Az Ő térfelén - 1. nap

Már este mindent bepakoltam, hogy reggel már ne kelljen vesződnöm semmivel. Amit nem, azt felírtam, nehogy nagy izgalmamban elfelejtsem.

Az éjszaka egy része nagyon jó volt, jól kipihentem magam, de a tudatalattim nagyon mozgott, 3 óra tájt felébredtem és gondolkodtam. Nagyon izgultam. Azért sikerült még egy kicsit aludnom, aztán elkészültem és elindultam.

Nagyon simán tudtam haladni. A tavunk nagyon szép volt, épp akkor pirkadt, amikor odaértem. Szépen el is terveztem, hogy pont napfelkeltekor érek a magyar tengerhez és hogy majd milyen szép fotót fogok tudni készíteni. Sajnos nem sikerült, mert pont ott volt köd.

A kedvenc helyemen megvettem a kedvenc reggelimet és folytattam is utam. A szokottnál kicsit korábban hívott acélszemű szeretőm. Izgalom volt a hangjában. Az úttal kapcsolatban ellátott néhány instrukcióval, majd ment dolgozni. Amikor nem voltak nála, akkor egyfolytában beszéltünk. Székesfővárosunk általam nem ismert részén is ő segített át. Nem is tudom, minek a gps...

Igazán nehéz elhibázni. Főleg annak, aki olyan magabiztosan vezet, mint Ő. Sokkal inkább magamat akartam meggyőzni arról, hogy tényleg mindenre gondoltam. Nem érheti baj, kényelmetlenség, amikor hozzám jön.

Zökkenőmentesen értem oda, gyakorlatilag az elvárt időpontban.

Amikor beértem az irodájába, csillogó szemei egyből levettek a lábamról. Tényleg várt.

Készített nekem forró kakaót, ami nagyon finom volt. A céges ajándékcsomag gyakorlatilag minden egyes részét elhelyezte valahol az irodájában. Mindenről én fogok eszébe jutni :)

Odaadtam a sütit, talán ízlett neki. Viszont a pezsgőt nem ittuk meg és a kazit is elfelejtettük meghallgatni... Annyira izgultam, hogy elfelejtettem...

Kis tárlatvezetés az irodájában, illetve egy sejtelmes ajándék. Egy lakat. A szemét, ellopta az ötletem... Azt kérte, hogy ne bontsam ki, amíg nem észlelem a jelet.

Aztán mentünk tankolni, majd megnézni a ruhát, amit már hetekkel ezelőtt kinézett nekem. Közben én a pakorlóházban egy kicsit megtámasztottam az autót. (Azt hittem, elférek. De nem.) Úgysem történt még velem ilyen soha...

(szép) Párként vonultunk be a helyi plazaba. A kirakatüvegekben figyeltem, hogy is mutatunk egymás mellett. Meg kell hagynom, nagyon jól...

Megmuttatta, hogy milyen öltönyt szeretne, aztán mentünk a célboltba. Persze megint átvert. Nem is tudom, hogy dőlhettem be neki... Nem szürke volt és nem is kék. Hanem lila. Szokatlan, de jól néz ki. Azt, hogy tetszik neki a ruha rajtam, több testrészével is tudtomra adta :)

Azzal, hogy megkérdezte, hogy megveheti-e nekem, totál ledöbbentett. Legalább annyira felhúztam magam a kérdésen, mint amennyire jól esett.

Ruhavásárlási kalandunk után mentünk dolgozni. Közben városismertetőt tartott. Életének több fontos helyét is megmutatta nekem.

Munka közben apró pillantások, néhány sms.

Az egyik kolléganőnk meg is kérdezte, hogy korábbról ismerjük-e egymást. Mondtam, hogy párszor már találkoztunk, miért kérdezi. Azt mondta, hogy mert úgy néz rád a pasi, mint aki menten felfal. Hmmm...

Aztán elmentünk a szállásra. Le kellett mondani a taxit, mert ő jött értünk. A vacsora előtt sétáltunk a városban. Megnéztünk néhány helyi nevezetességet. Ő volt az idegenvezetőnk. Kb. a harmadik nevezetesség volt egy híd, amire a szerelmesek szerelmük biztosítékaként lakatot helyeznek fel és a kulcsot a folyóba dobják. Na, megvan a jel. Igen ám, csakhogy engem egy kolléga feltartott így nem volt lehetőségem elővenni a lakatot. Teljesen készen voltam. A vacsoránk színhelyéül szolgáló étteremben sikerült félrevonulnom. Elővettem a lakatot és amikor megláttam, hogy mi van ráírva, majdnem összeestem. Belegravíroztatta a mi filmünk főhőseinek nevét - szimbolizálva a mi szerelmünket. Az a helyzet, hogy jó, hogy nem volt ott, mert kiszámíthatatlan lett volna a reakcióm...

Aztán valami csoda folytán mellém került az asztalnál. Kb. fél óra után már totál készen voltam, hogy ott van olyan közel mellettem, és nem érhetek hozzá... Ezt jeleztem is neki sms-ben. Apró érintések, játék a tűzzel. Azt hiszem, mindketten ettől eléggé beindultunk. De én biztosan...

Közben apró, csípős megjegyzések, hogy miért egy másik pasit nézek, s miért nem őt. Imádtam, ahogy minden lehetőséget megragad, hogy felhívja magára a figyelmem... Egy kicsit féltékeny volt a drága. Pedig ha tudná, hogy csak ő érdekel...

Kis idő múltán, úriemberként hazavitt minket taxival, majd elköszönt, bár az emeleti kulcsot magához vette. A lányok nem hagyták annyiban a dolgot. Mondták, hogy menjek utána, és hívjam be jégerezni. Furcsálltam, hogy miért pont én, de azt mondták, hogy azért mert szép vagyok és fiatal. Persze, egyből jött. Iszogattunk, beszélgetés közben cigizgettünk. Aztán kis idő múltán én elköszöntem (már eléggé dühített, hogy az egyik lány eléggé nyilvánvalóvá tette, hogy tetszik neki a pasi) és lefeküdtem. Kis idő múltán érdeklődött, hogy esetleg meglátogatnám-e. Nanááááááááááááááá. :) Megvártam, amíg lakótársam elmegy a fürdőbe és megereszti a csapot, és egyből nekiiramodtam. Várt a teraszon. Gyakorlatilag egyből egymásnak estünk. Nem voltunk urai a vágyainknak, melyek rövidesen be is teljesedtek. Többször is.

Aztán kisebb rábeszélést után haza indult. Azt, hogy mi történt, ő írja le - ha akarja...

Már majdnem elaludtam, amikor hívott. Nagyon megörültem, amikor láttam, hogy ő az. Gondoltam, nem tud betelni velem. Sajnos nem így volt. A hír nagyon nem volt jó. Óriási teher mindkettőnknek. Viszont egyből megosztotta velem. És ez óriási dolog.