Megfogadtam, hogy a szülinapi meglepetésig nem beszélek vele. De nem tudtam ellenállni.
A reggeli telefonját nem vettem fel. Küldött egy dalt. Mert türelmetlen...
És mivel azt tudom, hogy milyen, amikor eltűnök, visszahívtam és inkább egy kicsit beavattam.
Elmondtam, hogy most néhány napig nem szeretnék vele beszélni, és jönni fog egy jel, ami miatt fel fog hívni.
Szegény nem tudta mire vélni. Izgul. Kíváncsi és utál. Igaza van.
Na szép. Most meg lehet, hogy csalódni fog. Azt írja, nem fog, mert legrosszabb esetben felhívom. Az pedig jó neki. De van rosszabb. Akkor jön. Jaj. Nem akarom látni. Nagyon veszélyes.
Szerencsére megérkezett a meglepetés, átcsomagoltam. Megírtam a képeslap szövegét is, de sajnos a fránya nyomtató nem vette be, így kénytelen voltam csak sima papírra nyomtatni. Talán megérti...
Aztán a postára. Izgulok, hogy odaér-e időben. És hogy a titkárnője felbontja-e. Jaj. Nagyon izgulok.
És mi lesz, ha nem tetszik neki?
Végülis ő is japán dologgal nyitott nálam, talán érdekli ez a kultúra. És beleillik-e az irodája enteriőrébe? Azt hiszem, túlvállaltam magam...
A múlt héten minden nap beszéltünk. Nem adtam össze, de szerintem több időt beszéltem vele mint bárki mással. Aztán hétfőn is és kedden is. De ma nem vette fel. Persze semmi gond, Ő is munkából él. De nehogy azt higgye, hogy ezt megúszhatja. Küldök neki egy számot. Aztán egyszer csak felhív, még a levelet sem nézte meg :) együtt hallgatjuk meg és értékeli, de azt mondja ne beszéljünk a következő hét elejéig, mert valami meglepetéssel készül. Utálom, hogy ilyet kér tőlem, de bízom Benne. Oka van, ha ezt kéri. Legyen. Nem beszélünk 5 napig. El tudom viselni, mert tudom, hogy mi történik.
Aztán este rájövök, hogy hülyeség volt. Holnap nem beszélünk? Utálom. És még 5 nap? Megígértem, betartom. De csak kerüljek én pozícióba.
Olyat teszek, hogy megemlegeti...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése