reméltem, hogy senki nem áll a fejemre.
De talán túl vagyunk rajta. Nekem már nincs sok hátra, hogy feladjam, a tűz épp hogy pislákol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése