2010. április 11., vasárnap

A költészet napján

egy Radnóti klasszikust küldök Neked.

Két karodban

Két karodban ringatózom csöndesen.
Két karomban ringatózol csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te hallgatlak.
Két karodban átölelsz te ha félek.
Két karommal átölellek s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem.
Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem.

Legközelebb, ha látsz megütsz, vagy megölelsz?

Nem ütök. Ha tudnád, mit érzek, nem kérdeznél ilyen baromságot.

Nem tudlak és nem is akarlak sem gyűlölni, sem megalázni.

De nagyon megijesztettél. Eddig nem féltem.

Most emésztek. Lassan megy.

Miért és mitől félsz? Megosztod az őrült hugicáddal?

Nem kell félned. Elég, ha ezt a kiváltságot meghagyod nekem. Én csak egy sebesült kiscica vagyok, aki csak arra vágyik, hogy szeressék.

http://www.youtube.com/watch?v=L4xBIZgLD8s&feature=releated

Az alábbi képen a kiscica körmeinél kisebb körmök láthatók (lám még a Wikipédia sem ismer mindent)

Ne akarj eltűnni mert úgyis megtalállak...

Fáj, de...gyógyul. Lassan.

De ha megfáztam! Ápolni fogsz!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése