Őrült meglepetések éjszakája

Úgy látom, ahogy a kapcsolatunk intenzitása nő, a blog írási kedvünk csökken. Vagy csak erre már nem jut időnk?

Na, de vissza az elejére.

Már korábban jelezte, hogy a vadnyugaton lesz pénteken fiús buliban. Többször is megpendítette, hogy esetleg találkozhatnánk... Mivel úgy nézett ki, hogy én leszek a gyerekes hétvégés, sajna erről a találkozóról le kellett mondanunk.

Viszont az égiek ezúttal úgy döntöttek, hogy adnak egy lehetőséget... A férjem a megbeszéltekkel ellentétben a pénteki és a szombati napot kívánta a gyermekünkkel tölteni, így felszabadult az estém. Amint ez biztossá vált, jeleztem is neki. Ő visszaküldött egy vigyorit, hogy vette, később beszéltünk. Az ismét több órás beszélgetésünk során visszakérdezett a dologra. Mondtam neki, hogy amikor megtudtam, hogy ez a helyzet, akkor egyből az ugrott be, hogy elugrom egy puszira. A második az volt, hogy tudunk találkozni másnap. Mondta, hogy mikor ér oda, mondtam neki, hogy arra én is oda tudok érni. Először semmi reakció, majd kis átgondolás után mondta, hogy régen találkozott a fiúkkal, inkább velük lesz. Hát jó. Elfogadom: tudom, hol a helyem a dolgok rendszerében. Pedig tényleg csak egy szavába került volna...

December óta tervezgetjük a barátaimmal, hogy összefutunk. Persze a társaság fele most sem ért rá. De én menni akartam. És összejött, mégha részben is. Hogy mi lesz a program az már a társaság összetételéből adódóan borítékolható volt.

Meglepetésként ért a hír, hogy Ő szabaddá vált. Éreztem, hogy látni akarom. De nem tudtam, hogy hogyan. Van az a pont a mi bulijainkban, amikor ugyan együtt vagyunk, de mégis bármi megtörténhet bármelyikünkkel. Erre céloztam, talán nem elég hangsúllyal a beszélgetésünk során. Azonban erre nem volt pozitív visszajelzés. Az, hogy hajlandó egy pusziért megtenni ekkora távolságot meg sem fordult a fejemben.

Ez kicsit azért rosszul esett, így "bosszúból" felmentem a páromhoz. Dumáltunk, kutyát etettünk, majd römiztünk. Mivel szerintem nem játszott túl sportszerűen, kicsit felhúztam magam, és elindultam haza. Közben Ő írt vagy 5 sms-t. Egy hirtelen ötlettől vezérelve írtam neki, hogyha most indulok, az jó-e. Visszaírta, hogy vár. Nem kellett többet mondani, nekivágtam a kilométereknek, végülis másfél óra, és ott is vagyok. Induláskor összefutottam a párom szüleivel, a főnökömmel, elütöttem egy macskát és szerintem be is mértek... Na mindegy, ennyi bőven belefér...

Kihangsúlyozom, hogy az én tervem az volt, hogy adjunk egymásnak egy puszit és utána mindenki megy a maga útjára. Az, hogy nem így lett már a kettőnk felelőssége.

Amikor felértem az autópályára, jeleztem, hogy 1 óra múlva ott vagyok. Nem akarta elhinni. Aztán néhány sms után leesett neki, hogy mégiscsak megyek. Megadta a címet, és rövidesen oda is értem. Jól időzített, a többiek éppen akkor mentek bulizni, ő megvárt engem. Megkaptam, amit akartam, így indultam is volna, de nem engedett. Elfuvaroztam a buli színhelyére (közben volt egy kis vitánk - az első, hogy merre menjünk... ), és nem engedett el. Egy darabig húzólkozdtunk, hogy mi legyen. Autóbezárások, ki-és beszállások. Én haza akartam menni, ő pedig azt, hogy együtt legyünk. Számára 2 lehetőség volt: vagy megyek vele bulizni, vagy jön velem, de mindenképpen együtt leszünk.

A bulival két bajom volt: nem voltam úgy öltözve, másrészt pedig ez egy kanbuli, mit keresne ott egy nő? Persze ezek az érvek őt nem zavarták. Aztán egy idő után jobbnak láttam, hogyha engedek, egy ittas embernek nem sok mindent lehet megmagyarázni. Így vele tartottam a barátaihoz. Egyáltalán nem lepődtek meg, hogy mentem. Ez azért elgondolkodtató...

A buli első része hagyományosan beszélgetéssel, iszogatással telik. Természetesen mindenkinek a párja ilyenkor aggodalmasan telefonál, hogy ne igyon sokat, viselkedjen rendesen, ...

Ezért hát feltűnő volt mindenki számára, hogy e normál telefon mellett én még egy sor smst is kapok. Persze, hogy megkérdezték és persze nem mondtam el. Azonban nem hülyék. Különösen egyértelmű lett a helyzet amikor az indulásra került a sor. Ez a buli második része hagyományosan. Elindulunk valahová, de sohasem oda érkezünk... Mivel öten voltunk én jeleztem, hogy nekem nem kell két taxi én majd megoldom... Innen már mindent értettek...

Bemutatkozás, kis beszélgetés (én többnyire hallgattam), majd elindultam volna hazafelé. Persze, hogy nem engedett. Azért kis hízelgés után úgy tűnt, hogy belátta és utamra engedett egy feltétellel, hogy megmondom, mikor találkozunk legközelebb. Oké, ez nem gond, holnap fél 9-kor. Ebben is maradtunk.

Hazafelé sok sms jött. Többször is utalt rá, hogy jön utánam. A maligánfoka ismeretében és a helyzetre való tekintettel ennek nem nagyon örültem volna, ha megtörténik. Felelőtlenség... Aztán írt olyan smst, amitől megnyugodtam, hogy nem készül hülyeségre. Hazaértem, lejelentkeztem nála, lefeküdtem és kikapcsoltam a telefont.

Na ezt nem kellett volna...

Amikor úgy gondoltuk, hogy a fáradtság erőt vesz öreg testünkön, akkor hazaindultunk. Aztán még egy kicsit beszélgettünk és én éreztem, hogy nem aludhatok ott, mert van egy sokkal jobb hely a számomra, bár kicsit messze van. Noha megígértem, mégsem tudtam ellenállni a gondolatnak. Tudom, hogy "szereti" a meglepetéseket. :)

Ezért nekivágtam. Gond nélkül haladtam egészen a tóig, ahonnan elküldtem az smst. "szép ez a tó". De nem jött visszajelzés, pedig tudom, hogy értette volna mire gondolok. 5 perc után elküldtem még egy smst, de előtte bekapcsoltam a kézbesítési jelentést. Sajnos igazam volt. Nem kapja meg, mert ki van kapcsolva. Hülye szokás...vagy csak mindig magamból indulok ki?

Összedőlt a terv. Megérkezem, a nevét nem látom a kapucsengőn. A bejárati ajtó zárva. :((((

Remélem nem alszik már soká....Én lepihenek a kocsiba. Pirkad. Lassan jönni fognak az emberek. Mit gondolnak majd rólam??? Na mindegy alszok.

Pár órás alvás után megébredtem, bekapcsoltam a telóm, és 6 üzenet várt Tőle. Meglepődtem. Tényleg eljött. S mivel nem voltam bekapcsolva, a kaputelefont meg nem találta meg, az ablakom alatt, a kocsijában aludt. Annyira bedühödtem, hogy el nem tudom mondani! Hogy lehet ilyen felelőtlen? Miért sodorja veszélybe magát. Hiszen bármi történhetett volna...

Ja, és tudod, mikor hiszek el Neked bármikor bármit is legközelebb!!!!!!!!!!!!!!!! Ezt buktad, öreg. Ennyit arról, hogy az van, amit én akarok. Nem, nem. Úgy kevered a kártyákat, hogy azt akarjam, amit Te. Kissé aljas, nem gondolod? Arról nem is beszélve, hogy ha valamit a fejedbe veszel, azt véghez is viszed.

Hívtam, nagy nehezen vette csak fel. Feljött. Visszabújtunk az ágyba, hisz én keveset ő pedig szinte semmit nem aludt. Persze ebből aztán nem lett alvás... Hogy is lehettem ilyen naív.

Dörömbölő vágyak, örvénylő testek, és a végén: az első közös orgazmus. Ami csodálatos volt. Kis pihenés, beszélgetés és ismét megkívántuk egymást. Itt már bevetettem egy apró kis huncutságot. Először kicsit megijedt, de aztán úgy láttam, nem volt ellenére... :) Aztán idő volt: szóltam neki, hogy mennem kell, mert fél 9-kor randim van. Mondta, hogy maradjak nyugodtan, mert a pasi nem lesz ott :)

Kis pihenés, közös teázás, a párjaink megnyugtatása, majd újra az ágy. Majdnem minden lehetséges módon szerettük egymást. Szeretek szerelmeskedni vele. Összeillünk.

Megbeszéltük az ezzel kapcsolatos észrevételeinket is. Ért engem egy kritika, mely szerint szerinte nem élem át kirobbanóan az orgazmust. Szerintem nem így van. Lehet, hogy most egy világ omlik ösze Benned, de azok a nők, akik közben kiabálnak, nincs orgazmusuk, csak megjátszák, ugyanis a test ilyenkor blokkolja a hangszálakat, így komolyabb hangot nem vagyunk képesek kiadni. Nézz csak utána...

A maratoni szeretkezés után kis pihenés, majd elkezdett reggelit készíteni nekem. Nagyon érdekes érzés volt konyhalánynak lennem a saját konyhámban... Mindenesetre a reggeli kiválóan sikerült. Jó volt együtt reggelizni is. És még egyetlen pasi sem készített nekem reggelit. Látod, ebben is Te vagy az első.

Aztán sajnos eljött a búcsú ideje. Egyre rosszabb...

Mindenki elment a saját dolgára, délután beszélünk, nem keveset, mindenről, mint mindig. És most 2 nap csend :( Ez a szeretők sorsa... Oké, oké, tudom, hol a helyem a dolgok rendszerében. De már tényleg kezdünk nagyon összenőni.

Ja, és iszonyatos izomlázam van :)

:)))) korral jár :))))