Reggel, 8.35-kor hívott. Szokás szerint. Jó kedvű volt, örültem neki. Nekem is jó kedvem volt. Majd előállt a nagy kérdéssel: a szerdán éjjelt szívesen velem töltené...
És is vele. De...
Otthon van a gyerekem. Elcserélhetném a napokat. De lehetek-e olyan önző anya, hogy a saját örömöm miatt ezt megtegyem. Azt hiszem nem. Én rendes lány vagyok. Még akkor is, ha néha belém bújik a kisördög.
És különben is... Mit képzel? Egyet füttyent és ugrok? Nem, nem...
Pedig olyan jó lenne meleg vacsorával várni... Aztán pedig reggelit készíteni neki...
Végülis nem is olyan sokára találkozunk. Dolgozni fogunk együtt. Na, arra kíváncsi leszek :)
Ja, és csak semleges helyen szabad találkoznunk...
Még egy dolog. Ma az egyik kollégám kölcsön akarta kérni a kék tollat. Amit TŐLE kaptam. Elég volt egy pillantás, és a hölgy azonnal letette a tollat...
Sürgősen szeretkeznünk kell. Csak így egyszerűen.
Ragaszkodik hozzám. Jó adni Neki, mert tudom, hogy jó helyre kerül.
Meghatott, hogy amivel megbántom, ahhoz is ragaszkodik. Bár nem akarom megbántani, de néha súroljuk a határokat és én nemrég átléptem. Ne haragudj.
Bár dörömbölnek a vágyak, Ő észnél van. Nem kapkod. Igaza van, nincs miért sietnünk. Nyújtsuk meg a boldog perceket. Együtt töltjük reggeleinket, nappalainkat, talán éjszakáinkat is. Talán egyszer visszaemlékszem majd, titkos vágyaimra.
Velem kezdi a napját, velem ír, velem van mindig. Itt hordom magamban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése