2010. március 25., csütörtök

visszaemlékezés: 2010. január 13.

Minden rendben. A holnapi nap első állomását lefoglaltam. Volt ott egy kutya, biztosan fog neki tetszeni. Mindenki kedves volt és készséges. Minden információt elmondtak. Holnap lenyűgözöm őt ezekkel...nem kell tudnia, hogy csak egy nappal korábban hallottam.
OK
Nézzük az éttermet. Megközelítés két módon lehetséges, ellenőrizzük le mindkettőt, melyik a gördülékenyebb.
OK megvan.
Parkoló? Hol érdemes megállni, hogy kevesebbet kelljen sétálni, hiszen még hideg van...
Hol egy jó hely? Hol tudnám átölelni? Aha, ott lenn a Duna parton.
OK
Étterem? Van diszkrét hely? Nincs, nem baj úgy sincs itt senki... valszeg holnap sem lesz.
Választék? Jó lesz...
Foglalás? Könyvelve.
Kedvesek? Igen.
Távolság az étterem és a parkoló között? 10 perc. Ne felejtsem el neki megmondani, hogy erre készüljön ruházatilag.
Merre kell kimennie? Majd kivezetem, mert nekem is arra kell mennem...
Nem lehet gixer, mindent leellenőriztem személyesen.
Bárcsak holnap lenne már.

Látni fogom, meg fogom csókolni és leveszem a lábáról. Minden készen áll.

Hogy miért is vagyok itt hivatalosan? Erre valahogy nem tudok visszaemlékezni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése