Jaj

Egész éjjel nem aludtam. Csak forgolódtam. Óránként fogalmaztam át az sms-t, amit reggel elküldtem neki.

Azt hiszem, túlestem a kitárulkozási ponton. Nem lett volna szabad elmondanom. Nem kellett volna megtudnia - bár nem tudja a teljes igazságot. Vajon mit gondol most? Biztos, hogy elítél. És igaza is van:( Egy újabb gyenge lap.

Aztán valahogy mégsem bírjuk ki. Puhatolózó sms-ek, majd vidám telefonbeszélgetés... Talán nem akadt ki annyira.

Jaj, de messze van még az a kedd...

Délután újabb beszélgetés. Órákon át. Még a programját is lemondja... Poénkodik a kapcsolatunkkal. De vigyázz, ha sokszor mondod, a végén még komolyan veszem...

Érzem, hogy este jelentkezni fog. És így is tesz. És később, mikor a kutyát leviszi, újra jó éjszakát kíván. Mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga...

Szokatlan reggeli sms. Hagyjál békén nem akarok veled beszélni, mert bajban vagyok magammal. Persze nem ezekkel a szavakkal. Kedd reggel megkapom a koordinátákat aztán ...

Mi történt? Keddig nem beszélünk? Négy nap. Hosszú. Négy nap és látom. Ez jó.

Megpróbálok finoman áttörni a merev felakon. Aztán lassan kiderül, hogy nem is olyan szilárdak ezek a falak. Aztán lassan beszélni kezdünk. A szokásos tempóban. Délután pedig folyamatosan, hosszasan. Estére minden teljesen rendbejön. Minden elsimul.