Az én várakozásom

Szerda van. A régen várt és tervezett szerda. Amikor ezt az időpontot megbeszéltük, még sok minden más volt. De ugye közben volt egy csütörtökünk. A tökéletes nap. Ha ezt egy filmben láttam volna, megmosolyogtam volna, hogy ilyen giccs nincs is.

Aztán, mint tudjuk, megbolondultam. Kissé elragadtattam magam. És pénteken azt láttam volna jónak, hogyha inkább nem találkozunk ezúttal, hogy a Vezúv lángjai kissé alább hagyjanak és a másik éltünket ne sodorják veszélybe.

Majd jött a horror hétvége. Hétfőn úgy gondoltam, hogy bármi történik, minél előbb találkoznunk kell. Nagyon sok dolgot megtettem volna ezért. És hát ugye a szerdát már korábban lebeszéltük.

Komoly fejtörést okozott nekem a dolog. 2 fronton háborgott a lelkem:

1. Mi fog történni, mi az, ami még történhet

2. Hogyan fogjuk kivitelezni lebukás nélkül

A csütörtök után 2 dologban voltam biztos.

1. Nem akarok vele aludni, mert az már túlzás lenne, és már nem biztos, hogy tudnám kontrollálni az érzéseimet

2. Nem szeretném, hogy nálam legyünk, mert ugye én ott élek, és fordított esetben valószínűleg ő sem feküdne be velem a nászágyukba.

Mi történhet?

· Beszélgetünk. Az jó, mert szeretem hallani a hangját. Értelmeseket mond. Nagyon jó a világlátása. Mindenről van véleménye. Ez mehet.

· Sétálunk: Kézen fogva. Hol? Gyakorlatilag tök mindegy. A lényeg, hogy együtt legyünk, beszéljünk. Ez is mehet.

· Iszogatunk. Az eperbort vagy az aranyos pezsgőt javasolta meginni. Ezzel van egy kis bajom. Tekintettel arra, hogy előző nap buli, lehet, hogy nem fogom kívánni, valamint szeretném viszonylag tiszta fejjel eltölteni az éjszakát. Ezt akkor inkább nem.

· Huncutkodunk. MINDENKÉPPEN! Imádok huncutkodni Vele. Jó, amikor közben vágytól csillog a szeme. És csak hagyjuk, hogy az ösztöneink kényeztessék egymást.

· Szerelmeskedünk: nagyon szeretném, ha ez megtörténne. De hát ugye ez nem túl tisztességes…

· Együtt alszunk: abszolút elutasítom. Az együttalvás már annyira elmélyítheti a kapcsolatot, hogy…

A fentiek átgondolása után kellett elképzelnem, hogy mi legyen az ideális találkozóhely valamint a program.

Találkozóhelyre volt néhány alternatívánk:

· Belóg hozzám a szállodába. Kétségtelenül ez a legizgalmasabb. És ilyet még sosem csináltam. Nem volt merszem hozzá. Mint ahogy most sem. Nem kockáztathatjuk, hogy lebukunk. Hisz ez csak a miénk.

· Kivesz egy szobát a mi szállodánkban. Mi értelme lett volna, amikor úgyis az előző pont lépne életbe? Csak felesleges pénzkidobás. Pedig még azt is megkérdeztem, hogy van-e szabad szobájuk.

· Kiveszünk a környéken egy szobát. Bár mindketten néztünk szállást, a pénteki műsorom után ezt valahogy elfelejtettük.

· Az alibi szállására megyünk. Hmm. Kicsit messze van. Hajnalban vissza kell jönni, ezért nem ihat, stb., stb., stb.

· Hozzám megyünk: ezt ma reggelre találtam ki. Hogy a vacsiról eljövök azzal a címmel, hogy a fiam nem tud elaludni, és haza kell mennem, reggelre visszajövök. Ez a verzió tartotta is magát jó darabig, de a józan eszem egyszerűen ezt nem engedte meg.

Egész nap a fenti alternatívák között hánykolódtam. Tényleg nem tudtam, hogy mi tévő legyek. Aztán egy kicsit más szemszögből közelítettem meg a kérdést, és arra jutottam, hogy hagyni fogom, hogy sodorjanak az események.

Egy dologban viszont 100%-ig biztos voltam. Már beszéltünk arról, hogy az autós szexben nem nagyon van otthon, hogy valamikor ezer éve egy Trabantban volt a „beavatása” és hogy gyakorlatilag csak a kellemetlenségekre emlékszik. És azt is szereti, ha a nő van felül, és „uralkodik” rajta. A kettőt szépen összefűztem, és arra gondoltam, hogy mi lenne, ha egyszerűen csak megállnánk valahol és egymásnak esnénk…

Gyakorlatilag a fentiek bűvöletében telt a nap, már amikor képes voltam gondolkodni, ugyanis a zsibongó fejem és a háborgó gyomrom is okozott némi fejfájást. Napközben beszélgetések, sms-ek. Valamiféle kontakt mindig volt. Szokás szerint.

Aztán eljött az este. A kollégáimmal közös program volt, aminek egyszerűen nem volt vége, ráadásul olyan helyen voltunk, ahol nem volt térerő. Aztán nagy nehezen szereztem, és bejelentkeztem nála. Már nagyon vártam a találkozást és ezzel egyidejűleg iszonyatosan nagy volt bennem a félsz attól, hogy mi fog történni.

Aztán 8 után megléptem a többiektől azzal a szesszel, hogy fáradt vagyok és elvonultam. Ez egy elég gyenge érv, viszont aki látott napközben, annak a számára teljesen egyértelmű volt, hogy ez jogos. Amint a felszínre értem, egyből hívtam. Szerencsére a szállodámmal szemben volt egy benzinkút és ott tudtunk találkozni. Nagyon gyorsan odaért. Jó volt újra látni… És nagyon jól nézett ki. Bár skandináv típus, nagyon jól állt neki a világos szerelés.

Aztán jött a kétoldali bizonytalanság. Hiszen egyikünk sem tudta, hogy mi fog történni. És azt sem tudtuk, hogy mennyi időnk van. Zavaroldásként elmeséltük, hogy kivel mi történt az elmúlt 2 órában, amíg nem beszéltünk. Kaptam egy szál mezei virágot is tőle.

Aztán jött egy döntéshelyzet. Merre menjünk. A Balaton egyik fővárosa elég korrektnek tűnt. Ki is kapcsolta a gps-t és hagyott, hogy navigáljam - ez nekem többé-kevébé hazai pálya. Ment is egy darabig, de aztán teljesen elvesztettem a fonalat. Úgyhogy annak rendje és módja szerint eltévedtünk. Szerencsére találtunk egy kis Balaton-részletet és elmentünk sétálni. Kézen fogva. Egymást megölelve és megcsókolva. Mint az építőtáborok tizenéves szerelmesei. Aztán újra az autóba, enyhe célzás részemről, hogy igazán megállhatnánk egy olyan helyen, ahol kevesebb a kandeláber. Elsőre nem is vette a lapot. Mert hogy ugye érzése szerint a napi fizikai munkától a teste nem a megszokott módon illatos. Az az igazság, hogy titkon reméltem, hogy nem lesz lehetősége fürdeni, hogy megérezzem Őt. Pont úgy, ahogy ő engem akkor, amikor váratlanul meglátogatott.

Aztán kis kavargás még, és megunta, döntéshelyzet elé állított. De nem nagyon ment L Elindultunk az ő szállása felé, de útközben talált egy elég jónak tűnő helyet, ahol nem volt nagy fény. Összebújtunk, de elég hamar átvettem az irányítást. Jaj. Nem szoktam én ilyet csinálni... De valahogy természetes volt, hogy elpakolunk, majd átülünk a hátsó ülésre, és elkezdjük kényeztetni egymást.

Elég hamar fölé kerekedtem és kényeztettük egymást, ahol értük. Hol gyengéden, hol vadul. Hol kedvesen, hol határozottan. Mivel minap volt egy kis gondom a tablettával, gondoltam biztos, ami biztos, védekezzünk más módon (is). A legkézenfekvőbb a gumi volt. Így az újonnan beszerzett, legújabb fejlesztésű terméket előbányásztam a táskámból, és nagy hévvel nekiálltam kibontani a dobozt. De sajnos nem ment L Segített, de nagyon jól becsomagolták, a foga kellett hozzá, hogy megoldódjon a probléma. Kis hadakozás, hogy ki helyezze fel (Ő), és már bennem is volt. Vágytam már rá, hogy érezzem magamban lüktető férfiasságát. Nem csalódtam. Csak ő csalódott magában. De hogyan magyarázzam el, hogy egy nőnek orgazmus nélkül is jó?

http://www.youtube.com/watch?v=zMQFE9ujKu8

Aztán elkezdtünk beszélgetni. Még úgy, hogy nem váltunk szét. Úgy 3 órán át nem tudtunk testileg sem elválni egymástól. Ennél közelebb nem is lehettünk volna egymáshoz. Hiszen a köztünk lévő távolság centiméter mínuszokban volt mérhető.

Rengeteget beszélgettünk, mindenről. Kényes kérdésről csakúgy, mint bármi másról. Újra elmondta, hogy szeret, és végre az is világossá vált, hogy pénteken az esett neki rosszul, hogy visszakérdeztem a „Szeretlek” sms-re.

Pedig ha tudná, hogy mióta vártam erre a szóra. És sajnos ugyanannyi ideje rettegtem is ennek az információnak a súlyától.

Azon viszont nagyon meglepődtem, hogy mióta érez így. Amióta elhajtottam. Azt nem gondoltam, hogy gyakorlatilag részéről „szerelem volt első látásra”. Hisz ilyenek csak a romantikus filmekben vannak.

Aztán újabb uralkodás a testén J Kihasználtam. Ezúttal mindkettőnket elöntött a végső beteljesedés. Nem számoltad esetleg? Asszem izomlázban nem lesz hiány…

Ezt követően úgy gondoltam, hogy felöltözöm, és az ölében relaxálok. Igen ám, csakhogy a gumink eltűnt. Rajta nem volt, és első érintésre én sem éreztem. De azért csak megkerült. Én voltam a ludas… Hihetetlen, mint a totál kezdők. Jót mulattunk. Majd lesz mit mesélni az unokáinknak annak idején.

Megmutatta azt a dalt, amit vasárnap választott ki szakítás céljából. Megbeszéltük, hogyha valamelyikünk úgy gondolja, akkor ezt fogja elküldeni a másiknak, aki ebből egyből tudja, hogy mi a helyzet.

Aztán elindultunk, mert a környéket nem érezte biztonságosnak. Nagyon fáztam. Úriember lévén felajánlotta a pulcsiját. Nagyon jó meleg volt. És persze jó illatú is. Az úton visszafelé semleges volt a téma. Talán hogy már ne fájjon annyira a búcsú…

Sajna a virágom és a bor nála maradt. De a pulcsija nem. Pedig jó lett volna addig is érezni, amíg nincs velem.

Mivel közben kiment az álom a szememből, felhívtam, hogy ne aludjon el vezetés közben. Az ő hangjával a fülemben aludtam el.

Ez egy olyan bejegyzés, amibe kár lenne belepiszkítanom. Ha elolvasom, újra átélem. Az én érzéseim is benne vannak. Az éjszakát pedig köszönöm. Csodálatos volt.