Mint arról már az előzőekben is szó volt, ez a hétvége a csend jegyében telik, hiszen Ő a párjával wellness hosszú hétvégére jött ide a közelbe.
Azt gondolom, hogy egy ilyen vízválasztó lehet egy kapcsolatban. Mind az övékben, mind a miénkben.
Én teljes csendet fogadtam erre a hétvégére. Hiszen a fák, a fű, a virágok is csendben nőnek. A csillagok, a Hold, a Nap... mind hangtalanul járják útjukat. Talán ők is csendben újra megtalálják egymást. Én pedig kósza üstökösként - ahogy feltűntem, úgy tűnök el. Csendben...
Meg tudom tenni, mert életemben először érzem azt, hogy ha úgy alakulna, nem lennék önző. Hisz fontos nekem az Ő boldogsága. Csodaország nem jön el azoknak, akik kikotyogják; csak azoknak jön el, akik csendben maradnak és várnak.
Az eszem tudja, hogy nincs lehetősége jelentkezni. És nem is várom el, de... Abban biztos vagyok, ha ezekben a napokban rizikót vállal, és jelentkezik, akkor tényleg fontos vagyok neki.
Én élem az életem. Egész nap sütök-főzök (ja, a padlizsánkrémet bebuktam, de nem adom fel!), hisz ma van a nagy buli napja, ahol megünnepeljük barátném kerekedő szülinapját. Persze minden idióta ajánlat sms-ben jön, és kb. 5 rég nem látott ismerős választja a kommunikáció e formáját. Tudom, hogy nem lehet Ő, de azért egy kicsit összeugrik a gyomrom minden ilyen esetben.
Aztán a buliban jött egy mms. Amikor láttam, hogy kitől, majdnem leestem a lépcsőről. A párom kapott el. Szükség volt némi ködösítésre. Miután alábbhagytak az érzelmi hullámok, rádöbbentem, hogy jelentkezett. Nagyon jól csinálja. A fotó aranyos, és számára fontos embereket ábrázol. Egyre jobban szeretem a lányait. Mindkettőt másért. Viszont egy valami közös bennük: a kifejező tekintet.
Aztán már itthon kapnak el az újabb smsei. Először nem értem a számot, de rájövök, mert ugye még annyit kell aludnunk, hogy találkozzunk. Majd váratlanul jön egy újabb. Kissé mintha aggódna, hogy mi van velem.
Nem válaszolok. Nem akarom kellemetlen helyezetbe hozni. Ugye megérted?
S ha már ez a post a csendről szól, találtam egy Babits Mihály idézetet:
"Mély, fémfényű, szürke, szépszínű szemedben, édesem,
csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen,
csendesen, - hallani nem lehet, talán látni sem:
az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése