A héten minden nap beszéltünk.
Ma csúcsot döntöttünk. Pontosan másfél óra. Szegény. Micsoda telefonszámlája lesz. :( Remélem, nem ellenőrzik a híváslistáját...
De olyan jó vele beszélgetni. De a legjobb hallgatni.
Együtt ülünk a kocsiban, együtt utazunk, hallgatom, hogyan szidja a bénázó sofőröket, bemegyünk a szupermarketbe, vásárolunk, visszaülünk a kocsiba, és persze rossz irányba indulunk el. Bolondok vagyunk. Elvonjuk egymás figyelmét.
Aztán lassan hazaér, nekem ki kell szállnom.
És én beszélek és Ő hallagat, aztán Ő beszél és én hallgatom.
Hosszú lesz a hétvége.
2010. március 21., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése