Még mindig jól keveri a kártyákat. A pihenős hétvégéjén az első két nap megtalálta a módját, hogy keressen. Ezek szerint tényleg fontos vagyok neki. Ezzel annyira elkényeztetett, hogy hétfőn este vártam, hogy jelentkezik (kutyapisiltetős időben.) Sajna nem :( De elfogadtam (szeretőként más választásom nincs), és tudom, hogy nem volt rá lehetősége.
Kedden reggel hívott, keveset tudtunk csak beszélni. Gyorsan elhadartuk, kivel mi történt.
Délben is beszéltünk. Nagyon szomorú volt a hangja. Többször is megkérdeztem, hogy mi a gond. De terelt. Tudom, hogy velem kapcsolatos, mert ha nem az lenne, akkor elmondta volna. És nem korrekt, mert ő mindig kiszedi belőlem, hogy mi van. Nyomaszt ez a dolog, mert tudom, hogy rossz kedve van tőle. Bármi is a baj, ha nem is tudnék segíteni, de legalább meghallgatnám. És probálnék okosakat mondani, ahogy ő is tette, amikor nekem voltak problémáim.
Egy dolog van, amire rá is kérdeztem, ami alapjaiban változtatná meg a kapcsolatunkat. De azt mondta, hogy nem várnak kisbabát. Remélem igazat mondott. Félreértés ne essék, örülnék neki, mert tudom, hogy arra vágynak, de akkor biztos befejeződne a kapcsolatunk, függetlenül attól, hogy mit érzek/érzünk.
A kapcsolatunk most szárnyal. Hiszen jó vele beszélgetni, várni, hogy hívjon. Jó készülni a találkozásra... Ami még baromi messze van - de azért közelebb, mint tegnap ilyenkor :)
5 :)
ennyit kell aludni és találkozunk. Várom...Lassan telnek a napok és még előttünk egy hétvége is. A kedd délután valóban nem volt jó. Nem sokkal a megbeszélt jelentkezésem előtt kerültem olyan helyzetbe, ahol nem tudtam jól dönteni. Két lehetőségem volt de egyik sem esett jól. Persze, hogy kapcsolódott hozzá, de nem úgy ahogy Ő gondolja (vagy csak én gondolom úgy, hogy Ő másképp gondolja?). Része az életemnek, része a mindennapjaimnak, része a gondolataimnak. Ha problémával szembesülök, akkor Őt is számításba veszem.
Nem érett meg a helyzet arra, hogy erről beszéljünk. Nem tudom úgy elmondani, hogy az ne legyen félreérthető a számára. Nem akarom, hogy félreértsen. Nem akarok olyan gondolatokat elültetni a fejében, amik a kapcsolatunkat alap nélkül befolyásolhatják. Még nem. Még nem vagyok kész. Magammal kell tisztáznom. Tudom, hogy utálatos vagyok. Csak azt kérhetem, hogy bízzon bennem, mert mindkettőnk fejével próbálok okos lenni. Nem fogom kész helyzet elé állítani, nem fogom kellemetlen helyzetbe hozni. Meg fogjuk beszélni és együtt fogunk dönteni. Ha már tudom és értelmesen el tudom mondani. A zavaros gondolatok csak újabb zavart teremtenének.
A napi beszélgetéseink nyugalommal, érzésekkel és élményekkel töltenek fel. Örülök, hogy vagyunk egymásnak. Örülök, hogy gondol rám és szívesen tölti velem a hétköznapjait is.
A virág préselés egész jól sikerült...
Aztán délután ismét beszélgetünk. Elmondom amít az imént leírtam. Azt mondja idő kell amíg átgondolja és csak akkor tud reagálni ha elolvassa és értelmezi. Aztán elromlik a számítógépe és nem tudja elolvasni.
Csak beszélünk és beszélünk, könnyebb komolyabb témákról. Almát eszünk és mazsolát (ami fúúú de rossz), kiülünk a kertbe, hazaindulunk, levisszük a kutyát sétálni, várjuk a WiFi szerelőt, iszunk egy pohár bort... Aztán egyszer csak belefutunk az élet nagy kérdéseibe. Csak kérdezek és ömlik belőle a szó. Elmondja élete fontosabb eseményeihez kapcsolódó érzelmi állapotát. Teljesen megnyílik és én csak figyelek, és élvezem a bizalmát. Csak hallgatom, mert ki kell hogy mondjon dolgokat. Aztán nem tudok reagálni, mert hirtelen abba kell hagynunk. A levegőben marad ez a beszélgetés elvarratlanul. Nem jó. Nagyon nem jó. Nem tudom elmondani a gondolataimat. Ő pedig megijed attól amit elmondott.
Segreto Nostro.
Tudod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése