Takarékon

Reggel ismét egy dallal ébredtem. Nem linkelem be, mert még a végén félreérti.

A szokott időben nem hív - biztos dolga van.

Ebédszünetben hív - nekem van dolgom.

Aztán munka után annyira belefeledkezem az otthoni teendőkbe, hogy a telefonon elfelejtem hangosra visszaállítani. Persze, hogy hív. És persze én ezt már későn veszem észre. Sms-t ír, hogy hiányzik a hangom. Azt hiszem, nekem is az övé.

Talán jobb is így. Nem szabad, hogy még jobban belelovalljuk magunk ebbe a dologba... Épp elég bolondok vagyunk így is. És épp elég őrültséget teszünk. Szinte kontrollálatlanul.

Aztán egyszercsak hív. De nagyon komoly a hangja. :( Talán megbántottam valamivel? Jaj. De aztán kiböki, hogy otthon van. Ja, már mindent értek. Azonnal tegyük le, nehogy gond legyen.

Aztán kis idővel később hív. Csak ennyit mond: "hiányzol".

A gyerekem még mindig nem hajlandó házon kívül aludni, így leteszem és elmélyülök valami idióta sorozatban. Arról fogalmam sincs, hogy melyikben. Ezek szerint a kutyát nem vitte le. Vagy csak nem hívott fel. És egyszercsak elkezd zörögni a telefon (még szerencse, hogy nem lehet kikapcsolni). És Ő az. Végre pár percet tudunk beszélni. Persze ez nem elég egyikünknek sem. De miért?