Pénteken a kötelező gyakorlatok után indultam a Balatonra, vagy talán nem is a Balatonra? Ezt akkor még nem tudtam. Bíztam benne, hogy ha aznap nem is, de másnap biztosan tudunk valahol találkozni. Az út rendben ment, attól eltekintve, hogy még Pest előtt kaptam egy telefont, ami fontos volt. Ez megszakította az amúgy mostanra már megszokottá váló folyamatos telefon beszélgetésünket. És aztán 1 órán keresztül nem tudtam elérni. Hiába írtam smst, hiába hívtam. Mint kiderült büntetést kaptam. :((( Ez nem tetszett mert nem érdemeltem meg. És ha megérdemelném akkor sem venném jó néven. Ha megérdemlem, akkor miért nem kapok lehetőséget, hogy tisztázzuk és elnézést kérhessek. Ha meg nem érdemlem meg akkor miért. Ez rejtély.
Mint már mondtam, azt hittem, hogy mással beszélsz. És kicsit érzékenyen érintett abban a pillanatban. Bocsánatot kérek azért is, hogy igaztalanul büntettelek és azért is mert hiú reményt ébresztettem Benned.
Megérkeztem a Balatonra, kipakoltam, elhelyezkedtem és a szomszéddal beszédbe elegyedtem. Mivel elég régen láttuk egymást, volt közös témánk bőven...
Aztán később újra kapcsolatba léptünk. Sikeresen túltettük magunkat a technikai akadályokon és végre láthattuk egymást nem csak hallhattuk.
Csodálatos ez a technika. És milyen beszédes...
Igazán már csak egy dolgot (...) kellene valahogy megoldanunk és a távolságot véglegesen át is hidalnánk.
Erre az egy dologra nagyon kíváncsi vagyok.
Persze jó sokáig elbeszélgettünk, ezért másnap hajnalban kellett kelnem, hogy mindazt elvégezhessem amit szerettem volna napközben. Azonban ez nem gond, mert minden percet ki akarok használni, hogy együtt lehessek vele.
A megbeszéltek szerint kis késéssel megérkeztem hozzá. Lenn vár az utcán nyáriasan fehérbe öltözve. Ahogy ment fel a lépcsőn előttem, máris megkívántam... :P Ezt persze Ő is észrevette...
Szeretem észrevenni. :) :) :)
A lakásban azonban az asztalon már várt a frissen sütött sörkifli, aminek lehetetlen volt ellenállni. És persze nem is akartam...
Öröm Neked főzni. Mivel élvezettel eszel és látszik Rajtad, hogy ízlik.
Közös reggelizés után kicsit lepihentünk... aztán mégegyszer és még egyszer. Mert a pihenés jót tesz az ember szeme tisztaságának. ;)
Én azért lehet, hogy nem pihenésnek hívnám. Ha pihentem volna, akkor mitől van ez a borzasztó izomláz? Hiába, én sem vagyok már mai csirke...
Aztán pici komolyabb beszélgetés, ami elegendő indíttatást jelentett a visszaúton a gondolkodás megalapozásához.
Igen. Azt hiszem, most először beszéltünk komolyan a közös jövőről. Azt azért meg kell hagyni, hogy tudod, mikor kell lelépni. Remélem, hogy egyszer megosztod majd velem, hogy min gondolkodtál az úton visszafelé....
2010. május 30., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése