Nos, egyik legutóbbi beszélgetésünk során Ő lépte túl ezt a határt. Nem vette észre, ezért most ilyen formán ezt az orra alá dörgölöm. Megbántott. Kétségbe vont olyan dolgokat, amelyeket az első pillanatban tisztáztam vele. Egyértelműen és félreérthetetlenül.
Honnan veszi a bátorságot, hogy megkérdőjelezze józan ítélőképességemet? Miért gondolja azt, hogy nem látok? Szerinte nem megbízható az ízlésem? Vagy már szemeimet borítja hályog? Ujjaim érzéketlenek? Agyam már nem képes gondolkodni? Fülembe forró ólmot öntöttek? Vagy szavaim hihetőségében csalatkozott?
Nem értem.
Miért gondolja azt, hogy amit benne keresek, az más lenne, mint Ő maga?
Ha nem Őt, a NŐT akarnám, hanem egy „cicababát”, akkor miért zaklatnám?
Miért gondolja, hogy bármiben is többet kellene nyújtania annál mint amit nyújthat önmagától, jólesően, együtt élvezve?
Fel vagyok háborodva.
Nincs szükségem primadonnára.
Azt gondolja, hogy nem látom?
Nem látom szép haját, mely talán egy picit nekem kék? Ami simogat, csiklandoz és incselkedik?Mélységesen szép szemét, mellyel ha rám néz elveszek benne? Izgató száját, mely ha rám tapad menekülni sem lenne erőm? Kecses nyakát, melybe olyan jó belebújni? Finom vállait, melyet olyan jó megharapdálni? Melleit, melyek pont kezembe illenek, forrók és finomak, és ha kényeztetem azonnal izgatóan reagálnak? Nőies hasát, melyen jó fejemet megpihentetni beszélgetés közben, vagy más alkalommal finoman megharapdálni?
Csinos lábairól, és őrjítő, izmos, feszes fenekéről nem beszélek. Mert elbízza magát.
S ami még kimaradt? Mi is az? Ami nekem a legfontosabb? 4 betű. Mi is az? Mire is gondolhatok? Mi az mi annyira izgalmas? Amit nem láthatok csak megtapasztalhatok? Igen, az agya. (Te is erre gondoltál?) Ami talán a legcsodálatosabb. Érzékeny, humoros, gyengéd és rohadtul gyorsan működik.
S ami a legnagyobb rejtély, a komplexusok egyik fő forrása arról mit mondhatok? Amit tapasztaltam, az hibátlan, finom, izgató, forró és örvénylő. Miért vonja meg tőlem, miért rejti a gátlások könnyen felépíthető és nehezen lebontható falai mögé?
Miért feltételezi rólam, hogy olyat várok, vagy feltételezek, amit Ő nem tud nyújtani?
Az első esténken mondtam, hogy engem nem a csajok érdekelnek. Én a NŐT keresem. És Te az vagy. Nem vagy tökéletes, de senki sem az. Ha a tükörbe nézel holnap reggel, kérlek lásd magad Férfi szemmel, - az én szememmel.
Most, hogy elolvastad, nézz rám és mondd azt, hogy „Utállak te Átok, de elfogadom amit mondasz” - különben megeszem a desszertedet!
Az a helyzet, hogy nőként sosem ismertek el. Vagy csak nem jó helyen vártam? Vagy én tettem túl magasra a mércét? (Pedig a lécet át lehet ugrani, Te vagy az élő példa.) Ebből kifolyólag az önbizalmam komoly sérüléseket szenvedett, és ezt Te pontosan tudod. Köszönöm Neked, hogy segítesz. És fontos nekem, hogy Te így érzed.
VálaszTörlésJa, és feletébb piszok dolog volt a desszerttel zsarolni... :)
VálaszTörlés