Link

http://www.youtube.com/watch?v=wuNC3Wcgtg8

A fenti linknek jelentősége van. Több okból is.

Már korábban megbeszéltük, hogy van egy szám, amit ha elküldünk egymásnak, akkor abból mindketten tudni fogjuk, hogy vége.

A múlt héten találtam meg ezt a számot, és elhatároztam, hogy ha jól sikerül a tegnap, akkor elküldöm neki.

Tegnap többször is szó volt arról, hogy lehet, hogy csak egy linket fogok küldeni a következő bejegyzésben...

Gondoltam, ezt a szelet belefogom a vitorlámba.

Reggel direkt jóval korábban jöttem be, hogy már ez fogadja, amikor megnézi a blogot. De sajna ő is korai volt... (nem is tudom, miért vártam mást... :) )

Aztán elküldtem a linket. Jaj. Nagyon kétségbe esett, mert nem tudta megnyitni, csak annyit látott, hogy egy dal, ráadásul míg beszéltünk a háttérben a "szakítós" dalunk szólt. Pedig kértem tőle, hogy bízzon bennem... De megint nem hitt nekem.

Olyannyira jól sikerült a dolog, hogy már kezdett lelkiismeretfurdim lenni. Ha itt lett volna nagyon nagyon megszorongattam volna a buksiját...

De azért remélem, hogy sikerült megnyugodnia...

Rossz tapasztalataim terhével a lelkemben indultam dolgozni. Amikor nagyon jó volt együtt, akkor szereti felborítani a harmóniát. Lassan megszokom. Megszokom?

És nem volt közlékeny. Csak azt mondta, hogy nézzem meg. És a számítógépem elromlott. Cseregéppel kellett dolgoznom, amin az internet nem volt beállítva. Adrenalin szintem folyamatosan emelkedett.

Kértem, hogy olvassa be a linket. Beolvasta. Tényleg az volt. Őrület. És a háttérben azt a zenét hallgatja. Kínoz. Lelkemet marcangolja.

Megcsinálják a hozzáférésemet, de addigra egy óriás gombóc alakul ki a szegycsontom mögött. Már leszarok mindent és mindenkit magam körül. Szenvedek.

Aztán végre működik és meglátom, meghallom.

Én tényleg szeretem.